BÜ BH 2014/174
BÜ BH 2014/174
2014.06.01.
A törvénysértő büntetés kiszabása miatt előterjesztett indítvány alapján folytatott felülvizsgálati eljárásban annak megállapításánál, hogy a büntetés törvénysértő tartamú-e, kizárólag a bűncselekmény minősítéséhez tartozó büntetési tételeknek és a Különös Részben írt tételkeretet emelő rendelkezésnek van jelentősége, az enyhítő rendelkezés alkalmazhatósága és az ebből eredő leszállási lehetőség figyelmen kívül marad. Az enyhítő szakasz alkalmazása vagy nem alkalmazása önmagában nem felülvizsgálati ok [Be. 416. § (1) bek. b) pont II. ford.; 1978. évi IV. tv. 83. § (1), (3) bek., 87. §].
[1] A törvényszék a 2012. november 22-én kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki gondozás elmulasztása bűntettében [1978. évi IV. tv. 173. §], valamint testi sértés bűntettében [1978. évi IV. tv. 170. § (1) bek., (6) bek. II. fordulata].
[2] Ezért halmazati büntetésül hét év börtönbüntetésre és hét év közügyektől eltiltásra ítélte; a szabadságvesztésbe beszámította az általa előzetes fogvatartásban töltött időt, rendelkezett a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.
[3] Az ítélet ellen a terhelt és védője a büntetés enyhítése érdekében fellebbezett, az ügyész az ítéletet tudomásul vette.
[4] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege a következő:
[5] A terhelt a szüleivel élt együtt azok t.-i házában. 1998-ban édesanyja combnyaktörést szenvedett, ami miatt mozgáskorlátozottá, ágyban fekvővé vált. 2000. október 20. napjától kezdődően a terhelt erre tekintettel a helyi önkormányzattól ápolási díjat kapott, amit azonban egy év után visszavontak. 2007. évben a terhelt édesapja elhalálozott.
[6] A terhelt és édesanyja italozó életmódot folytatott. Mindketten az anya 60 000 forint összegű rokkant-nyugdíjából éltek, amelyet a terhelt időnként alkalmi munkából származó – minimális – jövedelemmel egészített ki. A jövedelmük nagy részét alkoholra költötték.
[7] A terhelt törvényes kötelezettsége ellenére édesanyja ellátásával és gondozásával nem törődött. A mozgásképtelen, magatehetetlen sértett élelmezéséről, táplálásáról, gyógykezeléséről több hónapon keresztül nem gondoskodott megfelelően, a szobában gyakran magára hagyta. A sértett szobáját nem takarította, nem szellőztette, a sértettet nem mozgatta meg azt követően sem, hogy az ágyáról nem volt képes leszállni, és a mozgásképtelen sértett a szükségletét maga alá engedte az ágyban. Ruházatát, ágyneműjét nem cserélte ki annak ellenére, hogy az a lakásban uralkodó bűz miatt is szükséges és indokolt lett volna. A redőnnyel besötétített szobában mindenkitől elszigetelte, a másokkal való kapcsolattartást meggátolta. Bár a sértett egyre rosszabbodó egészségi állapotát, nagy fájdalmait észlelte, ennek ellenére sem gyógyszeres kezelést, sem orvosi ellátást nem biztosított részére.
[8] Emellett a terhelt az édesanyjával gyakran veszekedett, őt rendszeresen bántalmazta, különböző testrészein megütve rendszeresen sérüléseket okozott neki.
[9] 2011. év elejére a sértett mozdulatlanul, ún. magzatpózban feküdt az ágyon, ízületei megmerevedtek, teljes mértékben mozdulatlanná vált, már az ágyban sem volt képes helyzetváltoztatásra. Az ápolás hiánya miatt testét több helyen 3-5 centiméteres felfekvéses fekélyek borították, széklete beivódott, rátapadt, rászáradt a bőrére. 2011 májusára a folyamatos bántalmazása és ellátatlansága miatt egészsége közvetlen veszélybe került.
[10] A terhelt 2011. május 3. napját megelőző napokban, pontosan meg nem határozható időben a sértett szobájában a mozgásában teljes mértékben korlátozott, magatehetetlen, arccal a falnak forduló, magzatpózban fekvő, mozdulatlan sértettet tarkótájékán egy ízben nagy erővel megütötte. A bántalmazás következtében a sértettnél koponyaűri vérzés, agyzúzódás jött létre. Egészségi állapota emiatt tovább romlott és közvetlenül életveszélyes állapottá vált.
[11] 2011. május 3. napján, amikor a sértett már beszélni is alig tudott, a délutáni órákban a terhelt kihívta a mentőket. A sértettet közvetlen életveszélyes állapotban vitték kórházba, ahol 2011. május 12. napján a gondos és szakszerű orvosi ellátás ellenére elhalálozott.
[12] A halál közvetlen oka a koponyaűri vérzés és agyzúzódás következtében kialakult keringési és légzési elégtelenség volt. A terhelt által a sértett tarkótájékára nagy erővel mért egyszeri ütés és az emiatt kialakult koponyaűri vérzés és agyzúzódás, valamint az ezek következményeként létrejött keringési és légzési elégtelenség között közvetlen ok-okozati összefüggés állt fenn, és a terhelt bántalmazása indította el azt az okfolyamatot, amely közvetlenül a sértett halálához vezetett.
[13] Beszámítási képességét korlátozó vagy kizáró kóros elmeállapotban a terhelt nem szenvedett, és jelenleg sem szenved. Nála beszámítási képességét nem érintő személyiségzavar áll fenn. Rendszeres italozó, de nem alkoholbeteg.
[14] A másodfokon eljáró ítélőtábla a 2013. május 7-én meghozott ítéletével az első fokú határozatot megváltoztatva a terhelt cselekményét az 1978. évi IV. törvény 166. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés d) és j) pontja szerint minősülő emberölés bűntettének minősítette; a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát fegyházban állapította meg, míg egyebekben az ítéletet helybenhagyta.
[15] A tényállást az iratok tartalma alapján a következőkkel egészítette ki:
– 2011. május 3-án a terhelt otthonról eltávozva bekiabálta az anyjának: ,,remélem, mire hazajövök, megdöglesz!''
– A terhelt tudata a gondozási kötelezettség szándékos elmulasztása és a sértett bántalmazása során legalább eshetőleges szándékkal átfogta a sértett halálának bekövetkezését, és ebbe belenyugodva cselekedett.
[16] Ítéletében kifejtette, hogy a terhelt a halálos eredménybe belenyugodva, illetve azt kívánva cselekedett, ekként cselekménye védekezésre képtelen személy sérelmére, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettének – és nem testi épség elleni bűncselekménynek – minősül. A megváltozott, lényegesen súlyosabb jogi minősítés a fő- és mellékbüntetés lényeges súlyosítását igényelte volna, azonban – figyelemmel a Be. 354. §-ának (1) bekezdésére – a terhelt terhére szóló ügyészi fellebbezés hiányában erre nem volt törvényes lehetőség.
[17] A jogerős határozatok ellen a terhelt terhére a fellebbviteli főügyészség a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjára hivatkozva – a törvényes határidőn belül – felülvizsgálati indítvánnyal élt.
[18] Az indítvány lényege szerint az első fokon eljárt törvényszék a cselekményt védekezésre képtelen személy sérelmére, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette helyett tévesen minősítette gondozás elmulasztása bűntettének és halált okozó testi sértés bűntettének, és a törvénysértő minősítés miatt törvénysértő büntetést szabott ki, ugyanakkor a másodfokon eljárt ítélőtábla az anyagi jogszabályoknak megfelelően változtatta meg a cselekmény jogi minősítését.
[19] Mivel a terhelt által megvalósított, kétszeresen minősülő élet elleni bűncselekményt a törvény tíz évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel rendeli büntetni, és álláspontja szerint a töretlen bírói gyakorlatnak megfelelően a büntetés kiszabásánál az enyhítő rendelkezés alkalmazásának nincs helye.
[20] Arra tett ezért indítványt, hogy a Kúria a törvényes minősítésnek megfelelő büntetési tételkeretekre figyelemmel súlyosítsa a szabadságvesztés-büntetés és ahhoz igazodóan a közügyektől eltiltás tartamát.
[21] A Legfőbb Ügyészség a fellebbviteli főügyészség felülvizsgálati indítványát alaposnak találta és indokainál fogva fenntartotta, indítványát azzal egyezően terjesztve elő.
[22] A nyilvános ülésen a védelem a támadott határozatok hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását kérte.
[23] A Kúria a Be. 423. § (4) bekezdése alapján a megtámadott határozatokat az indítványokban megjelölt okok alapján felülvizsgálta, emellett ugyanezen törvényhely (5) bekezdése alapján eljárva figyelemmel volt a 416. § (1) bekezdés c) pontjában felsorolt – feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező – esetleges eljárási szabálysértésekre is.
[24] Ilyen – a Be. 373. §-a (1) bekezdésének I. b) és c) pontjában, valamint II–IV. pontjának valamelyikében meghatározott – eljárási szabályszegést nem észlelt.
[25] A Be. 416. § (1) bekezdésének – az indítványokban hivatkozott – b) pontja szerint felülvizsgálati ok, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, vagy a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki.
[26] A Be. 423. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, és ez a tényállás a felülvizsgálati indítványban nem is támadható.
[27] Ekként a Kúria eljárásában az elsőfokú bíróság által megállapított és az ítélőtábla által kiegészített tényállásra volt figyelemmel.
[28] E tényállás alapján az ítélőtábla – a Legfelsőbb Bíróság indítványozó által is hivatkozott 15. számú irányelvének II/4. és II/11. pontjában kifejtetteknek megfelelően – törvényesen minősítette a terhelt cselekményét különös kegyetlenséggel, védekezésre képtelen személy sérelmére elkövetett emberölés bűntettének.
[29] A bűncselekmény elkövetésének – és egyben elbírálásának – idején hatályban volt 1978. évi IV. tv. 166. § (2) bekezdésének d) és j) pontja szerint minősülő bűncselekmény büntetési tétele tíz évtől húsz évig terjedő, vagy életfogytig tartó szabadságvesztés volt.
[30] A hivatkozott törvény 87. § (1) bekezdése lehetővé tette a büntetési tételnél enyhébb büntetés kiszabását, ha az a büntetés kiszabásának elveire tekintettel túl szigorú. Ugyanezen törvényhely (2) bekezdésének a) pontja szerint pedig akkor, ha a büntetési tétel alsó határa tízévi szabadságvesztés, ehelyett az enyhítő szakasz alkalmazásával legalább ötévi szabadságvesztést kellett kiszabni.
[31] Azonban az a körülmény, hogy a büntetett előéletű terhelt cselekménye két ok – a különös kegyetlenséggel és a védekezésre képtelen személy sérelmére történt elkövetés – miatt is súlyosabban minősül, emellett azt édesanyja sérelmére követte el, az egyéb – az elsőfokú bíróság által feltárt – súlyosító körülményekre is tekintettel kizárják az enyhítő rendelkezés alkalmazását.
[32] Így ugyan az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetés neme törvényes, annak mértéke a megváltozott minősítés mellett nyilvánvalóan törvénysértő.
[33] Ezt észlelte a másodfokon eljáró ítélőtábla is, azonban ahogy erre indokolásában utalt is, a súlyosítási tilalomra tekintettel a törvénysértést nem állt módjában kiküszöbölni; erre csak felülvizsgálati eljárás keretében kerülhet sor.
[34] Ezért a kifejtettek alapján a Kúria a másodfokú határozatot a Be. 427. § (1) bekezdés b) pontja alapján megváltoztatta, és a terhelttel szemben kiszabott büntetést 15 évre súlyosította.
[35] A törvény a bűncselekmény miatt tíz évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabását írta elő.
[36] A Legfelsőbb Bíróság 15. számú irányelvét követő és töretlen bírói gyakorlat szerint az ilyen cselekményt tettesként megvalósító elkövetővel szemben a büntetés kiszabásánál az enyhítő rendelkezések alkalmazásának, a Különös Részben meghatározott büntetési tétel alsó határánál enyhébb büntetés kiszabásának nincs helye.
[37] Enyhítő körülményre a Kúria a büntetés meghatározásánál nem lehetett figyelemmel; a cselekmény emberölés bűntettekénti minősítése mellett a terhelt javára még részbeni beismerése sem állapítható meg, és nem értékelhető enyhítőként az sem, hogy a háziorvos és a szociális ellátó rendszer munkatársai annak ellenére nem tettek semmilyen intézkedést, hogy a sértett előbb segítségre, majd az adott környezetből történő feltétlen kimentésre szoruló állapotáról évek óta tudomásuk volt.
[38] Ezért a szabadságvesztés mértékének meghatározásakor az elsőfokú bíróság által már feltárt súlyosító körülményekre, továbbá – a fentieknek megfelelően – arra volt figyelemmel, hogy a cselekmény, amit a terhelt az édesanyja sérelmére követett el, két oknál fogva is súlyosabban minősül, és mindezekre tekintettel a szabadságvesztést ugyan határozott tartamban, azonban az 1978. évi IV. tv. 83. § (2) bekezdése szerinti középmértéknek megfelelően állapította meg.
[39] A mellékbüntetés súlyosítását azonban – a szabadságvesztés hosszú tartamára is figyelemmel – nem találta indokoltnak.
[40] Egyebekben a megtámadott első és másodfokú határozatot hatályában fenntartotta.
[41] Észlelte, hogy az ítélőtábla elmulasztotta a büntetés halmazati jellegére utalás mellőzését, ezért azt pótolta.
(Kúria Bfv. I. 903/2013.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás