BÜ BH 2014/170
BÜ BH 2014/170
2014.06.01.
A jogosulatlan gazdasági előny megszerzésének bűntette az előny jogosulatlan megszerzésével befejezetté válik, ezért a támogatás fel nem használása, visszafizetése nem mentesít a büntetőjogi felelősség alól [1978. évi IV. tv. 282. § (1) bek. a) pont].
[1] A városi bíróság a 2011. június 1. napján megtartott tárgyaláson kihirdetett ítéletében az I. r. és a II. r. terheltek bűnösségét társtettesként elkövetett jogosulatlan gazdasági előny megszerzésének bűntettében [Btk. 288. § (1) bek. a) pont] állapította meg, és ezért a terhelteket egyenként 3 hónapi börtönbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását mindkettejük esetében 2 évi próbaidőre felfüggesztette.
[2] A terheltek és védőjük felmentés érdekében bejelentett fellebbezése alapján eljáró megyei bíróság a 2011. október 26. napján megtartott nyilvános ülésen meghozott ítéletében a városi bíróság ítéletét annyiban megváltoztatta, hogy mindkét terheltet előzetes mentesítésben részesítette, egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyta.
[3] A városi bíróság első fokú ítélete tényállásában a kö-vetkezőket rögzítette:
A G. Korlátolt Felelősségű Társaság képviseletére kizárólagosan a II. r. terhelt volt jogosult, azonban az I. r. terhelt meghatalmazás alapján a társaság képviseletét is ellátta.
[4] A társaság fő tevékenysége 2009. február 28. napjától idősek, fogyatékosok szociális ellátása volt bentlakás nélkül.
[5] A kft. tevékenységéről a II. r. terheltnek tudomása volt.
[6] A városi jegyző 2008. július 17. napján kelt és 2008. augusztus 3. napján jogerőre emelkedett határozatában működési engedélyt adott ki a G. Kft. részére házi segítségnyújtás szolgáltatására.
[7] A társaság működési engedélye a házi segítségnyújtás keretében ellátható személyek számát 24 főben maximálta.
Az engedéllyel ellentétben a kft. azonban az alapítást követően bentlakásos ellátást biztosított idős emberek számára erre szóló működési engedély hiányában.
[8] A megyei közigazgatási hivatal szociális és gyámhivatala a kft.-vel történt többszöri egyeztetés és bizonyítási eljárások lefolytatását követően 2006. no-vember 29-én kelt határozatával a kft.-t szociális szolgáltatás abbahagyására kötelezte.
[9] Az I. r. terhelt fellebbezése folytán a szociális és munkaügyi miniszter 2007. február 12. napján kelt határozatával a döntést helybenhagyta.
[10] Az I. r. terhelt keresettel élt, azonban a megyei bíróság 2008. október 2. napján kelt ítéletével a keresetét elutasította.
[11] Ennek ellenére a kft. az engedély nélküli tevékenységet továbbfolytatta, sőt újabb gondozóházakat létesített.
Erre való tekintettel a megyei közigazgatási hivatal szociális és gyámhivatala 200 000 forint szociális bírságot szabott ki, mely ellen az I. r. terhelt fellebbezéssel élt, azonban a foglalkoztatási és szociális hivatal 2009. december 22. napján kelt határozatával azt helybenhagyta.
[12] A bírság kiszabása mellett a szociális és gyámhivatal a helybenhagyó miniszteri határozat végrehajtását rendelte el.
[13] Időközben az I. r. és a II. r. terheltek a kft. nevében 2009. november 30. napján normatív állami támogatás igénylésére adatlapot nyújtottak be nem állami és egyházi fenntartású Szociális, Gyermekjóléti és Gyermekvédelmi Intézmény 2010. évi normatív igényléséhez.
[14] Az adatlapot a II. r. terhelt aláírásával látta el.
[15] Az Államkincstár irodája a 2010. január 13. napján kelt és 2010. február 3. napján jogerőre emelkedett határozatával 2010. január 1. napja és 2010. december 31. napja közötti időszakra a kft. normatívára irá-nyuló jogosultságát megállapította, és otthonközeli ellátás jogcímen 24 főre 166 088 forint/fő, összesen 1 195 834 Ft normatívát állapított meg a kft. részére, melynek folyósítására havonta, időarányosan a tárgyhó 10. napjáig került sor.
[16] 2010. augusztus 17. napján a támogatásra vonatkozó igényét a kft. akként módosította, hogy 2010. június 21. napjától a normatív állami támogatást 11,45 főre 166 088 forint/fő, összesen 570 512 forint összegben igényelte.
[17] A II. r. terhelt ezt az adatlapot is aláírásával látta el.
A Magyar Államkincstár illetékes szerve 2010. augusztus 17. napján kelt és 2010. szeptember 14. napján jogerőre emelkedett határozatában a cég normatívára való jogosultságát a módosított igény szerint 570 512 forintban állapította meg.
[18] Az állami támogatás igénylésével szinte egy időben a városi polgármesteri hivatal szociális osztály ügyintézői 2009. június 27-én ellenőrzést tartottak, amelynek során megállapították, hogy a kft. a működési engedély birtokában nem házi segítségnyújtás szolgáltatást végez, hanem erre vonatkozó működési engedély nélkül valójában bentlakásos intézményeket üzemeltet.
[19] Ennek keretében a terheltek 2008. október hónapjától kezdve valótlan tartalmú albérleti szerződéseket írattak alá az ellátottakkal vagy azok gondnokság alá helyezésük esetén hozzátartozóikkal, melynek értelmében albérlőként bérbe vették a kft. által használt fenti lakásokat, ahol a kft. részükre ellátást nyújtott.
[20] A nyújtott ellátásokról, mint fürdetés, etetés, környezetrendezés, gyógyszerkiíratás, bevásárlás stb. gondozási naplókat vezettek, melyeket a gondozottak és a gondozók aláírásukkal láttak el.
[21] 2008. október hónaptól 2009. november hónapig az I. r. terhelt a gondozottakkal, illetőleg azok hozzátartozóival albérleti szerződéseket kötött, majd 2010. február 28. napján kelt megállapodásban ugyanezen személyek többségével megállapodást íratott alá házi segítségnyújtás szolgáltatásra nézve 2010. március 1. napjától kezdődően.
[22] Ezt követően 2010. május 9. napján ismételt nyilatkozatok születtek a gondozottakkal, melyben a házi segítségnyújtást 2010. május 10-i hatállyal felmondták.
[23] A nyilatkozat valamennyi gondozott esetében 2010. május 9-én kelt.
[24] Ennek ellenére a gondozottak többsége az ellenőrzés alkalmával mint albérlők, megtalálhatók voltak a kft. által működtetett lakóingatlanokban.
[25] A Magyar Államkincstár illetékes szerve 2010. október 4. napján határozatával a kft.-t az 570 512 forint összegű kiutalt normatív támogatás és az azt terhelő 137 602 forint kamat visszafizetésére kötelezte.
[26] A kft. a határozat ellen fellebbezéssel élt, azonban a Magyar Államkincstár Központ 2010. december 16. napján kelt határozatával az első fokú határozatot helybenhagyta.
[27] Az I. r. és a II. r. terheltek fenti magatartásukkal 570 512 forint állami támogatást igényeltek jogosulatlanul.
[28] A terheltek 2010. november 27. napján a támogatás, míg február 9. napján a kamat-visszafizetési kötelezettségüknek is eleget tettek.
[29] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terheltek meghatalmazott védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt. Indítványát a védő a Be. 416. § (1) bekezdés a) és b) pontjaira is alapította, vitatta a terheltek bűnössége megállapítását, valamint a cselekmény minősítését is, elsődlegesen a terheltek felmentését, másodlagosan a jogerős határozat hatályon kívül helyezését és az eljárt bíróság új eljárásra utasítását kérte. A védő indítványában – az ítélet megalapozatlanságát is állítva – arra hivatkozott, hogy a terheltek valótlan tartalmú nyilatkozatot nem tettek, valótlan tartalmú hamis vagy hamisított okiratot nem használtak fel, ekként a Btk. 288. § (1) bekezdése szerint nem lettek volna marasztalhatók, legfeljebb az lett volna nekik felróható, hogy a támogatást nem a célnak megfelelően használták fel, ami viszont a Btk. 288. § (2) bekezdésébe ütköző. Utalt a védő arra is, hogy a terheltek a támogatást határidőben visszafizették, így a (2) bekezdés szerint sem lehettek volna büntetendők.
[30] A Legfőbb Ügyészség a védő felülvizsgálati indítványát nem tartotta alaposnak.
[31] A terheltek nem a jogosulatlan felhasználással valósították meg a bűncselekményt, hanem azzal, hogy az általuk alapított kft. az engedélyezett gazdasági tevékenységtől eltérő működést folytatott, és valójában bentlakásos gondozást biztosítottak. A bűncselekményt azzal követték el, hogy a valós tevékenységet elhallgatva házi szociális segítségnyújtásra igényelték az állami támogatást, amelyre az nem járt volna, arra nem lettek volna jogosultak. A támogatás odaítélésére az általuk benyújtott – és ezekben a kérdésekben valótlanságot tartalmazó – adatlap alapján került sor. A kapott támogatást – szemben a felülvizsgálati indítványban elfoglalt állásponttal – nem eltérő célra használták, hanem a már folytatott tevékenységüktől eltérő célra igényelték valótlan tartalmú nyilatkozat felhasználásával.
[32] A Legfőbb Ügyészség így a felülvizsgálati indítvánnyal támadott határozat hatályában fenntartását indítványozta.
[33] Az anyagi jogi szabályok megsértését sérelmezve a védő tehát a Be. 416. § (1) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott felülvizsgálati okokra hivatkozott. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen felülvizsgálatnak van helye az a) pont alapján abban az esetben, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor, míg a b) pontban foglaltak szerint, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki.
[34] A Kúria – e körben maradéktalanul egyetértve a Legfőbb Ügyészség álláspontjával, és az álláspont indokaiként kifejtettekkel – e felülvizsgálati okok megállapítására nem látott lehetőséget.
[35] Az anyagi jogi kérdések megvizsgálását megelőzően előre kell bocsátani, hogy a Be. 423. §-a értelmében a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, a felülvizsgálati indítványban a jogerős határozat által megállapított tényállás nem támadható. E rendelkezésből következően a Kúriának maradéktalanul azokat a tényeket kell alapul vennie álláspontja kialakításakor, amelyek a jogerős ítéletben rögzítésre kerültek, a tényállás kialakításához vezető folyamat, a tényállásban foglaltak megalapozottsága, annak teljessége kritika tárgyává nem tehető. A védőnek a tényállás részbeni megalapozatlanságával kapcsolatos észrevételei ezért a felülvizsgálat során érdemi szerepet nem játszhatnak.
[36] A védő anyagi jogi érvelésének is sarkalatos pontját képezte az, hogy a terheltek tevékenysége az 1978. évi IV. tv. 288. § (1) bekezdés a) pontjába, vagy a (2) bekezdésébe ütköztethető.
[37] Az (1) bekezdés a) pontja szerinti bűncselekményt az követi el, aki a központi költségvetésből, a helyi önkormányzati költségvetésből vagy az elkülönített állami pénzalapokból jogszabály alapján nyújtott pénzügyi támogatást, vagy más gazdasági előnyt úgy szerez meg, hogy evégett valótlan tartalmú nyilatkozatot tesz, avagy valótlan tartalmú, hamis vagy hamisított okiratot használ fel, míg a (2) bekezdés szerinti bűncselekményt az, aki a céljelleggel nyújtott támogatást a jogcímétől eltérően használ fel, és az ebből eredő visszafizetési kötelezettségének nem tesz eleget.
[38] A két tényállásban leírt elkövetési magatartás lényegi különbsége, hogy az első esetben a jogszerűtlen mozzanat a támogatás megszerzésekor jelentkezik, míg a második esetben a támogatás megszerzése jogszerű, a jogszerűtlenség csak ezt követően, a felhasználás körében jelentkezik.
[39] A terheltek esetében a jogerős ítéletben rögzített tényállás és az abból levont jogkövetkeztetés egyértelmű: a terheltek házi szociális segítségnyújtásra járó állami támogatást igényeltek, noha nem ilyen tevékenységet folytattak, ezért már a támogatás megszerzése is jogtalan volt, így – a további tényállási elemek megléte mellett is – a 288. § (1) bekezdés a) pontja szerinti bűncselekményt valósították meg.
[40] A terheltek bűnössége megállapítását nem zárja ki az a védő által hivatkozott körülmény sem, hogy a támogatás igénylése adatlapon történt, mivel az a tartalmi hamisság megállapításának nem akadálya. Meghatározott előfeltételű támogatás igénylése, az arra történő bejelentkezés az előfeltételek hiányában már önmagában valótlan tartalmú nyilatkozatnak tekintendő, és a bűncselekmény megállapítása alapjául szolgál.
[41] A kifejtetteken alapulóan a Kúria az I. és a II. r. terheltek érdekében benyújtott felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a felülvizsgálati indítvánnyal támadott határozatot a Be. 426. §-a értelmében hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. II. 493/2013.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás