PÜ BH 2014/111
PÜ BH 2014/111
2014.04.01.
A gazdasági közösség mint az élettársi jogviszony nélkülözhetetlen eleme megvalósul akkor, ha az érzelmi kapcsolatban és közös háztartásban élő felek a közös családi élet megvalósítása érdekében egyikük ingatlanán – közösen felvett hitel felhasználásával – jelentős mértékű beruházást végeznek el [Ptk. 578/G. §, 685/A. §, Pp. 206. §].
A felperes keresetében kérte annak megállapítását, hogy a v.-i 459. hrsz. alatti ingatlan 1/8-ad tulajdon illetőségét, illetve az I-II. rendű alperesek közös tulajdonában álló v.-i 458/1. hrsz. alatti ingatlan 1/32-ed részét a Ptk. 578/G. §-a alapján élettársi vagyonközösség jogcímén megszerezte. Kérte a közös tulajdon megszüntetését, azzal, hogy a bíróság a tulajdoni hányadát 750 000 forint megváltási ár ellenében adja az I. rendű alperes tulajdonába. Másodlagosan a 458/1. hrsz. alatti ingatlan tekintetében az ingatlanon elvégzett beruházások folytán előállt érték fele részének, összegszerűségben 750 000 Ft-nak a megfizetésére kérte kötelezni a II. rendű alperest a lakások és helyiségek bérletéről szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (Ltv.) 10. §-ának (1) bekezdése, 13. §-ának (1) bekezdése és 36. §-ának (1) bekezdése alapján. Amennyiben a beruházásai az Ltv. rendelkezései alapján nem számolhatók el, az I. és II. rendű alpereseket a Ptk. 361. §-ának (1) bekezdése szerinti jogalap nélküli gazdagodás címén a bejegyzett tulajdoni hányadaik arányában kérte kötelezni a beruházási érték megfizetésére. Ezen túlmenően a felperes további 8 000 000 forint megfizetésére kérte az I. rendű alperes kötelezését az I. rendű alperes érdekkörébe tartozó cégekben meglévő üzletrészekre, vagyoni hányadokra tekintettel.
A keresettel összefüggésben a felperes előadta, hogy 1993. és 2006. decembere között az I. rendű alperessel a Ptk. 685/A. §-a szerinti élettársi kapcsolatot tartott fenn.
Az I. és II. rendű alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Az I. rendű alperes vitatta a gazdasági közösségre is kiterjedő élettársi kapcsolat fennállását. Állítása szerint a felperessel a közös gazdálkodás nem valósult meg, a V., I. u. 6. szám alatti ingatlan felújítási munkálatait egyedül ő határozta el, a felvett hitelből történt a felújítás, a törlesztő részletekhez pedig a felperes nem járult hozzá. A kocsma felújítás a felperes és az I. rendű alperes által közösen felvett hitelből történt ugyan, a felperes azonban a hitelek törlesztéséhez nem járult hozzá, arra nem is volt megfelelő fedezete, ugyanis játékgépezett, magánszemélyektől kölcsönöket vett fel és az adóhatósággal szemben is jelentős adótartozást halmozott fel.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben a módosított keresetének történő helyt adást kért a Ptk. 685/A. §-ában, illetve az 578/G. §-ában foglaltakra tekintettel.
Összességében a felperes álláspontja szerint a perben megnyugtatóan bizonyította az élettársi életközösség fennállását, az eljárt bíróságok a Pp. 206. §-ában foglaltak sérelmével jutottak ezzel ellentétes megállapításra, ami ennek folytán sérti a Ptk. 685/A. §-ában foglaltakat is.
Az I. rendű alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.
A Ptk. 685/A. §-a értelmében élettársi kapcsolat áll fenn két olyan házasságkötés vagy bejegyzett élettársi kapcsolat létesítése nélkül közös háztartásban, érzelmi és gazdasági közösségben (életközösségben) együttélő személy között, akik közül egyiknek sem áll fenn mással házassági életközössége, bejegyzett élettársi életközössége, vagy élettársi kapcsolata és akik nem állnak egymással egyenesági rokonságban vagy testvéri, féltestvéri kapcsolatban.
A Ptk. 578/G. § (1) bekezdése alapján az élettársak együttélésük alatt a szerzésben való közreműködésük arányában szereznek közös tulajdont. Ha a közreműködés aránya nem állapítható meg, azt azonos mértékűnek kell tekinteni. A háztartásban végzett munka a szerzésben való közreműködésnek számít.
Az egységes bírói gyakorlat értelmében az élettársi kapcsolat megállapítására, jogkövetkezményeinek levonására csak akkor kerülhet sor, ha bizonyított az érzelmi összetartozás ténye, annak harmadik személyek előtti vállalása, a közös háztartás fenntartása, illetve olyan gazdasági közösség, amely nem feltételez ugyan egy meghatározott pénzkezelési módot, azonban szükséges eleme a közös gazdasági célok elérése érdekében való együttműködés.
Jelen esetben nem volt vitás, hogy a felperes és az I. rendű alperes 1993 és 2006 decembere között az alperesi ingatlanban együtt éltek, érzelmi kötelék volt közöttük, közös gyermeket is vállaltak, közös háztartást vezettek. Érzelmi összetartozásuk a rokoni, ismeretségi körben köztudott volt, kapcsolatukat felvállalták. A családi programokon együtt jelentek meg és számos közös nyaraláson, külföldi utazáson is részt vettek.
A felperes és az I. rendű alperes előadása szerint a közös háztartás oly módon valósult meg, hogy az I. rendű alperes az egyik vállalkozásából származó jövedelmét a felperes rendelkezésére bocsátotta. A felperes a háztartási költségeket döntően ily módon fedezte, emellett a saját jövedelméből is végzett bevásárlásokat. Ezen túlmenően az alperes úgy nyilatkozott, hogy mindig adott pénzt, ha a felperes kérte. Kétségtelen, hogy a felperes a saját fizetését nem tette bele a „közösbe” és az I. rendű alperes sem bocsátotta a felperes rendelkezésére az egyéb üzleti vállalkozásainak bevételét, hasznát. Ezen körülmények azonban a közös háztartás vitelének tényét nem cáfolják.
A perben ugyanakkor kiélezett vita folyt arra vonatkozóan, hogy a felperes és az I. rendű alperes között a közös gazdasági célok elérése érdekében való együttműködés megvalósult-e, melynek következtében – az egyéb feltételek fennállása folytán – a Ptk. 685/A. §-a alapján élettársaknak minősülnek, ami – erre irányuló kereseti kérelem esetén – az élettársi közös vagyon megosztását vonhatja maga után.
A V., I. u. 6. szám alatti házas ingatlannal kapcsolatban bizonyítást nyert, hogy annak felújítására az I. és a II. rendű alperes által felvett hitelből került sor, a v.-i 538/2 hrsz. alatti beépítetlen ingatlan vételéhez pedig a szükséges anyagiakat a II. rendű alperes biztosította fia számára, és ezen ingatlanok tekintetében nem nyert bizonyítást, hogy a felvett hitelek törlesztésében a felperes részt vállalt volna.
A v.-i 458/1. hrsz. alatti V., I. u. 4. számú, az I. és a II. rendű alperes közös tulajdonát képező ingatlanban lévő kocsmát a felperes a II. rendű alperessel kötött bérleti szerződés folytán üzemeltette. Az I. rendű alperes a per során úgy nyilatkozott, hogy édesanyja azért adta oda a kocsma vezetését a felperesnek, „mert azt gondolta: egy család vagyunk”. Erre tekintettel a kocsma helyiség felújítására, átalakítására a felperes és az I. rendű alperes közösen, adóstársakként vettek fel 2 000 000 forintot. Az átalakítási munkálatok szervezését, kivitelezését közösen valósították meg, tehát közös elhatározással jelentős beruházást foganatosítottak, amely hosszabb távon volt hivatva biztosítani a kocsma nyereséges üzemeltetését és ennek következtében a felperes hozzájárulását a család boldogulásához, a közös gyermek felneveléséhez, illetve a közös háztartás fenntartásához.
Kétségtelen, hogy az élettársi közösség egyik alapvető elemének, a közös gazdasági cél érdekében történő együttműködésnek megállapításához főszabályként egyetlen vagyontárgy megszerzésében való együttműködés nem elegendő, jelen esetben azonban nem egy ingóság, tartós fogyasztási cikk (bútor, gépkocsi) megszerzésében való közreműködés történt, hanem egy nagy volumenű, a közös családi élet megvalósítása érdekében folytatott beruházás közös megvalósítására került sor, amely már önmagában is alkalmas az élettársi gazdasági közösség fennállásának alátámasztására.
A másodfokú bíróság ítéletének indokolásában azzal érvelt, hogy nem minősül közös gazdasági cél érdekében folytatott együttműködésnek, ha a felek érzelmi alapon kölcsönösen szívességi szolgáltatásokat teljesítenek egymás javára, és a közös hitelfelvétel nem a felperes és az I. rendű alperes közös boldogulását, hanem kizárólag a felperes jövedelemszerzésének fenntartását, megélhetésének biztosítását célozta. A felvett hitel jelentős volumene, illetve az a körülmény, hogy a felperes és az I. rendű alperes a beruházást közösen valósította meg, a fentieknek ellentmond, azt nem támasztja alá.
Az eljárt bíróságok kiemelkedő jelentőséget tanúsítottak annak is, hogy megítélésük szerint a felvett hitelt kizárólag az I. rendű alperes törlesztette, a felperesnek ehhez nem volt megfelelő teljesítőképessége. Ez azonban valóságtartalma esetén sem alkalmas a közös pénzből (hitelből) megvalósított közös értéknövelő beruházás tényének figyelmen kívül hagyására, csupán az élettársi közös vagyon megosztása során kell és lehet kötelmi megtérítési igényként figyelembe venni. A felperes egyébként a per folyamán mindvégig állította, hogy közösen törlesztették a felvett hitelt. Ezzel szemben az első-, illetve a másodfokú bíróság az I. rendű alperes előadását fogadta el, miszerint a felperes nem volt teljesítőképes, jelentős adósságai voltak, döntően „játékgépezésével” összefüggésben. Nem nyert ugyanakkor bizonyítást, hogy a törlesztőrészleteket okirattal alátámasztottan melyik fél teljesítette, illetve a felperes kölcsön felvételeinek olyan olvasata is lehet, hogy erre azért volt a felperesnek szüksége, hogy a felvett hitel törlesztésének rá eső részét teljesíteni tudja.
A felperes és az I. rendű alperes élettársi kapcsolatának megállapíthatósága szempontjából a fentieken túlmenően jelentőséggel bír az a felperesi hivatkozás, miszerint az I. rendű alperes a gyermekelhelyezés, illetve tartásdíj iránti perben kifejezetten elismerte az élettársi kapcsolat fennállásának tényét. A felperes eredetileg egy keresetlevélben terjesztett elő gyermektartásdíj iránti igényt és kérte az élettársi közös vagyon megosztását is. Utóbb ugyan a hatásköri szabályok folytán a két kereseti kérelmet más-más bíróság tárgyalta, azonban a mindkét perben ugyanazon jogi képviselővel eljáró I. rendű alperes nyilvánvalóan tudatában volt annak, hogy a gyermekelhelyezési, illetve tartásdíj iránti perben tett elismerése az élettársi közös vagyon megosztása iránti perben is relevanciával bírhat. Ennek ellenére, noha a tartásdíjra vonatkozó ítéleti rendelkezéssel szemben fellebbezéssel élt, azonban még ekkor sem tette vitássá azon ítéleti ténymegállapítást, miszerint a felperes és az I. rendű alperes között huzamos élettársi kapcsolat állt fenn, noha az ítélet indokolása is utalt a felek közötti élettársi vagyonközösségi perre.
A kifejtettekre tekintettel a bizonyítékok okszerűtlen, a Pp. 206. §-ába ütköző mérlegelésével jutott az első-, illetve a másodfokú bíróság arra a következtetésre, hogy a felperes és az I. rendű alperes között gazdasági célok megvalósítása érdekében együttműködés nem valósult meg, ezért közös gazdálkodás hiányában az élettársi kapcsolat megállapítására nem kerülhetett sor. A perbeli bizonyítékok ezzel szemben azt támasztották alá, hogy a felperes és az I. rendű alperes 1993 és 2006 decembere között élettársi közösségben éltek, melynek során a V., I. u. 4. szám alatti ingatlanon történt felújítási, átalakítási beruházásokat közösnek minősülő forrásból, közös akarattal valósították meg.
A kifejtettekre tekintettel a Kúria a Pp. 213. §-ának (3) bekezdése szerinti közbenső ítéletével a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és megállapította, hogy a felperes és az I. rendű alperes között 1993 és 2006 decembere között élettársi jogviszony állt fenn.
A közbenső ítélet folytán a megismételt eljárás keretében az elsőfokú bíróságnak az élettársi közös szerzésre alapított igényeket érdemben el kell bírálnia és a szerzésben való közreműködés arányát megállapítva kell határoznia az élettársi közös vagyon megosztásáról.
(Kúria Pfv. II. 20.121/2013.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás