BÜ BH 2014/201
BÜ BH 2014/201
2014.07.01.
I. A nemi erkölcs elleni bűncselekményeknél a kiskorú sértett felügyelet alatt állásából fakadó függőség miatt az erőszak, fenyegetés kisebb foka is tényállásszerű lehet [Btk. 197. § (3) bek. b) pont].
II. Az elkövetés és az elbírálás idején hatályos büntető jogszabály összevetése akkor vezet az új törvény alkalmazásához, ha konkrét – nem csupán feltételezett – alapja van az enyhébb elbírálásnak [Btk. 2. §].
[1] A törvényszék a 2012. január 9-én kihirdetett ítéletével a vádlottat bűnösnek mondta ki
– folytatólagosan elkövetett szemérem elleni erőszak bűntettében [1978. évi IV. tv. – a továbbiakban: korábbi Btk. – 198. § (1), (2) bek. a), b) pont, (3) bek.; az ítéleti tényállás II. pontja];
– folytatólagosan elkövetett erőszakos közösülés bűntettében [korábbi Btk. 197. § (1), (2) bek. b) pont; az ítéleti tényállás I. pontja]; valamint
– lőfegyverrel visszaélés bűntettében [korábbi Btk. 263/A. § (1) bek. a) pont; az ítéleti tényállás III. pontja].
[2] Ezért őt – halmazati büntetésül – 15 évi fegyházbüntetésre és a közügyektől 10 évi eltiltásra ítélte, a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítani rendelve a 2011. január 21-től előzetes fogvatartásban töltött időt.
[3] Az elsőfokú ítélet ellen a vádlott és védője elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés érdekében jelentett be fellebbezést. Az ügyész az ítéletet tudomásul vette.
[4] A védelmi fellebbezések alapján eljárva az ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a 2013. január 30-án kihirdetett 5. Bf. 115/2012/15. számú ítéletével az elsőfokú határozatot akként változtatta meg, hogy a vádlottat bűnösnek mondta ki további
– 1 rb. folytatólagosan elkövetett szemérem elleni erőszak bűntettében [korábbi Btk. 198. § (1), (2) bek. a), b) pont, (3) bek.; az ítéleti tényállás I. pontja]; valamint
– 1 rb. folytatólagosan elkövetett erőszakos közösülés bűntettében [korábbi Btk. 197. § (1), (2) bek. a), b) pont, (3) bek.; az ítéleti tényállás II. pontja] is.
[5] A vádlott terhére már megállapított – az I. tényállási pont szerinti – erőszakos közösülést a korábbi Btk. 197. § (1) bekezdésébe ütközőnek, és a (2) bekezdés a) és b) pontja alapján a (3) bekezdés szerintinek minősítette.
[6] Pontosította a bűncselekmények elsőfokú bíróság általi megnevezését, beszámítani rendelte a másodfokú határozat kihirdetéséig előzetes fogvatartásban töltött időt is. Egyebekben az elsőfokú ítéletet érdemben helybenhagyta.
[7] A másodfokú ítélet ellen a vádlott és védője jelentett be fellebbezést téves minősítés miatt, enyhítés érdekében.
[8] Az ügyész a másodfokú ítéletet tudomásul vette.
[9] A védő a másodfellebbezését írásban nem indokolta.
[10] A Legfőbb Ügyészség írásbeli nyilatkozatában a védelmi fellebbezéseket alaptalannak tartotta és a másodfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.
[11] A Kúria az ügyben a Be. 391. § (2) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott.
[12] A védő hivatkozott arra, hogy a védence az I. és a II. tényállási pontban foglalt cselekmények elkövetését következetesen tagadta. A vádlott állította, hogy manipuláció áldozata, a sértettek – akik édesanyjukkal pornófilmeket nézhettek – szavahihetőségét nem vizsgálták, a pszichológiai szakértői vizsgálat során készített rajzaikat rosszul értelmezték. Környezetük – pedagógusok, édesanyjuk, a nagymama – náluk magatartásbeli változást, zaklatottságot nem észlelt.
[13] A sértettek – akik problémás gyermekek – nem voltak a vádlott felügyeletére bízva, ő csupán a lakhatásukhoz a lakást adta, de felügyeletüket az édesanyjuk látta el.
[14] A vádlott a lőfegyver birtoklását elismerte, de állítása szerint nem volt annak tudatában, hogy ez törvénytelen.
[15] A védő a fentiek figyelembevételét, a minősítő körülmények mellőzését kérte, és minderre, valamint az időmúlásra tekintettel a büntetés enyhítését indítványozta.
[16] A Legfőbb Ügyészség képviselője a nyilvános ülésen utalt arra, hogy az ügyben helye van a harmadfokú felülbírálatnak.
[17] Az első- és másodfokú bíróság eljárási hibát nem vétett, a tényállás megalapozott, annak alapján a minősítés okszerű és a cselekmények minősítése is megfelelt a másodfokú ítélet meghozatalakor hatályos büntető anyagi jogszabályoknak. Ezzel összefüggésben a felügyelet alatt állás fogalmának értelmezése kapcsán a BH 2011.30. számú, míg a halmazat tekintetében a BH 1997.158. számú eseti döntésre hivatkozott.
[18] Az átiratának előterjesztését követően azonban hatályba lépett a 2012. évi C. törvény – a továbbiakban: Btk. –, ami szükségessé teszi ennek, valamint az elkövetési időszak végén, 2011 januárjában hatályban volt korábbi Btk. rendelkezéseinek az összevetését.
[19] A tényállás I. és II. pontjában foglaltak miatt a vádlott terhére a korábbi Btk. szabályai alapján 4 rb. nemi erkölcs elleni bűncselekmény – 2 rb. erőszakos közösülés és 2 rb. szemérem elleni erőszak – róható. A jelenleg hatályos Btk. 197. §-a – a Btk. 459. § (1) bekezdés 27. pontjában írt értelmező rendelkezésre is figyelemmel – sértettenként egységesen, azaz összesen 2 rb. szexuális erőszakként rendeli büntetni e tényállások szerinti magatartást. A minősítéshez igazodó büntetési tételkeretek – ide értve a III. pontban foglalt cselekményt is – mindkét törvény szerint azonosak.
[20] A korábbi Btk. 85. § (4) bekezdése, valamint 137. § 17. pontja alapján az elkövetéskor hatályos anyagi jogszabályok szerint a vádlottal szemben kötelezően életfogytig tartó szabadságvesztést kellene kiszabni. A vádlott terhére bejelentett fellebbezés hiányában ennek eljárásjogi akadálya van; melytől függetlenül az anyagi jogszabályokat egymással össze kell vetni; a súlyosítási tilalom figyelmen kívül hagyásával kell tehát állást foglalni abban, hogy melyik anyagi jogszabály alkalmazása eredményez enyhébb elbírálást.
[21] Kétségtelen, hogy a Btk. 36. §-a szerint a halmazati büntetés felső határa magasabb; ugyanakkor a rendbeliség csökkenése folytán a Btk. 459. § (1) bekezdés 26/e) pontjára figyelemmel a 81. § (4) bekezdése alapján az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása fel sem merülhet.
[22] Ebből következően az elbíráláskor hatályos büntetőtörvény alapján indokolt eljárni a Btk. 2. § (2) bekezdése szerint.
[23] Indítványozta, hogy a harmadfokú bíróság a vádlott cselekményeit 2 rb., a Btk. 197. § (1) bekezdés a) pontja, valamint (4) bekezdés a) pontja szerinti folytatólagosan elkövetett szexuális erőszak bűntettének és a Btk. 325. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző lőfegyverrel visszaélés bűntettének minősítse. Egyben állapítsa meg, hogy a vádlott a Btk. 38. § (1) és (2) bekezdésének a) pontja alapján a büntetés 2/3-ad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra.
[24] A vádlott és védőjének másodfellebbezése a következők szerint alapos.
[25] A Kúria vizsgálta a harmadfokú eljárás jogi lehetőségének meglétét, majd az eljárási szabályok betartását, s ehhez képest a másodfokú bíróság döntésének helyességét.
[26] A vádlott esetében a Be. 386. § (1) bekezdésének b) pontja alapján harmadfokú eljárásnak van helye, mert a másodfokú bíróság olyan cselekmény miatt állapította meg a vádlott bűnösségét, amelyről az elsőfokú bíróság nem rendelkezett; és a másodfokú ítélet ellen a vádlott és a védő – a Be. 367/A. § (1) bekezdés a) és d) pontjából következően joghatályos – fellebbezést jelentett be.
[27] A Be. 386. § (1) bekezdése értelmében a harmadfokú elbírálás egyik esete, ha valamely – anyagi halmazatban álló – cselekményre vonatkozóan nincs rendelkezés; elbírálatlanul maradt tehát valamely tény, illetve magatartás bűnösségének kérdése.
[28] A vád törvényességét meghatározó rendelkezés mellett is változatlanul a vád ténybelisége képezi a vád keretét, aminek kimerítésére, ekként arról rendelkezni – így vagy úgy – a bíróság köteles.
[29] Amennyiben az elsőfokú bíróság nem állapított meg tényállást, akkor rendelkeznie sincs miről. Ekként a másodfokú eljárásban tényállás-kiegészítésnek nincs helye, így rendelkezés sem hozható; tehát a Be. 386. § (1) bekezdés b) pontjában foglaltak sem érvényesülhetnek.
[30] Ha azonban az elsőfokú bíróság megállapított tényállást – viszont nem rendelkezett róla –, akkor a másodfokú eljárásban helye van e ténybeliségre vonatkozó rendelkezésnek, függetlenül attól, hogy szükséges-e a tényállás kiegészítése.
[31] Ez adja a Be. 386. § (1) bekezdés b) pontja szerinti törvényi szabályozás okát, alapját és indokát; ilyenkor ugyanis először történik meg a kérdéses tényre vonatkozó rendelkezés a másodfokú bíróságon.
[32] Jelen ügyben is erről van szó.
[33] A vádirat mindkét sértett tekintetében egyaránt tartalmazza a vádlott általi fajtalanságra és közösülésre vonatkozó elkövetési magatartásokat.
[34] Az elsőfokú bíróság viszont K. Krisztina sértett esetében csupán az erőszakos közösülések, illetve annak kísérletébe olvadt fajtalanság folytán a folytatólagos erőszakos közösülés; K. Katalin sértett tekintetében pedig csupán a fajtalanságok nyomán a folytatólagos szemérem elleni erőszak miatt állapította meg a vádlott bűnösségét. K. Krisztina esetében viszont az erőszakos közösülés, illetve annak kísérlete mellett, attól független fajtalanságra; míg K. Katalin tekintetében a szemérem elleni erőszak mellett, attól független erőszakos közösülésre – illetve kísérletére – vonatkozóan is tényállást állapított meg. E tényállás megalapozatlanságát – jelesül hiányosságát – a másodfokú bíróság kiküszöbölte.
[35] Az elkövetéskori – a másodfokú bíróság által egyébként helyesen alkalmazott – büntetőtörvény 12. § (2) bekezdése alapján folytatólagos (az egyéb törvényi feltételek megléte esetén) a nem azonos alkalommal elkövetett fajtalanságok esetében a szemérem elleni erőszak, közösülések esetében pedig az erőszakos közösülés. Ennek megállapíthatóságához azonban szükséges, hogy a tényállás alapján a folytatólagosságba tartozó és a halmazati eset egyértelműen szétváljon. Az ugyanazon alkalommal elkövetett fajtalanság és közösülés esetén ugyanis az előbbi az utóbbiba beolvad, tehát nem halmazat.
[36] E korábbi joghelyzetben tehát
– halmazat a külön alkalommal elkövetett fajtalanság és közösülés;
– nem halmazat az azonos alkalommal elkövetett fajtalanság és közösülés; hanem csak közösülés megállapításának van helye, melybe a fajtalanság beolvad;
– folytatólagosak lehetnek az egymástól különböző alkalommal elkövetett fajtalanságok és közösülések is magukban, és ekként egymással állhatnak halmazatban;
– nyilvánvalóan azonban a közösülésbe olvadt fajtalanság már nem lehet a folytatólagos fajtalanság alapja is egyben, mivel elveszítette az önállóságát.
[37] Ehhez képest a másodfokú elbírálás időpontjában hatályos büntető anyagi jogszabályra tekintettel a harmadfokú jogorvoslat lehetősége adott.
[38] A másodfokú bíróság ugyanis K. Krisztina sérelmére különálló folytatólagos fajtalanságot, K. Katalin sérelmére pedig különálló folytatólagos erőszakos közösülést is megállapított, ami – szemben a másodfokú bíróság indokolásával – nem csupán a meglévő cselekmény további minősülése – tehát nem csupán minősítésbeli eltérés –, hanem sértettenként egy-egy, anyagi halmazatban lévő további bűncselekmény miatti bűnösség megállapítása.
[39] Mindezek után a Kúria a Be. 387. § (1) bekezdése alapján és a (2) bekezdés főszabálya szerinti terjedelemben felülbírálta a megtámadott másodfokú ítéletet, valamint az azt megelőző első- és másodfokú eljárást.
[40] A Kúria a felülbírálat során nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amely a Be. 399. § (1)–(4) bekezdése szerint feltétlen hatályon kívül helyezési okot képezne, az ügy érdemi elbírálását kizárná; ilyenre az arra jogosultak sem hivatkoztak.
[41] Az első- és a másodfokú bíróság az eljárást a perjogi szabályokat betartva folytatta le. Indokolási kötelezettségének a szükséges mértékben eleget tett, mérlegelő tevékenységéről, illetve annak eredményéről ellenőrizhető módon számot adott.
[42] A Be. 386. § (2) bekezdése szerint a (másod)fellebbezésben bizonyítást indítványozni, új tényt állítani vagy új bizonyítékra hivatkozni nem lehet; a Be. 388. § (2) bekezdése szerint a harmadfokú bírósági eljárásban bizonyításnak nincs helye.
[43] A Be. 388. § (1) bekezdése szerint a harmadfokú bíróság a határozatát arra a tényállásra alapítja, melynek alapján a másodfokú bíróság a megtámadott ítéletét meghozta, feltéve, hogy az további bizonyítás felvétele nélkül is megalapozott; illetőleg, ha a megalapozatlanság a Be. 388. § (2) bekezdése szerint az iratok alapján elhárítható és ekként a helyes tényállás megállapítható, a helytelen ténybeli következtetés kiküszöbölhető.
[44] A harmadfokú bíróság értelemszerűen azt vizsgálja, hogy a másodfokú bíróság által irányadónak tartott tényállás megalapozott-e. Ezalatt ugyanúgy értendő az elsőfokú ítélettel megállapított és a másodfokú bíróság által módosítás nélkül is megalapozottnak tartott tényállás, mint ahogyan a másodfokú bíróság által módosított.
[45] A Kúria fentiek szerinti vizsgálódásának eredménye a következő.
[46] A másodfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy egyrészt az elsőfokú ítéleti tényállás részben megalapozatlan, a Be. 351. § (2) bekezdésének b) pontja szerint részben hiányos; másrészt pedig, hogy az annak kiküszöbölése érdekében felvett bizonyítás eredményeként kiegészített, helyesbített tényállás viszont már mentes a Be. 351. § (2) bekezdése szerinti megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól.
[47] Ekként pedig az a harmadfokú eljárásban is irányadó.
[48] Az eljárt bíróság az ügy elbírálásához szükséges bizonyítékokat beszerezte, azokkal hiánytalanul foglalkozott, a bizonyítékok mérlegelése teljes körű.
[49] Ésszerű indokát adta annak, hogy mi alapján állapította meg tényként a vádlott és a sértettek közötti nevelői, felügyeleti viszonyt; a sértettek születési idejét és az elkövetési időt, ami K. Krisztina esetében 2004-ben, K. Katalinnál pedig 2008-ban kezdődött, és egyaránt 2011 januárjáig tartott.
[50] Ugyanez vonatkozik a vádlott elkövetői magatartására a vitatott I. és II. tényállási pont kapcsán. Ezek havonta többszöri, hétvégenkénti, mindkét sértett sérelmére térben és időben is elkülönült fajtalanságok és közösülések.
[51] Mindez egyben azt is jelenti, hogy a valós történések tisztázásának elmaradását, a súlyosabb minősülés alapjául szolgáló tények megállapítását kifogásoló, felmentést célzó védelmi fellebbezés valójában a megalapozott tényállást támadta, így eredményre nem vezethetett.
[52] A Be. 385. § folytán harmadfokú eljárásban alkalmazandó 352. § (3) bekezdése értelmében ugyanis a bizonyítékok felülmérlegelésére nincs törvényi lehetőség.
[53] A megalapozott tényállás alapján a másodfokú bíróság az elkövetéskori törvény alkalmazásával helyesen állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság törvényes, viszont nem teljes körű következtetést vont a vádlott bűnösségére; nem rendelkezett ugyanis további – a vádba tartozó – bűnösségről.
[54] Az elkövetéskori büntetőtörvény (a korábbi Btk.) 197. § (1) bekezdése szerint az erőszakos közösülés bűntettét követi el, aki mást erőszakkal, avagy az élet vagy testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetéssel közösülésre kényszerít, vagy más védekezésre, illetőleg akaratnyilvánításra képtelen állapotát közösülésre használja fel.
[55] A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés a (2) bekezdés a) pontja szerint, ha az erőszakkal, avagy az élet vagy testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetéssel közösülésre kényszerített sértett a tizenkettedik életévét nem töltötte be; illetőleg a (2) bekezdés b) pontja alapján, amennyiben a sértett az elkövető nevelése, felügyelete, gondozása vagy gyógykezelése alatt áll.
[56] A büntetés öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés, ha a (2) bekezdés a) pontja szerinti erőszakos közösülés a (2) bekezdés b) pontja szerint is minősül.
[57] A korábbi Btk. 198. § szerinti szemérem elleni erőszak bűntettének elkövetési magatartása a közösülés helyett a fajtalanság, egyebekben a szabályozás mindenben megegyezik a korábbi Btk. 197. § szerinti törvényi tényállással.
[58] A Büntető Törvénykönyv az erőszak fogalmát, mértékét nem – egyik bűncselekmény esetében sem – határozza meg. Az erőszak – értelemszerűen – fizikai erő kifejtésével történő ráhatást, támadást jelent. Lehet lenyűgöző erejű, akaratot megbénító (vis absoluta), és lehet akaratot hajlító (vis compulsiva).
[59] A lenyűgöző erőszak olyan, amely általában alkalmas a fizikai ellenállás leküzdésére, viszont nem megkívánt a sértett ellenállása.
[60] Az akaratot hajlító erőszak a sértett ellenállását feltételezi.
[61] A nemi szabadság elleni bűncselekmény esetében általában elvárt, hogy a sértett is védje, amit a törvény véd, különben nem valódi a nemi szabadsághoz való ragaszkodása. Az ilyen erőszaknak tehát nem feltétlenül eleve leküzdhetetlennek, hanem a sértett komoly ellenállásának leküzdésére alkalmasnak kell lennie. Következésképpen az ilyen erőszak megállapításának csak sértetti ellenállás és annak komolysága esetén van helye. Ugyanakkor nem elvárt a végsőkig való védekezés (ellenállás). Az ellenállás komolyságának megállapítását pedig nem zárja ki, ha a sértett azért nem védekezik, vagy azért hagy fel a védekezéssel, mert helyzetét reménytelennek látja.
[62] Az erőszak a komoly ellenállás leküzdésére irányuló fizikai kényszer nem feltétlenül leküzdhetetlen erő (vis absoluta), de a megtámadott személy teste ellen és közvetlenül közösülésre irányuló erős ráhatás, amely alkalmas a sértett komoly ellenállásának a leküzdésére és a közösülés kikényszerítésére (BJD 5153.; BH 1974.302.; BH 1975.448.).
[63] Ilyen fizikai kényszer pl. a sértett lefogása, leteperése, lábainak szétfeszítése. Ezzel szemben a dolog elleni erőszak (pl. a behatolás a sértett lakásába), a más személy ellen irányuló erőszak (pl. a sértett hozzátartozójának eltávolítása), továbbá a nem közvetlenül közösülésre irányuló erőszak általában előkészületi jellegű cselekmény.
[64] A sértett életkorát és személyi tulajdonságait figyelembe véve azonban adott esetben kisebb mérvű fizikai kényszer is alkalmas lehet a törvényi tényállásban meghatározott erőszak megállapítására (BJD 8191.).
[65] A fenyegetés a kényszerítés másik olyan eszköze, ami képtelenné teszi az akaratnak megfelelő magatartást. A fenyegetés a kényszer lelki, érzelmi, szellemi megnyilvánulása, más szóval a pszichikai kényszer.
[66] A fenyegetés súlyos hátrány kilátásba helyezése, amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen. A korábbi – és jelenlegi – Btk. 197. § esetében a fenyegetésnek kiemelt jogi tárgyak, az élet vagy testi épség ellen kell irányulnia, közvetlennek és – az erőszakhoz hasonlóan – komoly ellenállás leküzdésére alkalmasnak kell lennie. Az ilyen fenyegetés jellege és súlya lényegében azonos az erőszakéval.
[67] Közvetlen a fenyegetés, ha a kilátásba helyezett hátrány nyombani bekövetkezésével kell számolni.
[68] Ez gyakorlatilag többnyire csak akkor lehetséges, ha az a személy, akinek az élete vagy testi épsége ellen a fenyegetés irányul, jelen van. De akkor is közvetlen a fenyegetés, ha a sértett alaposan tarthat attól, hogy a távollevő személlyel szemben kilátásba helyezett hátrány előbb bekövetkezik, mint ahogyan ő a fenyegetett helyzetéből szabadulni tudna.
[69] Fenyegetés „komoly félelem keltésére alkalmas”, ha olyan mértékben befolyásolhatja a sértett akaratát, hogy legyőzheti az ellenállásra késztető motívumokat. Ezt a sértett személyi tulajdonságainak, helyzetének, az elkövetőhöz fűzött viszonyának konkrét vizsgálata alapján kell elbírálni. Kiskorú sértett esetében kisebb fokú fenyegetés is tényállásszerű lehet (BJD 8191.).
[70] A fenyegetésnek a sértett szemszögéből nézve kell alkalmasnak lennie komoly félelem keltésére, vagyis annak a pszichikai hatásnak van jelentősége, amit a sértettből képes kiváltani.
[71] Nem az a lényeges tehát, hogy maga a fenyegető szerint legyen komoly, illetve alkalmas komoly félelem előidézésére.
[72] A sértettre gyakorolt pszichikai hatást figyelembe véve kell elemezni az olyan helyzetet, amikor a kilátásba helyezett hátrány nem a sértett, hanem más személy életét vagy testi épségét fenyegeti. Általában az ilyen fenyegetés is alkalmas arra, hogy a sértettben komoly félelmet keltsen, de nem feltétlenül.
[73] Ezért alaposan vizsgálni kell, hogy a sértett (a fenyegetéssel célzott) és ez a másik (a fenyegetés tárgyát képező) személy milyen viszonyban áll egymással.
[74] Az erőszakos közösülés vagy kísérletének megállapításához az szükséges, hogy az elkövető a közösülést lehetővé tevő körülmények és testhelyzet megteremtése érdekében közvetlenül alkalmazott erőszakkal vagy kvalifikált fenyegetéssel törje meg a sértett fizikai ellenállását, s vigye végbe vagy kísérelje meg a közösülést (BH 2010.116.).
[75] Jelen ügyben az irányadó tényállás alapján mindkét sértett tekintetében megállapítható, hogy a velük szembeni fenyegetés az élet, testi épség elleni, közvetlen, és életkorukhoz mérten komoly félelem kiváltására alkalmas volt. A 8-11 éves lánygyermeknek felnőttől, nevelőjétől azt hallani, hogy megölik, utcára teszik őt és testvérét, édesanyját, olyan kilátástalanságba űzés, aminek hatása számára az erőszakkal azonos, akaratot hajlító.
[76] Mindemellett mindkét sértett – életkorának megfelelő mértékben – ellenállást is kifejtett, eredménytelenül.
[77] Mindkét sértettel szemben megállapítható a vádlott fajtalan magatartása.
[78] Az irányadó tényállás alapján a közösülés K. Krisztina sértett esetében kétségtelen befejezett, a további ekként – jogi értelemben vett közösülésként – értékelhető magatartás pedig kísérlet.
[79] K. Katalin sértett esetében azonban a közösülésnek csupán a kísérlete állapítható meg, a nemi szervek érintkezését ugyanis a tényállás nem tartalmazza. Mindemellett K. Katalin sértett esetében a közösülés iránti kvalifikált erőszak, fenyegetés sem állapítható meg a konkrét ténybeliség alapján.
[80] A védő a felszólalásában vitatta a sértetteknek a vádlott nevelése, felügyelete alatt állását, azaz a súlyosabb minősülés megállapíthatóságát.
[81] Ezzel összefüggésben a Kúria az alábbiakra mutat rá.
[82] Az elkövető általában valamely jogilag szabályozott viszony alapján jogosult a sértett nevelésére, felügyeletére, gondozására vagy gyógykezelésére; és értelemszerűen azért büntetendő súlyosabban, mert fokozott felelősséggel tartozik a vele ilyen viszonyban álló sértettért.
[83] Általában jogszabály keletkeztet és ír le felügyeleti viszonyokat a nevelés, oktatás, betegellátás kapcsán. E jogszabályi rendelkezéseket számos vonatkozásban erkölcsi szabály, de adott esetben akár a szokás is megalapozhatja.
[84] A minősített eset akkor állapítható meg, ha a sértett függőségét, kiszolgáltatottságát kihasználva követte el cselekményét a vádlott. A visszaélésre ugyanis éppen a sértett helyzete teremt lehetőséget, ad alkalmat.
[85] Nemi erkölcs elleni bűncselekmények esetében a sértett felügyelet alatt állása – mint minősítő körülmény – megállapítható akkor is, ha rövid az az időszak, amíg az elkövető meghatározhatja a passzív alany magatartását, a kiskorú esetén gyakorolhatja mindazokat a jogosítványokat, amik adott körülmények között a szülőket illetnék meg.
[86] Másfelől ilyen bűncselekmények esetében éppen a sértett helyzetére és állapotára, az akaratnyilvánítási vagy ellenállási képességére figyelemmel az erőszak, fenyegetés kisebb foka is tényállásszerű lehet, és a minősített eset megállapítását szolgálhatja.
[87] Az irányadó tényállás a fentiekben jelzett helyzetet, vádlotti-sértetti viszonyokat maradéktalanul leírja. A vádlott mindkét sértettet azzal fenyegette, hogy őket földönfutóvá teszi, bármikor eltávolítja jelenlegi otthonukból. Az, hogy ilyen kijelentést a vádlott megengedhetett magának, önmagában jelzi, hogy a kérdéses ingatlanban magát uralmi helyzetben lévőnek tekintette, ő gyakorolta az ott élők – így a sértettek – felett is a családfői hatalmat, jogi értelemben felügyeletet.
[88] A védő által vitatott minősítő körülmény tehát aggálymentesen megállapítható.
[89] Ehhez képest a tényállás I. és II. pontjában foglalt cselekmények helyes minősítése az elkövetéskor hatályban volt korábbi Btk. szerint a következő:
– K. Krisztina sérelmére a 197. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) és b) pontja, (3) bekezdés szerinti erőszakos közösülés bűntette, ami 5 évtől 15 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett; valamint a 198. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) és b) pontja, (3) bekezdés szerinti szemérem elleni erőszak bűntette, amely ugyancsak 5 évtől 15 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett;
– K. Katalin sérelmére a 197. § (1) bekezdés, (2) bekezdés b) pontja, (3) bekezdés szerinti erőszakos közösülés bűntettének kísérlete, ami 5 évtől 10 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett; valamint a 198. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) és b) pontja, (3) bekezdés szerinti szemérem elleni erőszak bűntette, amely 5 évtől 15 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett.
[90] Valamennyi cselekmény folytatólagosan elkövetett.
[91] Mindezek után a Kúria vizsgálta az alkalmazandó jog kérdését, tekintve, hogy a harmadfokú elbírálás időpontjában – 2013. július 1-jétől – már új büntetőtörvény van hatályban.
[92] A bíróság mindig a hatályos jogból indul ki.
[93] Jelen esetben ez azt jelenti, hogy a Btk. – a 2012. évi C. törvény – 2. § (1) bekezdése szerint a bűncselekményt – a (2)–(3) bekezdésben foglalt kivételekkel – az elkövetése idején hatályban lévő büntetőtörvény szerint kell elbírálni. A (2) bekezdésben foglaltak alapján azonban amennyiben az elbírálásakor hatályban lévő új büntetőtörvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény, vagy enyhébben bírálandó el, akkor az új büntetőtörvényt kell alkalmazni.
[94] A következetes ítélkezési gyakorlat szerint a Btk. 2. § esetében a cselekmény elbírálásának ideje alatt az ügydöntő határozat jogerőre emelkedésének időpontja értendő, ami jelen esetben a mai nap (BH 2009.231.).
[95] Amikor el kell dönteni, hogy melyik jogszabály az enyhébb, a cselekményt – gondolatban – a maga teljességében mindkét jogszabály szerint el kell bírálni, és azt kell enyhébbnek elfogadni, amelyiknek alkalmazása az elkövetőre előnyösebb eredménnyel jár.
[96] Ennek a menete, sorrendje a következő:
– előbb a cselekmény büntetendősége, illetve annak feltételei;
– majd az elkövető büntethetősége, illetve annak feltételei;
– végül pedig a kilátásba helyezett büntetés
képezi a vizsgálódás tárgyát.
[97] Alapvető szempont, hogy olyan rendelkezések összevetésének van jelentősége, amelyek alkalmazása, illetve alkalmazhatósága a vádlottra konkretizált – nem absztrakt normakontroll történik tehát –, továbbá az összevetés akkor vezet az új törvény alkalmazásához, ha konkrét, nem csupán feltételezett jogi alapja van az enyhébb elbírálásnak.
[98] Jelen esetben: összevetve a korábbi Btk. – az 1978. évi IV. törvény – 197. és 198. §-ait a Btk. 197. §-ával; valamint a korábbi Btk. 263/A. § (1) bekezdés a) pontját a Btk. 325. § (1) bekezdés a) pontjával, megállapítható, hogy a büntetőjogi felelősségre vonás feltételeitől a büntetési tételekig tekintve nincs eltérés.
[99] Kétségtelen, hogy az új Btk. alapján nem kérdés mindaz, ami miatt a másodfokú bíróság további bűnösséget állapított meg, ugyanis az egy törvényi tényállásba kerülés folytán a korábbi két elkövetési magatartás – a fajtalanság és a közösülés – elveszítette a halmazatképző tulajdonságát. Ezek helyébe a Btk. 459. § (1) bekezdés 27. pontja szerinti szexuális cselekmény fogalma lépett. Ennek következtében már csak a sértettek száma képez rendbeliséget, azonos sértett esetében a külön alkalommal elkövetés miatt folytatólagosság megállapításának lehet helye, míg azonos alkalommal elkövetés természetes egységbe olvad.
[100] Ehhez képest a jelen ügyben a vádlottnak felrótt bűncselekmény rendbelisége 4-ről 2-re csökkent; ugyanakkor viszont a halmazat változatlanul fennáll.
[101] Ekként ez a minősítésbeli változás nem vezet feltétlen enyhébb elbíráláshoz.
[102] Mindemellett kérdés, hogy jelen eljárásjogi helyzetben, amikor a vádlott vonatkozásában a perbíróság számára kötött a megváltoztatás lehetősége, valójában felmerül-e a Btk. 2. § további vizsgálatának lehetősége.
[103] A Kúria álláspontja szerint a Btk. 2. § szerinti enyhébb elbírálás iránti törvényi szándék érvényre jutása nem tehető függővé az eljáró bíróság számára adott döntési jogkör terjedelmétől.
[104] Ehhez képest amennyiben az eljáró bíróság számára perjogilag lezárt az érdemi megváltoztatás lehetősége, akkor az nem jelenti, hogy a Btk. 2. §-a is közömbössé vált. Ilyenkor jelentősége van ugyanis további, ekként a jövőbeni végrehajtás körébe tartozó körülmények mikénti szabályozásának. Ezt a Btk. 2. §-a nem zárja ki, ekként vizsgálat tárgyát képezi.
[105] Ilyen a feltételes szabadságra bocsátás – vádlott esetében számításba jöhető – megváltozott szabálya, mely szerint a korábbi négyötöddel szemben fegyházbüntetés esetében is a Btk. 38. § (2) bekezdés a) pontja alapján a büntetés kétharmadának letöltését követően megnyílik a szabadlábra helyezés lehetősége.
[106] Ez az a szempont, ami miatt a Kúria szerint az új büntetőtörvény enyhébb elbírálást biztosít, alkalmazásának ekként helye van.
[107] Ez megfelel a Kúria Büntető Kollégiuma 2013. október 14-én meghozott 4/2013. BK véleményének, melynek értelmében a határozott tartamú szabadságvesztés esetében a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének legkorábbi, törvény erejénél fogva kötelező időpontjára vonatkozó rendelkezés a 2012. évi C. törvény (Btk.) 2. § (1)–(2) bekezdése szerinti elbírálás fogalmába tartozik. Megváltozása alapot ad – enyhébb elbírálás címén – a módosító törvény alkalmazására.
[108] Megjegyzi a Kúria, hogy mindez összefüggésben van azzal, hogy a Btk. 2. §-a szerinti vizsgálódás valóságos döntési helyzetben lévő összevetést igényel, ami a vádlott esetében a feltételes szabadság törvényi lehetőségének személyre konkretizáltságát jelenti. Ugyanakkor a Legfőbb Ügyészség – a korábbi törvény szerinti életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabhatóságára utaló – álláspontja valójában nem valós döntési helyzethez kapcsolódó érvelés volt, mivel (ügyészi fellebbezés hiányában) a másod- és harmadfokú bíróság döntési jogkörére egyaránt súlyosítási tilalom vonatkozott.
[109] Ekként a Kúria a Be. 398. § (1) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és az új büntetőtörvény alkalmazásával a vádlott cselekményeit
– 2 rb. folytatólagosan elkövetett szexuális erőszak bűntettének, amiből egy eset részben kísérlet [Btk. 197. § (1) bek. a) pont, (3) bek. b) pont, (4) bek. a) pont, 6. § (2) bek., 10. § (1) bek.] és
– lőfegyverrel visszaélés bűntettének [Btk. 325. § (1) bek. a) pont] minősítette.
[110] Megállapította továbbá, hogy a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja a szabadságvesztés 2/3 részének kitöltését követő nap [Btk. 38. § (1), (2) bek. a) pont].
[111] Egyebekben a másodfokú ítéletet a Be. 397. § alapján a Kúria helybenhagyta.
[112] A másodfokú bíróság által figyelembe vett büntetéskiszabási körülmények változatlanul helytállóak, nincs indok azok újraértékelésére.
[113] Mindezekhez képest a Kúria – változatlan büntetéskiszabási körülmények mellett – törvényesnek találta a kiszabott büntetés nemét és mértékét; ekként azokat nem érintette.
(Kúria Bhar. III. 551/2013.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás