PÜ BH 2013/92
PÜ BH 2013/92
2013.04.01.
Nem alkalmas a károkozó által okozott kár enyhítésére az, ha a károsult a vagyonbiztosítása terhére rendezi a kárigényét [Ptk. 340. §, 558. §].
A felperes gépkocsiját egy 2007. augusztus 22. napján bekövetkezett közlekedési balesetben a II. r. alperes tulajdonát képező – az I. r. alperesnél kötelező felelősségbiztosítással rendelkező kisbusz összetörte. A felperest, akinek a gépkocsiján casco biztosítás állt fenn, a balesetből eredően 2 172 344 forint kár érte.
A felperes módosított keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alpereseket egyetemlegesen 2 318 284 forint kártérítés és kamata megfizetésére.
Az I. r. alperes a kereset jogalapját és összegszerűségét nem vitatta, míg a II. r. alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alpereseket egyetemlegesen, hogy fizessenek meg a felperes részére 2 172 344 forintot és kamatát, míg ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A II. r. alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyta.
A jogerős ítélet indokolása szerint a Ptk. 559. §-ának (2) bekezdése főszabályként kizárja, hogy a károsult a károkozó felelősségbiztosítójával szemben igényt érvényesítsen, de a gépjármű üzembentartójának kötelező felelősségbiztosításáról szóló 190/2004. (VI. 8.) Korm. rendelet (rendelet) 8. §-ának (1) bekezdése kivételt tesz és – a biztosítási szerződés keretei között – ezt megengedi. Ez a lehetőség azonban azt jelenti, hogy a tényleges károkozóval szembeni kártérítés joga sem enyészett el, a kárigény a károkozó üzembentartóval szemben is érvényesíthető, továbbá a károkozónak a felelősségbiztosítójával való együttes perlése sem kizárt.
A károkozó és a felelősségbiztosítója ugyanazon követelést köteles megfizetni, de azt a károsult csak egyszer hajthatja be, így marasztalásuk egyetemleges. A II. r. alperes a károkozó gépjármű üzembentartójaként a Ptk. 345. §-a értelmében felelős az okozott kárért.
A felperest kárenyhítési kötelezettségként nem terhelte a gépjárműve casco biztosítása terhére történő kijavítása. A károsult a vagyonbiztosításának terhére csak akkor köteles a járművet javíttatni, ha a kárért a – 2010. január 1-je után bekövetkezett – káresemény folytán a Kártalanítási Számla kezelőjének (MABISZ) kell helyt állni. [Kötelező felelősségbiztosításról szóló 2009. évi LXII. törvény 36. §-ának (1) bekezdése.]
A jogerős ítélettel szemben a II. r. alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatását és a kereset elutasítását, vagy másodlagosan az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedő hatályon kívül helyezés mellett az elsőfokú bíróság kötelezését új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára.
A felülvizsgálati kérelem indokai szerint a jogerős ítélet jogszabálysértő, mert a Ptk. 340. §-ának (1) bekezdésében foglaltak megsértésével adott helyt a keresetnek. A felperes ugyanis rendelkezett casco vagyonbiztosítással, de nem annak terhére rendezte a kárát. A kár rendezése esetén az önrész kivételével hozzájutott volna a biztosítási összeghez, így csak a 10-15%-os önrész iránt kellett volna keresetet előterjesztenie. A perbeli esetben, amikor a felelősségbiztosító I. r. alperes teljesítőképessége megkérdőjeleződött, majd fizetésképtelenné is vált, a Ptk. 340. §-ának (1) bekezdésében foglalt kárenyhítési kötelezettség megszegésének minősül az, ha a károsult a fennálló casco biztosításának terhére nem elégíti ki kárigényét.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint ezt külön jogszabály nem tette kötelezővé, a hivatkozott jogszabály azonban csak később lépett hatályba és speciális rendelkezésként sem áll ellentétben a Ptk. általános rendelkezésével.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
A jogerős ítélet az ügy elbírálásához szükséges mértékben feltárt és helyesen megállapított tényállás alapján helytálló jogi következtetéseket vont le, azokkal a Kúria is egyetértett, jogszabálysértés nem volt megállapítható.
A II. r. alperes a felülvizsgálati kérelmében arra hivatkozott, hogy a felperes a Ptk. 340. §-ának (1) bekezdésében foglaltak ellenére nem tett eleget kárenyhítési kötelezettségének. A kárenyhítés a már bekövetkezett kár következményeinek a csökkentését jelenti, az erre irányuló kötelezettség megsértése akkor állapítható meg, ha a felperes elmulaszt valamely olyan – tőle elvárható – cselekményt vagy magatartást, amely alkalmas lenne a bekövetkezett kár mérséklésére. Az azonban, ha a felperes a vagyonbiztosítása terhére nem rendezi a kárt, nem tartozik ebbe a körbe, mert amennyiben ez megtörténik, maga a már bekövetkezett kár abban az esetben sem csökken. Amennyiben ugyanis a felperes vagyonbiztosítója az érvényes casco biztosítás alapján a bekövetkezett kárért helytáll, csak annyi történik, hogy – a Ptk. 558. §-ának (1) bekezdése alapján – törvényi engedményesként a felperes helyébe lép és a továbbiakban ő érvényesíti a kárigényt az I. – II. r. alperesekkel szemben. A II. r. alperes tehát ebben az esetben is legfeljebb akkor mentesülhetne a fizetési kötelezettsége alól, ha a vagyonbiztosító valamely okból esetlegesen elmulasztja a vele szembeni igényérvényesítést.
A felperes szabad belátása szerint dönthet ebben a kérdésben, mert nem várható el kötelező jelleggel tőle az, hogy a II. r. alperes – esetleges tévedésből történő – mentesülése reményében az általa kötött és fizetett casco biztosítás alapján érvényesítse a kárigényét. Ez a megoldás ugyanis a vagyonbiztosítójával kötött szerződés tartalmának függvényében akár anyagi megterhelést is jelenthet a számára akkor, ha a nagy összegű és esetlegesen meg sem térülő kifizetése után rosszabb feltételekkel tudja vagyonbiztosítását fenntartani.
Nem alkalmas tehát a kár enyhítésére az, ha a felperes a vagyonbiztosítása terhére rendezi a kárát, mert ez csak a jogosult személyében okoz változást. Nem alapos ezért a II. r. alperes ennek elmulasztására való hivatkozása, a jogerős ítélet helyesen hivatkozott arra, hogy kötelező jogszabályi rendelkezés hiányában a felperesnek nem állt fenn ilyen irányú kötelezettsége. A Kúria ezért – a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése szerint tárgyaláson kívül meghozott határozatával – a jogszabályoknak megfelelő jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. VI. 22.414/2011.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás