PÜ BH 2014/151
PÜ BH 2014/151
2014.05.01.
A végrehajtási záradékkal ellátható okiratok alapján közvetlenül végrehajtható követelések az okiratban meghatározott határidő elteltével nem csak esedékessé, egyszersmind végrehajthatóvá is válnak. Az ilyen követelések esetében a végrehajtási jog elvévülése – az egyéb feltételek fennállása esetén – a követelésre megállapított teljesítési határidő letelte utáni napon kezdődik. Ettől az időponttól kezdve a követelés más hatósági eljárás közbeiktatása nélkül végrehajtás útján közvetlenül kikényszeríthető, ezért az elévülésének megszakítására a Ptk. 327. §-ának (3) bekezdése az irányadó. Ha mód van végrehajtási kényszer közvetlen alkalmazására, akkor csak a végrehajtási cselekményt lehet olyan célravezető jogérvényesítési lépésnek tekinteni, amely az elévülés megszakítását eredményezheti [Ptk. 327. § (3) bek.; 1994. évi LIII. tv. 13. § (1) és (5) bek.].
A felperes a 2002. június 4-én közjegyzői okiratba foglalt tartozáselismerő nyilatkozatban elismerte, hogy kölcsön jogcímén 3 millió forinttal tartozik az alperesnek és vállalta, hogy tartozását 2002. szeptember 22-ig visszafizeti.
A felperes 2007. január 15-én teljes bizonyító erejű magánokiratot írt alá, amelyben 86 900 USD-nak megfelelő összegű tartozását elismerte és a visszafizetését 2007. június 15-ig vállalta.
Az alperes a 2002. június 4-én közjegyzői okiratba foglalt tartozáselismerő nyilatkozat alapján 2009. szeptember 22-én kérte a felperessel szemben a végrehajtás elrendelését. A bíróság 2010. január 11-én látta el végrehajtási záradékkal a közjegyzői okiratot.
A felperes keresetében az ellene indított végrehajtás megszüntetését kérte. Arra hivatkozott, hogy a követelés és a követelés végrehajtásának joga elévült, mivel az alperes a közokirat végrehajtási záradékkal való ellátását az ötéves elévülési idő leteltét követően igényelte. Előadta, hogy a záradékolni kért, 2002. június 4-i közjegyzői okirat előzményét a 2002. május 22-én megkötött kölcsönszerződés képezte, s mivel a 2007. január 15-én kelt tartozáselismerő nyilatkozat nem a 2002. május 22-i kölcsönre vonatkozott, nem szakíthatta meg a 2002. május 22-i ügyletből eredő követelés elévülését. Hivatkozott arra is, hogy a 2002. június 4-én közjegyzői okiratba foglalt követelés elévülését csak végrehajtási cselekmény szakíthatta volna meg, amelyre nem került sor. Állította továbbá, hogy 2002. május 22-én nem 3 millió, hanem csupán 2 millió forint kölcsönt kapott az alperestől, amelyet 2004-ben visszafizetett.
Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Előadta, hogy felszólító levelei a felperes címéről „ismeretlen helyre költözött” kézbesítői jelzéssel érkeztek vissza, a követelés elévülését pedig a felperes 2007. január 15-i tartozáselismerő nyilatkozata megszakította.
Az elsőfokú bíróság ítéletével megszüntette a végrehajtást. Indokolása szerint a végrehajtandó követelés elévült: a felperesnek legkésőbb 2002. szeptember 22-ig vissza kellett volna fizetnie az alperes részére a kölcsöntartozást, s mivel a teljesítési határidő leteltével, azaz 2002. szeptember 23. napjától a tartozás végrehajthatóvá vált, ettől az időponttól kezdődően öt év állt az alperes rendelkezésére, hogy az elévülést megszakító cselekménnyel éljen. Az elévülést kizárólag végrehajtási cselekmények szakíthatták volna meg: minden olyan intézkedés, ami a végrehajtás elrendelésére irányul. Azonban nem tartozik ebbe a körbe a felperesnek kézbesített felszólító levél, továbbá a tartozás felperes részéről való elismerése. Az alperes csupán 2009. szeptember 22-én kérte a közjegyzői okirat végrehajtási záradékkal való ellátását, azonban a követelés és végrehajtásának joga ekkor már elévült.
Megjegyezte az elsőfokú bíróság, hogy a felperes nem bizonyította a perbeli tartozás megfizetését.
Az alperes fellebbezését elbíráló másodfokú bíróság megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, és elutasította a keresetet.
Döntését azzal indokolta, hogy önmagában a kölcsön visszafizetésére vonatkozó teljesítési határidő eltelte nem teszi végrehajthatóvá a követelést, ehhez további aktus szükséges, mégpedig a végrehajtási záradék kibocsátása. A végrehajtási záradékkal el nem látott okirat nem „végrehajtható határozat”, hanem „végrehajtandó okirat”, ugyanakkor a Ptk. 327. § (3) bekezdése a „végrehajtható határozatokra” tartalmaz előírást, a „végrehajtható határozat” meghozatala előtti időszakra nem ez a rendelkezés, hanem a Ptk. általános elévülési szabályai, a 327. § (1) bekezdésében foglaltak az irányadóak. Az adott esetben a 2002. június 4-én kelt közjegyzői okirat csupán „végrehajtandó okirat”, míg a 2010. január 11-én záradékkal ellátott közjegyzői okirat a „végrehajtható határozat”.
Mivel az alperes a 2002. június 4. napján aláírt közjegyzői okirat záradékolását csupán 2009. szeptember 22-én kérte, vizsgálta a másodfokú bíróság, hogy ez idő alatt történt-e az elévülést megszakító, a Ptk. 327. § (1) bekezdésének körébe tartozó jogcselekmény, és arra a következtetésre jutott, hogy a 2007. január 15-én kelt tartozáselismerés megszakította az elévülést. A Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltak alkalmazásával rámutatott, hogy 2007. január 15-én kelt tartozáselismerés a perbeli követelésre vonatkozott, tekintettel arra, hogy a tartozás aktuális összege nagyságrendileg megfelelt a 2007. január 15-i nyilatkozatban foglaltaknak, a 3 millió forint kölcsönösszegtől mindössze 20 000 forinttal tért el.
Mivel az alperes követelése nem évült el, a felperes pedig nem tudta azt bizonyítani, hogy tartozását megfizette volna, a másodfokú bíróság a végrehajtás folytatását találta indokoltnak.
A jogerős ítélet ellen – hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyása végett – a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A perbeli jogvita elbírálása szempontjából annak van ügydöntő jelentősége, hogy közjegyzői okiratba (közokiratba) foglalt tartozáselismerés esetén alkalmazásra kerülhet-e a Ptk. 327. § (3) bekezdése, azaz a közjegyzői okiratba foglalt teljesítési határidő leteltével kezdődő elévülést csak a végrehajtási cselekmények szakítják-e meg (amely az elsőfokú bíróság álláspontja), vagy (a jogerős ítélet indokolásában kifejtettek szerint) különbséget kell-e tenni egyrészről a végrehajtandó okirat: a közjegyzői okiratba foglalt tartozáselismerés, másrészről a végrehajtható határozat: a végrehajtási záradékkal ellátott közokirat között, és amely különbségtétel esetén a Ptk. 327. § (3) bekezdése valóban csak a záradék kiállítását követően irányadó-e az elévülésre.
A vázolt jogkérdés tekintetében az elsőfokú bíróság álláspontja a helytálló: a záradékolható okiratba foglalt tartozáselismerő nyilatkozat az okiratban meghatározott teljesítési határidő elteltével nem csupán esedékessé, hanem végrehajthatóvá is válik, ezért ez esetben a követelésnek – és ezzel együtt végrehajtási jogának – a teljesítési határidő leteltét követő napon megkezdődő elévülését a Ptk. 327. § (3) bekezdésének megfelelően csak a végrehajtási cselekmények szakítják meg.
Ezzel összefüggésben arra mutat rá a Kúria, hogy a magyar jogrendszerben főszabályként bírósági végrehajtás olyan követelések esetén vehető igénybe, amelyeket a bíróság jogvita keretében elbírált. Kivételesen azonban lehetőség nyílik „azonnali” végrehajtásra, amely azt jelenti, hogy egyes okiratok, valamint egyes, nem a bíróság által meghozott határozatok anélkül végrehajthatóvá válnak, hogy az azokba foglalt követeléseket a bíróság előzetesen vizsgálta volna. Azonnali végrehajtás esetén a bíróság – és a Vht. 2010. június 1-jétől hatályos szabályozása szerint a közjegyző – végrehajtási záradékkal láthatja el a követelést tartalmazó okiratot vagy határozatot, amennyiben fennállnak a záradékolás jogszabályba foglalt feltételei. A záradékolás lehetősége az okiratba foglalt teljesítési határidő leteltével nyílik meg.
A bíróság a Vht.-nak a 2002. június 4-i közokirat kiállításakor és a végrehajtás elrendelése iránti kérelem 2009. szeptember 22-i benyújtásakor hatályos 21. § (1) bekezdésének megfelelően végrehajtási záradékkal látta el azt a közjegyzői okiratot, amely tartalmazta a szolgáltatásra és ellenszolgáltatásra irányuló vagy egyoldalú kötelezettségvállalást, a jogosult és a kötelezett nevét, a kötelezettség tárgyát, mennyiségét (összegét) és jogcímét, továbbá a teljesítés módját és határidejét. A (3) bekezdés szerint a rendelkezés alapján akkor volt helye végrehajtásnak, ha a közjegyzői okiratba foglalt követelés bírósági végrehajtási útra tartozott, és ha a teljesítési határideje letelt.
A mindezen feltételeknek megfelelő közjegyzői okirat kérelemre záradékolható volt (a Vht. megváltozott előírásainak megfelelően jelenleg is záradékolható), azaz a teljesítési határidő leteltével a közjegyzői okiratba foglalt tartozáselismerés más hatósági eljárás közbeiktatása nélkül végrehajtás útján közvetlenül kikényszeríthetővé vált.
Mindebből az is következik, hogy a végrehajtás elévülésének kezdeteként egyetlen időpont: az okiratba foglalt teljesítési határidő eltelte jöhet számításba, mivel pedig ettől az időponttól kezdve az ilyen követelés más hatósági eljárás közbeiktatása nélkül, közvetlenül kikényszeríthető, ezért elévülésének megszakítására a Ptk. 327. § (3) bekezdése az irányadó.
A leírtakkal egyezően foglalt állást a bírósági végrehajtásról szóló 1955. évi 21. tvr.-hez fűzött kommentár, amely (a tvr.-nek a közjegyzői okirat záradékolására vonatkozó, a jelen perben alkalmazottakkal tartalmában egyező rendelkezései alapján) leszögezte: ha mód van a végrehajtási kényszer közvetlen alkalmazására, akkor csak a végrehajtási cselekményt lehet olyan célravezető jogérvényesítési lépésnek tekinteni, amely az elévülés megszakítását eredményezheti (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó 1969., 229-230. oldal).
Mindezeknek megfelelően az adott ügyben az alperes végrehajtás alá vont követelése a közokiratba foglalt 2002. szeptember 22-i határidő leteltével vált esedékessé, és egyben végrehajthatóvá is. Tekintettel arra, hogy a végrehajtási jog elévülése akkor kezdődött, amikor a követelés végrehajtási úton való érvényre juttatásának valamennyi feltétele bekövetkezett, a végrehajtási jog elévülése a követelés teljesítési határidejének leteltét követő napon megkezdődött, és mivel a végrehajtási jog elévülését nem szakították meg végrehajtási cselekmények, öt év elteltével a végrehajtási jog elévülése bekövetkezett. Az alperes az első végrehajtási cselekményt: a végrehajtás elrendelése iránti kérelmét csupán 2009. szeptember 22-én nyújtotta be a bírósághoz, azonban ekkorra a végrehajtási jog már elévült.
Figyelemmel arra, hogy az elévülést a végrehajtási cselekmények szakíthatták volna meg, az ügy elbírálása szempontjából nincsen jelentősége a 2007. január 15-én kelt tartozáselismerő nyilatkozatnak, illetve az abban foglaltaknak, hiszen a nyilatkozat nem a végrehajtási jog megszakítását előidéző végrehajtási cselekmény [Vht. 57. § (4) bekezdése]. A kifejtettek értelmében annak sincsen az elévülésre kiható jelentősége, hogy az alperes intézett-e felszólító leveleket a felpereshez.
Mindezek alapján a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdésében foglaltak alkalmazásával a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
(Kúria Pfv. I. 20.184/2013.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás