BÜ BH 2014/10
BÜ BH 2014/10
2014.01.01.
I. Joghatályos a bíróság – tárgyaláson történt – felhívása alapján a törvényes határidőben előterjesztett magánindítvány akkor is, ha már a nyomozás adatai alapján megállapíthatóvá vált a magánindítvány szükségessége e büntethetőséghez, de a jogosult erre vonatkozó nyilatkozatát a nyomozó hatóság, majd a vádemelés során az ügyész elmulasztotta beszerezni [1978. évi IV. tv. 170. § (7) bek.; Be. 173. § (2) bek.].
II. A hiányzó magánindítvány a másodfokú eljárásban is pótolható [Be. 345. §].
Az F. Bíróság a 2011. december 6. napján kelt ítéletével a terheltet bűnösnek találta emberölés bűntettének kísérletében [1978. évi IV. törvény 166. § (1) bek., (2) bek. c) pontja], lopás bűntettében [1978. évi IV. törvény 316. § (1) bek., (2) bek. d) pontja, (4) bek. b/1. pontja], valamint könnyű testi sértés vétségében [1978. évi IV. törvény 170. § (1) bek.]. Ezért és a terhére egy korábban elbírált ügyben alkalmazott próbára bocsátást megszüntetve társtettesként elkövetett lopás vétsége, közokirattal visszaélés vétsége és bűnsegédként elkövetett lopás bűntettének kísérlete miatt is hét év hat hónapi fegyházbüntetésre és öt évi közügyektől eltiltásra ítélte.
A bejelentett fellebbezések alapján másodfokon eljáró ítélőtábla a 2012. július 3. napján kelt ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a lopás bűntetteként értékelt cselekményt lopás vétségének [1978. évi IV. tv. 316. § (1) bekezdés, (2) bekezdés d) pont] minősítette; a terhelt büntetését tíz évi börtönbüntetésre és nyolc évi közügyektől eltiltásra súlyosította, és rendelkezett a polgári jogi igényről. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A jogerős bírósági határozatok ellen a terhelt védője a Be. 416. § (1) bekezdés b) és c) pontjára alapozva felülvizsgálati indítványt terjesztett elő.
Az indítványozó szerint az eljárt bíróságok joghatályos magánindítvány hiányában állapították meg védence bűnösségét a testi sértés vétségében. I. K. sértett ugyanis csak a bírósági eljárásban, a 2011. november 28. napján tartott tárgyaláson – a bíróság felhívására – terjesztett elő magánindítványt. Miután pedig még a nyomozati szakban kiderült, hogy a testi sértésnek minősülő cselekmény csak magánindítványra üldözendő, álláspontja szerint a könnyű testi sértés vétsége miatt magánindítvány hiányában már vádemelésre sem kerülhetett volna sor, a tárgyalási szakban pedig az indítvány elkésett.
Erre tekintettel azt indítványozta, hogy a Kúria a testi sértésként minősített cselekmény tekintetében a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja alapján – a 373. § (1) bekezdés I. b) pontjára figyelemmel – a megtámadott határozatokat helyezze hatályon kívül és az e cselekmény miatt indult eljárást szüntesse meg.
Az egyéb cselekmények tekintetében pedig elsősorban a megtámadott határozatok hatályon kívül helyezése mellett az első fokon eljárt bíróság új eljárásra utasítására, másodlagosan pedig az élet elleni cselekmény enyhébb minősítésére és a terhelttel szemben kiszabott büntetés enyhítésére tett indítványt.
Álláspontja szerint az eljárás során nem került sor a terhelt védekezését alátámasztó bizonyítékok beszerzésére és poligráfos vizsgálat elrendelésére, további orvosszakértői bizonyításra. A terhelt védekezésével szemben pedig nem voltak elegendőek a beszerzett bizonyítékok bűnösségének megállapítására. Minthogy az eljárt bíróságoknak felmentő ítéletet kellett volna hozniuk, a megtámadott határozatok hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását – a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjára hivatkozva – erre tekintettel kérte.
A minősítést támadó indítványát azzal indokolta, hogy a bíróságok megalapozatlanul következtettek a terhelt ölési szándékára; az elkövetés eszköze ugyanis önmagában nem lehetett elegendő az eshetőleges szándék fennállásának igazolására. Az orvosszakértő meghallgatásának hiányában nem tisztázott a sértetti sérülés keletkezési mechanizmusa sem.
Ezért – amennyiben a Kúria a hatályon kívül helyezésre irányuló indítványának nem adna helyt – a terhelt élet elleni cselekményének életveszélyt okozó testi sértés bűntettekénti minősítését, és enyhébb büntetés kiszabását indítványozta.
A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt részben a törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta és a támadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta.
Helytállónak találta az indítvány azon hivatkozását, amely szerint I. K. sértett a nyomozás során nem terjesztett elő magánindítványt a sérelmére elkövetett testi sértés vétsége miatt, azonban a nyomozó hatóság ezzel kapcsolatos jogára nem oktatta ki. Ezt a hiányt a bíróság pótolta, és miután a hiány pótlására az eljárás bármely szakában lehetőség van, az eljárás folytatásának e bűncselekmény miatt nem volt törvényi akadálya.
Az élet elleni cselekmény kapcsán pedig rámutatott, hogy a bűncselekményt megelőzően történtekből, az elkövetés eszközéből, a támadott testtájékból, az elkövetés körülményeiből és módjából, a terhelt személyiségéből és a szúrást követő magatartásából helyesen következtetett ölési szándékára a bíróság.
A nyilvános ülésen a védő utalt arra, hogy joghatályosan előterjesztett magánindítvány hiányában nem voltak meg a törvényi feltételek az ügyészi vádképviselet átvételéhez. Ezt az elsőfokú bíróságnak a tárgyalás előkészítése során észlelnie kellett volna, és erre figyelemmel a büntetőeljárást meg kellett volna szüntetni. A magánindítvány pótlása a másodfokú eljárásban pedig nem törvényes.
A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
A Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja szerint felülvizsgálati ok, ha a bíróság határozatának meghozatalára a 373. § (1) bekezdés I. b) pontjában meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor; ez utóbbi rendelkezés szerint pedig a határozat hatályon kívül helyezésének és az eljárás megszüntetésének van helye, ha a bíróság az eljárás lefolytatásához szükséges magánindítvány hiányában hozott ítéletet.
Az 1978. évi IV. törvény 170. § (1) bekezdésébe ütköző könnyű testi sértés vétsége ugyanezen törvényhely (7) bekezdése szerint csak magánindítványra büntethető. Emiatt a Be. 173. § (1) bekezdése szerint csak a jogosult feljelentése alapján indulhat eljárás, azonban a magánindítvány előterjesztőjének minden olyan nyilatkozatát, amely szerint az elkövető büntetőjogi felelősségre vonását kívánja, magánindítványnak kell tekinteni.
A Be. 173. § (2) bekezdésére figyelemmel akkor, ha a nyomozás megindulását követően derül ki, hogy a cselekmény csak magánindítványra büntethető, a jogosult nyilatkozatát be kell szerezni. Ezért amikor nyilvánvalóvá válik, hogy a bűncselekmény nem közvádra, hanem magánvádra üldözendő, a hatóságnak ki kell oktatnia a sértettet arra, hogy a felhívástól számított harminc napon belül magánindítványt terjeszthet elő.
A hatóságnak (az ügyésznek) az üggyel kapcsolatosan megváltozott jogi értékelése is alapot adhat a magánindítvány előterjesztésére való felhívásnak.
Ez esetben a Be. 173. § (3) bekezdése alapján a magánindítvány előterjesztésére nyitva álló harminc napos határidőt attól a naptól kell számítani, amikor a jogosult erről a felhívásról tudomást szerez.
Miután annak ellenére, hogy az adott ügyben lefolytatott nyomozás alapján megállapíthatóvá vált: a sértett sérelmére elkövetett cselekmény csak könnyű testi sértés vétségének minősülhet, a sértettet nyilatkozattételre sem a nyomozóhatóság, sem az ügyész nem hívta fel. Ez okból magánindítvány előterjesztésére nyitva álló határidő meg sem kezdődött a sértett tanúkénti meghallgatásáig.
A Be. 267. § (1) bekezdés e) pontja szerint a bíróság az eljárást megszünteti, ha a magánindítvány hiányzik, és az nem pótolható.
Ugyanilyen rendelkezést tartalmaz a tárgyalás alapján hozott megszüntető határozat vonatkozásában a Be. 332. §-ának (1) bekezdés b) pontja is.
A fentiek alapján akkor, ha a sértett felhívása a magánindítványra vonatkozó nyilatkozattételre nem történt meg, azt a bíróság saját eljárásában pótolhatja.
A jogalkotó célja a felhívásra kötelezés kapcsán ugyanis nyilvánvalóan az volt, hogy a kioktatás, a felhívás elmulasztása ne essen a magánindítvány előterjesztésére jogosult terhére. A büntetőeljárás megindítását és folyamatát észlelő sértett számára az ilyen felhívás hiányában ugyanis nyilvánvalóan nem magától értetődő egy újabb nyilatkozat megtétele, mivel az elkövető felelősségre vonása számára is tudottan folyamatban van.
Ennek a felhívásnak a hiányában az eljárás megszüntetésének nincs helye (BH 1995.561.).
A bírósági eljárásban kerülhet sor a magánindítvány beszerzésére abban az esetben is, ha az eljáró bíróságnak az üggyel kapcsolatos jogi értékelése megváltozik, és ez szolgál alapul a magánindítvány előterjesztésére való felhívásra (BH 2001.58.).
A töretlen bírói gyakorlat szerint – az előzőekben kifejtettekre figyelemmel – a magánindítvány még a másodfokú eljárásban is pótolható.
Eltérő rendelkezés hiányában a Be. 345. §-a alapján ugyanis a másodfokú bírósági eljárásban az elsőfokú eljárásra vonatkozó rendelkezések az irányadók, így – értelemszerűen – a magánindítvány pótlására is sor kerülhet.
Miután a bíróság a magánindítvány hiányát észlelte, és felhívására azt a sértett pótolta, az eljárásnak nem volt törvényes akadálya.
Így az eljárt bíróságok nem követték el a felülvizsgálati indítvány szerinti feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést, ezért az indítvány erre vonatkozóan alaptalan.
Emellett megjegyzi a Kúria, hogy a könnyű testi sértés vétsége miatti eljárás esetleges megszüntetésének a felelősségre vonás szempontjából az élet elleni bűncselekményre tekintettel amúgy sem lett volna jelentősége; erre joghatályos magánindítvány mellett is lehetősége lett volna a bíróságnak a Be. 267. §-ának (1) bekezdés g) pontjára, illetve 332. §-ának (2) bekezdésére figyelemmel.
A Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja szerint felülvizsgálati ok, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése vagy a büntetőjog más szabályának megsértése miatt a bíróság törvénysértő büntetést szabott ki vagy törvénysértő intézkedést alkalmazott.
A Be. 423. § (1) bekezdésére figyelemmel a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó; ez a tényállás a felülvizsgálati indítványban nem támadható.
A hatályon kívül helyezést indítványozó részében azonban a védő mindvégig a tényállás megalapozottságát vonta kétségbe, a bizonyítékok bizonyító erejét vitatta, a bizonyítási eljárás hiányosságaira utalt.
Miután azonban a tényállás – függetlenül annak megalapozott voltától, a bizonyítékok értékelésének mikéntjétől – nem támadható, az indítvány e része tekintetében a felülvizsgálat kizárt. Ezért a Kúria az indítvány ezen részével érdemben nem is foglalkozott.
Az élet elleni cselekmény eltérő minősítésére irányuló indítványában a védő nagyrészt ugyancsak az irányadó tényállást támadta, amikor arra hivatkozott, hogy az elkövetés fel nem lelt eszközére, valamint a rendelkezésre álló vallomásokra tekintettel nem volt egyértelműen bizonyított a terhelt ölési szándéka, illetve megítélése szerint az orvosszakértő meghallgatásának elmulasztása miatt elmaradt a tényállás teljes körű tisztázása.
Az irányadó bírói gyakorlat szerint – ahogy arra a Legfőbb Ügyészség is rámutatott – a tényállás részét képezik a helytelen ítéletszerkesztés miatt a jogi indokolásban rögzített tények is. Így az adott ügyben a tényállás részét képezi az az ítéleti megállapítás is, amely szerint a terhelt a sérelmére elkövetett lopás miatt őt üldöző sértettel szemben – bár a helyszínről elmenekülhetett volna – támadó állásba helyezkedett, és az emberi élet kioltására alkalmas kését elővéve és erőteljesen megmarkolva a sértettet közepes erővel megszúrta; a szúrást a sértett felső testére – mellkasára, ahol életfontosságú szervek vannak – irányítva.
Erre is figyelemmel helytállóan vonta le az elsőfokú bíróság azt a következtetést, hogy a terhelt szándéka legalább eshetőleges formában kiterjedt a sértett megölésére, és ugyancsak helytállóan utalt arra, hogy ezt erősítette a terheltnek a szúrást követő magatartása.
Ahogy arra a másodfokú bíróság is kitért indokolásában: a cselekményt a terhelt aljas indokból – részben a lopott dolog megtartása, részben a lopási cselekmény miatti felelősségre vonás elkerülése érdekében – követte el.
Ekként az élet elleni cselekmény minősítése is törvényes, és a kiszabott büntetés is a törvényi keretek közötti; az erre a felülvizsgálati okra alapított indítvány nem megalapozott.
Nem észlelt a Kúria a hivatalból elvégzett felülvizsgálat kapcsán egyéb – az indítványozó által nem hivatkozott – feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést sem.
Ezért a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-ára figyelemmel hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. I. 325/2013.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás