BÜ BH 2014/131
BÜ BH 2014/131
2014.05.01.
A bűnsegéddel, mint bűnszervezetben bűncselekményt elkövetővel szemben a felemelt büntetési tételkeretek között kell a büntetést kiszabni akkor is, ha maga nem tagja a bűnszervezetnek, és segítő magatartásával csak alkalmilag kapcsolódott e bűnszervezetben elkövetett bűncselekményhez, de a tettesekhez fűződő ismeretsége folytán tudatában volt annak, hogy ők jelentős értékű vámárú országba behozatalát hosszabb időre szervezett, összehangoltan működő csoportot vezetve rendszeres tevékenységként végzik [1978. évi IV. tv. 137. § 8. pont, 312. § (1) bek., (4) bek. a) pont].
A megyei bíróság a 2011. szeptember 27. napján kihirdetett ítéletében a VI. r. terheltet bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett csempészet bűntettében [1978. évi IV. törvény 312. § (1) bek., (4) bek. a) pont], ezért őt egy év tíz hónap börtönbüntetésre és két év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte, azzal, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható.
A kétirányú fellebbezések alapján másodfokon eljárva az ítélőtábla a 2013. március 14-én meghozott ítéletében az elsőfokú bíróság határozatát megváltoztatta; a VI. r. terhelt cselekményét bűnsegédként elkövetett csempészet bűntettének [1978. évi IV. törvény 312. § (1) bek. a) pont, (3) bek. b) pont I. fordulat] minősítette; megállapította, hogy a terhelt a csempészet bűntettét bűnszervezetben követte el, és börtönbüntetését egy év két hónapi tartamra enyhítette.
A jogerős ítéletek ellen a VI. r. terhelt védője útján felülvizsgálati indítványt nyújtott be a Be. 416. § (1) bekezdésének b) pontjában írt okból.
Indokai szerint az ő részvétele a bűncselekmény elkövetésében mindössze figyelő szerepre korlátozódott a szűkszavúan megfogalmazott ítéleti tényállás szerint is, amely nem nyújtott alapot arra a következtetésre, hogy tisztában volt a csempészett cigaretta mennyiségével, beszerzésének mikéntjével, az elkövetői körrel, vagyis azzal, hogy cselekménye bűnszervezet tevékenységéhez kapcsolódott. Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság Határozatainak Hivatalos Gyűjteményében 2006/1385. szám alatt közzétett elvi határozatra, amely szerint a bűnszervezetben elkövetés megállapíthatóságának feltétele az, hogy az elkövető tisztában legyen azzal, miszerint a bűncselekmény csak bűnözői csoportok együttműködése révén volt elkövethető.
Álláspontja szerint a cigaretta csempészetében betöltött szerepe a hivatkozott határozatra is tekintettel teljesen más megítélés alá esik, mivel a határ túloldalán minden további nélkül beszerezhető volt a magyar adó- és zárjegy nélküli cigaretta, ezért az különösebb szervezést nem igényelt.
Megítélése szerint neki nem kellett tudnia, hogy a tényállásban rögzített cselekményen túl a csoport tagjai máskor is követtek már el jövedéki bűncselekményt, továbbá a cigaretta beszerzése és a határon való átjuttatása sem igényelt hosszabb időre szerveződött bűnözői csoportot; erre vonatkozó adat nem is merült fel az eljárás során. Szerepe rendkívül csekély volt, a cselekményről alig tudott valamit, és úgy is vélte, hogy alkalmi szerveződésről lehet szó.
Végezetül hivatkozott a 2001. évi CXXI. törvény miniszteri indokolására, mely szerint „a hosszabb időre utalás pedig azt juttatja kifejezésre, hogy egy vagy két bűncselekmény alkalmi jellegű elkövetése esetén nem állapítható meg a bűnszervezetben elkövetés”, és hangsúlyozta, hogy ő nem volt tisztában azzal, miszerint csempészett cigarettát csak bűnözői csoportok tudták beszerezni és Magyarországra szállítani.
Ezért a megtámadott határozatok megváltoztatásával a bűnszervezetben elkövetés mellőzésére és végrehajtásában felfüggesztett börtönbüntetés kiszabására tett indítványt.
A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta, és a jogerős határozatok VI. r. terheltet érintő hatályában fenntartását indítványozta.
Álláspontja szerint a bűncselekmény kapcsán valamennyi terhelt tudata átfogta a saját szerepén túl a csempészet célját, annak nagyságrendjét és az elkövetés összehangolt megvalósítási formáját; tudatában voltak az elkövetésnek azon sajátosságaival, amelyek megfeleltek a bűnszervezet sajátosságainak.
A VI. r. terhelt a bűnszervezetet irányító II. r. terhelttel való kapcsolata révén tisztában volt azzal, hogy bár eseti jelleggel, pusztán a figyelő tevékenységével, de maga is bűnszervezet működéséhez kapcsolódott, így az eljárt bíróságok a büntető anyagi jogszabályok megsértése nélkül állapították meg azt, hogy a cselekményt bűnszervezetben követte el.
A Be. 416. § (1) bekezdésének – indítványozó által hivatkozott – b) pontja szerint felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság a cselekmény törvénysértő minősítése vagy a büntető anyagi jog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabott ki.
Az erre az okra alapított felülvizsgálati indítvány részben kizárt, részben alaptalan.
A felülvizsgálati indítvány rendkívüli jogorvoslat, és csak a jogerős ítélettel szembeni jogi – és nem pedig ténybeli – kifogás lehetőségét biztosítja; kizárólag a Be. 416. § (1) bekezdésében megjelölt büntető anyagi jogi és eljárásjogi okokból van helye, e felülvizsgálati okok köre nem bővíthető.
A Be. 423. §-ának (1) bekezdése alapján pedig a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, ami a felülvizsgálattal nem támadható; a felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak nincs helye [Be. 419. § (1) bek., 388. § (2) bek.]. A jogkövetkeztetések helyessége így kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével támadható.
Az ekként irányadó tényállásra figyelemmel az eljárt bíróságok nem sértették meg a büntető anyagi jogi szabályokat, amikor a VI. r. terhelt cselekményét bűnszervezetben elkövetettként minősítették.
Mind a cselekmény elkövetésekor (2007. április 18.), mind annak elbírálásakor (2013. március 14.) az 1978. évi IV. volt hatályban. E törvény 137. §-ának 8. pontja szerint bűnszervezet az a három vagy több személyből álló, hosszabb időre szervezett, összehangoltan működő csoport, amelynek célja ötévi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmények elkövetése.
Az irányadó tényállás rögzítette, hogy az ügy II. r. és III. r. terheltjei 2007. április 18. napját megelőzően, közelebbről meg nem határozható időpontban rendszeres haszonszerzés végett olyan csoportot hoztak létre, amely ukrán adó- és zárjeggyel ellátott cigaretta csempészésére – az ún. zöldhatáron keresztül engedély nélkül történő átjuttatására – és Magyarországon való továbbértékesítésére specializálódott.
Rögzítette ítéleti tényállásában az elsőfokú bíróság azt is, hogy az ügy II. és III. r. terheltje által létrehozott bűnözői csoport tagjai a bűncselekmény végrehajtása során egymással mobiltelefonon tartották a kapcsolatot, az országba a határon át becsempészett és továbbértékesített cigaretta révén megszerzett anyagi haszonból kifizették a figyelést és rakodást ellátó társaikat, akik alkalmanként 30 000 forintot kaptak.
A tényállás szerint a bűnözői csoport 2007 tavaszán legalább három alkalommal csempészett így át a határon eredményesen cigarettát. Emellett az ügy II. és III. r. terheltje 2007. április 18-ról 19-re virradóan újabb nagyobb mennyiségű cigaretta Magyarországra való csempészetére készült; április 18-án 20 óra 45 perckor az I. r. terhelttől a bűnszervezetet vezető II. r. terhelt értesült arról, hogy a határrendészet járőrei nagy valószínűség szerint Zs. körzetében gyalogos járőrszolgálatot látnak el. Ennek ellenére a csoport 21 óra 13 perckor megkezdte a csempésztevékenységet azzal, hogy az ügy II. és III. r. terheltje négy-négy személyt szállított a bűncselekmény elkövetésének tervezett helyszínére. A csempésztevékenység 23 óra 17 percig tartott, 23 óra 29 perckor pedig a csempészet helyszínén lévő terheltek számára nyilvánvalóvá vált, hogy hivatalos személyek közelednek.
Ugyan a bizonyítékok értékelése körében, azonban rögzítette az elsőfokú bíróság azt is, hogy az I., II. és III. r. terhelt gyakran tartózkodott T.-n a sörözőben, és nemegyszer velük volt a VI. r. terhelt is, aki gyakorlatilag „finanszírozta” – anyagilag kisegítette – az ügy II. r. terheltjét, amikor az más büntetőügy kapcsán előzetes letartóztatásba került.
Tartalmazza az ítélet azt is, hogy nagy összegű, milliós haszonra tettek szert a cselekmény társtettesei egy-egy alkalommal a csempészet kapcsán, még akkor is, ha kifizették a figyelőket, akik általában harmincezer forintot kaptak a háromnegyed-egy órás munkáért; a „munka” időtartama attól függött, hogy milyen gyorsan ért át a csónak a folyón; a csempészett cigaretta mennyisége egy-egy alkalommal háromezer karton volt.
Az ítélőtábla ezen túl tényként állapította meg, hogy a három alkalommal becsempészett vámáru értéke 16 800 000 forint volt.
Mindezekre figyelemmel az indítványozó akkor, amikor indítványában arra hivatkozott, hogy minden további nélkül beszerezhető volt a magyar adó- és zárjegy nélküli cigaretta, így az különösebb szervezést nem igényelt, ezért neki nem kellett tisztában lennie azzal, hogy a tényállásban rögzített cselekményen kívül máskor is követtek el a csoport tagjai jövedéki bűncselekményt; a cselekményről alig tudott valamennyit, sőt, úgy tudta, hogy alkalmi szerveződésről lehet szó; nem volt tisztában a csempészett cigaretta mennyiségével, beszerzésének mikéntjével és az elkövetői körrel, valamint azzal, hogy a csempészett cigarettát Ukrajnában csak bűnözői csoportok által lehet beszerezni és Magyarországra szállítani, a törvényi tilalom ellenére az irányadó tényállást támadta, így a Kúria az indítvány ezen részével érdemben nem foglalkozott.
A felülvizsgálati indítvány azon érvei pedig, amelyek a bűnszervezetben történt elkövetés megállapítását nem ténybeli, hanem jogi alapon támadták, nem megalapozottak.
A VI. r. terhelt terhére a bűnszervezetre vonatkozó, a már idézett – a cselekmény elkövetésekor és elbírálásakor egyaránt hatályos – törvényi rendelkezés [1978. évi IV. törvény 137. § 8. pont] szerinti valamennyi fogalmi elem megállapítható.
Az irányadó tényállás ugyanis tartalmazza, hogy az ügy II. és III. r. terheltje háromnál több személyből álló, összehangoltan működő csoportot hozott létre, azt hosszabb időre szervezte meg, és e csoport célja öt évi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmények elkövetése volt; a csoport tagjai a bűncselekmények elkövetése érdekében összehangoltan működtek, és tevékenységükkel még a 2007. április 18-19-i hatósági beavatkozást követően sem kívántak felhagyni, tehát a bűnözői csoportot hosszabb időre szervezték.
Ezért a felülvizsgálati indítványban hivatkozott, a VI. r. terhelt tudattartalmára – illetve a bűnszervezet kapcsán annak hiányára – való hivatkozás nem foghatott helyt.
Az indítványozó által kifejtettekkel szemben az általa hivatkozott elvi bírósági határozat maradéktalanul alkalmazható az ukrán-magyar határon történő cigarettacsempészetre szakosodott szerveződésekre is. A Legfelsőbb Bíróság Határozatainak Hivatalos Gyűjteményében 2005/1288. szám alatt közzétett elvi határozat szerint emellett a bűnszervezet jellemzőinek – így a hosszabb időre szervezettségnek is – a bűnszervezet oldalán kell fennállniuk, ezért egy már működő bűnszervezethez eseti jelleggel, egyetlen cselekményben való részvétellel is lehetséges kapcsolódni; az ott kifejtettek nem csupán az abban szereplő, embercsempészéssel foglalkozó bűnszervezetre, hanem a jövedéki termékek csempészetével foglalkozó bűnszervezetre is irányadóak.
A Legfelsőbb Bíróság 4/2005. Büntető jogegységi határozatának IV/4. és 5. pontja szerint a bűnszervezetben elkövetést is átfogó tudattartalom vizsgálatának első lépcsőjét az „alapcselekmény” tényállásszerűségéhez – azt átfogó tudattartalom megállapításához – szükséges bizonyítékok vizsgálata jelenti; ezzel párhuzamosan vizsgálni kell a büntetőeljárás során feltárt bizonyítási eszközökből származó és a Btk. 137. §-a 8. pontjában meghatározott ismérvekre következtetést megalapozó bizonyítékokat és erre nézve a tényállásban megállapítást kell tenni. Amennyiben bizonyított, hogy a bűncselekményt egy tényleges bűnszervezet működéséhez kapcsolódva, illetve annak keretei között követték el, úgy a végrehajtás körülményeiből – különösen a konkrét magatartás mások megelőző vagy további láncolatos cselekményeit feltételező jellegéből, ezek szükségszerű és ezért előreláthatóan bekövetkező eseményeiből lehet következtetést vonni arra, hogy az alkalomszerű tettes (részes) cselekménye megvalósításakor a bűnszervezetbeni elkövetést felismerte.
A törvény ugyanis nem a bűnszervezet belső, hanem olyan külső, tárgyi jellegű ismérveit határozza meg, amelyek a kívülálló számára is felismerhetőek. Ehhez képest az elkövető tudatának nem arra kell kiterjednie, hogy egy bűnszervezet a törvényi előfeltételek szerint létrejött, hanem arra, hogy a bűnszervezet tárgyi sajátosságai ismeretében annak „működéséhez” csatlakozik, illetve annak keretében cselekszik. E tudattartalom – értelemszerűen – csak szándékos, azonban ezen belül egyenes és eshetőleges szándékú egyaránt lehet. Hasonlóképpen nem az alanyi bűnösség, hanem a bűnszervezet fogalmi elemeinek megállapíthatóságához tartozik a hosszabb időre szervezettség.
A jogegységi határozat kimondta azt is, hogy az „összehangolt működés” a bűnszervezet fogalmi összetevője, amely tartalmát tekintve nem más, mint a benne cselekvő személyek egymást erősítő hatása. Az összehangoltság meglétének pedig nem feltétele a bűnszervezetben cselekvők közvetlen kapcsolata, a más cselekvések, illetve a más cselekvők kilétének konkrét ismerete. Az összehangolt működés ugyancsak nem az alanyi bűnösség, hanem a bűnszervezet fogalmi alapelemei megállapíthatóságának kérdése.
Ezért tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a cselekményt az 1978. évi IV. törvény 312. § (4) bekezdésének b) pontja szerinti, különösen nagy értékű vámárura, üzletszerűen elkövetett csempészet bűntettének minősítette. Ezt azonban a másodfokú bíróság orvosolta, amikor megállapította, hogy a cselekmény helyesen az 1978. évi IV. törvény 312. § (3) bekezdésnek b) pontjának I. fordulata szerint minősül, és erre tekintettel az irányadó büntetési tétel két hónaptól öt évig terjedő szabadságvesztés.
A Be. 423. § (2) bekezdésének megfelelően a felülvizsgálati indítványt – a törvényben meghatározott kivételekkel, melyek jelen ügyben nem játszanak szerepet – a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni.
Az 1978. évi IV. törvény 2007. április 18-án hatályban volt 98. §-ának (1) bekezdése szerint az előzőekben írt büntetési tétel felső határa – a bűnszervezetben történő elkövetés esetén – a kétszeresére emelkedett, de a húsz évet nem haladhatta meg; így a VI. r. terheltre kiszabható büntetés két hónaptól tíz évig terjedő szabadságvesztés volt.
A másodfokú bíróság a VI. r. terhelttel szemben egy évi és két hónapi börtönbüntetést szabott ki.
A Be. 416. § (1) bekezdésnek b) pontja alapján nincs helye felülvizsgálatnak, ha a bűncselekmény minősítése törvényes, és az annak alapján kiszabott büntetés is megfelel a büntető anyagi jog szabályainak; ebben az esetben nincs lehetőség a jogerős határozattal kiszabott büntetés megváltoztatására.
A másodfokon eljárt ítélőtábla törvényesen minősítette a VI. r. terhelt cselekményét bűnszervezetben, bűnsegédként elkövetett, üzletszerűen, jelentős értékre elkövetett csempészet bűntettének, és az e minősítéshez az 1978. évi IV. törvény által meghatározott büntetési tételkeretek között szabta ki – az inkább enyhének tekinthető – szabadságvesztést is.
Törvényes a VI. r. terhelt feltételes szabadság kedvezményéből történő kizárása is, mivel az 1978. évi IV. törvény 47. § (4) bekezdésének d) pontja alapján nem volt feltételes szabadságra bocsátható az, akit bűnszervezetben történt elkövetés miatt ítéltek végrehajtandó szabadságvesztésre.
Mindezekre figyelemmel a Kúria a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. I. 1.143/2013.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás