BÜ BH 2014/168
BÜ BH 2014/168
2014.06.01.
Amennyiben a feltételes szabadságra bocsátás olyan szabadságvesztésből történik, amelynek hátralevő része egy évnél rövidebb, emiatt a feltételes szabadság tartama egy évre növekszik, a visszaesés (különös, többszörös, erőszakos többszörös visszaesés) megállapításához szükséges időtartam a szabadságvesztés hátralevő részének utolsó napját követő napon kezdődik, ha a feltételes szabadság megszüntetésére nem került sor [1978. évi IV. tv. 48. § (1), (2), (4) bek., 137. § 14–17. pont; 2012. évi C. tv. 39. § (1), (2) bek., 40. § (1), (2) bek., 459. § (1) bek. 31. pont].
[1] A megyei bíróság a 2011. május 27-én kihirdetett ítéletével a III. r. terheltet bűnösnek mondta ki az 1978. évi IV. törvény 321. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, és a (4) bekezdés a) pontja szerint minősülő, bűnsegédként elkövetett rablás bűntettében. Ezért, mint többszörös visszaesőt, nyolc év fegyházbüntetésre és tíz év közügyektől eltiltásra ítélte.
[2] A terhelt tekintetében az ügyész a büntetés súlyosítása, míg a terhelt és védője enyhítés érdekében fellebbezett.
[3] A fellebbviteli főügyészség az ügyészi fellebbezést fenntartotta.
[4] Az ítélőtábla a 2012. május 2-án meghozott ítéletével a III. r. terhelt vonatkozásában a kiszabott fegyházbüntetés tartamát négy évre, közügyektől eltiltását öt évre enyhítette, egyebekben az első fokú ítéletet tekintetében helybenhagyta.
[5] A megyei bíróság a többszörös visszaesői minőség megállapítására tekintettel a bírói gyakorlatnak megfelelően (BH 2000.532.) összesen 12 pontban rögzítette a terhelt ennek megítéléséhez szükséges elítéléseit ténylegesen a vele szemben korábban meghozott valamennyi alapítéletet, illetve összbüntetési ítéletet.
[6] Ezek közül – a később kifejtendőkre figyelemmel – az alábbiak kiemelése indokolt.
– A V. Városi Bíróság a 2004. augusztus 31-én jogerős ítéletével ittas járművezetés vétsége miatt, mint visszaesőt 1 év – végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett – börtönbüntetésre és 4 év járművezetéstől eltiltásra;
– a V. Városi Bíróság, illetve a V. Megyei Bíróság a 2005. január 31-én jogerőre emelkedett határozatával ittas járművezetés vétsége miatt, mint különös visszaesőt 1 év börtönbüntetésre, két év közügyektől eltiltásra és 10 év közúti járművezetéstől eltiltásra;
– a V. Városi Bíróság a 2005. április 29-én jogerős ítéletével lopás vétsége és más bűncselekmények miatt mint visszaesőt 1 év börtönbüntetésre és 1 év közügyektől eltiltásra ítélte;
– a fenti, elsőként és harmadikként feltüntetett szabadságvesztéseket a V. Városi Bíróság a 2005. október 12-én jogerőre emelkedett ítéletével összbüntetésbe foglalta. Az összbüntetés tartamát a terhelt vonatkozásában mint visszaesővel szemben 1 év 3 hónap börtönbüntetésként állapította meg. E büntetésből 2006. október 8-án feltételes szabadságra bocsátották, amelynek próbaideje 2007. október 7-én járt le. Büntetését 2007. január 29. napjával ,,töltötte volna ki''.
[7] Tényállásként – a másodfokú bíróság által eszközölt kisebb pontosítások mellett – lényegében az alábbiakat állapította meg.
[8] Az I. r., a II. r. és a III. r. terheltek ismerősök voltak. Az I. és a III. r. terhelt 2009. december végétől 2010. január végéig közös albérletben lakott. A három terhelt V.-ben hetente találkozott különböző szórakozóhelyeken.
[9] 2010. február 9-én éjjel az I., II. és III. r. terhelt elhatározta, hogy személygépkocsival Sz.-re utaznak, és ott valamelyik üzletből árucikkeket és készpénzt tulajdonítanak el.
[10] 2010. február 10-én éjfél után érkeztek Sz.-re, 1 óra tájban mindhárman a sértett éjjel-nappal nyitva tartó üzletéhez mentek. Az I. r. és a II. r. terheltek szemrésznél kivágott fekete símaszkot húztak a fejükre, majd bementek. A III. r. terhelt az üzlet előtt állt és figyeléssel biztosította társai tevékenységét. Amikor a két terhelt belépett az üzletbe, ott csak egy eladónő tartózkodott. Az I. r. terhelt ismeretlen körülmények között hozzá került, fegyvernek látszó tárgyat vett elő. Azt az eladónőre fogta és felszólította a bevétel átadására. Amikor nevezett ezt megtagadta, a II. r. terhelt őt félrelökte, bement a pult mögé, és a pénztárgépből kb. 120 000 forint készpénzt vett ki. Ezen túlmenően kb. 30 000 forint értékben szeszes italt és dohányárut is eltulajdonított. Eközben az I. r. terhelt az eladónőt mindvégig a fegyverrel fenyegetve állt az üzletben. A két terhelt az eltulajdonított készpénzzel és árucikkekkel kihátrált az üzletből, majd a cselekményüket mindaddig figyeléssel biztosító III. r. terhelttel együtt a helyszínt elhagyták és személygépkocsival visszautaztak V.-be.
[11] A jogerős ítélet ellen a Be. 431. §-a alapján a legfőbb ügyész élt jogorvoslattal a törvényesség érdekében a III. r. terhelt 1978. évi IV. törvény 137. § 16. pontja szerinti többszörös visszaesői minőségének törvénysértő megállapítása miatt, e törvénysértés megállapítása végett.
[12] Az indítvány lényege szerint a Btk. 48. §-ának részletesen hivatkozott rendelkezéseire figyelemmel, az újabb bűncselekményének elkövetése előtt a terhelt az egy év börtönbüntetésből és az egy év három hónapi összbüntetésből engedélyezett feltételes szabadságot a korábbi Btk. 48/A. §-ának (1), illetve (2) bekezdésének megfelelően mind a két büntetés tekintetében 2006. október 8-án kezdte meg, és párhuzamosan töltötte. A szabadságvesztés hátralévő része mindkét esetben egy évnél rövidebb volt, így a feltételes szabadság egy-egy évig tartott.
[13] A bűnügyi nyilvántartás adataiból és az S. Fegyház és Börtön átiratából kitűnően a feltételes szabadság mind a két ügyben eredményesen eltelt, annak megszüntetésére nem került sor.
[14] Erre figyelemmel az egyévi börtönbüntetést a terhelt ténylegesen 2007. január 7-ével, míg az összbüntetésként megállapított egy év három hónap börtönbüntetést 2007. január 29-ével kitöltötte. Ettől az időponttól a terhelt jelen ügyben jogerősen elbírált bűncselekményének 2010. február 10. napján történt elkövetéséig (a korábbi Btk. 137. § 16. pontjában) megkívánt három évnél hosszabb idő telt el, így a terhelt nem többszörös visszaeső, és visszaesőnek sem tekinthető.
[15] A III. r. terhelt többszörös visszaesői minőségének törvénysértő megállapítása különleges eljárásban nem orvosolható, felülvizsgálati indítvány benyújtására sincs törvényes lehetőség. Ezért a Be. 431. §-a szerinti eljárás lefolytatása és annak eredményeként a törvénysértés megállapítása indokolt.
[16] A nyilvános ülésen a legfőbb ügyész képviselője – az összbüntetésbe foglalt alapítéletek adatait részben pontosítva – az indítványt változatlanul fenntartotta, és annak megfelelő határozat meghozatalát kérte, amihez a védő is csatlakozott.
[17] Miután a büntetés többszörös visszaesővel szemben történt kiszabása az indítványozó szerint törvénysértő tartamú büntetést nem eredményezett, így felül-vizsgálati eljárásnak (Legfelsőbb Bíróság Bkf.II.1189/2010/5. szám) nincs helye és más módon sem támadható meg a jogerős határozat. Ezért a Be. 431. §-ára figyelemmel a Kúria a törvényesség érdekében kezdeményezett jogorvoslati eljárást lefolytatta.
[18] A városi bíróság határozata a terhelt korábbi elítéléseivel kapcsolatosan releváns elkövetési időpontokat és büntetéskitöltési adatokat [Be. 258. § (3) bek. a) pontja] nem tartalmazza hiánytalanul. Az iratokból – bűnügyi nyilvántartó adatszolgáltatásai és az S. Fegyház és Börtön 2013. május 8-i közlése – azonban megállapítható, hogy a terhelt az összbüntetéssel nem érintett ítélettel elbírált cselekményét 2004. november 17-én, míg a quasi halmazati összbüntetési ítélettel érintett, alapítéletek szerinti cselekményeit 2004. május 21-én és 2004. március 24-én követte el.
[19] Az iménti elítélésből származó, valamint az összbüntetésként megállapított szabadságvesztés tekintetében a feltételes szabadság töltését a terhelt egyaránt 2006. október 8-án kezdte meg és az a két szabadságvesztés vonatkozásában párhuzamosan folyt. Utóbb egyik szabadságvesztés végrehajtásának elrendelésére sem került sor. Így azokat a feltételes szabadságra bocsátás eredményes voltára tekintettel a terhelt 2007. január 7-én, illetve 2007. január 29-én kitöltötte.
[20] Az ekként hiánytalan ítéleti és büntetés-végrehajtási adatok alapján tévesen tekintette a megyei bíróság, illetve az ítélőtábla visszaesőnek nem értékelhető bűnismétlő helyett többszörös visszaesőnek a terheltet és tévesen szabta ki erre tekintettel a büntetést vele szemben.
[21] Az 1978. évi IV. törvény (korábbi Btk.) az eljárt bíróságok által alkalmazott, a terhelt cselekményének elkövetéskor hatályos szabályai közül a 137. § 16. pontja a következőképpen rendelkezett:
,,többszörös visszaeső az, akit a szándékos bűncselekmény elkövetését megelőzően visszaesőként végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek, vagy annak végrehajtását részben felfüggesztették, és az utolsó büntetés kitöltésétől vagy végrehajthatósága megszűnésétől a szabadságvesztéssel fenyegetett újabb bűncselekmény elkövetéséig három év még nem telt el.''
(Egyébként a 137. § 14., 15. és 17. pontjai a visszaesői, különös visszaesői és erőszakos többszörös visszaesői minőség megállapításához ezzel egyező szövegezéssel szabták feltételül azt, hogy az újabb bűncselekmény elkövetéséig három év még nem telt el.)
[22] Azt, hogy valamely korábban már elítélt elkövető visszaesőnek nem minősülő bűnismétlő, visszaeső, különös avagy többszörös (erőszakos többszörös) visszaeső, az eljáró bíróságoknak körültekintően kell vizsgálniuk és az elkövető visszaeső voltának megállapítását, illetőleg a büntetés vele mint különös (többszörös, erőszakos többszörös) visszaesővel szem-beni kiszabására vonatkozó rendelkezést az ítélet rendelkező részében kell rögzíteniük. A jogi indokolás körében pedig álláspontjukat a törvényi feltételek fennforgásának rögzítésével kell indokolniuk.
[23] A fentieknek valamennyi, a törvény adott pontjában meghatározott megvalósulási feltételre maradéktalanul ki kell terjednie.
[24] A jelen esetben az eljárt bíróságok – osztva az ezzel kapcsolatosan képviselt ügyészi álláspontot – a Btk. 137. § 16. pontja szerinti többszörös visszaesőnek találták a terheltet és a büntetést ezért vele szemben a Btk. 97. §-ára figyelemmel szabták ki.
[25] Indokolási kötelezettségüknek viszont e tekintetben kellően nem tettek eleget. A korábbi elítélések tényállásban rögzítésén túl mind az első-, mind a másodfokú bíróság csupán arra utalt, hogy a jogkövetkezményeket a terheltet többszörös visszaesőnek tekintve alkalmazza.
[26] Az ügy adatai arra utalnak, az eljárt bíróságok tévedését a cselekményt közvetlenül megelőző korábbi büntetések kitöltési (kiállási) időpontjának téves, a vonatkozó rendelkezésektől és az ezzel kapcsolatos, következetes bírói gyakorlattól eltérő értelmezése okozta.
[27] Az 1978. évi IV. törvény 48. §-ának (1) és (2) bekezdése ugyanis egyértelműen rögzíti, hogy a feltételes szabadság tartama a szabadságvesztés hátralévő részével azonos, de legalább egy év, életfogytig tartó szabadságvesztés esetén 15 év. Ha a szabadságvesztés hátralévő része egy évnél rövidebb és végrehajtását nem rendelték el, a büntetést – a feltételes szabadság letelte után – a hátralévő rész utolsó napjával kell kitöltöttnek tekinteni.
[28] Az ügy iratai egyértelműen megerősítik, hogy a végrehajtás utólagos elrendelésére egyik érintett szabadságvesztés tekintetében sem került sor. Ezért e büntetéseket az azokból hátralévő büntetés – részek – utolsó napjával, vagyis 2007. január 7-ével, illetve 2007. január 29-ével kellett kitöltöttnek tekinteni. Ehhez képest a terhelt újabb, 2010. február 10-i cselekményének elkövetésére – mindkét korábbi büntetésének kitöltésétől számítottan – három éven túl került sor.
[29] Kétségtelen, hogy a feltételes szabadságok ennél tovább tartottak és azok végső időpontjához képest az újabb cselekményig három év még nem múlt el. E körülménynek azonban, miután a feltételes szabadság eredményesen eltelt, nincs jogi jelentősége. A 48/A. §-ban írtakból következően ugyanis több szabadságvesztés esetén a feltételes szabadság párhuzamosan telik, erre tekintettel valamelyik nem hosszabbodhat meg. Egyébként ilyen esetben azt is külön kell vizsgálni, hogy a feltételes szabadság esetleges megszüntetésének feltételei a párhuzamosan töltött feltételes szabadságok mindegyikénél fennállnának-e.
[30] Az eljárt bíróságok törvénysértően szabták ki a büntetést a terhelttel, mint az 1978. évi IV. törvény 137. § 16. pontja szerinti többszörös visszaesővel szemben.
[31] A Be. 437. §-ából következően a törvénysértés megállapítása mellett a Kúria a törvényben meghatározott körben az érintett határozat megváltoztatására is jogosult. Ezen belül, ha annak indokoltsága merül fel, a terhelttel szemben enyhébb büntetést szabhat ki.
[32] Az adott esetben azonban enyhébb büntetés kiszabása nem indokolt.
[33] A megyei bíróság, illetve az ítélőtábla a terhelt cselekményét az 1978. évi IV. törvény 321. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdés a) pontja szerint minősülő bűnsegédként, fegyveresen elkövetett, ekként öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett rablás bűntettének minősítette. A büntetési tétel felső határa a terhelttel mint többszörös visszaesővel szemben a Btk. 97. § (1) bekezdése szerint húsz évre emelkedett. E büntetési keretek között látta indokoltnak a megyei bíróság a 8 évi fegyházbüntetés és 10 év közügyektől eltiltás kiszabását.
[34] Az ítélőtábla azonban az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta.
[35] A 37. § szerinti büntetési célok és 83. §-ban írt büntetéskiszabási elvek messzemenő szem előtt tartásával, a súlyosító és enyhítő körülmények körültekintő értékelésével lényegesen enyhébb fő- és mellékbüntetés kiszabását találta indokoltnak, egyben szükségesnek a bűncselekmény elkövetését feltáró, bűnsegédi magatartást tanúsító terhelt és mások újabb bűncselekmények elkövetésétől visszatartásához.
[36] A hivatkozott felemelt büntetési tétel helyett törvényesen továbbra is jelentős súlyú, 15 éves felső határig terjedő, büntetési tétel az irányadó. Emellett pedig az 1978. évi IV. törvény 87. § (1) bekezdés b) pontjának alkalmazásával kiszabott négyévi szabadságvesztés büntetés és öt év közügyektől eltiltás büntetés mindenben törvényes. Annak enyhítése így amellett sem indokolt, hogy a terhelt ténylegesen visszaesőnek nem tekintendő bűnismétlő.
[37] A szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozata is megfelel az anyagi jogszabályoknak, mivel a minősített – fegyveresen elkövetett – rablás bűntette miatt három évet meghaladó tartamban kiszabott szabadságvesztéseket fegyházban kell végrehajtani [1978. évi IV. törvény 42. § (2) bek. 2. pontja]. A többszörös visszaesés mellőzése tehát erre a rendelkezésre nem hatott ki. Feltételes szabadságra bocsátásból kizáró ok pedig a terhelt tekintetében korábban sem forgott fenn.
[38] Végül az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a Kúria utal arra, hogy az eljáró bíróságoknak valamely terhelt visszaeső, különös vagy többszörös (erőszakos többszörös) visszaeső minőségének megállapításához – amellett, hogy a bűnügyi nyilvántartási rendszerek közhiteles hatósági nyilvántartások, az ezekből adott tájékoztatások okirati bizonyítékok –, az esetlegesen téves adatok figyelembevételének elkerülése érdekében be kell szerezniük a döntést megalapozó korábbi bírósági iratokat, ítéleteket. A releváns adatokat pedig – a büntetéskitöltési adatokat is – rögzíteniük kell.
[39] Amennyiben úgy látnák, hogy valamely korábbi jogerős határozat, amelyre a visszaesői különös vagy többszörös (erőszakos többszörös) visszaesői mivolt megállapítását, egyben a büntetéskiszabást alapozniuk kellene, az újabb döntésre kihatóan anyagi jogszabályt sértőnek tűnik, az eljárás felfüggesztése mellett meg kell keresniük az ügyészséget rendkívüli jogorvoslat (Be. XIX. Fejezete avagy Be. XVIII. Fejezete) kezdeményezésének megfontolása végett.
[40] A Kúria a legfőbb ügyész indítványára a törvényesség érdekében eljárva a kifejtetteknek megfelelően a Be. 436. §-a alapján megállapította, hogy a megyei bíróság, illetve az ítélőtábla érintett ítéletei amiatt, mert a büntetést a visszaesőnek sem tekinthető terhelttel mint többszörös visszaesővel szemben szabták ki, törvénysértők. Miután a törvénysértés nem indokolta sem a terhelt felmentését, sem az eljárás megszüntetését, sem enyhébb büntetés kiszabását, ezért a Be. 437. §-ának megfelelően csak a törvénysértés tényét állapította meg.
[41] E megállapításból következően azonban a jogorvoslattal érintett jogerős határozat – a terhelt általi esetleges újabb bűncselekmény elkövetése esetén – visszaesővel szembeni elítélésként nem értékelhető.
(Kúria Bt. I. 937/2013.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás