GÜ BH 2014/188
GÜ BH 2014/188
2014.06.01.
A fenyegető fizetésképtelenség bekövetkezik, ha az adós tartozását esedékességkor előreláthatólag nem képes kiegyenlíteni. Ennek fennállása alatt a vezető tisztségviselőnek a hitelezői érdekeket szolgálva kell gazdálkodnia. Ez a kötelező gazdálkodási elv addig áll fenn, amíg a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 33/A. §].
[1] Az alperes önálló cégjegyzési joggal rendelkező ügyvezetője volt az I. Kft.-nek (a továbbiakban: adós).
[2] A felperes követelését megállapító első fokú ítéletet a másodfokú bíróság 2009. június 17-én hagyta helyben, s kötelezte az adóst, hogy fizessen meg a felperesnek 3 659 982 Ft tőkét és járulékait.
[3] A felperes a 2009. szeptember 18-án kézbesített felszólításában felhívta az adóst a teljesítésre. A felszólítás, illetve a felperes által kiállított azonnali beszedési megbízás nem vezetett eredményre.
[4] A felperes 2009. október 5-én benyújtott kérelmére a bíróság 2010. február 3-án kelt végzésével elrendelte az adós felszámolását. A felszámolás közzétételére – mely egyben a felszámolás kezdő időpontja – 2010. március 25-én került sor.
[5] Az E. Idegenforgalmi Hivatal 2009. július 12-én kelt nyilatkozatában az adóstól 2009-2010. évre kiállítás-megszervezés és -felépítés munkálatokat rendelt meg, amelynek lényege a megrendelő standjainak felállítása volt három országban. Ennek keretében (90 euró/m2 költségen) a 2009. november 11-április 18. közötti időszakban 8 különböző kiállításon, összesen 642 nm területen valósult meg kiállításszervezési, -építési munka, melynek ellenértéke 57 780 euró volt. Az alperes által kifejtett szervező, koordináló munkával a megrendelésben foglaltakat teljesítették, a standok felépítésére alvállalkozói szerződést kötve.
[6] Az alperes, tudomást szerezve a felperes által kezdeményezett felszámolási eljárásról, ezt közölte a megrendelővel, s felhívta a figyelmét, hogy a felszámolási eljárás akadálya a szerződés teljesítésének.
[7] 2010. január 11-én az alperes – feleségével és a fiá-val – megalapította az I. Szolgáltató Kft.-t, mely 2010. január 18-án került bejegyzésre a cégnyilvántartásba. Az E. Idegenforgalmi Hivatallal kötött szerződésből eredő ellenérték ennek a társaságnak a számlájára folyt be.
[8] A felszámolás megindulását követően az alperes 2010. május 11-én úgy nyilatkozott a felszámolónak, hogy az adós egy éven belül vevői szerződést nem kötött. Közölte, hogy a felszámolás jogerőre emelkedéséről 2010. március 31-én értesült. Hangsúlyozta, hogy 2009 nyara óta a cégnek nem volt megrendelése, azóta tevékenységet nem végzett.
[9] A felperes a követelését az adós felszámolási eljárásában bejelentette 4 312 982 Ft összegben.
[10] A felperes keresetében kérte a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 33/A. §-a alapján annak megállapítását, hogy az alperes a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladatait nem a hitelezői érdekek elsődlegessége alapján látta el és ezáltal az adós vagyona 57 780 euró összeggel csökkent.
[11] Ezzel összefüggésben a felperes hitelezői követelésének teljes kielégítése meghiúsult, és kérte 4 312 982 Ft összegű vagyoni biztosíték nyújtására kötelezni az alperest. Állítása szerint az adós 2008. december 31-én – a 2008-as év mérlegéből megállapíthatóan – fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetbe került, melyről az alperes legkésőbb 2009. május 4-én tudomást szerzett.
[12] Az alperes nem volt elzárva attól, hogy a szerződést az adóson keresztül teljesítse, hiszen a teljesítés sikerének egyetlen letéteményese az alperes volt. A vállalkozói díjat azonban nem az adós, hanem az újonnan alakított társaság számlázta ki, és hozzá folyt be a bevétel.
[13] Az alperes kérte a kereset elutasítását. Állította, hogy a megrendelővel kötött szerződést 2009 őszén megszüntették, mert a megrendelő nem látta biztosítottnak a felszámolási eljárás kezdeményezése miatt, hogy a vállalkozói tevékenységet színvonalasan teljesítik.
[14] Állította, hogy a felszámolás kezdő időpontjában a felperes követelését az adós vagyona fedezte, mert egymillió forintot meghaladó készpénzzel, valamint 80 062 000 Ft értékű forgóeszközzel rendelkezett, míg a kötelezettségei csak 66 478 000 Ft összeget tettek ki. Nem róható a terhére, hogy a felszámoló megtiltotta számára a vagyonértékesítést, és emiatt nem maradt elegendő bevétel a hitelezői igények kielégítésére.
[15] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes az adós vezető tisztségviselőjeként nem a hitelezői érdekek elsődlegessége alapján járt el és ezáltal a társasági vagyon 57 780 euró összeggel csökkent, amely vagyoncsökkenésért az alperest magánvagyonára kiterjedő felelősség terheli. Kötelezte az alperest, hogy vagyoni biztosíték címén 15 napon belül helyezzen letétbe 4 312 982 forintot és rendelkezett a perköltségről.
[16] Az alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[17] Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy a fenyegető fizetésképtelenség jogi definíciója a mindenkori fizetésképtelenség fogalomhoz kapcsolódik.
[18] A fenyegető fizetésképtelenségi helyzet akkor következik be, amikor belátható időn belül a Cstv. 27. § (2) bekezdés valamely alpontja alapján jogszerűen és megalapozottan kezdeményezhető eljárás az adós ellen. A belátható idő pedig az adott üzleti évben a vezető tisztségviselő részére a fizetésképtelenség elkerülése érdekében reálisan megtehető intézkedésre nyitva álló időtartamot jelenti. A fenyegető fizetésképtelenség bekövetkezésének időpontját 2009. június 17-ében – a felperes követelését megállapító ítéletet jóváhagyó másodfokú bírósági ítélet napjában – állapította meg.
[19] Hangsúlyozta, hogy az alperesnek nem állt szándékában a felperes követelésének megfizetése, ezzel a felszámolás elkerülése. A magatartása lényegében sajátos jogi helyzetet teremtett akkor, amikor meg sem kísérelte a fizetésképtelenség elhárításához szükséges lépések megtételét, mert a marasztalást tartalmazó ítélettel nem értett egyet.
[20] Az alperesnek nem állt szándékában a marasztalási összeg megfizetése, következésképpen a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetet saját magatartásával idézte elő, és annak bekövetkezte az elsőfokú bíróság által végzett likviditási vizsgálattól függetlenül is megállapítható.
[21] Az alperes nem a hitelezői érdekek elsődlegessége alapján eljáró magatartásának a következményeként, az adóst megillető 57 780 euró bevétel nem az adóshoz folyt be, hanem az I. Kft. vagyonát növelte.
[22] A felszámolási iratokból levonható az a következtetés, hogy az adóssal szembeni hitelezői igények kielégítéséül kizárólag ez a bevétel szolgálhatott volna, melyet az alperes jogellenesen vont el, hiszen az adós cég 2008. december 31-én már vagyontalan volt. A felszámolási eljárásban 16 hitelező jelentett be összesen 38 331 609 Ft összegű hitelezői igényt.
[23] Az alperes kimentés alapjául szolgáló körülményt nem tudott megjelölni, a felszámoló tevékenysége a Cstv. 33/A. §-ára alapított felelősség megállapítása iránti per elbírálása során nem vizsgálható.
[24] Az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte – tartalma szerint – a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával a kereset elutasítását. Másodlagosan kérte az ítélet hatályon kívül helyezését – az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően – és az elsőfokú bíróság új eljárásra való utasítását.
[25] Állította, hogy a jogerős ítélet sérti a Cstv. 27. §-át, 33/A. §-át és a Pp. 3. §-át.
[26] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában való fenntartását.
[27] A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján és megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelemben állított jogszabálysértések nem valósultak meg.
[28] Jóllehet a Pp. 206. § (1) bekezdésére az alperes nem hivatkozott, felülvizsgálati kérelmének tartalma alapján lényegében azt kifogásolta, hogy a jogerős ítélet a perbeli iratokban foglalt tényeket nem a valóságnak és a jogszabályoknak megfelelően értékelte.
[29] A bizonyítékok értékelése csak abban az esetben vizsgálható felül, ha az kirívóan okszerűtlen, a logika szabályaival ellentétes, a Kúria álláspontja szerint azonban a jelen perben a felperes erre irányuló állítása alaptalan.
[30] Az alperes tévedett, amikor a fizetésképtelenség megállapításának időpontját azonosította a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezésének fogalmával.
[31] A Cstv. 33/A. § (1) bekezdése szerint a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte az az időpont, amelytől kezdve a gazdálkodó szervezet vezetői előre látták vagy ésszerűen előre láthatták, hogy a gazdálkodó szervezet nem lesz képes esedékességkor kielégíteni a vele szemben fennálló követeléseket.
[32] A törvény rendelkezéséből egyértelműen megállapítható, hogy e helyzet bekövetkezéséhez nincs szükség az adós fizetésképtelenségének bíróság általi megállapítására, mert a fenyegető fizetésképtelenség a Cstv.-ben megfogalmazott fizetésképtelenségi okok megvalósulását megelőzően bekövetkező állapot. A fenyegető fizetésképtelenség megállapíthatósága tekintetében az a lényeges kérdés, hogy az adós a tartozását az esedékességkor képes-e kiegyenlíteni. Ha erre nem képes, mert nincs megfelelő pénzeszköze – vagy megfelelő hitele a tartozás kifizetésére, illetve nem tud megállapodni a hitelezővel a teljesítés más módjában, vagy a teljesítési határidő módosításában –, akkor bekövetkezik a fenyegető fizetésképtelenség abban az esetben is, ha az adós egyéb vagyona – kimutatások szerint – fedezetet nyújtana a tartozások kielégítésére.
[33] Nem vitásan a Cstv. 27. § (2) bekezdésében található fizetésképtelenségi okok megvalósulása megállapíthatóságának is feltétele egy esedékes követelés (vagy a vagyon elégtelensége), azonban a Kúria álláspontja szerint a felszámolási eljárás megindításának kezdeményezése már mindenképpen későbbi állapot a fenyegető fizetésképtelenség bekövetkezéséhez képest. Ha az ott írt egyéb feltételek (fizetési felszólítás, jogerős ítélet, végrehajtás eredménytelensége, kényszeregyezség, vagyon elégtelensége) fennállnak, akkor már nem fenyegető a fizetésképtelenség, hanem tény.
[34] A fenyegető fizetésképtelenség bekövetkeztét az adós ügyvezetőjének a tudata, az általa megismerhető tények szempontjából kell vizsgálni.
[35] Az adós vezető tisztségviselőjének a fenyegető fizetésképtelenség elkerülése érdekében folyamatosan figyelemmel kell kísérnie a gazdálkodó szervezet esedékes, lejárt tartozásait, és a cash-flow-kimutatását.
[36] A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezésének jelentősége az, hogy ennek fennállása alatt a vezető tisztségviselőnek a hitelezői érdekeket szolgálva, és nem a gazdálkodó szervezet tulajdonosainak az érdekét figyelembe véve kell gazdálkodnia. Ez a kötelező gazdálkodási elv addig áll fenn, amíg a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet, azaz amíg a gazdálkodó szervezet nem lesz képes esedékességkor kielégíteni a vele szemben fennálló követeléseket.
[37] A perbeli tényállás alapján az alperes felelősségének megállapítása szempontjából lényegtelen, hogy 2008. december 31-én, 2009. május 4-én vagy – ahogyan a másodfokú bíróság megállapította – 2009. június 17-én vált ismertté az alperes számára a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet. Egyértelmű ugyanis, hogy legkésőbb a megrendelő arról való tájékoztatásának időpontjában, hogy a számlát az újonnan alapított társaságnak fizessék meg, az alperes már tudott a fenyegető fizetésképtelenségről.
[38] Ezt támasztja alá az elsőfokú bíróság által részletesen elemzett 2008-as mérlegen kívül az a tény is, hogy az alperes saját bevallása szerint az adós részéről készpénzkifizetés 2009 ősze óta csak a tulajdonosok magánpénzéből történt (keresetlevél melléklete F/5.).
[39] Téves az alperesnek az az állítása, hogy az E. Idegenforgalmi Hivatal megrendelése következtében nem keletkezett az adós és a megrendelő között szerződéses jogviszony, ez csak egy pre-kontraktuális állapotnak minősült. A megrendelés alapján az adós elkezdte a tevékenységét, és – ahogyan a felperes helyesen észrevételezte – az első két kiállítás szervezésére, azaz a teljesítés megkezdésére akkor került sor, amikor az I. Kft. még létre sem jött, ebből következően nem is válhatott vállalkozóvá a jogviszonyban. Miután csak 2010. január 11-én alapították meg az új I. Kft. társaságot, ezért kizárt, hogy ennek a nevében végezte volna az alperes a tevékenységét a megrendelő javára. Ebből következően viszont az alperes azzal a magatartásával, hogy az adós ügyvezetőjeként is eljárva, az adós nevében részben már teljesített szerződésből eredő árbevételt az újonnan alapított társaságba irányította, megállapítható, az alperes nem az adós társaság hitelezői érdekeinek elsődlegessége alapján járt el.
[40] Az alperes az adós ügyvezetőjeként akkor járt volna el helyesen – amennyiben a megrendelő nehezményezi az adós társaság felszámolásának megindulásával fenyegető helyzetet –, ha az adós által teljesített szerződésrészt lezárja, az ennek alapján befolyt árbevételt pedig az adósnál számolja el. Ha a megrendelő nem kifogásolja az adós felszámolással való fenyegetettségét vagy a felszámolás megindulását, akkor pedig az adós is teljesíthette volna a megrendelést, figyelemmel arra is, hogy az adós felszámolásának kezdő időpontjában a szerződés teljesítése részben már megtörtént.
[41] Helytállóan fejtette ki a másodfokú bíróság a jogerős ítéletben, hogy nem a nettó nyereséget kell figyelembe venni a vagyonelvonásnál, hanem az eszközoldal csökkenését, azaz a teljes vállalkozói díjat. A Kúria nem értékelhette az alperes kimentéseként azt a hivatkozást, hogy mivel az I. Kft.-nél nem ő az ügyvezető, ezért az általa állított szerződést sem ő kötötte. Az eljárás adataiból ugyanis nyilvánvaló, hogy az alperes tevékenysége volt szükséges a megrendelés teljesítéséhez, az alperesnek a megrendelővel való egyeztetés során kifejtendő tevőleges magatartása nélkül az I. Kft. ügyvezetője – aki az alperes felesége – nem számlázhatta volna ki a vállalkozói díjat.
[42] A jogerős ítélet tehát helytállóan állapította meg az alperes felelősségét azért, mert a megindult felszámolási eljárásra tekintettel az újonnan alapított másik társaságába vitte át az adós nevében már részben teljesített vállalkozási szerződést, s a vállalkozói díjat is az új társaság részére számláztatta teljes összegében.
[43] A kifejtett indokokra tekintettel a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, ezért azt a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján – részben eltérő indokolással – hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv. VII. 30.247/2013.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás