BÜ BH 2013/88
BÜ BH 2013/88
2013.04.01.
Az előzetes letartóztatás megszüntetése iránti indítvány elbírálása – a Be. 133. §-a alapján – annak a bíróságnak a feladata, amelyik előtt az ügy folyamatban van. Ha az ügy első fokon van folyamatban, akkor a megszüntetés iránti indítványról az elsőfokú bíróság határoz. Ha azonban ezt elmulasztja, akkor ezt a Be. 132. §-a szerinti eljárásban a másodfokú bíróság – a fellebbezési jog biztosítása mellett – megteheti [Be. 132. § (1) bek. a) pont, 133. §].
Az ítélőtábla a 2012. június 14-én meghozott végzésével a 2011. február 11-étől őrizetben, 2011. február 12-étől előzetes letartóztatásban lévő I. rendű vádlott – vádirat benyújtása után 2011. június 6-án fenntartott – előzetes letartóztatásának indokoltságát a Be. 132. § (2) bekezdésre hivatkozással felülvizsgálta, s azt a Be. 129. § (2) bekezdés b) és d) pontja szerinti okból továbbra is fenntartotta. Egyben az I. rendű vádlott szabadlábra helyezés iránti indítványát elutasította.
Jelenleg az I. rendű vádlottal szemben 2 rb. folytatólagosan, nevelése alatt álló, tizenkettedik életévét be nem töltött sértett sérelmére erőszakkal elkövetett szemérem elleni erőszak bűntette [Btk. 198. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a), b) pont, (3) bekezdés] miatt elsőfokú eljárás van folyamatban.
Az I. rendű vádlott 2012. május 22-i keltezésű, bírósághoz május 31-én érkezett beadványában előzetes letartóztatásának megszüntetését, enyhébb kényszerintézkedés alkalmazását indítványozta, mivel – álláspontja szerint – a szökés, elrejtőzés és bűnismétlés veszélye nem megalapozott.
Hivatkozott arra, hogy az időközben töltött szabadságvesztése alatt nem próbált megszökni, a nyomozást nem akadályozta, a sértetteket a gyámhatóság kiemelte a családból, ő pedig befogadó nyilatkozattal rendelkezik. A vádban terhére rótt bűncselekmény tárgyi súlya pedig önmagában nem alapozza meg a szökés, elrejtőzés veszélyét.
Az ítélőtábla végzésének indokai szerint a korábbi – 2011. december 15-i, elsőfokú bíróság általi – felülvizsgálat óta az előzetes letartóztatás okai, indokai, illetve a II. rendű vádlott személyi körülményei körében változás nem történt. A vádban terhére rótt kiemelkedő tárgyi súlyú, minősített nemi erkölcs elleni bűncselekményekre figyelemmel reális a szökés, elrejtőzés veszélye. Az I. rendű vádlott büntetett előéletű, s emellett a cselekmények jellege, időtartama, a kiskorú sértettekkel való szoros családi kapcsolata folytán a bűnismétlés veszélye is megalapozott.
A végzés ellen az I. rendű vádlott jelentett be – indokolás nélkül – fellebbezést.
A Legfőbb Ügyészség átiratában – egyetértve az ítélőtábla indokaival és jogi álláspontjával – a fellebbezést alaptalannak tartotta és a megtámadott határozat helybenhagyását indítványozta.
Az I. rendű vádlott fellebbezése nem alapos.
Törvényesen járt el az ítélőtábla, amikor az I. rendű vádlott előzetes letartóztatásának indokoltságát felülvizsgálta, s azt helyes okból és indokokkal, megalapozottan továbbra is fenntartotta.
Helyesbítésre szorul azonban az időszakos felülvizsgálat jogalapja, az ugyanis nem a Be. 132. § (2) bekezdése, hanem a Be. 132. § (1) bekezdés a) pontja.
Az I. rendű vádlott vád szerinti bűncselekményének már az alapesete is kiemelkedő tárgyi súlyú, annak minősített esete, illetve az ítélőtábla által hivatkozott adatai pedig az ügy olyan speciális – az elkövetőben rejlő kockázatot mutató – körülménye, amely a szökés, elrejtőzés és a bűnismétlés veszélye szempontjából egyaránt meghatározó jelentőségű.
Az iratokból megállapítható, hogy a felrótt bűncselekmények vád szerinti elkövetési időpontja egybeesik az I. rendű vádlottal szemben folyamatban volt másik büntetőeljárással és közvetlen megelőzi az abban kiszabott szabadságvesztés foganatbavételét. Mindez egyértelművé teszi a bűnismétlés veszélyét.
A vádiratban felrótt bűncselekmény – büntetési tételben is kifejeződő – tárgyi súlya kétségtelenül kiemelkedő. E körülmény valójában nem önmagában való, mögötte adatok vannak, melyek tisztázása végett folyik a büntetőeljárás. Nyilvánvaló azonban, hogy a törvényi fenyegetettségnek a vádlott személyére hatása van, ami – értelemszerűen – függ a fenyegetettség mértékétől. Ez pedig nem hagyható figyelmen kívül a bizonyítás érdeke, illetve a folyamatban lévő bizonyítási eljárásban biztosítandó vádlotti jelenléthez fűződő törvényi érdek szempontjából.
A vád nem ítéleti bizonyosság, adatai nem tények, s megállapított tényről a jogerős ítéletig valójában nincs szó, az eljárásnak csupán tényszerű adatai lehetnek.
Kétségtelen azonban, hogy a vád adatai alapján következtetés vonható a törvény szerinti eljárási érdek veszélyeztetettségére, ami nem a bűnösség kérdésének eldöntése. Az eljárás, a bizonyítás lefolytatásának érdeke és a vádlott személyi szabadságához fűződő (ártatlanság vélelméből fakadó) érdeke között kell ugyanis dönteni.
A fenti adatok pedig az I. rendű vádlott esetében az előzetes letartóztatás 129. § (2) bekezdés b) és d) pontja szerinti okát megalapozzák. Ennek ellenében az I. rendű vádlott beadványa szerinti körülmények közömbösek, nem semlegesítik a szökés, elrejtőzés és bűnismétlés megalapozott veszélyét.
Az ítélőtábla – az I. rendű vádlott előzetes letartóztatásának további fenntartása mellett – egyben az I. rendű vádlott előzetes letartóztatás megszüntetése iránti indítványát is elbírálta, s azt elutasította.
Kétségtelen, hogy az előzetes letartóztatás megszüntetése iránti indítvány elbírálása – a Be. 133. §-a értelmében – az ügyben érdemben eljáró, jelen esetben az elsőfokú bíróság feladata; s az ezzel szembeni esetleges fellebbezés elbírálása tartozik a másodfokú bíróságra.
Ha azonban az ilyen – s amint az iratokból kitűnik – a felülvizsgálat esedékessége idejében bejelentett indítványt az elsőfokú bíróság nem bírálta el, akkor ezt a másodfokú bíróság a Be. 132. §-a szerinti eljárásában megteheti.
Ezáltal ugyanis egyrészt – értelemszerűen – nem sérül a jogorvoslathoz fűződő jog, másrészt pedig ha nem történne meg, akkor az odavezetne, hogy az elsőfokú bíróságnak a felülvizsgálati határozatot követően kellene határoznia a felülvizsgálatot megelőzően bejelentett és az akkori helyzeten alapuló indítványról.
Jelen eljárásjogi helyzetben az ítélőtáblának ezen rendelkezése egyébként a Be. 133. § rendeltetésével is összhangban áll, mivel eleget tesz az indítvány érdemi elbírálása törvényi kötelezettségének.
Ekként a Kúria a megtámadott határozatot – a Be. 384. §-a szerint tanácsülésen eljárva – a Be. 382. §-a értelmében, a Be. 371. §-ának (1) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Kúria Bkf. III. 1.130/2012.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás
