GÜ BH 2014/186
GÜ BH 2014/186
2014.06.01.
Ha a hitelező a felszámolási eljárás befejezésekor az adós vagyonából követelést kap hitelezői igénye részbeni vagy teljes kielégítéseként, a kötelezettel szemben indított eljárásban nem hitelezői igényt érvényesít, hanem az adós helyébe lépve követeli a kötelezettség teljesítését [1997. évi CXLIV. tv. (1997. évi Gt.) 29. §, 30. § (2) bek; Ptk. 339. § (1) bek., 355. § (1), (4) bek; 1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 56. § (2) bek., 60. § (1) bek.].
[1] Az É. Bt.-nek (a továbbiakban: bt.) 2005. január 31-től a törléséig az I. r. alperes a beltagja, a II. r. alperes 2005. január 31. és 2006. október 11. között a beltagja, ezt követően kültagja volt. A bt. üzletvezetésre jogosult tagjai (vezető tisztségviselői) mindvégig az önálló képviseleti joggal rendelkező alperesek voltak.
[2] A bt. elleni felszámolási eljárásban benyújtott, a II. r. alperes által aláírt egyszerűsített éves beszámoló és a tevékenységet záró mérleg szerint a bt.-nek a felszámolás megindulásakor, 2008. február 12-én 8 899 913 Ft készpénze volt, a pénztárból azonban 8 888 000 Ft hiányzott.
[3] A felperes jogelődje a felszámolás során a felszámoló kérelmére 7 705 043 Ft visszatérítendő támogatás kifizetését engedélyezte a Munkaerőpiaci Alap Bérgarancia Alap részéből a bt. részére. A felperes jogelődje a Bérgarancia Alap terhére adott támogatást hitelezői igényként a bt. felszámolási eljárásában bejelentette.
[4] A felszámolási eljárást lefolytató bíróság 2009. augusztus 25-én jogerőre emelkedett végzésével a bt. felszámolását egyszerűsített módon befejezte, és a céget megszüntette. A zárómérlegben szereplő, az alperesekkel szemben fennálló követelésből 6 250 367 Ft követelésrészt – felszámolási költségként besorolt hitelezői igénye részbeni kielégítése fejében – a felperesi jogelőd hitelezőnek adott át, egyúttal megállapította, hogy a hitelező bejelentett további igénye fedezet hiányában nem elégíthető ki.
[5] Az alpereseket a bíróság 2011. szeptember 5-én jogerőre emelkedett ítéletével bűnösnek mondta ki 3 rendbeli társtettesként folytatólagosan elkövetett jogosulatlan gazdasági előny megszerzésének bűntettében, valamint folytatólagosan elkövetett számviteli rend megsértésének bűntettében.
[6] A fizetési meghagyásból jelen perré alakult eljárásban a felperes kérte, hogy a bíróság kötelezze az alpereseket egyetemlegesen 7 705 043 Ft megfizetésére. Keresetét a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (Gt.) 97. §-ára, 108. § (1) és (3) bekezdésére, 109. § (4) bekezdésére, 50. § (1) és (3) bekezdésére, valamint a Bérgarancia Alapról szóló 1994. évi LXVI. törvény 5. § (2) bekezdésére alapította.
[7] Az I. r. alperes érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő. A II. r. alperes kérte a kereset elutasítását.
[8] Az elsőfokú bíróság egyetemlegesen kötelezte az alpereseket 7 705 043 Ft felperesnek történő megfizetésére. Az I. r. alperessel szemben az ítélet első fokon jogerőre emelkedett.
[9] A II. r. alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében részben megváltoztatta, és a II. r. alperest terhelő marasztalás összegét 6 250 367 Ft-ra leszállította, ezt meghaladóan a II. r. alperessel szemben előterjesztett keresetet elutasította. A II. r. alperes I. r. alperessel egyetemleges kötelezését erre az összegre korlátozta.
[10] Hivatkozva az 1997. évi CXLIV. törvény (1997. évi Gt.) 29. §-ára, valamint a Gt. 30. § (2) bekezdésére megállapította, hogy azok a vezető tisztségviselők kártérítési felelősségét tartalmazzák a társaság felé az általuk a társaságnak okozott károkért.
[11] A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 33/A. §-a a vezető tisztségviselőnek a hitelezők felé fennálló felelősségét szabályozza. A felperes 6 250 367 Ft erejéig nem hitelezői követelést érvényesített, hanem a társaságnak a vezető tisztségviselőivel szembeni követelését, melynek ő a jogutódja. A bíróság a felszámolási eljárást befejező végzésben adta át a követelésrészt a felperes jogelődjének, ezért a felperes az adós gazdálkodó szervezet jogutódja az alperesekkel szembeni követelés tekintetében.
[12] A II. r. alperes, mint vezető tisztségviselő nem az általában elvárható gondossággal járt el, ezért a bt.-nek okozott 6 250 367 Ft kárt a Ptk. 339. § (1) bekezdése, valamint a 355. § (1) és (4) bekezdése alapján köteles megfizetni. A további 1 454 676 Ft megfizetésére irányuló követelést alaptalannak találta, e körben a keresetet elutasította. A keresetet elutasító rendelkezés a felülvizsgálati eljárás tárgyát nem képezi.
[13] A II. r. alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítélettel szemben, kérve – tartalma szerint – annak hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával a kereset II. r. alperessel szembeni teljes elutasítását.
[14] Állította, hogy a jogerős ítélet sérti a Pp. 3. § (2) bekezdését, mert a kereseti kérelemhez kötöttség korlátját áttörte; valamint sérti a Cstv. 33/A. §-át és a 63. § (2) bekezdését. Álláspontja szerint a felperes hitelezői minőségében indította a keresetet, végig hitelezőként járt el, azonban mint hitelező elmulasztotta a Cstv. 33/A. § szerinti megállapítási per megindítását és lefolytatását, mely előfeltétele a Cstv. 63. § (3) bekezdése alapján megindítható marasztalási pernek.
[15] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában való fenntartását.
[16] A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján, és megállapította, hogy az nem jogszabálysértő.
[17] A másodfokú bíróság részletesen és alaposan kifejtette álláspontját a II. r. alperes fellebbezésében foglaltakkal kapcsolatban – melyre a II. r. alperes a felülvizsgálati kérelmében is hivatkozott –, a Kúria az ott kifejtettekkel mindenben egyetért.
[18] A perbeli tényállás sajátossága, hogy az adós vagyonából 8 888 000 Ft összeg – az alpereseknek, mint a társaság vezető tisztségviselőinek nem vitatottan felróható okból – hiányzott. Ezen összeg erejéig az alpereseket a társasággal szemben felelősség terheli, vagyis az adós társaságnak keletkezett jogszerű követelése az alperesekkel szemben. Ennek érvényesítésére az adós társaság – figyelemmel a jogutód nélküli megszüntetésére és ezzel jogképességének elvesztésére – már nem képes. Az adós vagyonát képező, az alperesekkel szembeni követelést adta át a felszámolási eljárást lefolytató bíróság, a Ptk. 331. §-ára tekintettel a Cstv. 56. § (2) bekezdése és 60. §-a alapján – egyebek mellett – a felszámolási költségként felmerült hitelezői igénnyel rendelkező felperesnek, követelése részbeni kiegyenlítése címén. A felperesi jogelőd, illetve a felperes a felszámolási eljárást lefolytató bíróság határozata alapján az adós társaság követelését – annak jogutódaként – volt jogosult az alperesekkel szemben érvényesíteni.
[19] A II. r. alperes felelőssége tehát nem a Cstv. 33/A. §-án, illetve a 63. § (3) bekezdésén alapul a felperes irányában 6 250 000 Ft erejéig, hanem a II. r. alperes által a társaságnak okozott kárért tartozik felelősséggel az adós társaságnak, illetve a jogutódjának a Ptk. 318. § (1) bekezdése folytán irányadó 339. §-a alapján, ahogy arra a perben eljárt bíróságok helyesen rámutattak. Nem helytálló tehát a II. r. alperesnek az a jogi érve, mely szerint a marasztalását meg kellett volna előznie a Cstv. 33/A. §-a szerinti megállapítási pernek. Marasztalása nem a Cstv. 63. § (3) bekezdésén alapul.
[20] Nem vitásan a felperes, illetve a jogelődje az alperesek – így a II. r. alperes – marasztalását beltagi minőségükre hivatkozással kérte. Önmagában azonban a jogcím téves megjelölése nem jár a kereset elutasításával, a kereseti kérelemnek a megjelölt jogcímhez képest más jogcímen történő teljesítése nem jelenti a kereseti kérelemhez kötöttség elvének megsértését.
[21] Amennyiben ugyanis a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján megállapítható, hogy a keresetben megjelölttől eltérő jogcímen a kereset megalapozott, a marasztalás jogszerű. A fél által meghatározott jogcímhez ugyanis a bíróságok nincsenek kötve, így a Pp. 3. § (2) bekezdését a perben eljárt bíróságok nem sértették meg.
[22] Mindezek alapján a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból nem jogszabálysértő, ezért azt a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv. VII. 30.243/2013.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás