PÜ BH 2014/141
PÜ BH 2014/141
2014.05.01.
Az Szt. 19. §-a taxatíve sorolja fel azokat a cselekményeket, amelyekkel a szabadalom hasznosítása megvalósítható. Elvileg nem zárható ki, hogy a közigazgatási szerv – akár hatósági jogkörében kifejtett – tevékenysége szabadalombitorlást valósítson meg. Eljárási szabadalom esetén azonban a találmány tárgyát képező eljárás használata vagy másnak az eljárás használatra való ajánlása meríthetné ki a szabadalom hasznosítását. Ilyen cselekmény hiányában a szabadalombitorlás megállapítása iránti kereset alaptalan [1995. évi XXXIII. tv. 19. § (2) bek.].
A jogerős ítélet elutasította a felpereseknek a szabadalombitorlás megállapítása és jogkövetkezményeinek alkalmazása iránt előterjesztett keresetét és a felpereseket az alperes részére perköltség megfizetésére kötelezte.
A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint az I. r. felperes a jogosultja és a II. r. felperes a lajstromba bejegyzett hasznosítója a 214.849 lajstromszámú, 1996. február 16-ai elsőbbségű „Eljárás gépkocsialvázszámok eredetiségének megállapítására” című szabadalomnak. A találmány 1. igénypontja a következő: „Eljárás gépjárműalvázszámok eredetiségének megállapítására, amelyben a szokásos olthatóság-vizsgálatot követően, vagy azt mellőzve, összehasonlító festékréteg-összetétel vizsgálatot végzünk, azzal jellemezve, hogy a festékréteg-összetétel vizsgálat során a gépjármű alvázszámát hordozó lemezről, valamint a gépjármű egyéb, gyári festéssel ellátott részeiről 1-10 mm2 felületen a festékbevonatot, a festés teljes mélységében éles eszközzel kimetsszük, majd az így láthatóvá váló, a gépjármű alvázszámot hordozó lemezen és az attól eltérő egyéb pontján, vagy pontjain visszamaradó, vagy onnan eltávolított festékrétegeket, festékréteg-összetétel szempontjából, optikai úton, adott esetben nagyítóeszköz igénybevételével, összehasonlítjuk”.
A 2010. január 1-jétől hatályos, az előzetes eredetiségvizsgálati eljárás részletes szabályairól szóló 301/2009. (XII. 22.) Korm. rendelet (Kr.) 2. § (1) bekezdésének rendelkezése értelmében az előzetes eredetiségvizsgálatot az alperes – közreműködő igénybevételével – végzi. A vizsgálati eredményeket a vizsgálat során alkalmazott ún. KERT (a közreműködő vizsgálóállomásai által az eredetiségvizsgálati tevékenységet támogató számítógépes) rendszerben rögzítik. Az I. r. felperes a szabadalmával történő festékrétegződés vizsgálatára három gazdasági társasággal kötött hasznosítási szerződést, valamint több mint 700 vizsgálót tanított be a szabadalom szerinti vizsgálat elvégzésére.
A felperesek keresetükben a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXI. törvény (Szt.) 19. § (1) bekezdés és (2) bekezdés b) pontja alapján kérték megállapítani: az alperes 2010. január 1-jétől bitorolja a perbeli szabadalmát. Kérték az alperes további jogsértéstől való eltiltását és a bitorlással elért gazdagodás visszatérítésére, valamint kártérítés megfizetésére való kötelezését. Előadták, hogy a Kr.-nek az eredetiségvizsgálat technológiai folyamatát ismertető 4. melléklet 13. oldalán közölt táblázatban, a módszer rovatban a „festékrétegződés vizsgálat” is szerepel. Álláspontjuk szerint, miután a perbeli találmányon kívül a festékrétegződés vizsgálatra más módszer nem ismert, ez csak a szabadalom szerinti eljárás lehet. Vélelmezték, hogy a jogszabályalkotó a jogszerűen hasznosító vizsgáló állomások technológiáját vette alapul és azok egységesítése útján került be a jogszabályba a festékrétegződés vizsgálat.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint a Kr. nem írja elő a festékrétegződés vizsgálatát a szabadalom szerinti eljárás alkalmazásával, sőt az ilyen vizsgálatot nem is teszi kötelezővé. A jogszabály felhívott mellékletének 6. pontja is csak festékrétegvastagság vizsgáló eszközről tesz említést. A vizsgálatokat pedig nem ő végzi, a közreműködők tevékenységét sem ő, hanem a Nemzeti Közlekedési Hatóság (NKH) ellenőrzi és a vizsgálóállomások is ez utóbbi hatósággal kötnek szerződést.
A jogerős ítélet indokolása szerint a Kr. 2. § (1) bekezdésében foglaltaktól függetlenül nem állapítható meg, hogy a kifogásolt tevékenységet ténylegesen az alperes végzi azáltal, hogy okiratot állít ki és azért díjat szed. Az Szt. 19. §-ában azoknak a cselekményeknek a felsorolása, amelyekkel a szabadalom jogosulatlan hasznosítása megvalósítható, kógens. Ezek a cselekvési formák a szabadalom szerinti megoldás alkalmazásához aktív, tevőleges magatartást kívánnak meg. Az alperes ilyen tevékenységére a felperesek maguk sem hivatkoztak. A jogsértést csupán abból vezették le, hogy az alperes van a jogszabályban megnevezve és ő állítja ki a hatósági bizonyítványt, amelyért díjat szed, valamint felügyeli a vizsgálatot végző közreműködőket. Ezeknek az érveknek azonban a szabadalombitorlás szempontjából nincs jelentősége. A Pp. 164. § (1) bekezdése alapján ugyanis a felperesnek azt kellett volna kétséget kizáróan bizonyítani, hogy az alperes a hatósági feladatokon kívül eső magatartással jogosulatlanul hasznosítja a perbeli szabadalmat. Miután a vizsgálatot nem az alperes, hanem a közreműködők végzik – akik közül néhánnyal az I. r. felperes hasznosítási szerződést is kötött – nem volt jelentősége annak, hogy a jogszabály mellékletében feltüntetett vizsgálat során alkalmazzák-e a szabadalom szerinti megoldást vagy azt más eljárással végzik. Az is irreleváns, hogy a KERT rendszerben milyen opciók találhatók, mivel az alperes csak összegyűjti és kezeli a bevizsgáló állomások által hozzá eljuttatott vizsgálati eredményeket. A bitorlást az sem alapozza meg, hogy az alperes díjat szed és az milyen hányadban illeti meg. Ugyancsak közömbös, hogy a közreműködők az alperes alvállalkozóiként folytatják a tevékenységet, mert a feladatot az alperes nem vállalkozás keretében, hanem hatósági jogkörben eljárva, a jogszabályi előírások végrehajtásaként teljesíti. Mindezekre tekintettel a jogerős ítélet a keresetet alaptalannak találta.
A jogerős ítélet ellen, jogszabálysértésre hivatkozással a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezése és elsődlegesen az alperes kereset szerinti marasztalása, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítása érdekében. Felülvizsgálati álláspontjuk szerint a jogerős ítélet az Szt. 19. § (2) bekezdés b) pontjának téves alkalmazásával állapította meg az alperes részéről a szabadalom hasznosításának hiányát.
Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelmet a Kúria alaptalannak találta.
Az Szt. 35. § (1) bekezdése értelmében szabadalombitorlást követ el, aki a szabadalmi oltalom alatt álló találmányt jogosulatlanul hasznosítja.
A felperesek felülvizsgálati érvelése szerint a perbeli szabadalom jogosulatlan hasznosítása az alperes azon magatartása alapján állapítható meg, hogy mint a Kr. 2. § (1) bekezdésében az előzetes eredetiségvizsgálat – közreműködők útján történő – végzésére kijelölt szervezet kiállítja a hatósági bizonyítványt, azért díjat szed és felügyeli a vizsgálatot végző közreműködők tevékenységét, ezáltal felelős is azok tevékenységéért. A felperesek további álláspontja szerint az alperes azáltal, hogy a vizsgálati eredmények alapján döntést hoz, a szabadalom tárgyát „előállítja”, majd ennek alapján a hatósági bizonyítvány kiadásával a vizsgálati eredményeket „forgalomba hozza”.
Az Szt. 19. § (2) bekezdése szerint a kizárólagos hasznosítási jog alapján a szabadalmas bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül előállítja, használja, forgalomba hozza, illetve forgalomba hozatalra ajánlja a találmány tárgyát képező terméket, vagy e terméket ilyen célból raktáron tartja vagy az országba behozza [a) pont]; használja a találmány tárgyát képező eljárást, vagy – ha tud arról, illetve a körülmények alapján nyilvánvaló, hogy az eljárás nem használható a szabadalmas engedélye nélkül – másnak az eljárást használatra ajánlja [b) pont]; előállítja, használja, fogalomba hozza, illetve forgalomba hozatalra ajánlja, vagy ilyen célból raktáron tartja vagy az országba behozza a találmány tárgyát képező eljárással közvetlenül előállított terméket [c) pont].
Amint azt a jogerős ítélet is helytállóan megállapította, az Szt. 19. § (2) bekezdésének rendelkezése taxatíve sorolja fel azokat a cselekményeket, amelyek a találmány hasznosításának minősülnek. Ezért a találmány jogosulatlan hasznosításával megvalósuló jogsértés megítélése szempontjából az alperesnek a felperesek által kifogásolt tevékenysége kizárólag az Szt. által nevesített hasznosítási cselekmények alapján vizsgálható.
Téves a felpereseknek az a felülvizsgálati álláspontja, amely szerint a szabadalombitorlást a vizsgálati eredmények alapján a hatósági bizonyítvány kiállítása megállapíthatóvá teszi. A perbeli szabadalom szerinti találmány tárgya eljárás. Ezért fogalmilag kizárt az Szt. 19. § (2) bekezdés a) és c) pontjai szerinti „előállítás” és „forgalomba hozatal”, mint hasznosítási cselekmények megvalósulása, miután azok csak termékre vonatkozhatnak. Helyesen állapította meg a jogerős ítélet, hogy az alperes hatósági jogkörében eljárva a találmány tárgyát attól függetlenül nem hasznosítja, hogy a Kr. 2. § (1) bekezdése alapján a közreműködő igénybevételével végzendő eredetiségvizsgálat az alperes feladata. Önmagában az a körülmény, hogy az alperes által a hatósági jogkörében kiállított hatósági bizonyítványból az eredetiségvizsgálatot ténylegesen elvégző közreműködő személye nem ismerhető meg, az alperesnek a közreműködő által az eredetiségvizsgálat végzése során esetlegesen megvalósított szabadalombitorlásért való felelősségét nem teszi megállapíthatóvá.
Elvileg nem zárható ki, hogy a közigazgatási szerv – akár hatósági jogkörében kifejtett – tevékenysége szabadalombitorlást valósítson meg. Eljárási szabadalom esetén azonban az Szt. 19. § (2) bekezdés b) pontja alapján a találmány tárgyát képező eljárás használata vagy másnak az eljárás használatra való ajánlása meríthetné ki a perbeli szabadalom hasznosítását. Azt azonban a perben a felperesek sem állították, hogy az alperes az eredetiségvizsgálatot ténylegesen maga végzi vagy a közreműködőknek a szabadalom szerinti eljárás használatát ajánlja. Nincs tehát az alperesnek olyan cselekménye, amely az Szt. 19. §-ának a hasznosítási cselekmények taxatív felsorolásába vonható/az irányadó jogszabályi rendelkezés alapján. Ezért az alperes (passzív) perbeli legitimációjának hiánya miatt a kereset alaptalan. Erre tekintettel szükségtelen annak vizsgálata, hogy a jogszabály a festékrétegvastagság vizsgálatát előírja-e és az csak a szabadalom szerinti eljárással végezhető-e.
(Kúria Pfv. IV. 20.866/2013.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás