KÜ BH 2014/163
KÜ BH 2014/163
2014.05.01.
Amennyiben az önkormányzat módosítja a helyi építési szabályzatot, s ezáltal az ingatlan-tulajdonban értékvesztés következik be, az önkormányzat azt köteles kártalanítani [1997. évi LXXVIII. tv. 30. § (1), (2) bek.].
A Budapest XII. kerület ... hrsz.-ú, 1724 m2-es lakóház és udvar megjelölésű ingatlan tulajdonosai és haszonélvezői a beavatkozók, illetve jogelődjeik voltak. Az ingatlanon két lakóépület áll, a régi lakóház alapterülete 47,9 m2, az újabb épület 243,2 m2 alapterületű, továbbá az ingatlanon egy 20 m2 alapterületű garázs található. 2005. augusztus 20-án hatályba lépett a Budapest Hegyvidék XII. kerület Városrendezési és Építési Szabályzatáról szóló 14/2005. (VIII. 10.) Ök. rendelet (a továbbiakban: új KVSZ.), amely a perbeli ingatlan tekintetében csökkentette a szintterületi mutatót 0,4-re (azonban a tetőtér beépítés és a terepszint alatti parkoló beépítése esetén további 0,1-0,1 mértéket biztosított), valamint csökkentette a legnagyobb építménymagasságot 5 méterre, a legnagyobb terepszint alatti beépítettség ugyanakkor 35%-kal nőtt. Az ingatlan tulajdonosai, illetve haszonélvezője 2007. május 29-én kártalanítás iránti kérelmet terjesztett elő az alperes jogelődjénél azzal, hogy az önkormányzati rendelet változása kapcsán ingatlanuk forgalmi értéke csökkent.
Az alperes a 2008. május 7-én kelt határozatával az előterjesztett kártalanítás iránti kérelemnek helyt adott és az érintettek részére 18 964 000 forint összegű kártalanítást állapított meg, illetve 2004. november 3. napjától a kifizetés napjáig járó késedelmi kamatai megfizetésére kötelezte a felperest.
Az alperes határozata – többek között – megállapítja, hogy Budapest Főváros XII. kerület Városrendezési és Építési Szabályzatáról szóló 4/2000. (III. 22.) Ök. rendelet (a továbbiakban: régi KVSZ) 22. § (3) bekezdése szerint a keretövezetben meghatározott legkisebb telekterületet (1000 m2) meghaladó telekterület minden teljes 250 m2-re után egy lakás építhető, az új KVSZ 41. § (2) bekezdése szerint azonban a telekterület minden teljes 330 m2-ra után egy lakás, de épületenként legfeljebb 4 lakás építhető. A határozat rögzítette, hogy a kártalanítás jogalapját az Étv. 30. § (1) bekezdés alapján fennállónak tekinti, a kirendelt szakértő véleményét is figyelembe véve megállapította, hogy a régi KVSZ előírásaihoz képest az új KVSZ rendelkezései összességükben szigorodtak, szigorították az építési paramétereket, ezzel az önkormányzat kárt okozott a tulajdonosoknak.
A felperes a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát kezdeményezte, melyben mind a kártalanítás jogalapját, mind pedig az összegszerűségét vitatta. Az ügyben eljárt Fővárosi Bíróság a 2009. május 13-án hozott ítéletével az alperes határozatát megváltoztatta és a perben részt nem vevő tulajdonosok, illetve haszonélvezők kártalanítás iránti kérelmét elutasította.
Az alperes az ítélet ellen felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a Legfelsőbb Bíróságnál. A Legfelsőbb Bíróság 2010. április 13-án kelt Kfv.III.37.674/2009/5. számú végzésével a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az első fokon eljárt bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A Legfelsőbb Bíróság a végzésében – többek között – az Étv. 30. § (2) bekezdését értelmezve kifejtette, hogy tévedett a Fővárosi Bíróság, amikor a kártalanítás megállapíthatóságát illetően azt vizsgálta, hogy változott-e az ingatlan korábbi rendeltetése, továbbá, hogy az ingatlan tulajdonosai és haszonélvezője olyan építési szándékot jeleztek-e amely az új szabályozásba ütközött volna. A Legfelsőbb Bíróság rögzítette, hogy az Étv. 30. (2) bekezdésében szabályozott forgalmi érték megváltozása nemcsak a vagyontárgy tényleges forgalma esetén állapítható meg. A Legfelsőbb Bíróság előírta, hogy a megismételt eljárásban a Fővárosi Bíróság köteles megvizsgálni, hogy az alperes határozatában meghatározott kártalanítási összeg valóban a forgalmi értékkülönbözetnek megfelelő volt-e.
A megismételt eljárásban született – a jelenlegi felülvizsgálati eljárás tárgyát képező – Fővárosi Törvényszék ítélete, melyben a Törvényszék az alperes határozatát megváltoztatta és a beavatkozók, illetve jogelődjeik korlátozási kártalanítás iránti kérelmét újból elutasította. A Fővárosi Törvényszék rögzítette, hogy az Étv. 30. § (1) és (2) bekezdését értelmezve megállapítható, hogy a kártalanítás megítélésének kettős konjunktív feltétele van. Ahhoz, hogy az ingatlan tulajdonosát, haszonélvezőjét kártalanítás illesse meg egyrészt az szükséges, hogy az ingatlan rendeltetését, használati módját a Helyi Építési Szabályzat másként állapítsa meg (az övezeti előírás változása), vagy ezt a rendeltetést, vagy használati módot korlátozza (telekalakítási vagy építési tilalom) másrészt ebből a rendeltetés, illetve használati mód változásból vagy korlátozásból a tulajdonosnak és haszonélvezőnek kára kell, hogy származzon. A bíróság rögzítette, hogy az Étv. 30. § (1) bekezdése a kártalanítás jogalapját határozza meg, a (2) bekezdése pedig az összegszerűségét. A bíróság rámutatott, hogy jelen esetben az építési szabályzat nem állapította meg másként az ingatlan rendeltetését, az ingatlan használati módját, ahhoz hozzá sem nyúlt, mindössze az építménymagasságot (s ezáltal a beépíthetőséget) csökkentette, de az ingatlan rendeltetése és használati módja ugyanaz maradt, a beépíthetőség változása pedig a tulajdonosokra, beavatkozókra egyébként sem vonatkozott, mivel beépített ingatlannal rendelkeztek. Az ingatlan rendeltetése a régi KVSZ szerint is két lakóház és egy garázs volt, az új KVSZ elfogadása után is ugyanaz maradt. Ha a kártalanítás jogalapja nem állapítható meg, akkor értelemszerűen nem lehet rendelkezni a kártalanítás összegszerűségéről sem.
A Fővárosi Törvényszék rámutatott, hogy a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárásban hozott végzése nem fejtette ki, hogy a kártalanítás jogalapja – azaz az Étv. 30. § (1) bekezdésében írt feltételeknek való megfelelőség – a perbeli esetben miért áll meg, és ezáltal miért illeti meg a tulajdonosokat, haszonélvezőket kártalanítás.
A bíróság a megismételt eljárásban szakértőt is kirendelt, akinek a szakvéleményét abban a részében elfogadta, hogy a vizsgált ingatlan rendeltetése nem változott, viszont az összegszerűséggel kapcsolatos megállapításait nem használta fel, figyelemmel arra, hogy álláspontja szerint a kártalanítás jogalapja nem áll meg.
A Fővárosi Törvényszék utalt arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárásban meghozott végzése nem adott magyarázatot arra, hogy a kártalanítás jogalapját miben látta megállapíthatónak, az pedig alaptalan és ellentmondásos, hogy a jogalap az összegszerűség alapján álljon meg.
Az ügyben a Budapest Főváros Kormányhivatala alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, melyben kérte a Fővárosi Törvényszék által hozott ítélet megváltoztatását, a felperes keresetének elutasítása mellett, másodlagosan kérte a Fővárosi Törvényszék ítéletének hatályon kívül helyezését és a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság új eljárásra és új határozat meghozatalára utasítását. A felülvizsgálati kérelem szerint a Törvényszék ítélete ellentétes a Pp. 206. § (1) bekezdésével, valamint a Pp. 275. § (5) bekezdésével.
Az alperes szerint a Legfelsőbb Bíróság a kártalanítás jogalapja tekintetében egyértelmű megállapításokat tett. A Legfelsőbb Bíróság ugyanis ítéletében rögzítette, hogy tévedett a Fővárosi Bíróság, amikor a kártalanítás megállapíthatóságát illetően azt vizsgálta, hogy változott-e az ingatlan korábbi rendeltetése. Az Étv. szabályai nem tartalmaznak olyan rendelkezést, ami a forgalmi érték csökkenésében jelentkező kártalanítási igényt egyéb más tényezőhöz, pl. építési szándékhoz is kötné. Amennyiben a Törvényszék a Legfelsőbb Bíróság végzését értelmezve arra az álláspontra helyezkedett, hogy a kártalanítás jogalapja a perbeli ingatlan tekintetében nem áll fenn, akkor szükségtelen volt az igazságügyi szakértő kirendelése. A felesleges szakértői bizonyítással a Törvényszék jelentős költségekkel terhelte a feleket. Az alperes utalt arra, hogy a közigazgatási eljárás és a per során kirendelt szakértő is meghatározta, hogy az új szabályozás korlátozza az ingatlan használatát, felújíthatóságát és az ingatlan értéke is csökkent.
A felülvizsgálati kérelem szerint a jogerős ítélet sérti a Pp. 275. § (5) bekezdését is. E szerint a Kúria az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja, a hatályon kívül helyező végzésben az új eljárás lefolytatására vonatkozó kötelező utasításokat ad, amely az új eljárást lefolytató bíróságot köti. Jelen ügyben a Fővárosi Törvényszék a Pp. 275. § (5) bekezdését megsértve eltért a Legfelsőbb Bíróság végzésében foglaltaktól, okszerűtlenül értelmezte és mérlegelte a rendelkezésre álló iratokat, szakvéleményeket, valamint a korlátozási kártalanításra vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket. Álláspontja szerint a Törvényszék az Étv. 30. § (1) bekezdésében szereplő „rendeltetés, használati mód” fogalmakat tévesen és túl szűken értelmezi.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az ügy irataiból megállapítható, hogy a Legfelsőbb Bíróság Kfv.III.37.674/2009/5. számú végzésében a megismételt eljárásra a következő iránymutatást adta: a Fővárosi Bíróság köteles megvizsgálni, hogy az alperes határozatában meghatározott kártalanítási összeg valóban a forgalmi értékkülönbözetnek megfelelő volt-e. Ezután lesz a Fővárosi Bíróság abban a helyzetben, hogy a jogszabályoknak megfelelő ítéletet hozzon”. Megállapítható továbbá, hogy a megismételt eljárásban hozott – a felülvizsgálati eljárás tárgyát képező – jogerős ítélet nem tett eleget az új eljárásra vonatkozó utasításnak, hanem épp ellenkezőleg a Legfelsőbb Bíróság végzését értékelve quasi felülbírálta azt, amikor rámutatott, hogy „a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárásban hozott végzése nem fejtette ki, hogy a kártalanítás jogalapja – azaz az Étv. 30. § (1) bekezdésében írt feltételeknek való megfelelőség – a perbeli esetben miért áll meg, és ezáltal miért illeti meg a tulajdonosokat, haszonélvezőket kártalanítás.”
A Pp. 275. § (5) bekezdése szerint „ha a Kúria az első- vagy másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja, a hatályon kívül helyező végzésben az új eljárás lefolytatására vonatkozóan kötelező utasításokat ad.” A Pp. tehát „kötelező utasításról” szól, amelybe semmiképpen nem tartozik bele az első- vagy másodfokú bíróság az irányú mérlegelése, hogy a Legfelsőbb Bíróság/Kúria utasítását végrehajtja-e vagy sem. Következetes az ítélkezési gyakorlat abban, hogy ha a Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezi és új eljárást rendel el, erre nézve iránymutatást ad, az köti az új eljárást lefolytató bíróságot [KGD 2012.137.) Az új eljárás során az elsőfokú bíróságnak maradéktalanul eleget kell tennie az Legfelsőbb Bíróság/Kúria végzésben foglaltaknak.
A Kúria a fentiek alapján megállapította, hogy a Fővárosi Törvényszék ítélete jogszabálysértő, sérti a Pp. 275. § (5) bekezdését.
Ezen túlmenően a felülvizsgálni kért ítélet ellentmondásos is. Az ítélet értelmében a kártalanítás Étv. 30. § (1) bekezdésbe foglalt jogalapja nem áll fenn, ezért az összegszerűség tekintetében már nem szükséges vizsgálat. Ugyanakkor szakértőt rendelt ki, de a szakértőnek az összegszerűségre vonatkozó véleményét figyelmen kívül hagyta (a Legfelesőbb Bíróság végzése épp a fordítottját írta elő: a jogalapot adottnak vette, és az összegszerűség – a forgalmi értékkülönbözet – vizsgálatát írta elő).
A Kúria végezetül a következőkre utal. Bár a Legfelsőbb Bíróság valóban nem részletezi, hogy a kártalanítás jogalapját miért tartja fennállónak, de a döntésből egyértelműen kiderül, hogy a kártalanítás jogalapját megállapította. A Kúria megítélése szerint az Étv. 30. § (1) bekezdésébe foglalt azon szabályt, amely szerint: „Ha az ingatlan rendeltetését, használati módját a helyi építési szabályzat másként állapítja meg (övezeti előírások változása) vagy korlátozza (telekalakítási vagy építési tilalom), és ebből a tulajdonosnak, haszonélvezőnek kára származik, a tulajdonost, haszonélvezőt kártalanítás illeti meg.” – nem lehet megszorítóan értelmezni. E szabály a tulajdonhoz való jogot védi, alkotmányos tartalma, hogy a közjogi beavatkozás következtében történő értékvesztést az államnak/helyi önkormányzatnak kompenzálnia kell (értékgarancia). A rendeltetés megváltozásába így beletartozik az is, ha – mint jelen esetben – a beépíthetőség módja és terjedelme következtében áll elő az értékvesztés. Jelen esetben a szakértők egybehangzó álláspontja szerint ezen értékvesztés bekövetkezett. Az értékvesztés az új KVSZ rendelkezéséhez (azaz közjogi beavatkozáshoz) kapcsolódik. Nem okszerű ezért az a jogerős ítéleti álláspont, hogy nincs meg a kártalanítás jogalapja.
A fentiekre tekintettel a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Az új eljárás során a Fővárosi Bíróság az Étv. 30. § (1) bekezdésbe foglaltak, azaz a kártalanítás jogalapjának fennállását köteles elfogadni, az Étv. 30. § (2) bekezdés alapján pedig köteles megvizsgálni, hogy az alperes határozatában meghatározott kártalanítási összeg valóban a forgalmi értékkülönbözetnek megfelelő volt-e.
(Kúria Kfv. IV. 37.140/2013.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás