KÜ BH 2014/127
KÜ BH 2014/127
2014.04.01.
Kisajátítást követően visszamaradó ingatlanok vonatkozásában külön-külön kell vizsgálni, hogy az adott ingatlan eredeti céljára hasznosítható-e, vagy a megépült gát miatti vizesedés mértéke miatt kisajátítandó [2007. évi CXXIII. tv. 6. § (4) bek.; 1952. évi III. tv. 206. § (1) bek.].
Az I. r. alperes jogelődje, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közigazgatási Hivatal határozatával – az I. r. felperes jogelődje kérelmére – a C.-T. tájgazdálkodási mintaterület I. ütem vízhálózata és vízkormányzása célú beruházáshoz szükséges területek kisajátításáról döntött. A kisajátítás érintette a II. r. felperes tulajdonában álló n.-i ... hrsz.-ú ingatlanokat is. A kisajátítás a ... hrsz.-ú ingatlannak az északi, a csatorna mellett húzódó területrészét érintette, ahol véderdő létesült. A ... hrsz.-ú ingatlant a kisajátítás kettévágta. A visszamaradó ... hrsz.-ú ingatlan szomszédos a ... hrsz.-ú ingatlannal. A visszamaradó ... hrsz.-ú ingatlan töltések és a csatornák által körbezárt terület. A ... hrsz.-ú ingatlannak a déli részét érintette a kisajátítás, ahol tájgazdálkodási töltés megerősítésére került sor. A ... hrsz.-ú ingatlant ketté vágó töltés mellett a ... hrsz.-ú ingatlannal közvetlenül határos oldalon véderdő is létesült.
A kisajátítással érintett területeken a töltések időközben megépültek. A II. r. felperes a visszamaradó ingatlanokat bérbeadás útján hasznosította, azon legeltetés folyt.
A II. r. felperes 2009. december 28-án kérelmet terjesztett elő az I. r. alperes jogelődjénél, az Észak-magyarországi Regionális Államigazgatási Hivatalnál, amelyben kérte a korábbi kisajátítás után visszamaradt ingatlanok kisajátítását. Állította, hogy a ... hrsz.-ú ingatlanok 1/3-ad része a gát okozta belvizesség miatt eredeti céljára nem hasznosítható. A ... hrsz.-ú ingatlan tekintetében a visszamaradó ... hrsz.-ú ingatlannal azonosítható ingatlanrészre azt állította, hogy az a szervizút és a csatorna miatt megközelíthetetlen, emiatt eredeti céljára nem hasznosítható. A visszamaradó ... hrsz.-ú ingatlannal azonosítható másik ingatlanrészre nézve előadta, hogy az belvizessé vált a megépült gát miatt. A II. r. felperes a kérelmére megindult kisajátítási eljárás során úgy nyilatkozott, hogy a visszamaradó ingatlanok egészének kisajátítását kéri, mert a földek eredeti céljukra használhatatlanná váltak.
Az I. r. alperes jogelődje szakértői véleményt szerzett be. A szakértői vélemény alapulvételével az I. r. alperes jogelődje a 2010. augusztus 31-én kelt határozatával a visszamaradó ... hrsz.-ú ingatlant – megközelíthetetlensége miatt – kisajátította, azt a Magyar Állam tulajdonába adta, a kisajátított terület után kártalanítást állapított meg. A többi ingatlan kisajátítása iránti kérelmet a kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény (a továbbiakban: Kstv.) 6. § (4) bekezdése alapján elutasította, mert azt állapította meg, hogy a visszamaradó ingatlanok egésze tekintetében nem álltak fenn a kisajátítás feltételei, ezeknek a visszamaradó ingatlanoknak egy területrésze késéssel ugyan, de kaszálható, azaz eredeti céljukra nem váltak teljesen használhatatlanná.
Az I. r. alperesi jogelőd határozatának felülvizsgálata iránt mind az I. r., mind a II. r. felperes keresetet nyújtott be. A bíróság a pereket egyesítette.
Az I. r. felperes keresetét a bíróság nem találta megalapozottnak rámutatva, hogy a korábbi kisajátítási eljárásban hozott határozat nem eredményezett „ítélt dolgot”, a Kstv. 6. § (4) bekezdése alapján a II. r. felperes által benyújtott kérelemre az újabb kisajátítási eljárás megindítható volt. Megállapította továbbá, hogy a határozatban a vagyonkezelői jogról nem kellett rendelkezni ezt előíró jogszabályi rendelkezés hiányában és a Nemzeti Földalapkezelő Zrt.-t a perbe nem kellett bevonni a 2010. évi LXXXVII. törvény 16. § (2) bekezdése folytán. Megállapította továbbá, hogy a ... hrsz.-ú ingatlan kisajátításának feltétele fennállt, a Kstv. 6. § (4) bekezdés a) pontja alapján ennek az ingatlannak a megközelítése nem volt biztosított, így annak kisajátítására jogszerűen került sor.
Az elsőfokú bíróság a II. r. felperes keresete kapcsán azt vizsgálta, hogy a ... hrsz.-ú visszamaradó ingatlanok vonatkozásában a kisajátítás feltétételei fennálltak-e.
A bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat értékelve azt állapította meg, hogy az ingatlanok területének egészére vonatkozóan az ingatlanok eredeti céljukra történő használhatatlanná válása nem állapítható meg. A területek legeltetéses művelésére lehetőség van, a területeknek csak egy részét borítja víz, illetve takarja mocsári vegetáció. Mindezek alapján a három visszamaradó ingatlan Kstv. 6. § (4) bekezdés a) pontjában foglalt feltétel hiányában nem sajátítható ki. Helytállóan döntött ezért az I. r. alperesi jogelőd ezeknek az ingatlanoknak a kisajátítására irányuló kérelem elutasításáról.
Mindezek alapján az elsőfokú bíróság mindkét felperes keresetét elutasító ítéletet hozott.
A jogerős ítélet ellen a II. r. felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte az ítéletnek – a keresetét elutasító részében történő – részbeni hatályon kívül helyezését és e körben az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását. Álláspontja szerint a bíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. § (1) bekezdésébe ütközően járt el, helytelenül mérlegelte a rendelkezésre álló bizonyítékokat.
A Kúria a felülvizsgálat eredményeként azt állapította meg, hogy a II. r. felperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint alapos, mert az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat a Pp. 206. § (1) bekezdésébe ütközően értékelte, ítélkezése alapjául megalapozatlan és aggályos szakvéleményt fogadott el.
Az elsőfokú bíróság a ... hrsz.-ú ingatlanok tekintetében nem tisztázta, hogy ezeknek a visszamaradó ingatlanoknak mekkora területrészére vonatkozóan állapítható meg, hogy azok az eredeti céljukra használhatatlanná váltak, elmocsarasodtak. Ezeknek a területeknek a megépült töltés melletti részére állította a kisajátítási eljárásban beszerzett szakvélemény, a perbeli szakvélemény és a magánszakértő vélemény is, hogy elvizesedett, elmocsarasodott. A Kstv. 6. § (4) bekezdés a) pontja értelmében azonban a visszamaradó ingatlanok kisajátítására csak akkor kerülhet sor, ha részleges kisajátítás következtében a visszamaradó rész eredeti céljára használhatatlanná válik. Mivel csak az ingatlanok egy részére, de nem tisztázott területnagyságára vonatkozóan lehetett megállapítani a művelési ágnak megfelelő hasznosítás, legeltetés, kaszálás lehetetlenné válását, ezért ezeknek az ingatlanoknak a kisajátítására előterjesztett kérelem és azzal azonos tartalmú kereseti kérelem megalapozottságáról nem lehetett döntést hozni.
A bíróságnak tisztáznia kellett volna, hogy a vizesedés mekkora területrészt – a terület kisebb részét, vagy nagyobb részét – érintette, a kisajátítás indoka fennáll-e. A bíróságnak e körben figyelemmel kellett volna lennie arra a tényre is, hogy a ... hrsz.-ú ingatlan egy részének művelési ága mocsár, másik része gyep-rét. Vizsgálni kell, hogy a vizesedés az eredeti állapothoz képest miként változtatta meg az ingatlanok használhatóságát, művelhetőségét, a mocsári vegetáció elterjedésére is tekintettel. Mekkora területrész hasznosítható eredeti céljára továbbra is.
A Kúria megállapítása szerint a ... hrsz.-ú ingatlan tekintetében a tényállás szintén nem volt egyértelműen feltárt és tisztázott. A kisajátítási eljárásban eljárt szakértő a 2010. június 10-én tartott helyszíni szemlén ezt az ingatlant teljes egészében vízzel borítottnak találta, megállapítva, hogy a töltésbe beépített agyag a felszíni víz áramlását megakadályozza a Pallagcsai-csatornába, továbbá mivel áteresz és övcsatorna kiépítésre nem került, a víz elfolyása akadályozott. A szakértő azonban, mivel egybeművelhetőnek találta a .../2 hrsz.-ú ingatlannal, ezért az egész terület kaszáltatására, legeltetésére, időbeli késéssel ugyan, de lehetőséget látott. A szakvélemény alapján nem tisztázható, hogy egybeművelésre tekintet nélkül, önmagában a ... hrsz.-ú ingatlan kaszálható-e, mert elkülönülten erre az ingatlanra megállapítást a szakértő nem tett. A hatóságnak és a bíróságnak az egyes ingatlanokat külön-külön kell vizsgálnia, hogy azokra a kisajátítás feltételei fennállnak-e. A gazdálkodást végző tanúk a 2011. május 11-i meghallgatásukkor elmondták, hogy ennek az ingatlannak kb. 80%-át víz borítja, arról a víz a töltés miatt nem tud elfolyni a vízáteresztő küszöb magassága miatt. A perben kirendelt szakértő szakvéleménye szerint a szántás és egyéb munkák elmaradása és a mélyfekvés miatt a vízinövények elterjedtek a területen, azonban a legeltetés folytatható. Az élővilágvédelmi és tájvédelmi magánszakértő meghallgatásakor elmondta, hogy 2011. december 4-én járta be a területet, azon erőteljes, jól fejlett mocsári élőhelyet talált, nád, gyékény, káka, harmatkása fajokkal. A vízzel jól átitatott területet és iszapos talajt észlelt, amelyen több helyen még az aszályos nyarat követően, télen is szabad vízfelületeket talált. A magánszakértő nyilatkozatot tett arra is, hogy a mélyfekvésű területről a víz elfolyása akadályoztatott, ezzel szemben a gát másik oldalán, ahol van vízelfolyás, üde rétjellegű élőhelyek találhatók. A magánszakvélemény tartalmazott egy csapadéktáblázatot is, amely a 2010. évet kifejezetten csapadékosnak, míg a 2011. évet kifejezetten száraz évnek mutatta be. A perben eljárt szakértő meghallgatásakor (26. számú jegyzőkönyv) úgy nyilatkozott, hogy a ... hrsz.-ú ingatlanon átereszek vannak, a víz elfolyása biztosított, csak a csatornához közeli területeket foglalja el a víz. Ezzel ellentétben a kisajátítási eljárásban eljárt szakértő (26. számú jegyzőkönyv) úgy nyilatkozott, hogy a területen nincsen áteresz, az agyagból épült gát nem engedi át a vizet, a területen lévő egy áteresztő zsilipnek a fenékszintje magasabb, mint a terepszint, ezért a víz elfolyása nem biztosított, csupán a gát másik oldalán az erdősáv mellett visszamaradt területen nincs nyoma vizesedésnek, mert ott a csatornába leszivároghat a víz. A magánszakértő meghallgatásakor úgy nyilatkozott (31. jegyzőkönyv), hogy 2011 decemberében látta a területet. A ... hrsz.-ú ingatlanra a szomszédos területről a mocsár állomány áthúzódott, egy része mocsarassá vált, a víz nem tud elfolyni a gát miatt és aszályos évben még télvíz idején is vizet talált a területen és a terület jó része elmocsarasodott.
Mindezeket a bizonyítékokat értékelve a Kúria megállapította, hogy ... hrsz.-ú ingatlan tekintetében nem állapítható meg további bizonyítás nélkül, hogy a teljes terület eredeti céljára hasznosítható-e, vagy az az eredeti célra használhatatlanná vált a mocsarasodás, a vízborítás miatt.
A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítás felvétele a Pp. 275. § (1) bekezdése értelmében kizárt. A rendelkezésre álló bizonyítékok közül a kisajátítási eljárásban eljárt szakértő a ... hrsz.-ú ingatlan teljes területét víz alatt találta és annak lefolyását akadályoztatottnak tekintette, míg az egy évvel később helyszínen járt és magánszakvéleményt adó szakértő a terület jó részét elmocsarasodottnak találta. A perben eljárt szakértő – mindezekkel szemben – a víz elfolyását nem találta akadályoztatottnak, a területet hasznosíthatónak ítélte. A szakvéleménye az egyéb bizonyítékokkal szemben álló és alapvetően ellentétben áll az átereszek létesítése, a víz elfolyásának lehetősége kérdésében. A víz lefolyásának akadályát ugyanis a két másik szakértő és a gazdálkodást végzők is állították, a mocsarasodás és a vízborítás ténye az ő állításukat támasztja alá. A bíróság azonban ezt az ellentmondást nem oldotta fel a döntése hozatala előtt.
További bizonyítás szükséges annak megállapítására, hogy a ... hrsz.-ú ingatlanon az átereszek hiánya, illetve az átereszek fenékszintjének magassága miatt a területről a víz el tud-e folyni, vagy sem, a teljes terület vizesedik-e, vagy annak csak egy része, azon belül is mekkora része. Vizsgálni kell, hogy amennyiben az ingatlan jó része elmocsarasodott, abban az esetben megállapítható-e, hogy a visszamaradó ingatlan az eredeti céljára nem használható, mert a kisajátításra a Kstv. 6. § (4) bekezdés a) pontja alapján akkor kerülhet sor, ha a visszamaradó ingatlan eredeti céljára használhatatlanná válik.
Mindezek alapján az ingatlanok kisajátítása kérdésében érdemben döntés nem hozható.
A fentiek alapján a Kúria – a jogerős ítéletnek a felülvizsgálati kérelemmel nem támadott, az I. r. felperes keresetét elutasító rendelkezést nem érintve – a jogerős ítéletet a ... hrsz.-ú ingatlanra vonatkozó rendelkezés tekintetében a Pp. 275. § (4) bekezdésre alapján hatályon kívül helyezte és e körben az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Az új eljárás során az elsőfokú bíróságnak a ... hrsz.-ú ingatlan vonatkozásában vizsgálnia kell, hogy az az eredeti céljára használhatatlanná vált-e, a területről a víz el tud-e folyni. Az ingatlanokat elkülönítetten kell vizsgálni a többi ingatlantól. Az elsőfokú bíróság csak a szükséges bizonyítás lefolytatását követően hozhat döntést, a bizonyítás a II. r. felperest terheli. A bíróság a II. r. felperest a Pp. 3. § (3) bekezdése alapján köteles tájékoztatni és az azt követően előterjesztett bizonyítási indítványra folytathat le bizonyítást, kioktatva a II. r. felperest arra is, hogy bizonyítási indítvány hiányában a bíróság csak a rendelkezésre álló adatok alapján dönthet. A II. r. felperes kérheti – többek között – a kisajátításban eljárt szakértő és a magánszakértő ismételt meghallgatását vagy ennek hiányában újabb szakértő kirendelését, a perben beszerzett szakvélemény aggályos voltára tekintettel.
(Kúria Kfv. II. 37.219/2013.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás