PÜ BH 2013/96
PÜ BH 2013/96
2013.04.01.
Tartási szerződés tévedésre alapított megtámadása esetén az eltartott örökösét mint jogutódot megilleti a kereshetőségi jog. A jogutód a megtámadást a jogelődjére irányadó, az anyagi jogszabályok által meghatározott feltételek fennállása esetén és időbeli korlátok között gyakorolhatja; jogutódlása nem jár azzal a jogkövetkezménnyel, hogy jogelődjének halálakor a jogutód számára újból és önállóan megnyílik a megtámadás lehetősége [Ptk. 210. § (1) bek., 235. § (1) bek., 598. §].
A peres felek testvérek. A korábban a 2/3 részben az alperesnek, 1/3 részben a felek édesanyjának a tulajdonát képező B.-i ingatlan egésze 1975-ben az alperes tulajdonába került, édesanyja haszonélvezeti jogával terhelten. A felek édesanyja az 1992. november 16-án kelt megállapodással haszonélvezeti jogot szerzett az alperes gyermekének tulajdonában álló B.-i B. u. 19. I/3. szám alatti ingatlanon, és ugyanebben a hónapban megvásárolta az alperes akkori házastársától a B.-i N. u. 28. III/2. szám alatti 67 m2 alapterületű lakást (a továbbiakban: perbeli ingatlan), amelyet az alperes haszonélvezeti joga terhelt.
Az egymás ingatlanain fennálló haszonélvezeti jogok – csere útján történő – megszüntetése érdekében az alperes és a felek édesanyja szintén 1992 novemberében szerződést kötöttek. Mivel e megállapodás földhivatali átvezetésére nem volt jogi lehetőség, az alperes és az édesanyja 1993. szeptember 13-án – két külön okiratba foglalt – engedély-nyilatkozatokat írtak alá, amelyekben kölcsönösen hozzájárultak a másikuk ingatlanát terhelő haszonélvezeti joguk törléséhez. A földhivatal a felek édesanyjának haszonélvezeti jogát törölte a B.-i, K. u. 6. szám alatti ingatlanról, azonban az alperes perbeli ingatlanon fennálló haszonélvezeti jogának törlésére nem került sor: a földhivatal 2001-ben kiadott hiánypótlási felhívására az alperes úgy nyilatkozott, hogy az eljárás megszüntetését kéri, mert időközben az ingatlan tulajdonosával a haszonélvezetről másként állapodott meg. A nyilatkozatra tekintettel a földhivatal a 2003. december 3. napján kelt határozatával megszüntette az eljárását. A határozattal szemben a felperes és az édesanyja eredménytelen fellebbezést terjesztettek elő, a földhivatali határozattal kapcsolatban indított közigazgatási per pedig – a keresettől elállás miatt – megszüntetésre került.
Az alperes eltartóként 1997. október 25. napján tartási szerződést kötött az édesanyjával, amelyben a tartást ellenérték nélkül, ingyenesen vállalta. A tartási szerződés 3. pontjában a szerződő felek rögzítették, hogy bár a haszonélvezeti jogok kölcsönös megszüntetésére vonatkozó, 1992. novemberi megállapodásuk ellenére csupán az eltartott javára bejegyzett haszonélvezeti jog törlésére került sor, az eltartott mégsem igényli, hogy a tulajdonában álló perbeli ingatlanról az alperes haszonélvezeti joga törlésre kerüljön, mivel az eltartásra, valamint arra figyelemmel, hogy a javára egy másik ingatlanon haszonélvezeti jogot alapítottak, a haszonélvezeti jogról lemondása kompenzálódott. Rögzítették a szerződő felek egyúttal azt is, hogy a perbeli ingatlan bérbeadásából származó jövedelem az eltartottat illeti meg.
Az eltartott 2000. február 24-én a perbeli ingatlant – haszonélvezeti jogának fenntartásával – eladta a felperesnek, akinek tulajdonjogát a per időtartama alatt jegyezték be az ingatlan-nyilvántartásba.
Az édesanyjukról, annak 2005 novemberében bekövetkezett haláláig a peres felek közösen gondoskodtak.
A felperes keresetében arra hivatkozott, hogy az alperesnek a perbeli ingatlanon fennálló haszonélvezeti joga az 1993. szeptember 13-i nyilatkozattal megszűnt, ezért kérte a jognak az ingatlan-nyilvántartásból való törlését. Álláspontja szerint az 1997. október 25. napján megkötött tartási szerződés semmis, mert nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik, emellett édesanyja a szerződés aláírásakor tévedésben volt, amit az alperes felismerhetett. Vitatta, hogy a szerződést a keltének napján írták alá, és előadta azt is, hogy a szerződés nem ment teljesedésbe.
Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az 1997. október 25. napján létrejött tartási szerződés 3. pontja érvénytelen; elrendelte az alperes perbeli ingatlanra bejegyzett haszonélvezeti jogának a törlését, az ezt meghaladó keresetet elutasította.
Az alperesnek – a megtámadási jog érvényesítésével kapcsolatos elévülési kifogást is tartalmazó – fellebbezését elbíráló másodfokú bíróság megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét, ezáltal a keresetet teljes terjedelmében elutasította, és mellőzte a földhivatal megkeresését.
A jogerős ítélet indokolása szerint a felperes nem jogosult a tartási szerződés haszonélvezetre vonatkozó rendelkezésének a megtámadására, mert a jogi érdekeltségét megalapozó jogosultsága (tulajdonjoga) a tartási szerződés megkötését, azaz 1997. október 25. napját követően, a 2000. február 24-i adásvételi szerződéssel keletkezett, így a felperes legfeljebb jogszavatossági igényt érvényesíthetett volna az eladójával szemben. A Legfelsőbb Bíróság 2/2010. (VI. 28.) PK véleménye 10. a) pontjában foglaltakra utalással kifejtette a másodfokú bíróság azt is, hogy a felperes törvényes örökösi minőségében sem jogosult a tévedésen, mint szubjektív megtámadási okon alapuló keresetindításra, mert a jogelődje – habár 2003-ban bizonyíthatóan tudomást szerzett az alperes haszon-élvezeti jogának a fennmaradásáról – az 1997. október 25. napján létrejött tartási szerződést a 2005-ben bekövetkezett haláláig nem támadta meg.
A másodfokú bíróság okfejtése szerint a kereshetőségi jog hiánya a kereset elutasítását eredményezte, ezért az érvénytelenségi ok fennállását érdemben nem vizsgálta.
A jogerős ítélet ellen – az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét megváltoztató rendelkezés körében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése, az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyása végett – a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet.
Érvelése szerint a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy kereshetőségi joga az Inytv. 62. § (1) bekezdésének b) pontján is alapult; evonatkozásban a jogerős ítélet nem tartalmaz sem döntést, sem indokolást.
Iratellenes a jogerős ítélet megállapítása, amely szerint a felek édesanyja nem támadta meg az 1997. október 25-én megkötött – állítása szerint utóbb visszadátumozott – tartási szerződést: a néhainak a szerződésről nem volt tudomása, így „tőle semmiképpen nem várható el, hogy azt megtámadja”.
Nem értékelte a másodfokú bíróság azt sem, hogy a megtette a szükséges lépéseket az alperes haszonélvezeti jogának a törlése érdekében, hiszen közigazgatási pert indított a haszonélvezeti jog törlése iránti földhivatali eljárást megszüntető határozattal szemben.
Kihangsúlyozta, hogy kereshetőségi jog illeti, egyrészt törlési per jogosultjaként, másrészt édesanyja, mint az alperessel szerződő fél jogutódaként.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak miatt részben alapos.
A jogerős ítélet indokaira tekintettel a Kúriának elsősorban abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a felperes rendelkezik-e kereshetőségi joggal: az adott körülmények között törvényes érdeke vagy jogutódi minősége alapján támadhatja-e tévedés címén az 1997. október 25-i keltezésű tartási szerződésnek a perbeli ingatlan haszonélvezetére vonatkozó 3. pontját.
A Ptk. 235. § a (2) bekezdése szerint a szerződés megtámadására a sérelmet szenvedett fél és az jogosult, akinek a megtámadáshoz törvényes érdeke fűződik. A Ptk.210. § az (1) bekezdése ugyanakkor azt tartalmazza, hogy aki a szerződés megkötésekor valamely lényeges körülmény tekintetében tévedésben volt, a szerződéses nyilatkozatát megtámadhatja, ha a tévedését a másik fél okozta vagy felismerhette.
E rendelkezések egymással való összevetéséből az a következtetés vonható le, hogy míg a Ptk. 235. § (2) bekezdése általánosságban határozza meg, hogy a szerződő feleken kívül ki jogosult a szerződés megtámadására, a Ptk. 210. § (1) bekezdése a tévedés esetére vonatkozó külön rendelkezést tartalmaz, amely szűkíti a megtámadásra jogosultak körét: a rendelkezés egyértelmű a tekintetben, hogy tévedés címén a szerződést megkötő feleken kívülálló személy nem támadhatja meg a szerződést, de még az a szerződő fél sem, aki a másik fél tévedését okozta, vagy azt felismerhette. A Ptk. 210. § (1) bekezdésének megfelelően tévedésre alapítottan kizárólag az a fél támadhatja meg a szerződési nyilatkozatát, aki a szerződés megkötésekor valamely lényeges körülményben tévedett, és a tévedését a másik szerződő fél okozta vagy felismerhette, tehát kizárólag az a fél, akit tévedésbe ejtettek.
Mivel a felperes nem vett részt az 1997. október 25-i keltezésű tartási szerződés megkötésében, nem tévedhetett a saját szerződési nyilatkozatát illetően. Így a felperes kívül esik a tévedésre alapított megtámadási per indításra jogosultaknak a Ptk.210. § (1) bekezdésében meghatározott körén. Mindezek miatt helytálló a másodfokú bíróság álláspontja abban, hogy a felperes az 1997. október 25-i keltezésű szerződést tévedés címén a megtámadáshoz fűződő törvényes érdekére hivatkozással nem támadhatta meg.
A felperes azonban igényét a szerződést – eltartotti pozícióban – megkötő édesanya örököseként, azaz az egyik szerződő fél jogutódjaként is érvényesítette. Annak eldöntésekor, hogy a szerződő fél örököse tévedés címén megtámadhatja-e a jogelődje által megkötött szerződést, abból célszerű kiindulni, hogy az ember halálával hagyatéka mint egész száll az örökösre (Ptk. 598. §), a hagyatékba beletartoznak mindazok a jogok és kötelezettségek, amelyek nem a néhai legszemélyesebb jogai, így a polgári jog alapján másra átszállhatnak, amelyekkel kapcsolatban tehát nem kizárt a polgári jogi jogutódlás.
A szerződés megtámadási jogának gyakorlása a szerződéses kötelezettségtől való szabadulást eredményezheti, hiszen eredményessége esetén a szerződés érvénytelenné válik [Ptk. 235. § (1) bek.], s az érvénytelen szerződéshez nem fűződhet joghatás. A megtámadás joga alapvetően kihat az örökhagyó halála esetén átszálló – az adott szerződésből eredő – vagyoni jellegű jogokra és kötelezettségekre, a hagyaték tárgyaira. Mindezeket figyelembe véve a megtámadás joga vagyoni jellegű, nem pusztán személyhez fűződő jogosultság, így a jogutód által is érvényesíthető. A jogutód a megtámadás tekintetében is a jogelőd helyébe lép: a megtámadást a jogelődjére irányadó, az anyagi jogszabályok által meghatározott feltételek fennállása esetén és időbeli korlátok között gyakorolhatja; jogutódlása nem jár azzal a jogkövetkezménnyel, hogy jogelődjének halálakor a jogutód számára újból és önállóan megnyílik a megtámadás lehetősége.
A Ptk. 236. § (1) bekezdése a megtámadás valamennyi esetére egységesen egyéves jogérvényesítési határidőt szab, amely határidő tévedés vagy megtévesztés esetén annak felismerésekor kezdődik [Ptk. 236. § (2) bekezdésének a) pontja]. Ez a határidő elévülési jellegű, amelyre megfelelően alkalmazni kell az elévülés nyugvásának és a megszakadásának a szabályait [Ptk. 236. § (3) bekezdése értelmében irányadó Ptk. 326. § (2) bekezdése és 327. §-ának rendelkezései].
A másodfokú bíróság azon eltérő jogi álláspontja miatt, amely szerint a keresetet a felperes kereshetőségi jogának hiánya miatt utasította el, nem vizsgálta az alperes fellebbezésben előadott elévülési kifogását (amely arra vonatkozott, hogy a felperes elmulasztotta a megtámadási határidőt). Nem foglalt állást a másodfokú bíróság abban a kérdésében sem, hogy az alperes fellebbezésében előterjeszthette-e arra vonatkozó előadását, hogy a felperes jogelődjének tévedése nem nyert bizonyítást, s ha igen, hivatkozása helytálló-e.
Mindezek vizsgálata és eldöntése érdekében a Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezését a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot ebben a keretben új eljárásra, új határozat hozatalára utasította.
(Kúria Pfv. I. 22.363/2011.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás