KÜ BH 2014/195
KÜ BH 2014/195
2014.06.01.
A hatáskörelvonás tilalmába és az ügyfél jogorvoslathoz való jogába ütközik az az eljárás, amikor az ügyfél kérelmének egyes elemeit a másodfokú hatóság bírálja csupán el [2004. évi CXL. tv. 19. § (1), (4) bek., 98. § (1), 102. § (2) bek.].
[1] A felperes jogelődje által benyújtott agrárkörnyezet-gazdálkodási támogatás iránti kérelemnek, amelynek az alperes 2005. augusztus 10-én helyt adott nádgazdálkodás célprogramban, 224,78 ha területméret tekintetében. A felperes a jogelőd hozzátartozójának halálát követően a támogatási jogviszonyba jogutódként belépett. A felperes 2009. május 18-án területmódosítási kérelemmel élt, amelyet 2009. június 2-án módosított, egyben vis maior bejelentést is előterjesztett.
[2] 2009. december 8-án az alperes hiánypótlásra hívta fel a felperest a vis maior bejelentésével összefüggésben, amelynek a felperes 2009. december 16-án eleget tett azzal, hogy csatolta a helyszíni szemléről a falugazdász által felvett jegyzőkönyvet és a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság igazolását a vis maior esemény bekövetkeztéről.
[3] Az alperes a területmódosítási kérelmet 2010. június 8-án – első fokon jogerőre emelkedett – határozatával tudomásul vette azzal, hogy a támogatható terület méretét 189,38 ha-ban állapította meg, a vis maior bejelentést azonban nem bírálta el.
[4] Ezzel szemben 2010. június 16-án kelt elsőfokú határozatában a felperest a 2005., 2006., 2007. és 2008. gazdálkodási évekre vonatkozásában, visszamenőlegesen, a vis maiorral érintett területeket is érintően 2 673 147 forint visszafizetésre kötelezte
[5] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes (a határozat kelte: 2010. augusztus 19.) az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
[6] Indokolásában a 150/2004. (X. 12.) FVM rendelet (a továbbiakban: Jogcímrendelet) 17. §-a alapján a felperes visszafizetésre kötelezését jogszerűnek minősítette. A vis maior bejelentést a 44/2007. (VI. 8.) FVM rendelet (a továbbiakban: R.) 3. § (1) bekezdése, valamint 4. §-a alapján azzal utasította el, hogy az nem felelt meg a formai követelményeknek, mert a felperes – a hiánypótlási felhívás ellenére – nem megfelelő igazolást nyújtott be a vis maior kár bekövetkeztéről.
[7] A felperes keresete folytán eljárt Kecskeméti Törvényszék (a továbbiakban: Törvényszék) a felperes keresetét elutasította.
[8] A felperes felülvizsgálati kérelemmel fordult a Kúriához, amelyben a Törvényszék ítéletének megváltoztatását, és a felperes keresetének megfelelő ítélet meghozatalát kérte, költségigényének megállapítása mellett.
[9] Indokolása értelmében a Törvényszék ítélete az ügy érdemére is kiható eljárási szabálysértésben szenved, mert a Törvényszék jogszerűnek ítélte az alperes azon magatartását, amely a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 5. § (2) bekezdésében foglaltak megsértésével nem adott megfelelő tájékoztatást a vis maior esemény igazolásának mikéntjéről, részben pedig elvonta a felperes jogorvoslati jogát akkor, amikor a vis maior kérelem tárgyában elsőként a másodfokú hatóság, azaz az alperes közvetlenül döntött. Az utóbbi helyzet egyebekben a hatáskörelvonás tilalmát is megvalósította.
[10] A felperes felülvizsgálati kérelme megalapozott.
[11] Elöljáróban a Kúria megállapította, hogy a Jogcímrendelet jogkövetkezményekre vonatkozó 17. § (13) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „[n]em minősülnek jogosulatlanul igénybe vett támogatásoknak a területcsökkenést eredményező vis maior eseteken túl az alábbi esetek, melyeket az ügyfélnek minden esetben hatósági igazolással vagy az ügyben eljáró más szerv által kiadott irattal kell bizonyítania az MVH felé a jogerőre emelkedett határozat kézhezvételétől számított tíz munkanapon belül:
[12] a) a földterület állami kisajátítása (útépítés, gátépítés stb.), amennyiben az a kötelezettségvállalás időpontjában nem volt előre látható,
[13] b) osztatlan közös tulajdon kimérése után – a részarány földkiadás során keletkezett osztatlan közös tulajdon megszüntetésének részletes szabályairól szóló 63/2005. (IV. 8.) Korm. rendelet 3. §-ának (4) bekezdésében meghatározott ok miatt – a földterület nem egyezik a korábbi földterület méretével.”
[14] Az idézett rendelkezésből következőleg nem alkalmazható a gazdálkodóval szemben joghátrány akkor, amennyiben a támogatással érintett földterület kiterjedésének csökkenése vis maior esemény miatt, azaz rajta kívül eső, neki fel nem róható eseményre visszavezethető vissza. Így a Jogcímrendelet 11. § (1) bekezdés a) pontjában előírt bejelentési kötelezettségen alapuló területcsökkentés 17. § (12) bekezdésen alapuló jogosulatlan támogatássá minősítésének előfeltétele annak vizsgálata, hogy a területcsökkentésre milyen okból került sor. A vis maior bejelentéssel megalapozott területcsökkentési bejelentés ugyanis nem vezethet arra a következményre, hogy a hatóság jogosulatlanná minősítse a gazdálkodónak kifizetett támogatást.
[15] A perbeli esetben a felperes 2009. június 2-án tett területcsökkentési bejelentését vis maior eseményre vezette vissza. Az első fokon eljáró hatóság a vis maior bejelentés megalapozottságát nem vizsgálta, ellenben a területcsökkenésre vonatkozó jogkövetkezményeket levonta.
[16] A felperes felülvizsgálati kérelmében hatáskörelvonásra hivatkozott azzal összefüggésben, hogy a vis maior bejelentését az első fokú hatóság nem, elsőként a közigazgatási fellebbviteli fórum bírálta el.
[17] A Ket. 19. § (1) bekezdése értelmében „[a] hatóság hatáskörét – a hatósági eljárás körébe tartozó ügyfajta meghatározásával – jogszabály állapítja meg. [...]” A (4) bekezdés értelmében „[a] hatóságtól a hatáskörébe tartozó ügy nem vonható el. Nem minősül a hatáskör elvonásának, ha az ügyben hatáskörrel rendelkező, e törvény szerint kijelölt más hatóság jár el, vagy törvény vagy kormányrendelet alapján több hatóság a hatáskörét megosztva gyakorolja.” Az alperest két fokon eljáró közigazgatási szervként hozta létre a 2007. évi XVII. törvény felhatalmazása alapján megalkotott 256/2007. (X. 4.) Korm. rendelet. Nincs olyan jogi norma, amely a vis maior bejelentések elbírálását a másodfokú hatóság eljárására utalná.
[18] Mindenkit megillet az a jog, hogy jogsérelmét az arra hivatott szervek, az előre meghatározott eljárási rendben bírálják el. A jogegyenlőségre, azon belül a törvény előtti egyenlőségre visszavezethető tilalmat fogalmaz meg a Ket. 19. § (4) bekezdése szerinti azon szabály, amely a hatáskörgyakorlás jogszabályban előre megjelölt rendjétől – kifejezett jogszabályi rendelkezés hiányában – eltérő döntéshozatalt tilalmazza. Kifejezett jogszabályi előírás hiányában a jogosított szerv helyett gyakorolt hatáskör a hatáskör-elvonás tilalmának törvényi előírásába ütközik (EBH 2008.1925).
[19] A perbeli esetben a másodfokú hatóság fellebbviteli jogkörben volt jogosult eljárni. A Törvényszék ítéletében foglaltakkal szemben a felperesnek nem önmagában vis maior bejelentése hatósági elbírálására, hanem kétfokú eljárásban történő elbírálására volt joga. A vis maior bejelentéssel összefüggésben a jogerős határozatot meghozó alperes nem hatáskörében, azaz fellebbviteli fórumként, hanem az ügyben érdemi döntést hozó szervként járt el. Ez pedig a Ket. 19. § (4) bekezdésébe ütközött.
[20] A közigazgatási eljárásban sérült a felperes jogorvoslathoz való joga is. A Ket. 98. § (1) bekezdése értelmében „[a]z ügyfél az elsőfokú határozat ellen fellebbezhet. A fellebbezési jog nincs meghatározott jogcímhez kötve, fellebbezni bármely okból lehet, amelyre tekintettel az érintett a döntést sérelmesnek tartja.” A 102. § (2) bekezdése értelmében „[a] fellebbezésben új tények és bizonyítékok is felhozhatók.” Az Alaptörvényre visszavezethetően, a jogorvoslathoz való jog lényegi eleme az, hogy a felperes jogát vagy jogos érdekét sértő hatósági döntéssel szemben a törvényben előre rögzített eljárási rendben és keretek között magasabb szervhez lehessen fordulni.
[21] A perbeli esetben Ket. hivatkozott rendelkezései biztosítják a felperes számára azt, hogy vis maior bejelentése tárgyában meghozott első fokú hatósági határozattal szemben – akár új tényekre vagy bizonyítékokra is hivatkozással – a szervezetrendszeren belül magasabb szervhez fordulhasson. Az érdemben másodfokon elbírált vis maior bejelentés tekintetében azonban a felperesnek a közigazgatási eljárási szakaszban ez az eljárási jogosultsága nem nyílt meg, így sem a döntésre vezető eljárást, sem annak érde-mét nem vitathatta. Ezért ez az eljárás a Ket. 98. § (1) bekezdésébe, valamint 102. § (2) bekezdésébe ütközött.
[22] Ezért a Kúria a törvényszék ítéletét és az alperes határozatát – az első fokú határozatra is kiterjedő hatállyal – a Pp. 275. § (4) bekezdésére figyelemmel hatályon kívül helyezte és az első fokú hatóságot új eljárás lefolytatására és új határozat meghozatalára kötelezte.
[23] A megismétel eljárásban az első fokú hatóságnak le kell folytatnia a felperes területcsökkentésre és vis maior kárra vonatkozóan 2009. június 2-án nyomtatványon tett bejelentése kapcsán a közigazgatási eljárást, és a feltárt tényállás alapján kell határozatot hoznia. Mérlegelnie kell a vis maior bejelentés megalapozottságát és megállapításaira alapítottan a kifizetett támogatás csökkentett területre vonatkozó jogosulatlan voltát.
(Kúria Kfv. IV. 35.236/2013.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás