KÜ BH 2014/126
KÜ BH 2014/126
2014.04.01.
Le nem rótt fellebbezési eljárási illeték megfizetésének kötelezésére az elsőfokú adóhatóságnak van hatásköre [2003. évi XCII. tv. 4. § (1) bek., 71. § (1) bek., 73. §, 5. § (1) bek., 136. § (1) bek., 104. §, 105. §].
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróság választási ügyben a felperes és dr. F. K. kérelmére indult eljárásban hozott döntést a 2007. december 10. napján kelt és jogerős végzésével. Dr. F. J. kérelmet terjesztett elő a Legfelsőbb Bírósághoz, hogy az eljárás során készített jegyzőkönyv másolatának kiadása érdekében általa lerótt 300 Ft eljárási illetéknek az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 80. § (1) bekezdés f), illetve e) pontja alkalmazásával rendelkezzék a részére történő visszatérítéséről.
A Legfelsőbb Bíróság tájékoztatta dr. F. J.-et, hogy a kérelmét eldöntő végzés közlésével a választási kifogásával kapcsolatos jogorvoslati eljárás befejeződött. Ennek megfelelően nem a választással, valamint a népszavazással kapcsolatos törvényekből folyó jogok érvényesítésével, kötelezettségek teljesítésével kapcsolatos eljárások illetékmentességét rögzítő Itv. 33. § (2) bekezdés 1. pontja alapján, hanem az iratmásolat illetékét szabályozó Itv. 37. § (3) bekezdésében felhívott, az Itv. mellékletének 4. címében meghatározottak szerint kellett a szolgáltatási díjat megállapítani.
Dr. F. J. az illeték visszatérítése iránt 2008. május 5. napján az adóhatósághoz is kérelmet terjesztett elő.
Az APEH Közép-magyarországi Regionális Igazgatósága a 2009. november 9. napján kelt határozatával dr. F. J. illeték-visszatérítése és kiutalása iránti kérelmét elutasította. Indokolása szerint a választási kifogással kapcsolatos jogorvoslati eljárás az Itv. 33. § (2) bekezdés l) pontja szerint illetékmentes, de az eljárási költségek közül csak az eljárási illeték alól mentesül a fél, az iratbetekintési jog gyakorlásával kapcsolatos költség (jegyzőkönyvmásolás) az ügyfelet terheli az Itv. 37. § (3) bekezdése alapján. Így nincs helye az illeték visszatérítésének.
Az illeték-visszatérítése iránti kérelmet elutasító határozattal szemben dr. F. J. és a felperes 2009. december 7-én fellebbezést terjesztettek elő, amelynek folytán eljárt másodfokú adóhatóság dr. F. J. fellebbezését érdemben elbírálta és az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az APEH Központi Hivatal Hatósági Főosztálya a 2010. április 20. napján kelt határozatával felperesnek a dr. F. J. illeték-visszatérítése iránti kérelme ügyében meghozott elsőfokú határozattal szemben 2009. december 7-én előterjesztett fellebbezését érdemi vizsgálat nélkül elutasította.
Indokolása szerint az Art. rendelkezik a jogorvoslati jog gyakorlásának jogosultjairól. A felperes beadványában foglalt azon hivatkozás, hogy a választási eljárásban a választó polgár jogorvoslati joga független attól, hogy a választási eljárással kapcsolatos eljárást ő kezdeményezte-e avagy sem, az adóhatósági határozat elleni jogorvoslati eljárásban nem érvényesül, ugyanis az illeték-visszatérítése iránti eljárás nem a választási eljárás része. A felperes a bírósági eljárásban kérelmezőként részt vett, amely azonban nem támasztja alá az illeték visszatérítésére irányuló adóhatósági eljárásban való ügyfél minőségét. A választási eljárás ugyanis a Legfelsőbb Bíróság végzésének 2007. december 10-i közlésével lezárult. A határozat elleni fellebbezés a felperes tekintetében nem a jogosulttól származik, ezért a fellebbezést a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 104. § (2) bekezdése alapján érdemi vizsgálat nélkül kellett elutasítani.
A 2009. december 7-én előterjesztett fellebbezésen dr. F. J. nem fizette meg az eljárási illetéket, így azt határozatával terhére az adóhatóság előírta. Dr. F. J. és a felperes 2010. február 2-án a határozattal szemben is fellebbezést terjesztettek elő. A fellebbezés folytán eljárt másodfokú hatóság dr. F. J. fellebbezését érdemben elbírálta és az elsőfokú határozatot helybenhagyta, míg a felperes fellebbezését a 2010. április 19-én kelt végzésével érdemi vizsgálat nélkül elutasította azzal az indokolással, hogy felperes nem volt jogosult a fellebbezése előterjesztésére, mert az eljárás nem a választási eljárás része, és ügyféli minőségét sem igazolta.
A felperes a végzéssel szemben 2010. május 14-én – eljárási illeték lerovása nélkül – fellebbezést nyújtott be, az APEH Elnöke e végzést döntésében helybenhagyta.
Az elsőfokú hatóság – mivel felperes a 2010. május 14-ei fellebbezését eljárási illeték nélkül nyújtotta be – a határozatával a felperest 3000 Ft eljárási illeték megfizetésére kötelezte.
Az APEH Közép-magyarországi Regionális Főigazgatósága a 2010. december 11. napján kelt határozatával az elsőfokú hatóság határozatát megsemmisítette és az elsőfokú hatóságot új határozat meghozatalára utasította, mert az elsőfokú hatóság a mulasztási bírság kiszabása körében figyelembe vett körülményekről a határozatában nem adott számot.
A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Kelet-budapesti Igazgatósága a 2011. január 21. napján kelt határozatával a felperest ismételten 3000 Ft fellebbezési eljárási illeték és 3000 Ft mulasztási bírság megfizetésére kötelezte, mert a 2010. május 14-én előterjesztett fellebbezésén a fellebbezési eljárási illetéket nem rótta le. E határozattal szemben a felperes 2011. február 1-jén fellebbezést nyújtott be, a másodfokú hatóság az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az adóhatóság – mivel felperes a 2011. február 1-jén előterjesztett fellebbezésén eljárási illetéket nem rótt le – terhére határozatával 5000 Ft eljárási illetéket és 5000 Ft mulasztási bírságot írt elő. E határozattal szemben a felperes 2011. május 4. napján fellebbezést terjesztett elő, amelynek folytán eljárt másodfokú adóhatóság határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes a 2011. május 4. napján előterjesztett fellebbezésen a jogorvoslati eljárási illetéket nem rótta le, ezért a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Kelet-budapesti Adóigazgatósága a 2011. május 30. napján kelt határozatával a felperest 5000 Ft eljárási illeték megfizetésére kötelezte azzal, hogy az eljárási illeték összegének késedelmes (8 napon túli) megfizetése, illetve nem teljes összegben történő megfizetése, vagy meg nem fizetése esetén 5000 Ft mulasztási bírság megfizetésére köteles.
A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2011. augusztus 31. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését az Itv. 29. § (2) bekezdése, 31. § (1) bekezdése, 73. § (3) bekezdése, 73/A. § alapján hozta meg.
A felperes keresetet terjesztett elő a másodfokú határozatnak – az elsőfokú határozatokra is kiterjedő – hatályon kívül helyezése iránt.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította, a felperest 10 000 Ft le nem rótt kereseti részilleték megfizetésére kötelezve.
A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte.
A felülvizsgálati kérelem részben alapos.
Öröklés, ajándékozás és visszterhes vagyonátruházás esetén vagyonszerzési illetéket, a közigazgatási hatósági és bírósági eljárásért eljárási illetéket kell fizetni. Az Itv.-nek az eljárási illetékekre vonatkozó rendelkezéseit természetes és jogi személyekre egyaránt alkalmazni kell [Itv. 1. § (1) bekezdés, 2. § (5) bekezdés]. Az eljárási illetékkötelezettség az eljárás megindítása iránti kérelem előterjesztésekor keletkezik. A közigazgatási hatósági eljárási illetéket az eljárás kezdeményezésekor az köteles megfizetni, aki az eljárás megindítását kéri [Itv. 3. § (4) bekezdés, 31. § (1) bekezdés]. A felperes fellebbezést terjesztett elő, jogorvoslati kérelme benyújtásával közigazgatási eljárást kezdeményezett, amely magatartásával az Itv. személyi és tárgyi hatálya alá került.
Az Itv. 29. § (2) bekezdése értelmében az elsőfokú közigazgatási határozat elleni fellebbezés illetéke – ha e törvény melléklete másként nem rendelkezik, és a fellebbezési eljárás tárgyának értéke pénzben megállapítható – a fellebbezéssel érintett, vagy vitatott összeg minden megkezdett 10 000 forintja után 400 forint, de legalább 5000 forint, legfeljebb 500 000 forint, ha a fellebbezési eljárás tárgyának értéke pénzben nem állapítható meg, a fellebbezés illetéke 5000 forint. A felperes az előterjesztett fellebbezése illetékét nem fizette meg, ezért azt terhére az adóhatóságnak az Itv. 73. § (3) bekezdésében foglaltak alapján („az esedékességkor meg nem fizetett eljárási illeték összegét az adóhatóság határozatban közli az ügyféllel”) elő kellett írnia.
Az Itv.-nek a közigazgatási hatósági eljárási illetékekről rendelkező V. fejezetében is találhatók illetékmentességi szabályok, míg ugyanis a személyes illetékmentesség meghatározását és az abban részesülők körét az Itv. 4. §-5. §-ai tartalmazzák, addig a 4. §-ban meghatározott tárgyi illetékmentesség („az illeték tárgyára vonatkozó mentesség esetén nem kell illetéket fizetni”) eseteit az Itv. több fejezete is szabályozza. A felperes arra hivatkozott, hogy illeték fizetésére nem kötelezhető, mert az Itv. 33. § (2) bekezdés 1. pontja szerint illetékmentes a választással, valamint a népszavazással kapcsolatos törvényekből folyó jogok érvényesítésével, kötelezettségek teljesítésével kapcsolatos eljárás. Az elsőfokú bíróság a dr. F. J. részéről illeték visszatérítése érdekében történt kérelem benyújtását követő eljárás nem minden részletét rögzítette ítéletében. A felperes azonban olyan határozatot, ítéletet nem tárt elő, amely más magánszemély által kezdeményezett illeték visszatérítés iránti eljárásban az ügyféli minőségét elismerte volna. Illetékmentes eljárásban való ügyféli minősége hiányában pedig az illetékmentességre való hivatkozása nem alapos.
Az Art. 4. § (1) bekezdés a) pontja szerint az Art. hatálya kiterjed az adóval, a járulékkal, az illetékkel összefüggő, törvényen alapuló kötelező befizetésre (a továbbiakban együtt: adó). Az adóhatóság a hatáskörébe tartozó ügyben az illetékességi területén köteles eljárni. Az állami adóhatóság illetékessége tekintetében a külön jogszabályban foglalt rendelkezések az irányadók [Art. 71. § (1) bekezdés, 73. §]. E külön jogszabály a a Nemzeti Adó- és Vámhivatal szervezetéről és egyes szervek kijelöléséről szóló 273/2010. (XII. 29.) Korm. rendelet, amelynek 48. §-a azt írja elő, hogy az adóigazgatóságoknál indított eljárás tekintetében az Itv. 73. § (3) bekezdése szerinti, az esedékességkor meg nem fizetett eljárási illeték és a mulasztási bírság összegét előíró határozat meghozatalára irányuló eljárásban az az adóigazgatóság jár el, amelyiknél az eljárás indult, illetve folyamatban van. Az Art. 71. § (1) bekezdése értelmében, összhangban az Art. 5. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Ket. 19. § (1) bekezdésében foglalt hatásköri szabályokkal, az adóhatóság első fokon jár el, majd az ügy érdemében hozott elsőfokú határozattal szemben az adózó fellebbezhet [Art. 136. § (1) bekezdés], amelyet a fellebbezés elbírálására jogosult hatóság: a felettes szerv bírál el [Art. 138. § (1) bekezdés]. Az Art. 104. §-105. §-aiban tételesen meghatározott a felettes szerv jog- és hatásköre, feladata, a felettes szervnek nincs olyan jogszabály alapján biztosított hatásköre, hogy az ügyfél által elmulasztott fellebbezési illeték előírásáról rendelkezzék. A felperes ellentétes álláspontja jogszabályi alap nélküli és téves.
A felperes jogorvoslati eljárást kezdeményezett, illetékköteles fellebbezését illeték megfizetése nélkül nyújtotta be, ezért a hatóság fellebbezési eljárási illeték megfizetésére kötelezte, helytállóan megjelölve határozataiban az alkalmazott jogszabályok körét.
A Pp. XX. fejezetében szabályozott közigazgatási perben a felperes eljárási és anyagi jogszabálysértésre hivatkozással kérheti a határozatok bíróság általi felülvizsgálatát. A hatóság eljárási jogszabálysértése abban az esetben alapozza meg a határozatok hatályon kívül helyezését [Pp. 339. § (1) bekezdés], ha az az ügy érdemi elbírálására kihatott és a perben nem orvosolható. A felperes nem bizonyította, hogy a Pp. megjelölt törvényhelyeire alapított eljárási kifogásai az ügy érdemi elbírálására, a mikénti döntésre kihatottak volna.
Az elsőfokú bíróság ítéletében (10. oldal) a feltételesen mulasztási bírságot előíró határozati rendelkezés jogszerűségét részletesen megindokolta. Az alperes határozatának 10., 11. oldalai tartalmazzák a mulasztási bírság kiszabása jogalapjának és összegszerűségének jogi indokolását, ezért felperes e körben a határozat illetve az ítélet hiányosságaira alaptalanul hivatkozott.
Az elsőfokú bíróság a kereseti illeték mértékét az Itv. 43. § (3) bekezdése alapján irányadó 39. § (1) bekezdése, és 42. § (1) bekezdés a) pontja alapján jogszerűen határozta meg.
A felperes keresetét két másodfokú határozat bíróság általi felülvizsgálata iránt terjesztette elő. A bíróság a per érdemében ítélettel határoz, az írásba foglalt ítéletnek tartalmaznia kell az ítélet rendelkező részét és indokolását [Pp. 212. § (1) bekezdés, 220. § (1) bekezdés d) pont]. Az ítéletben foglalt döntésnek ki kell terjednie a perben érvényesített valamennyi kereseti kérelemre, azonban a döntés nem terjedhet túl a kereseti kérelmen [Pp. 213. § (1) bekezdés, 215. §]. A Kúria megállapította, hogy az elsőfokú peres eljárásban a határozat vonatkozásában az elsőfokú bíróság döntést nem hozott.
Mindezek folytán a Kúria a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletnek az alperes határozatára vonatkozó részét – az elsőfokú határozatra is kiterjedően – hatályában fenntartotta, az alperes határozata vonatkozásában hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak a határozatra is döntést kell hoznia.
(Kúria Kfv. V. 35.360/2012.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás