BÜ BH 2013/85
BÜ BH 2013/85
2013.04.01.
Társtettesként követi el a kerítés bűntettét, aki társa ez irányú tevékenységét kiegészítve – vele szándék-, és akarategységben – azzal működik közre a vele személyes kapcsolatban nem álló harmadik személyek részére nőknek közösülés (fajtalanság) céljára történő megszerzésében, hogy utóbbiakat a találkozók helyéről és idejéről tájékoztatja. E bűncselekmény társtetteskénti elkövetését nem zárja ki az sem, ha az elkövetési magatartást részben kifejtő személy ezzel nem haszonszerzésre törekszik, de felismeri e tettestársának haszonszerzési célját [Btk. 207. § (1) bek.].
A megyei bíróság, mint fiatalkorúak bírósága a 2011. június 23. napján kihirdetett ítéletével az fk. IV. rendű vádlottat bűnösnek mondta ki 2 rendbeli kerítés bűntettében [1 rendbeli Btk. 207. § (1) és (2) bekezdés, 1 rendbeli Btk. 207. § (1), (3) bekezdés a) pontja], amelyeket folytatólagosan és bűnsegédként követett el, és kitartottság bűntettében [Btk. 206. §], melyet bűnsegédként követett el. Ezért őt halmazati büntetésül egy év tíz hónapi fiatalkorúak fogházára és kettő évi közügyektől eltiltásra ítélte.
Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész a bűnszervezetben elkövetés meg nem állapítása, téves jogi minősítés miatt és a büntetés súlyosításáért, míg a IV. rendű vádlott enyhítésért, védője pedig téves jogi minősítés miatt és enyhítésért jelentett be fellebbezést.
Az ítélőtábla a 2012. február 22. napján kihirdetett ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a IV. rendű vádlott tekintetében megváltoztatta: a 2 rendbeli, folytatólagosan, bűnsegédként elkövetett kerítés bűntettének minősülő cselekmény jogszabályi felhívását a Btk. 207. § (1) és (2) bekezdés és a Btk. 207. § (1), (2) és (3) bekezdés a) pontjára helyesbítette és vele szemben 6000 forint vagyonelkobzást rendelt el, ugyanakkor az ellene egy rendbeli bűnsegédként elkövetett kitartottság bűntette [Btk. 206. §] miatt emelt vád alól felmentette. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú ítélet ellen a IV. rendű vádlott terhére a fellebbviteli főügyészség fellebbezést jelentett be a 2 rendbeli, folytatólagosan elkövetett kerítés bűntette társtettesként elkövetésének megállapítása, mint bűnszervezetben elkövetővel szembeni büntetéskiszabás, továbbá a fő- és mellékbüntetés súlyosítása érdekében. Indítványozta továbbá, hogy a vagyonelkobzás összegét a bíróság 9000 forintra emelje fel.
A IV. rendű vádlott a büntetés enyhítéséért, védője téves jogi minősítés miatt és a büntetés enyhítése érdekében fellebbezett. Tévesnek tartotta a vádlott elítélését a 2 rendbeli kerítés bűntette miatt, mert haszonszerzési célzat nem vezette. Ebben következetesen nyilatkozott az ellentmondásos tanúvallomásokkal szemben. Vitatta azt az ítéleti ténymegállapítást, hogy az fk. vádlott pénzt kapott volna M. B. és Sz. E. szexuális szolgáltató tevékenysége után. Vitatta a Legfőbb Ügyészség álláspontját a társtettesség és a bűnszervezet tekintetében. Végül hivatkozott arra, hogy az eljárt bíróságok nem kellő nyomatékkal vették figyelembe az enyhítő körülményeket, ebben a körben az időmúlást.
A Legfőbb Ügyészség átiratában a IV. rendű vádlott terhére bejelentett fellebbezést fenntartotta, osztva a fellebbviteli főügyészség azon álláspontját, hogy a fiatalkorú IV. rendű vádlott bűnsegédként elkövetett kitartottság bűntettének vádja alóli felmentésre helytállóan került sor.
Téves azonban a kerítés bűntettét illetően mind az első-, mint a másodfokú bíróság ítéletének jogi álláspontja a társtettesi minőség meg nem állapíthatóságára nézve. Ugyanakkor a IV. rendű vádlott Sz. E.-t érintően megvalósított kerítés bűntette kapcsán – amellett, hogy jogi álláspontjának indokát sem adta – a Btk. 207. § (3) bekezdés a) pontjának felhívása mellett tévedett a bíróság akkor is, amikor az üzletszerűen elkövetésre utaló (2) bekezdést is felhívta. A minősítésnek a legsúlyosabb büntetési tétellel fenyegetett és a leghátrányosabb következményekkel járó törvényi tényállás ismérveihez kell igazodnia. Ezért – figyelemmel arra, hogy a tizennyolcadik életévét be nem töltött személyek esetében – az életkorhoz kapcsolódóan önmagában olyan jelentőséget tulajdonít a törvényhozó a büntetési tétel tartamának, hogy ehhez képest az ezt megelőző, és enyhébb megítélésű (2) bekezdés szerinti üzletszerűség már nem fokozza a jogi tárgyban okozott sérelmet.
A nyilvános ülésen a Legfőbb Ügyészség képviselője a társtettesség tekintetében kifejtette, hogy a IV. rendű vádlott cselekménye túllépett a bűnsegédi magatartáson és tényállásba illeszthető volt. A IV. rendű vádlott rendszeres haszonszerzésre törekedve valósította meg a cselekményét, amely nem merült ki a sértettek és az I. rendű vádlott összeismertetésében. Az első ízben történő kiközvetítés még minősülhetne bűnsegédi magatartásnak, akkor azonban, amikor az I. rendű vádlott üzeneteit átadta a sértetteknek, magatartása társtettesi alakzatba lépett, a kerítés tényállásába illeszkedett. Az I. rendű vádlottal szándékegységben annak cselekményét kiegészítve követte el cselekményét, megteremtve annak közvetlen lehetőségét, hogy M. B., illetve Sz. E. a lehetséges ügyfelekkel találkozzon. Az általuk kapott pénzből részesült, ily módon szándéka kiterjedt a rendszeres jövőbeli juttatásra is.
A bűnszervezet megállapíthatósága tekintetében kitért arra, hogy a terhelt tudata a bűnszervezet tárgyi ismérveit átfogta, a külső objektív jellegzetességekkel tisztában volt. Nem feltétel a bűnszervezet megállapításához, hogy az abban részt vevők ismerjék egymást, vagy tudatuk kiterjedjen az alá-, és fölérendeltség belső hierarchiájára. Ezek a körülmények az alanyi bűnösség körén kívül esnek. A IV. rendű vádlott tudta, hogy nem alkalmi jelleggel, esetenként cselekszik.
Mindezekre figyelemmel indítványozta, hogy a harmadfokú bíróság a IV. rendű vádlottal szemben a büntetést a Btk. 98. §-ának alkalmazásával, mint bűnszervezetben elkövetővel szemben szabja ki, a fő-, és mellékbüntetését súlyosítsa, és állapítsa meg, hogy a kiszabott szabadságvesztést a Btk. 111. § (2) bekezdésének a) pontja alapján fiatalkorúak börtönében kell végrehajtani, továbbá a IV. rendű vádlottat a Btk. 47. §-ának (4) bekezdés d) pontja értelmében a feltételes szabadságból zárja ki, végül a vagyonelkobzást vele szemben 9000 forintra rendelje el.
A Kúria a Be. 387. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel a fellebbezéssel megtámadott másodfokú ítéletet az azt megelőző és első-, és másodfokú eljárással együtt bírálta felül és megállapította, hogy az eljárt bíróságok az eljárási szabályok maradéktalan betartásával jártak el.
Az ügyészi másodfellebbezés a kitartottság bűntettében való felmentést nem érintette, erre figyelemmel a kitartottságra vonatkozó felmentő rendelkezés nem képezte a harmadfokú felülbírálat tárgyát.
A Kúria a másodfokú bíróság által kiegészített, illetőleg helyesbített tényállást hiánytalannak és megalapozottnak találta, ily módon az a harmadfokú eljárás során is irányadó volt.
A Kúria megállapította, hogy az eljárt bíróságok okszerűen következtettek a IV. rendű vádlott bűnösségére a kerítés bűntettei vonatkozásában, azonban téves az eljárt bíróságoknak az a jogi álláspontja, hogy a IV. rendű vádlott a kerítés bűncselekményét bűnsegédként valósította meg. A harmadfokú eljárásban is irányadó tényállás alapján az nem vitás, hogy Sz. E.-nek és M. B.-nek az I. rendű vádlottal való összeismertetése során a közvetítői jelleg dominált, azonban a későbbi cselekmények során a IV. rendű vádlott többlet magatartást is tanúsított. Erre vonatkozó cselekvőségét a Legfőbb Ügyészség írásbeli átiratában helyesen vezette le.
A IV. rendű vádlott korábban szintén dolgozott az I. rendű vádlottnak, ezért annak tevékenységével és az üzletmenettel részletekbe menően is tisztában volt. Így azzal is, hogy az I. rendű vádlott rendszeres haszonszerzésre törekedve közvetít lányokat szexuális aktus céljából az ügyfeleknek. A IV. rendű vádlott cselekvőségének első része az volt, amikor Sz. E.-t és M. B.-t összeismertette az I. rendű vádlottal abból a célból, hogy nevezettek I. rendű vádlott részére ugyanazt a cselekményt (szexuális aktust) végezzék, amelyben korábban a IV. rendű vádlott is részt vett. Ezt követően azonban a IV. rendű vádlott több alkalommal, rendszeresen részesült abból a pénzből, amelyért az I. rendű vádlott Sz. E.-t és M. B.-t az ügyfeleknek közvetítette. Ez a magatartás és az ezt követő cselekmény, melynek során a IV. rendű vádlott átadta a passzív alanyoknak az I. rendű vádlott üzenetét, hogy a már felhajtott ügyfél számára történő munkavégzés (nemi aktus lebonyolítása) végett mikor és hol kell megjelenniük, lényegesen túlmutat a bűnsegédi magatartáson. Ezzel a cselekménnyel – a közvetítői jellegen túlmenően – a passzív alanyok és az I. rendű vádlott közötti megállapodást követően már tényállási elemet megvalósítva közreműködött abban, hogy megteremtse az ügyfelek közösülési vagy fajtalanság céljából történő kapcsolatának közvetlen lehetőségét Sz. E.-vel, illetve M. B.-vel. A cselekmények során pedig a IV. rendű vádlott aktív magatartást tanúsított, amely – az előzőeken túlmenően – megnyilvánult abban is, hogy több esetben a passzív alanyok a IV. rendű vádlott lakásáról indultak munkába, és őket oda is szállították vissza a szexuális kapcsolatot követően. IV. rendű vádlott cselekménye ezért a megszerzés együttes kifejtésének minősül.
A Btk. 207. §-ának (1) bekezdése szerint a kerítést az követi el, aki haszonszerzés céljából valakit közösülésre vagy fajtalanságra másnak megszerez. A közösülésre, avagy fajtalanságra megszerzés olyan magatartásnak minősül, amely megteremti mások nemi kapcsolatának közvetlen lehetőségét. Ez leggyakrabban a passzív alany befolyásolása útján történik, ami azonban nem kizárólagos elkövetési magatartás, mert más módon is lehetséges. Megszerzésnek minősül, ha az elkövető a nemi kapcsolatra egyébként is hajlandó, vagy általa befolyásolt partnereket összeismerteti, összehozza egymással, illetve – ebből következően – megteremti a lehetőségét vagy közreműködik ezen lehetőség megteremtésében. Társtettesek azok, akik egymás tevékenységéről tudva közösen szerzik meg a passzív alanyt.
A bírói gyakorlat szerint a kerítés bűncselekményének nem fogalmi ismérve, hogy a tettes az elkövetői tevékenység kifejtése révén kapcsolatba kerüljön azzal a harmadik személlyel is, aki a passzív alany szexuális szolgáltatását igénybe veszi. E bűncselekmény tényállásszerűen megvalósul azzal, ha az elkövető haszonszerzés céljából megteremti a passzív alany mással, vagy másokkal történő nemi kapcsolatának – közösülésének, vagy fajtalanságának – a közvetlen lehetőségét (BH 2012.145.).
Mindebből következően társtettesi elkövetést kell megállapítani, ha a nemi kapcsolat közvetlen lehetősége megteremtésének folyamatában több elkövető, szándékegységben cselekedve működik közre anélkül, hogy bármelyikük a teljes megszerzési tevékenységet egymaga valósítaná meg, illetve vinné véghez. A társtettesség megállapításához tehát nem volt szükséges, hogy fk. IV. rendű vádlott az ügyfelekkel ténylegesen kapcsolatba kerüljön, viszont társtettessé vált azáltal, hogy a passzív alanyok mással való közösüléséhez, fajtalanságához minden szükséges feltétel megteremtésében közreműködött.
Ilyen közreműködésnek minősül a lakása rendelkezésre bocsátása a passzív alanyok ,,munkába'' indulásához, illetőleg oda-vissza érkezéséhez és különösen az I. rendű vádlott üzeneteinek továbbítása. Ez a cselekmény akkor is tényállásszerű kerítés, ha nem közvetlen a kapcsolat a kerítésben tényállási elemet megvalósító elkövető és a sértett szexuális szolgáltatását igénybe vevő harmadik személy között. Végül szükséges megjegyezni, a társtet-tesség megállapításának nem akadálya, hogy a Btk. 207. § (1) bekezdésében meghatározott elkövetési magatartást legalább részben kifejtő elkövetőnek nem célja ugyan a cselekmény után a haszonszerzés, de tud a másik elkövető (társtettes) ilyen céljáról.
A Kúria ezért az fk. IV. rendű vádlott kerítésként értékelt cselekményeit a Btk. 20. §-ának (3) bekezdése alapján társtettesként elkövetettnek minősítette.
Alaposnak találta a Kúria a IV. rendű vádlott esetében a bűnszervezetben elkövetés megállapítását célzó másodfellebbezést is. A Btk. 137. §-ának 8. pontja alapján bűn-szervezet akkor valósul meg, ha három, vagy több személyből álló hosszabb időre szervezett, összehangoltan működő csoport jön létre, amelynek célja öt évi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmények elkövetése. A bűnszervezet vizsgálata során szükséges megállapítani, hogy az létrejöhet úgy is, hogy az abban tevékenykedő személyek egymás cselekményeiről tudnak és közösen valósítják meg a bűncselekményt, de az is elképzelhető, hogy az irányító vagy a vezető hangolja össze az elkövetők magatartását, akik egymás tevékenységét nem ismerik, hanem csak részfeladatokat valósítanak meg. A másodfokú bíróság által pontosított és irányadó ítéleti tényállás alapján az I., II. és III. rendű vádlottak haszonszerzés céljából prostituáltak kiközvetítésére hoztak létre és működtettek szervezetet. Ehhez a szervezethez kapcsolódott IV. rendű vádlott részint prostitúciós tevékenységgel, részint pedig azzal, hogy közreműködött a kiskorú M. B. és Sz. E. sértettek I. rendű vádlottnak történő bemutatásában, és aktív (társtettesi) magatartást tanúsított nevezettek ügyfelek részére történő megszerzésében. Mindezekért az I. rendű vádlottól pénzbeni juttatásban is részesült. Ezen pénzbeni juttatás abból az összegből származott, amelyet a passzív alanyok az ügyfelektől kaptak. Továbbá a jelen ügyben is megállapítható volt, hogy az fk. IV. rendű vádlott I. rendű vádlottal tartotta a kapcsolatot, ugyanakkor azonban a passzív alanyok lakásáról elszállítása és oda-visszaszállítása során további személyekkel is kapcsolatba került, ily módon tevékenységük szervezettségén túlmenően azzal is tisztában volt, hogy – önmagát is beleértve – abban legalább hárman tevékenykednek. A IV. rendű vádlott saját magatartása révén is belülről ismerte a szervezetet. Az irányadó tényállás helyesen rögzíti, hogy Sz. E. kiközvetítésével kb. 25 alkalommal, M. B. esetében pedig 4 alkalommal működött közre. Fk. IV. rendű vádlott tudata tehát kiterjedt arra, hogy magatartásával egy feladat-megosztással bűncselekményeket együttesen végrehajtó, és összehangoltan működő szervezethez – bűnszervezethez – kapcsolódva cselekszik. Az ítéleti tényállás alapján nem vitás, hogy a két passzív alany vonatkozásában a IV. rendű vádlott összehangolt cselekvéssorozatban vett részt.
Megjegyzi a Kúria, hogy az elsőfokú bíróság ugyan nem minősítette a terheltek cselekményét bűnszervezetben elkövetettnek, ugyanakkor ítéleti tényállásának bevezető részében valamennyi olyan releváns ismérvet rögzített, amely a bűnszervezet megállapításához alapul szolgálhatott.
A kerítés bűntettének büntetési tétele alapján az öt évi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmények elkövetése, mint törvényi feltétel is maradéktalanul megvalósult.
A Kúria a teljesség kedvéért jegyzi meg, hogy a töretlen bírói gyakorlatnak megfelelően a bűnszervezetben való elkövetés megállapíthatóságának nem feltétele még az sem, hogy az elkövető a bűnszervezet tagja legyen, még kevésbé pedig, hogy ismerje annak struktúráját, belső hierarchikus ismérveit. Az elkövetőnek csupán azt kell tudnia, hogy azt a súlyosabb megítélésű szándékos bűncselekményt, melyhez saját bűnös tevékenységével kapcsolódik, olyan bűnözésre alakult csoport hajtja végre, amely a bűnszervezet törvényi kritériumainak megfelel [HGy 2005/1288., illetve BH 2008.139. szám].
Mindezekre figyelemmel a Kúria az ügyészi fellebbezést megalapozottnak találta, és az ítélőtábla határozatát – a Be. 393. § (2) bekezdése szerinti nyilvános ülésen eljárva – a Be. 398. §-ának (1) bekezdése alapján megváltoztatta: a IV. rendű vádlott cselekményeit folytatólagosan, társtettesként elkövetett kerítés bűntettének [Btk. 207. § (1) és (2) bekezdés] és folytatólagosan, társtettesként elkövetett kerítés bűntettének [Btk. 207. § (1) bekezdés és a (3) bekezdés a) pontja] minősítette.
Az ügyészi indítvánnyal megegyező indokokkal mellőzte a másodfokú bíróságnak a minősített kerítés bűntette tekintetében a Btk. 207. § (2) bekezdésének felhívását az üzletszerűség vonatkozásában. A minősítésnek a legsúlyosabban fenyegetett és leghátrányosabb következményekkel járó törvényi tényállás ismérveihez kell igazodnia. Így a tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetés megelőzi az enyhébb megítélésű üzletszerűség minősítő körülményét. A fenti törvényhely (2) bekezdésének feltüntetése tehát szükségtelen.
A kifejtettekre figyelemmel a Kúria a kiszabott fő-, és mellékbüntetéseket, mint bűnszervezetben elkövetővel szemben kiszabottnak tekintette (Btk. 98. §).
Nem értett egyet ugyanakkor a Kúria a büntetések súlyosítására vonatkozó fellebbezéssel. A büntetés kiszabásánál irányadó körülményeket pontosítani kell azzal, hogy a fiatalkorú IV. rendű vádlott esetében a büntetlen előélet nem minősül enyhítő körülménynek. Nyomatékosan kell figyelembe venni ugyanakkor azon tényeket, melyekkel a másodfokú bíróság a tényállás személyi részét kiegészítette. Ennek megfelelően a IV. rendű vádlott élete rendeződött, tanulmányokat és kereső foglalkozást folytat. Hosszabb tartamú szabadságvesztés kiszabása a rendezett életvitelű terhelttel szemben a büntetési célokon túlmutató joghátrányt jelentene.
Kiemelkedő jelentőséget tulajdonított a Kúria az időmúlásnak is. Ez az objektív körülmény, amely semmi esetre sem róható a IV. r. vádlott terhére, már önmagában sem indokolja a büntetés harmadfokú eljárásban történő súlyosítását. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a IV. r. vádlott társainál lényegesen kisebb cselekvőséggel vett részt az elkövetési magatartásban. Minderre figyelemmel – a fiatalkorúakra vonatkozó speciális büntetés kiszabási elveket is szem előtt tartva – a Btk. 108. §-ában foglalt büntetési célok érvényesüléséhez elegendő az elsőfokú bíróság által kiszabott és a másodfokú bíróság által helybenhagyott büntetés.
A Btk. 47. §-ának (4) bekezdés d) pontjának kötelező rendelkezése alapján a Kúria megállapította, hogy a IV. rendű vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható.
Helytállónak találta az ügyészi fellebbezést a vagyonelkobzás mértéke tekintetében is. Az irányadó tényállás rögzíti, hogy Sz. E. 2007 decemberétől 2008. március 5. napjáig kb. 25 alkalommal nyújtott szexuális szolgáltatást pénzért férfiaknak, a IV. rendű vádlott pedig pontosan meg nem határozható számban ezen tevékenység után 3000 forintot kapott. M. B. 2007 végétől pontosan meg nem állapítható időponttal bezárólag összesen négy alkalommal nyújtott szexuális szolgáltatást, melyek után pontosan meg nem állapítható alkalommal a segítségnyújtásért a IV. rendű vádlott 3000 forintot kapott. Minderre figyelemmel kétséget kizáróan megállapítható volt, hogy a IV. rendű vádlott által megszerzett összeg eléri a 9000 forintot. A Kúria ezért az elrendelt vagyonelkobzás összegét ekként állapította meg.
Fentieken túlmenően a Kúria a másodfokú bíróság ítéletét a IV. rendű vádlottra vonatkozó részében a Be. 397. §-a alapján helybenhagyta.
(Kúria Bhar. I. 567/2012.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás