PÜ BH 2013/93
PÜ BH 2013/93
2013.04.01.
A hazai Nemzeti Irodaként eljáró MABISZ nem a károkozóval, hanem annak felelősségbiztosítójával kerül jogviszonyba akkor, amikor a belföldi kötelező gépjármű felelősségbiztosítók szervezeteként, a Nemzetközi Zöldkártya Egyezmény alapján, megtéríti a külföldi Nemzeti Iroda azon kiadásait, amelyek a Magyarországon üzemben tartott gépjármű külföldön történt károkozásával kapcsolatban merültek fel. Ezért az ezzel felmerült költségei megtérítését nem az érvényes kötelező felelősségbiztosítással rendelkező belföldi károkozóval, hanem annak felelősségbiztosítójával szemben érvényesítheti [Ptk. 559. §, 2003. évi LX. tv. 3. § (1) bekezdés 47. pont, 190/2004. (VI. 8.) Korm. r. 1. § g) és i) pont].
Az alperes üzemeltetésében lévő tehergépkocsi 2007. június 6. napján, Szlovénia területén balesetet okozott, amelynek következtében a Szlovén Kezelő Iroda 3 229,79 euró kártérítést és 183,68 euró szakértői díjat fizetett ki a károsultnak. A Szlovén Kezelő Iroda felhívására a Magyar Kezelő Iroda (Nemzeti Iroda) a kifizetett összeget és a 484,47 euró kezelési díjat 2008. október 20. napján 1 037 609 forint átutalásával kiegyenlítette. A baleset bekövetkeztekor az alperes üzemeltetésében lévő gépjármű érvényes kötelező felelősségbiztosítással rendelkezett a MÁV Általános Biztosító Egyesületnél (MÁV ÁBE), amely azonban fizetésképtelensége folytán a felperes követelését nem térítette meg, ezért a felperes 2008. december 2-án erre az alperest szólította fel.
A Magyar Biztosítók Szövetsége (MABISZ) felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest a kifizetett összeg, 100 000 forint kezelési költség, összesen 1 137 609 forint és ennek a 2009. január 15. napjától járó kamatai, valamint 70 672 forint fordítási és 28 440 forint további költség megfizetésére. Keresetét elsődlegesen arra alapította, hogy a teljesítésével a peres felek között a Ptk. 286. §-ának (2) bekezdése szerinti megtérítési jogviszony jött létre, másodlagosan pedig a Ptk. 361. §-ának (1) bekezdése szerinti jogalap nélküli gazdagodásra hivatkozott.
Az alperes a kereset elutasítását kérte tekintettel arra, hogy a felperes követelésének megtérítésére nem köteles, vagyoni előnyhöz pedig nem jutott.
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 1 166 049 forintot és ebből 1 037 609 forint után a 2009. január 15. napjától járó kamatokat.
Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a Nemzeti Irodák egymás közötti kapcsolatait szabályozó, az Irodák Tanácsának 2002. május 30. napján tartott közgyűlésén elfogadott megállapodás (Belső Szabályzat) rendelkezései alapján a felperest – késedelmi kamat fizetésének jogkövetkezménye mellett – fizetési kötelezettség terhelte a keletkezett kár és költségek erejéig a Szlovén Nemzeti Iroda felé. A saját érdekében harmadik személyként fellépő felperes teljesítésével megteremtődtek a törvényi engedmény feltételei, mivel a felperest ajándékozási szándék nem vezette és a károkozó alperes helyett teljesített, megszüntetve ezzel a károsulttal szembeni kötelezettséget. A Belső Szabályzat az irodák egymás közti jogviszonyát rendezi, amely jogviszony az alperes viszonylatában már a Ptk. 286. §-a szerinti hárompólusúvá bővült, így az alperes vonatkozásában – a Ptk. 360. §-ának (3) bekezdése alapján – törvényi engedmény áll fenn, ezért a felperes megtérítési igénye megalapozott.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A jogerős ítélet indokolása szerint a Ptk. 286. §-ának rendelkezéseiből nem vonható le olyan következtetés, hogy önmagában a teljesítés folytán átszállna a követelés, illetve az megtérítési igényt keletkeztetne. Az „amennyiben” kifejezés feltételre utal, de nyilvánvalóan a törvény valamely más, pozitív rendelkezésére hivatkozva. A másodfokú bíróságnak nem volt tudomása olyan kialakult joggyakorlatról, amely szerint törvényi engedményről lenne szó akkor, ha harmadik személy nem ajándékozási szándékkal teljesít a kötelezett helyett. Ez egyébként a törvény szövegébe ütköző jogértelmezés lenne.
A másodlagos kereseti kérelem körében kifejtette, hogy a gépjármű üzembentartójának kötelező felelősségbiztosításáról szóló 190/2004. (VI. 8.) Korm. rendelet (Rendelet) a perbeli tényállás vonatkozásában nem tartalmaz megállapításokat, a felperes pedig a zöldkártya rendszeren belül teljesített. Nem akadálya azonban a jogalap nélküli gazdagodás megállapításának az, hogy az alperes a káresemény bekövetkeztekor érvényes kötelező felelősségbiztosítással rendelkezett. Az alperes biztosítója ugyanis nem teljesített, a károsult követelését a felperes egyenlítette ki és a károsult az igényét a felelősségbiztosító helyett a károkozóval szemben is érvényesítheti. Megvalósultak ezért a Ptk. 361. §-ának (1) bekezdésében foglaltak, a felperes a károkozó alperes helyett teljesített kifizetése megszüntette a károsult irányában fennállt kártérítési kötelezettséget, holott a felperes a károkozóval nem állt jogviszonyban. Az alperes vagyoni előnye abból fakadt, hogy veszélyes üzemi felelőssége alapján nem kellett helytállnia az általa okozott kárért, mert azt helyette – szerződéses jogviszony nélkül – a felperes térítette meg. Utalt analógiaként az EBH 2007.1606. számú eseti döntés indokolására.
A jogerős ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatását és a kereset elutasítását.
A kérelem indokolásában kifejtette, hogy a felperes nem a károkozó helyett teljesített, hanem saját jogán a MÁV ÁBE kezeseként, így jogállása a kezesével azonos. Az alperes ezzel abba a helyzetbe került, mintha a felperes tagja, vagyis a MÁV ÁBE fizetett volna. A felperes nem a károsultnak teljesített, így a jogerős ítélet megállapítása szerint sem szerezte meg annak jogait, ezért nincs választási lehetősége a tekintetben, hogy a károkozóval, vagy a károkozó felelősségbiztosítójával szemben lép fel. A MÁV ÁBE fizetésképtelensége miatt sem lehet úgy tekinteni a baleset bekövetkeztekor fennállt érvényes felelősségbiztosítási szerződésére, mintha az létre sem jött volna. A felperes a biztosító helyett fizetett, így a biztosítottal szemben nem léphet fel az igényével. Az alperes a teljesítésből eredően – biztosítása folytán – vagyoni előnyhöz nem jutott, fizetési kötelezettségének a biztosítójával szemben eleget tett, ezért a biztosító köteles volt a kártérítési felelősség alóli mentesítésére.
Figyelmen kívül hagyta a jogerős ítélet a felek közti jogviszonyokat, így azt, hogy az alperes felelősségbiztosítója – akinek a fizetési kötelezettsége fennállt – a felperes egyik tagja, a felperes pedig a nemzetközi zöldkártya szerződés magyar tagjaként kapcsolódik az összes ilyen szerepet betöltő szervezethez. A jogviszonyrendszer alapján a felelősségbiztosítási szerződést kötő leendő károkozó helyett a lánc tagjaként közvetlenül a felelősségbiztosítónak, illetve esetenként magának a felperesnek kell végső kárviselőként helytállnia.
A jogalap nélküli gazdagodás megállapításának akadályát jelenti az alperes felelősség-biztosítási szerződésének léte, csak a biztosító fizetésképtelensége folytán merült fel egyáltalán a helytállási kötelezettségének kérdése. Előadta, hogy a Ptk. 361. §-ának szubszidiárius jellege is kizárja az erre a jogviszonyra való alkalmazhatóságát.
A felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet indokolását támadta annyiban, hogy kérte, a Kúria az elsőfokú bíróság Ptk. 286. §-ának (1) és (2) bekezdésén alapuló ítéletének az indokai alapján tartsa fenn hatályában a jogerős ítéletet és marasztalja az alperest a perköltségben.
A kérelem indokolása szerint a felperesnek, figyelemmel a Belső Szabályzat 6. Cikkelyének 1. pontjában foglaltakra, a késedelembeesés hátrányos következményeinek megelőzése érdekében törvényi érdeke, valamint közjogi funkciójából eredő kötelezettsége fűződött a teljesítéshez. Teljesítésével egyidejűleg a károkozónak a károsulttal, illetve a külföldi Kezelő Irodával szembeni kötelezettségét is megszüntette, mindehhez nem volt szükséges a kötelezett hozzájárulása, a tevékenysége pedig nem irányult törvényellenes célra.
A Ptk. kommentárja értelmében a gyakorlatban a Ptk. 286. §-a (1) bekezdésének rendelkezése úgy érvényesül, hogy törvényi engedményről van szó akkor, ha harmadik személy nem ajándékozási szándékkal teljesített a kötelezett helyett. A harmadik személy a teljesítéssel mintegy megvásárolja a követelést, amelyre tekintettel annak bizto-sítékai – csakúgy, mint maga a követelés – a teljesítőre szállnak át.
Hivatkozott az EBH 2008.1887. számú eseti döntésben foglaltakra és arra, hogy a felperest ajándékozási szándék nem vezette akkor, amikor helytállt az alperes által okozott kárért. A Ptk. 286. §-ának (2) bekezdésében foglaltak, tekintettel a Ptk. 360. §-ának (3) bekezdésére is, deliktuális tartalmú jogviszonyok esetén is irányadóak. A felperes – megszüntetve ezzel a károsulttal szembeni követelést – a MÁV ÁBE kötelező felelősségbiztosító helyett, de egyben a károkozó kötelezettségét is teljesítve fizetett, ezért megszerezte a fellépő Kezelő Iroda károkozóval szembeni jogait.
Másodlagosan arra is hivatkozott, hogy teljesítésével, miután ajándékozási szándék nem vezette – a Ptk. 286. §-a (2) bekezdésének utolsó fordulata alapján – megtérítési igénye keletkezett, ami akkor is megilleti, ha önmagában a teljesítése még nem eredményezné a károsult jogainak a felperesre való átszállását.
A felülvizsgálati kérelem alapos, míg a csatlakozó felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
A jogerős ítélet az ügy elbírálásához szükséges mértékben feltárt tényállásból helytelen jogi következtetéseket vont le, azokkal a Kúria nem értett egyet, a jogerős ítélet jogszabálysértő.
A Nemzeti Iroda a biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvény (Bit.) 3. §-a (1) bekezdésének – baleset bekövetkeztekor hatályos – 47. pontja szerint a Magyarország területén kötelező gépjármű-felelősségbiztosítással foglalkozó biztosítók szervezete, amely ellátja a nemzetközi gépjármű-biztosítási egyezményből és a kapcsolódó egyezményekből eredő koordinációs, kárrendezési és elszámolási feladatokat. A Nemzeti Iroda továbbá a Rendelet – akkor hatályos – 1. §-ának g) pontja alapján ellátja a Kártalanítási Szervezet és az Információs Központ Rendeletben meghatározott feladatait is, továbbá a felperes szervezetén belül működik, jogait és kötelezettségeit a felperes gyakorolja. A Rendelet 13. §-a alapján kötelezettségeit a biztosítók befizetéseiből teljesíti és feléjük köteles elszámolni.
A perbeli esetben magyarországi telephelyű gépjármű okozott külföldön a zöldkártya rendszer másik tagállamában telephellyel rendelkező gépkocsiban kárt, ezért erre az esetre nem vonatkoznak a Rendelet 9., 10. és 11. §-ának a rendelkezései. A Rendelet nem tartalmaz továbbá olyan rendelkezéseket sem, amelyek alapján a Nemzeti Iroda az érvényes kötelező felelősségbiztosítással rendelkező károkozóval szemben megtérítési igényt érvényesíthetne. A károkozó megtérítési kötelezettsége a jogszabály szerint akkor áll fenn, ha a Rendelet 1. számú mellékletének 9. §-a (3) bekezdésének a)–h) pontjában felsorolt feltételek fennállnak. Ilyen feltételek fennállására a felperes nem hivatkozott.
Mindezekre tekintettel helyesen állapította meg a jogerős ítélet azt, hogy az alperes megtérítési kötelezettségét a Ptk. 286. §-ának (2) bekezdésében foglaltak nem alapozzák meg. A felperes nem a károsult, nem a károsult vagyonbiztosítója és nem is helyettük teljesített, ezért nem illeti meg őt az a lehetőség, hogy saját jogán vagy a Ptk. 558. §-ának (1) bekezdésére tekintettel választhasson, és igényét a deliktuális károkozóval, vagy – a Rendelet 8. §-ának (1) bekezdésében foglalt jogával élve – közvetlenül a károkozó felelősségbiztosítójával szemben érvényesítse.
A felperes nem a károsulttal vagy annak vagyonbiztosítójával áll jogviszonyban, hanem a kötelező gépjármű felelősségbiztosítók – így a MÁV ÁBE tehát az alperes kötelező felelősségbiztosítója – szervezeteként állt helyt a Nemzetközi Zöldkártya Egyezményben foglaltak alapján. A felperes tehát a károkozó alperes felelősségbiztosítójával áll jogviszonyban, annak és a többi felelősségbiztosítással foglalkozó szervezetnek a befizetéséből teljesíti kötelezettségeit, azok szervezeteként eljárva. A felperes tehát valóban nem ajándékozás szándékával, vagy jogalap nélkül teljesített, de nem is csupán törvényi érdeke, hanem jogszabályi kötelezettsége fűződött annak megtörténtéhez. Ez alapján tehát olyan személlyel szemben érvényesíthetne megtérítési igényt, akinek a felek jogviszonya vagy a vonatkozó jogszabályok alapján egyébként kötelezettsége állna fenn a teljesítésre. Ilyen kötelezettség az érvényes kötelező felelősségbiztosítással rendelkező alperest a felperessel szemben nem terheli, a követelés a kötelező felelősségbiztosítóval, a MÁV ÁBE-vel szemben lenne érvényesíthető.
Az EBH 2008. 1887 számú eseti döntés alapjául szolgáló ügyben a harmadik személy megtérítési igénye – a perbelitől lényegesen eltérő tényállás alapján – abból eredt, hogy az adóssal kötött megállapodás szerint fizette ki annak hiteltartozását. A peres felek jogviszonya ettől a már kifejtettek értelmében alapjaiban tér el, így ez az elvi jellegű döntés nem szolgálhatott a felperes számára hivatkozási alapul.
Nem megalapozott az alperes marasztalása a Ptk. 361. §-ának (1) bekezdése alapján – a felperes másodlagos keresete szerint – sem, mert nem jutott a felperes teljesítésével a felperes rovására vagyoni előnyhöz. Az alperes érvényes kötelező felelősségbiztosítással rendelkezett a baleset bekövetkeztekor, annak díját megfizette, ezen túlmenő fizetési kötelezettség nem terhelte. A felelősségbiztosítási szerződés alapján – a Ptk. 559. §-ának (1) bekezdésének megfelelően – követelhette, hogy a biztosítója a szerződés szerinti mértékben mentesítse őt az olyan kár megtérítése alól, amelyért egyébként a felelőssége fennáll. Felelősségbiztosítója szerződésszerű teljesítése esetén tehát deliktuális kárfelelőssége ellenére sem merül fel az alperes fizetési kötelezettsége.
A Kúria a kifejtettekre tekintettel a jogszabálysértő jogerős ítéletet – a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése szerint tárgyaláson kívül meghozott határozatával – a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése szerint hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét pedig a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
(Kúria Pfv. VI. 22.227/2011.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás