PÜ BH 2014/175
PÜ BH 2014/175
2014.06.01.
A képviselő-testület ülésének megnyitása és vezetése a polgármester feladata. Amennyiben a polgármester az ülésteremben jelen lévő személy magatartását a képviselő-testületi ülés megkezdését akadályozónak minősíti és az eredménytelen intézkedést követően a rendvédelmi szervek segítségét kéri, a helyszínen jelen lévő rendőrt intézkedési kötelezettség terheli. Az elégtételadás körében nincs arra vonatkozó jogszabályi lehetőség, hogy a bíróság az alperest – hozzájárulása hiányában – a jogsértés elismerésére vagy sajnálkozás kifejezésére (bocsánatkérésre) kötelezze [Ptk. 84. §, 1994. évi XXXIV. tv. 15. §].
[1] A jogerős ítélet – helybenhagyva az elsőfokú bíróság ítéletét – kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül magánlevélben fejezze ki sajnálkozását a felperesnek amiatt, hogy 2010. október 29-én M. Város Önkormányzatának Képviselő-testületi üléséről, továbbá az 1848/49-es forradalom és szabadságharc emlékére 2011. március 15-én tartott rendezvényen a felperest jogellenesen előállították, majd fogva tartották; a felperest feljogosította a levél nyilvánosságra hozatalára. Kötelezte továbbá az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 500 000 forint nem vagyoni kártérítést. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
[2] A jogerős ítélet által megállapított tényállás szerint a felperes az M. Város Önkormányzatának Képviselő-testülete nyilvános ülésének napján, 2010. október 29-én az ülés megkezdését megelőzően az egyik önkormányzati képviselővel megjelent az ülésteremben, ahol valamennyi képviselő asztalán egy általa szerkesztett szórólapot helyezett el. A biztonsági őr a felperest távozásra szólította fel, mire a felperessel együtt jelen lévő önkormányzati képviselő azt közölte, hogy a felperes az ő munkáját segíti, tanácsadóként van jelen. Ezt követően a biztonsági őr telefonon rendőri intézkedést kért. A felperes is a rendőrségtől kért telefonon segítséget, arra hivatkozva, hogy alkotmányos jogának gyakorlásában próbálják korlátozni. A helyszínen megjelent rendőrök felhívták a felperest az ülésterem elhagyására, aki ennek nem tett eleget. Az eljáró rendőrök a felperest és társát igazoltatták, ekkor derült ki, hogy azok karjukat, így egymást kábelkötöző zsinórral összekötözték. Ezt követően az értesítésre megérkezett rendőrkapitányt a polgármester arról tájékoztatta, hogy a felperes a testület működését oly mértékben zavarja, hogy képtelenek az ülést megkezdeni. Miután a felperes a felszólításra ezután sem hagyta el a termet, a rendőrkapitány elrendelte a felperes és a hozzákötözött társának az előállítását. A felperest megbilincselték és a rendőrkapitányságra szállították. A felperes megbilincselése 9 óra 20 perctől 12.35 óráig, előállítása 12.43 óráig tartott.
[3] A felperes 2011. március 15-én az önkormányzat által rendezett ünnepi megemlékezés helyszínével szemben, az útkereszteződésben egy 6-7 m hosszú transzparenst feszített ki két fa közé a következő felirattal: „Dehogy csináltatok ti forradalmat, csak egy narancs színű birodalmat! Szabadságot Budaházy-nak!”. A megnövekedett gyalogosforgalomra tekintettel a helyszíni biztosítás parancsnoka forgalomkorlátozást rendelt el, melynek keretében – egyéb intézkedések mellett – egy rendőrségi mikrobuszt állíttatott közvetlenül a felperes által kihúzott transzparens elé, amely így teljes egészében eltakarta azt. A felperes kérését, hogy a mikrobuszt állítsák arrébb, a biztosítás parancsnoka elutasította. Ekkor a felperes hangosan azt kiáltotta, hogy „Szabadságot Buda-házynak!”. A biztosítás parancsnoka felszólította a felperest, hogy ne zavarja a rendezvényt hangos bekiabálással, ellenkező esetben előállítják. Ezt követően a felperes megismételte az előbbi kiáltást. Ezután a felperest az eljáró rendőrök megbilincselték és a rendőrkapitányságon rendzavarás miatt előállították. A bilincselés hét percig, az előállítás egy óra hét percig tartott.
[4] A felperes keresetében kérte az alperest a városházán, valamint a március 15-i megemlékezés során történt eseményekkel összefüggésben a megbilincselésével és az előállításával okozott személyhez fűződő jogainak megsértése miatt a Ptk. 84. § (1) bekezdés c) pontja alapján olyan tartalmú nyilatkozattal elégtétel adására kötelezni, amely szerint a két esemény kapcsán az M.-i Rendőrkapitányság jogellenesen állította őt elő és intézkedett vele szemben.
[5] Kérte az alperes kötelezését a nyilatkozat saját költségén való közzétételére is a helyi reklám- és kereskedelmi hetilapban.
[6] Kérte továbbá az alperest a 2010. október 29-i események miatt egymillió forint, a 2011. március 15-i események miatt 700 000 forint nem vagyoni kárának és kamatainak megfizetésére kötelezni.
[7] Az alperes a kereset elutasítását indítványozta.
[8] A jogerős ítélet indokolása szerint a felperes a képviselő-testület 2010. október 29-i ülésén nem tanúsított rendzavaró magatartást. A felperes azzal, hogy a képviselők megjelenése előtt szórólapokat helyezett el az asztalokon, ezt követően pedig gyorskötözővel egymáshoz kötözték magukat az egyik önkormányzati képviselővel, nem akadályozta meg a nyilvános képviselő-testületi ülés megkezdését, önmagában a jelenléte pedig nem tekinthető provokatívnak. Mivel az intézkedő rendőrök jogellenesen kívánták eltávolítani a felperest a nyilvános ülésről, nem róható a terhére, hogy az intézkedésnek ellenállt.
[9] A jogerős ítélet a 2010. március 15-i eseménnyel összefüggésben rámutatott arra, hogy a felperesnek Alkotmányban biztosított joga a véleménynyilvánítás, függetlenül annak értéktartalmától. A felperes kinyilatkoztatott véleménye nem volt indokolatlanul bántó, durva vagy sértő és a felperes magatartásából, kijelentéséből sem kellett rendzavarásra következtetni. A videofelvétel tanúsága szerint a felperes kétszeri bekiabálására senki nem figyelt fel, az senkit nem zavart meg.
[10] Mindezek alapján a jogerős ítélet megállapította, hogy a felperessel szemben alkalmazott jogtalan intézkedések sértették a felperes Ptk. 75. és 76. §-aiban védett személyes szabadság és emberi méltóság védelméhez fűződő jogait.
[11] Ezért a jogerős ítélet az alperest a személyhez fűződő jog megsértése miatt a Ptk. 84. § (1) bekezdés c) pontja alapján – a kereseti kérelemtől részben eltérően – elégtétel adására, míg az e) ponton keresztül alkalmazandó Ptk. 349. § (1) bekezdés, 339. § (1) bekezdés és 355. § (1) és (4) bekezdések alkalmazásával a 2010. október 29-i eseménnyel összefüggésben 300 000 forint, a 2011. március 15-i esemény kapcsán 200 000 forint nem vagyoni kártérítés és kamatai megfizetésére kötelezte az alperest, amelyek összegét mérlegeléssel állapította meg.
[12] A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet, a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő.
[13] A Kúria az alperes felülvizsgálati kérelmét alaposnak, a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmét alaptalannak találta.
[14] A Kúria szerint téves a jogerős ítéletnek az az álláspontja, amely szerint a felperessel szemben 2010. október 29-én alkalmazott rendőri intézkedések az alperes terhére a személyhez fűződő jog megsértését megállapíthatóvá teszik.
[15] A nem vitás tényállás szerint a felperes a képviselő-testületi ülés termében, az ülés megkezdése előtt, a képviselők asztalán szórólapokat helyezett el. Amennyiben a polgármester a felperesnek ezt az aktivitását, amely a nyilvános képviselő-testületi ülésen a hallgatóság körében való részvétel fogalmán nyilvánvalóan kívül áll, zavarónak és az ülés megkezdését akadályozónak minősíti, ezért a felperest az ülésterem elhagyására szólítja fel, majd ennek eredménytelenségét követően a rendvédelmi szervek segítségét kéri, a helyszínen jelen lévő rendőrt a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (Rtv.) 13. § (1) bekezdése alapján intézkedési kötelezettség terheli.
[16] Ilyen körülmények között az Rtv. 15. §-ában előírt arányosság követelményének megfelelő volt az eljáró rendőrnek a teremben jogtalanul tartózkodó felperesnek a terem elhagyására való felszólítása. A képviselő-testület ülésének megnyitása és vezetése ugyanis a polgármester feladata. Az intézkedő rendőr pedig nem mérlegelhette a felperes magatartása alapján azt, hogy az mennyiben, illetve milyen mértékben zavarja az ülés megkezdését. A felperes a rendőri felszólításnak pedig nemcsak nem tett eleget, hanem magát – az eltávolításának akadályozása érdekében – az egyik képviselővel összekötözte, amellyel azon túlmenően, hogy a jelenlévőkben nyilvánvalóan megbotránkozást keltett, az intézkedéssel szemben aktív ellenállást tanúsított.
[17] Ezért alappal merült fel a jogszerű intézkedéssel szembeni engedetlenség szabálysértésének gyanúja, amely a felperes által tanúsított magatartás alapján az Rtv. 33. § (2) bekezdés f) pontja szerint az előállítást, míg a 48. § d) pontja alapján a bilincs alkalmazását megalapozta. Mindezekre tekintettel téves a jogerős ítéletnek az az álláspontja, hogy az alperes alkalmazottainak intézkedése jogellenes volt, amellyel a felperes Ptk. 76. §-ában védett személyes szabadság és emberi méltóság védelméhez fűződő jogai sérültek.
[18] Ezért a jogsértés megállapíthatóságának hiányában a Ptk. 84. § (1) bekezdés c) és e) pontjai alapján igényelt objektív és szubjektív szankciók alkalmazására irányuló kereset alaptalan.
[19] Egyetértett a Kúria az eljárt bíróságokkal abban, hogy az alperesnek a 2011. március 15-i rendezvényen a felperessel szemben alkalmazott kényszerintézkedései alkalmasak voltak a Ptk. 76. §-a alapján a személyes szabadság és az emberi méltóság megsértésének megállapítására.
[20] Az alperes téves érvelésével szemben az, hogy a felperes a közterületen tartott rendezvényen kétszer hangosan bekiabálva adott hangot egy előzetes letartóztatás alatt álló személy szabadon engedésére vonatkozó igényének, az alperes által hivatkozott rendzavarás vagy az egyesülési, gyülekezési, valamint a választási gyűlésen való részvétel jogának megsértése szabálysértés gyanúját önmagában nem alapozza meg.
[21] Ezért az alperes alkalmazottainak a felperessel szemben tett kényszerintézkedései jogtalanok voltak.
[22] A jogerős ítéletnek a jogsértéssel összefüggésben alkalmazott szankciókra vonatkozó rendelkezéseit azonban a Kúria a következők miatt tartotta megalapozatlannak.
[23] Az elégtételadás körében a perbeli esetben nem volt indoka annak, hogy a bíróság az alperest magánlevélben sajnálkozásának kifejezésére kötelezze és a felperest e levél nyilvánosságra hozatalára feljogosítsa.
[24] A Ptk. 84. § (1) bekezdése alapján a személyhez fűződő jogában megsértett személy „az eset körülményeihez képest” támaszthatja a jogsértővel szemben az ott meghatározott polgári jogi igényeket, így egyebek mellett követelheti azt is, hogy a jogsértő nyilatkozattal vagy más megfelelő módon adjon elégtételt, és hogy szükség esetén a jogsértő részéről vagy költségén az elégtételnek megfelelő nyilvánosságot biztosítsanak [c) pont]. Az elégtételadás keretében a sérelmet szenvedett személy erkölcsi jóvátételt, általában olyan tartalmú nyilatkozat közzétételét követelheti, amely a jogsértés megtörténtét tudatosítja azzal a személyi körrel, amely előtt őt a sérelem érte.
[25] A Ptk. 84. § (1) bekezdés c) pontján alapuló elégtételadás körében nincs arra vonatkozó jogszabályi lehetőség, hogy a bíróság az alperest – hozzájárulása hiányában – a jogsértés elismerésére vagy sajnálkozás kifejezésére (bocsánatkérésre) kötelezze. A sérelmet szenvedett fél számára ugyanis a jogsértést megállapító ítéleti rendelkezés nyilvánosságra hozatala általában kellő erkölcsi jóvátételt biztosít. Ilyen igény esetén a közzétételre az alperes attól függetlenül kötelezhető, a felperes pedig feljogosítható, hogy a jogsértés megtörténtének megállapításával az alperes egyetért-e, illetve a jogsértés alapjául szolgáló magatartást megbánta-e. Megbánásra ugyanis ítélettel senki nem kötelezhető. A sajnálkozásra vagy megbánásra, mint szubjektív emberi érzés kifejezésére, annak természeténél fogva, a jogi személy (közigazgatási szerv) pedig egyébként sem képes. A jogerős ítéletnek az alperes magánlevélben való sajnálkozásának kifejezésére kötelező rendelkezése tehát indokolatlan volt.
[26] A felperes keresetében nem kérte a Ptk. 84. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott objektív szankció alkalmazásával a jogsértés megtörténtének az ítélet rendelkező részében való megállapítását. Ezért az elégtételadás általános gyakorlata szerint a jogerős ítélet jogsértést megállapító rendelkezésének a közzététele sem volt elrendelhető.
[27] Az adott esetben a jogsértés körülményei az elégtételadás egyéb módon való elrendelését sem tették indokolttá. A felperes azonban nincs elzárva attól, hogy a jogerős ítélet tartalmát – mások személyhez fűződő jogának sérelme nélkül, abban a személyi körben, amelyben a jogsértés ismertté vált – nyilvánosságra hozza.
[28] A jogerős ítéletnek az alperest kártérítésben marasztaló rendelkezése is megalapozatlan.
[29] A sérelmet szenvedett személy a jogsértés ténye miatt abban az esetben, ha a sérelmezett magatartás vagyoni vagy nem vagyoni hátrányt okozott, a Ptk. 84. § (l) bekezdés e) pontjában megfogalmazott adhéziós szabály folytán követelhet kártérítést a polgári jogi felelősség általános szabályai szerint.
[30] A kártérítés általános szabályait a Ptk. 339. §-a tartalmazza. A kártérítés egyik speciális alakzatának, a Ptk. 349. § (1) bekezdése alapján az államigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősségnek a szabályai – a másodfokú bíróság téves álláspontjával szemben – a személyhez fűződő jog megsértésével okozott kár megtérítése iránti perben nem érvényesülnek.
[31] A személyiségi jog megsértése miatt érvényesített vagyoni és nem vagyoni kárigény elbírálására a Ptk. 339. és a 355. §-aiban foglalt rendelkezések az irányadók. E rendelkezések alapján és a bizonyítás főszabálya szerint a kárt és a jogellenes magatartás között fennálló releváns okozati összefüggést a károsultnak kell bizonyítani. A kár (nem vagyoni hátrány) bekövetkezését esetenként a Pp. 163. § (3) bekezdése alapján köztudomású tényként is meg lehet állapítani.
[32] A felperes csupán általánosan állította, hogy a szabad véleménynyilvánítás jogának gyakorlása miatt az alperesnek már hét alkalommal történt, személyi szabadságát korlátozó, utóbb alaptalannak bizonyult intézkedései erkölcsileg és egzisztenciálisan is kárt okoztak.
[33] A felperes azon túlmenően, hogy előadása szerint az alperes intézkedései számára megalázóak voltak és megbélyegzett ember lett, a megállapított konkrét jogsértéssel összefüggésben bekövetkezett hátrányát nem bizonyította. A jogerős ítélet értékelve, hogy a felperessel szemben alkalmazott kényszerintézkedés a nyilvánosság előtt történt, a köztudomás alapján állapította meg a nem vagyoni hátrány bekövetkezését.
[34] A Kúria álláspontja szerint az adott esetben külön bizonyítás nélkül, a köztudomás alapján azt, hogy a felperes az alperes által elkövetett jogsértéssel közvetlenül összefüggésben nem vagyoni kárpótlást megalapozó hátrányt szenvedett, megállapítani nem lehet.
[35] A köztudomás szerint sem fogadható ugyanis el, hogy a mindössze hét percig tartó megbilincselés és az egy óra hét perc időtartamú előállítás olyan mértékű megrázkódtatást okozott a – véleményét egyébként gyakran, a nyilvánosság előtt, akár a rendőri intézkedés ellenére is határozottan demonstráló – felperes számára, amely a nem vagyoni kárpótlást megalapozza.
[36] A felperessel szemben alkalmazott kényszerintézkedésre, bár a közterületen került sor, annak nagy nyilvánosságát a jogerős ítélet azon megállapítása is cáfolja, amely szerint a felperes bekiabálására senki fel sem figyelt. Nyilvánvaló, hogy ugyanilyen közöny kísérte a rendezvény helyszínétől távolabb, mintegy 50 méter távolságra álló felperes megbilincselését és a rendőrségi gépjárműbe ültetését. Mindezekre tekintettel a kifogásolt intézkedéssel összefüggésben bekövetkezett hátrány megállapíthatóságának hiányában a felperes kártérítés iránti keresete is alaptalan.
[37] A kifejtettekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet teljes egészében elutasította.
(Kúria Pfv. IV. 21.435/2013.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás