PÜ BH 2014/208
PÜ BH 2014/208
2014.07.01.
Amennyiben az alapító okirat rendezi a társasház közös tulajdonában álló földterületen a jövőben elkészülő felépítményekkel kapcsolatos kérdéseket, az új építmények jogi sorsára az alapító okirat rendelkezései az irányadók. A társasház közös tulajdonában álló földterületen emelt új építmény csak az alapító okirat rendelkezése vagy a tulajdonostársak külön megállapodása alapján kerülhet társasházi – közös vagy külön – tulajdonba, ennek hiányában az 1959. évi IV. tv. (Ptk.) 137. §-a szerinti tulajdoni alakzatok kialakítására kerülhet sor [1959. évi IV. tv. (Ptk.) 137. §; 2003. évi CXXXIII. tv. 2. § (1) bek.; 1997. évi CXLI. tv. 24. § (2) bek.; PK 7. sz. állásfoglalás I. pont].
[1] A peres felek az alapításkor kilenc lakásból és az épület alatti öt garázsból álló társasház tulajdonosai. A társasháztulajdont a földhivatal 1972. január 24-én, az 1971. december 31-én kelt alapító okirat alapján jegyezte be.
[2] Az alapító okirat az egyes „albetétekhez” tartozóként tüntette fel a lakásokat és a hozzájuk tartozó tárolókat illetve garázsokat, míg a közös tulajdoni hányadokat a földrészlet területét alapul véve, a garázsok figyelmen kívül hagyásával akként határozta meg, hogy a háromszobás lakásokhoz – a földszint 3. számú (36/332) kivételével – 40/332, míg a kétszobásokhoz 32/332 tulajdoni hányadot rendelt.
[3] Az alapító okirat H) pontja értelmében a garázzsal nem rendelkező tulajdonostársak a garázzsal rendelkező „albetétek” elidegenítésekor a garázsra elővásárlási jogot gyakorolhatnak, másfelől a telken lévő régi építmény elbontása után, annak helyére jogosultak garázst építeni. Kitért az alapító okirat arra is, hogy a jövőben minden tulajdonost egy garázs építésének joga illeti meg.
[4] Az ingatlan-nyilvántartásban a külön tulajdonban álló lakások a 20885/A/1-9. hrsz.-ú külön lapokon szerepelnek, míg 20885/A/10-15. hrsz. alatt találhatók a főépület alatti garázsok, tulajdoni hányad hozzárendelése nélkül, azzal, hogy a társasház ezen önálló ingatlanaihoz tartoznak az alapító okiratban meghatározott helyiségek. A külön lapok III. része tartalmazza a garázzsal nem rendelkező tulajdonostársak javára alapított elővásárlási jogot. Az I. emelet 1. számú lakás tulajdonosa által 1987-ben épített 8. számú udvari garázs 20885/B/1 helyrajzi számmal – az ennek megfelelően módosított alapító okirat szerint, a tulajdonostársat illető közös tulajdoni hányad változatlanul hagyásával – szerepel a nyilvántartásban; ez a garázs jelenleg a XII-XIII. r. alperesek tulajdonában áll.
[5] A II. emelet 2. számú lakás ugyancsak 1987-ben építkező tulajdonosai, valamint az I-III. r. felperesek jogelődje által 1993-ban épített, 7. és 9. számú udvari garázsok az alapító okirat módosításának hiányában – amelynek aláírásától az I-VI. r. alperesek elzárkóztak – az ingatlan-nyilvántartásban nem szerepelnek.
[6] Az alapító okirat módosításától elzárkózó tulajdonostársak úgy vélekedtek, hogy a felperesek által épített garázsok által elfoglalt, a társasház közös tulajdonában álló földterületre adásvételi szerződést kell kötni, amennyiben viszont a földterület közös tulajdonban marad, a felpereseket használati díj fizetésének kötelezettsége terheli.
[7] Az I-III. r. felperesek a garázs építési engedélyéhez szükséges tulajdonosi hozzájárulást a Ptk. 5. § (3) bekezdésére alapított perrel tudták megszerezni, amelyben a másodfokú bíróság – az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva – az 1992. szeptember 15-én hozott ítéletével pótolta a jelen per I., IV., V. és VI. r. alpereseinek tulajdonostársi hozzájárulását.
[8] A másodfokú bíróság a jogerős ítélet indokolásában az alapító okirat H) pontjában foglaltakat akként értelmezte, hogy a tulajdonostársak akarata az alapításkor arra irányult: mindazon tulajdonostársak, akik a főépületben nem jutottak garázstulajdonhoz, a többi tulajdonostárs külön megkérdezése nélkül legyenek jogosultak gépkocsitároló építésére a társasház közös udvarán.
[9] Az alapító okirat e rendelkezésére figyelemmel a másodfokú bíróság álláspontja szerint a tulajdonostársak szerződésben vállalt kötelezettsége az építési engedélyhez szükséges hozzájárulás megadása.
[10] Ezt követően az I. r. alperes a garázsok által elfoglalt földterület utáni használati díj fizetése iránt indított keresetet a IV. r. felperes, a 8. számú garázst építő B. T. és a II. r. felperes ellen.
[11] Az I. r. alperes keresetét mindkét fokú bíróság elutasította, a jogerős ítéletet a Legfelsőbb Bíróság hatályában fenntartotta.
[12] A felülvizsgálati bíróság helytállónak fogadta el az alapító okirat H) pontjának azt az értelmezését, amely szerint az utóbb épült udvari garázsok tulajdonosai az építmények által elfoglalt földterületet ingyen használhatják.
[13] Az I-V. r. felpereseknek a jelen pert megindító keresete az I-VI. r. alperesek „jognyilatkozat tételi kötelezettségének pótlására” irányult az általuk készített alapító okirat-tervezetnek megfelelően – a 7. és 9. számú garázst önálló „albetétben”, felperesi tulajdonként feltüntető és a tulajdonostársakat az osztatlan közös tulajdonból megillető tulajdoni hányadokra vonatkozó rendelkezések tekintetében. Keresetüket a szervezeti és működési szabályzat módosítására is kiterjesztették, a további alpereseket pedig a keresetben foglaltak tűrésére kérték kötelezni. Igényüket elsődlegesen a Ptk. 295. §-ára, másodlagosan a Ptk. 5. § (3) bekezdésére, harmadlagosan pedig a Ptk. 241. §-ára alapították.
[14] Az elsőfokú bíróság keresetet elutasító ítéletét a másodfokú bíróság – a tényállás kiegészítése mellett – helybenhagyta.
[15] Az eljárt bíróságok a felperesek által hivatkozott törvényi előfeltételeket nem látták megvalósultnak. Az elsőfokú bíróság kifejtette: a tulajdonostársak nem kötelezték magukat arra, hogy a per tárgyát képező garázsok önálló ingatlanként történő bejegyzéséhez szükséges alapító okirat módosítást írnak alá, míg a másodfokú bíróság álláspontja szerint a kereset alaptalanságát az is alátámasztja, hogy az eredeti alapító okirat a főépület alatti garázsok tekintetében sem rendelkezett azok „albetétesítéséről”, így ilyen alapítói szándék az udvari garázsok vonatkozásában sem állhat fenn.
[16] A felperesek felülvizsgálati kérelme alapján eljárt Legfelsőbb Bíróság végzésével a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.
[17] A hatályon kívül helyező végzés indokolásában a Legfelsőbb Bíróság rámutatott: a másodfokú bíróság indokolása ellentétes a felperesek által a fellebbezési eljárásban A/10-15. helyrajzi számig terjedően csatolt társasházi különlapokon feltüntetett tényekkel, azzal, hogy a garázsok – a perbeli két garázs kivételével – önálló ingatlanokként a tulajdonosok külön tulajdonában állnak.
[18] A Legfelsőbb Bíróság indokai szerint a másodfokú bíróság állásfoglalása szükséges, amelynek meghozatala során nem hagyható figyelmen kívül, hogy az alapító okirat készítésekor a lakásokhoz tartozó közös tulajdoni illetőséget a garázsokra tekintet nélkül határozták meg, az előzményi perben eljárt bíróságok pedig az udvari garázsokat felépítő tulajdonostársak ingyenes földhasználati jogát állapították meg. Értékelni kell azt a tényt is, hogy az alapító okirat az udvari gépkocsitárolók építőit „garázstulajdonosoknak” nevezi.
[19] A másodfokú bíróság megismételt eljárásában az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására, újabb határozat hozatalára utasította.
[20] A megismételt elsőfokú eljárásban a felperesek keresetüket fenntartották és hivatkoztak a Ptk. 116. § (1) bekezdésének rendelkezéseire is, azzal, hogy a garázsépítésre figyelemmel ráépítés címén ingatlan-nyilvántartáson kívül tulajdonjogot szereztek, amelynek ingatlan-nyilvántartási bejegyzésére tartanak igényt.
[21] Kérték a földhivatal megkeresését, hogy a tulajdonjogot a 7. és 9. számú garázsra, mint önálló ingatlanokra jegyezze be, a 7. számú garázs tekintetében a IV-V. r. felperesek, míg a 9. vonatkozásában az I-III. r. felperesek egyenlő arányú osztatlan közös tulajdonaként.
[22] Az I-VI. és X-XI. r. alperesek a kereset elutasítását kérték, a VII-IX. r. alperesek a kereset teljesítését nem ellenezték.
[23] Az elsőfokú bíróság ítéletével az alpereseket annak tűrésére kötelezte, hogy a 7. és a 9. számú garázsokat az ingatlan-nyilvántartásban társasházi külön lapokra önálló ingatlanként bejegyezzék, és azokra az I-III. r., illetve a IV-V. r. felperesek egyenlő arányú közös tulajdonát feltüntessék.
[24] A társasházi alapító okiratot ennek megfelelően akként módosította, hogy az egyes lakásokhoz tartozó közös tulajdoni hányadokat a lakás- és a garázsingatlanok között területarányosan osztotta fel, a lakásokhoz tartozó helyiségek felsorolásából mellőzte a garázsokat, és a külön tulajdonú ingatlanrészek felsorolását akként egészítette ki, hogy az alapító okirat C/1-6. alatt a lakóépületen belüli, C/7-9. alatt pedig az udvari garázsokat tartalmazza, ezen túlmenően meghatározta a garázsokhoz tartozó közös tulajdoni hányadokat is.
[25] Az elsőfokú bíróság ezt meghaladóan a keresetet elutasította, rendelkezett az ítéletben foglaltak ingatlan-nyilvántartási átvezetéséről – a per tárgyát képező 7. és 9. számú garázsoknak 20885/B/2 és B/3 szám alatt új tulajdoni külön lapok nyitásával egyidejűleg –, a IV-V. r. felperesek tulajdonszerzésének jogcímét ráépítés, az I-III. r. felperesekét ráépítés és adásvételként jelölve meg.
[26] Rendelkezett arról, hogy az újonnan nyitott tulajdoni lapok III. részén fel kell tüntetni a tulajdonostársakat megillető elővásárlási jogot, végül utalt az ítélet mellékletét képező, az új külön lapokra tartozó ingatlanokat feltüntető kiegészítő alaprajzra.
[27] Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában kifejtette: a garázsok felépítésével a ráépítés megvalósult, a felperesek ingatlan-nyilvántartáson kívül tulajdonjogot szereztek, az ennek megfelelő ingatlan-nyilvántartási állapot ítélet szerinti kialakítása csupán összhangba hozza a tényleges és az ingatlan-nyilvántartási állapotot. A bejegyzés során figyelemmel kellett lenni arra az időközben kialakult helyzetre, hogy – az alapító okirattal és az eredeti bejegyző határozattal ellentétesen – a meglévő garázsok ingatlan-nyilvántartási külön lapokra történő bejegyzésére is sor került.
[28] A közös tulajdoni hányadokat az elsőfokú bíróság az eredeti alapító okirattal összhangban határozta meg, a per tárgyát képező garázsok esetében pedig a perben nem vitatott kiegészítő alaprajzra volt figyelemmel.
[29] Utalt arra: a két újabb garázs bejegyzése nem csökkenti a közös tulajdont, azt pedig már az előzményi perben értékelték a bíróságok, hogy a garázsok nem a régi építmény helyén létesültek, és azt is kimondták, hogy a közös földterületet ingyenesen használhatják a garázst utólag építő tulajdonosok, így földhasználati díj fizetése, illetve adásvételi szerződés kötése sem merülhet fel.
[30] Rámutatott: a jogalakítás ugyanakkor csak a ráépítés keretei között volt adott a bíróság számára, ezért az ezt meghaladó kereseti kérelmek nem voltak teljesíthetők.
[31] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben, a perköltség tekintetében változtatta meg, egyebekben helybenhagyta.
[32] A per főtárgya tekintetében a másodfokú bíróság ítéletének indokolásában utalt arra: az alapító okiratban a tulajdonostársak – azon túlmenően, hogy a tulajdonostársak a garázsok felépítményi tulajdonjogát elismerték –, a tulajdonjog rendezésének módját nem határozták meg, ezért az elsőfokú bíróság helytállóan alkalmazta a keresetre a Ptk. 137. §-ának rendelkezéseit.
[33] A tulajdonostársak ugyanakkor a társasház közös tulajdonában álló földterületen építettek, ezért a Ptk. és a 2003. évi CXXXIII. törvény (Tht.) szabályai együttesen alkalmazandók, a Tht. speciális szabályai szerint pedig a garázsokat külön lapon, közös tulajdoni hányaddal együtt kell nyilvántartani.
[34] Az I-III. r. alperesek felülvizsgálati kérelme elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére és a keresetet elutasító ítélet meghozatalára, másodlagosan mindkét fokú ítélet hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítására irányult.
[35] Az alperesek felülvizsgálati kérelme a következők miatt nem alapos.
[36] Az I-III. r. alperesek anyagi jogi szabály, a Ptk. 137. §-ának megsértésére, és e vonatkozásban a bizonyítékok téves értékelésére – Pp. 206. § (1) bekezdés – hivatkoztak.
[37] A Kúria előrebocsátja: a felülvizsgálati eljárásban a Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem keretei között bírálhatja felül, azzal, hogy eljárásában értelemszerűen a Pp. 3. § (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően kötik a kereseti kérelemben előadottak is.
[38] E vonatkozásban a fél által előadott kérelem [a Pp. 121. § (1) bekezdése e) pontjának megfelelő „petitum"] az, amitől a bíróság nem térhet el, ha azonban a bírósághoz intézett kereseti kérelem (petitum) a fél által megjelölthöz képest eltérő jogcímen teljesíthető, és az ahhoz szükséges adatok, bizonyítékok rendelkezésre állnak, a bíróságnak döntése során lehetősége van eltérő kereseti jogcím alkalmazására is [Pp. 121. § (1) bekezdés c) pont].
[39] Az adott esetben a felperesek tulajdonszerzésük jogalapjaként a Ptk. 137. §-ára hivatkoztak, de utaltak az alapító okiratra is, mint az építkezéssel kapcsolatos megállapodásra.
[40] A Kúria rámutat: a Ptk. 137. §-ának rendelkezései a felek megállapodásához képest szubszidiárius jelleggel szabályozzák a ráépítés jogkövetkezményeit, elsődleges ugyanis a felek megállapodása. Olyan eset is előfordul, hogy a felek ugyan megállapodnak az építkezés jogkövetkezményeiben, ez a megállapodás azonban nem teljes körű; ilyenkor – kisegítő jelleggel – sor kerülhet a Ptk. szabályainak alkalmazására is.
[41] A rendelkezésre álló bizonyítékok, valamint a kereseti kérelem alapján azt lehetett megállapítani, hogy a tulajdonostársak a társasház alapításakor egységesen, minden egyes garázsépítő vonatkozásában azonos jogi megoldással kívánták rendezni az egyidejűleg készült (a főépület alatti), valamint az utóbb épülő, ún. udvari garázsok jogi helyzetét. A Kúria utal arra: a társasház 1971-ben történt alapításakor a társasházakra vonatkozó rendelkezéseket az 1924. évi XII. tc. tartalmazta, amelynek 1. és 2. §-ai lehetőséget adtak a jövőben elkészülő építmény vonatkozásában a társasház alapítására, ily módon a még nem létező, udvari garázsok tekintetében az alapítók rendelkezésének nem volt jogi akadálya.
[42] Az alapító okirat garázsokra vonatkozó rendelkezéseit az előzményi perekben eljárt bíróságok több esetben, több vonatkozásban értelmezték: megállapították, hogy az abban foglaltak szerint a garázzsal nem rendelkező tulajdonostársakat a garázs építésének joga az alapító okirat alapján, a többi tulajdonos külön megkérdezése nélkül megilleti, és megállapították azt is, hogy az udvari garázst építő tulajdonos a garázs alatti, a társasház közös tulajdonában álló földterületet ingyen használhatja.
[43] Továbbra is rendezetlen maradt azonban a garázsok tulajdonjogi helyzete, ingatlan-nyilvántartási bejegyzése – ennek tisztázása várt a jelen peres eljárásra.
[44] A jogerős ítéletet hozó másodfokú bíróság helytállóan utalt arra, hogy a társasháztulajdon sajátosságaiból adódóan a jelen esetben a Ptk. rendelkezéseihez képest speciális jogszabály: a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény (Tht.) szabályait is alkalmazni kell, az annak megfelelő nyilvántartási mód pedig a társasházi különlap, és azon a külön tulajdon, valamint a közös tulajdoni hányad feltüntetése [az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (Inytv.) 24. § (2) bekezdése, valamint az Inytv. végrehajtására kiadott 109/1999. (XII. 29.) FVM rendelet (Inyvhr.) 54. § (1) bekezdése].
[45] Tévesen utalt azonban a másodfokú bíróság arra, hogy a per adataiból nem volt feltárható a felek ráépítés jogkövetkezményeire vonatkozó megállapodása.
[46] A felperesek helytállóan hivatkoztak tulajdonszerzésük polgári jogi alapjaként a ráépítésre, a per adatai alapján ugyanakkor megállapítható volt, hogy a tulajdonostársak az udvari garázsok felépítésének jogkövetkezményeit egyfelől az alapító okiratban előzetesen meghatározták, másfelől – az utóbb bekövetkezett eseményekre figyelemmel, ráutaló magatartással – azt pontosították.
[47] A rendelkezésre álló adatokból a következők állapíthatók meg: az alapító okirat és az előzményi perekben hozott ítéletek értelmében nem vitatható a garázzsal nem rendelkező tulajdonosok építési jogosultsága, a területhasználat ingyenessége, és az sem, hogy az így felépült garázzsal kapcsolatos tulajdonosi jogosultságok az építkező tulajdonost (jogutódát) illetik. Abból, hogy a tulajdonostársak a garázsokról az alapító okiratban rendelkeztek és nem kifogásolták a főépület alatti, valamint az utóbb épült 8. számú udvari garázsok társasházi különlapra történő bejegyzését, az a következtetés vonható le, hogy a garázsokat a társasháztulajdonon belül, külön tulajdonként kívánták nyilvántartani [Ptk. 218. § (3) bekezdés, 240. §], így a garázsok társasházi különlapokon történő nyilvántartása megegyezett a tulajdonostársak szándékával.
[48] A Kúria utal arra: az a körülmény, hogy az udvari garázsok nem pontosan a „régi épület” helyén létesültek, ugyancsak előzményi per tárgya volt, ezért ma már nem vitatható, míg az I. r. alperes telekhányad utáni ellenérték fizetésre vonatkozó előadása olyan új tényállítás, amely a felülvizsgálati eljárást megelőzően a perben nem merült fel, így eljárási korlátok miatt figyelembevételére a felülvizsgálati eljárásban nincs lehetőség [Pp. 275. § (1) bekezdés].
[49] A felperesek helytálló észrevétele szerint az I. r. alperes e nyilatkozata ellentétben is áll a per eddigi adataival: a peres eljárásban a felek mindvégig az építkezés költségeire – nem a telekhányad árára – nyilatkoztak, az építési költségeket pedig valamennyi építkező tulajdonostárs maga viselte.
[50] Az alapító okirat ugyan nem tért ki a garázsok által képviselt tulajdoni hányadok meghatározására, a felosztás alapját azonban – a területarányos számítási módból kikövetkeztethetően – meghatározta: abból, hogy a garázsok a lakásokhoz tartozó helyiségként szerepelnek, az következik, hogy a tulajdoni hányadok megoszlanak a lakás- és a garázs-területek között. Az alapító okirat nem tartalmazza az építkezés jogkövetkezményeinek kifejezett, szabatos meghatározását, az utóbb bekövetkezett és a tulajdonosok által nem kifogásolt események (így a garázsok különlapra történő bejegyzése) azonban iránymutatást adnak az alapító okirat rendelkezéseinek értelmezéséhez, rávilágítanak a tulajdonostársak alapításkori szándékára, amely a per tárgyát képező garázsok helyzetének rendezésekor is irányadó.
[51] A Kúria kihangsúlyozza: abból, hogy az alapító okirat rendelkezik a garázsokról, megállapítható, hogy a tulajdonosok valamennyi garázst a társasháztulajdon „keretein belül kívánták tartani”, így a Ptk. 97. § (2) bekezdése szerinti ún. osztott tulajdon alkalmazása eleve kizárt.
[52] Amennyiben az udvari garázsok tekintetében a tulajdonostársak ettől el kívántak volna térni, erre irányuló kifejezett, az alapító okiraton kívüli szabályozás lett volna szükséges [Ptk. 97. § (2) bekezdés]. Az alapító okirat azonban csak a társasháztulajdonra vonatkozhat, e keretek között pedig az önálló ingatlanok nyilvántartása csak társasházi különlapokon történhet [Inytv. 24. § (2) bekezdés, Inyvhr. 54. § (1) bekezdés].
[53] Mindezek szerint a felperesek garázstulajdonának jogi alapjait az alapító okirat formájában a tulajdonosok megállapodása teremtette meg, amely megállapodás a ráépítés jogkövetkezményeinek megállapításánál a Ptk. 137. §-ában foglaltakkal szemben elsőbbséget élvez [az 1959. évi IV. törvény (Ptk.) alkalmazási körében még irányadó PK 7. számú állásfoglalásának I. pontja]. Az előzőekből az is következik, hogy megállapodás hiányában, a törvényi rendelkezések alapján lehetőség sem lett volna arra, hogy az udvari garázsok a társasháztulajdonhoz tartozzanak, a ráépítési igényt csak a Ptk. 137. §-ának keretei között elbírálva az udvari garázsok és a társasházi földterület elváló tulajdonának kialakítására kerülhetett volna sor, ez azonban ellentétes a per előbbiekben ismertetett adataival.
[54] A kifejtettek értelmében a jogalap tekintetében a Kúria eltért a felperesek által megjelölt és az eljárt bíróságok által alkalmazott Ptk. 137. §-tól, és a ráépítés jogkövetkezményeit a feleknek az alapító okiratban kifejezett, az utóbb bekövetkezett események – ingatlan-nyilvántartási bejegyzések, udvari garázs építések – kapcsán tanúsított ráutaló magatartása szerint, az annak megfelelően pontosított megállapodásuk – alapján vonta le.
[55] A tulajdonosok ugyanis nem kifogásolták, hogy a főépület alatti, valamint az ún. 8. számú garázst a földhivatal társasházi különlapokra, önálló ingatlanokként jegyezte be, nem vitatták, hogy az alapító okirat valamennyi garázsra kiterjedő szabályozást ad, annak kapcsán csak a tulajdoni hányadok változatlanul hagyásához ragaszkodtak, ezáltal az alapító okirat ennek megfelelő tartalma a Ptk. 218. § (3) bekezdésében és a Ptk. 240. § (1) bekezdésében foglaltak értelmében megállapítható.
[56] A bíróságra a továbbiakban az a feladat hárult, hogy az ingatlan-nyilvántartáson kívül megszerzett tulajdonjog átvezetéséről intézkedjen az ennek megfelelően módosított alapító okirat alapján, azaz a természetben már kialakult helyzetnek megfelelő ingatlan-nyilvántartási állapotot létrehozza.
[57] Az előzőekben ismertetett megállapodásra figyelemmel egyértelmű volt, hogy a per tárgyát képező két garázst is a társasháztulajdonon belül kell elhelyezni.
[58] A Kúria utal arra: az alperesek által hivatkozott „osztott tulajdon” a Ptk. 97. § (2) bekezdése értelmében a földterület és a felépítmény elváló, önálló tulajdonára vonatkozó szabály, olyan adat viszont – a felülvizsgálati kérelem II./A. pontjában foglaltaktól eltekintve – nem merült fel a perben, hogy az utóbb épült garázsok tekintetében ez lett volna a tulajdonostársak szándéka, és a társasháztulajdon mellett önálló ingatlanként nyilvántartott garázsépítményeket kívántak volna létrehozni.
[59] Mindezek szerint a másodfokú bíróság helytállóan hangsúlyozta a Tht. rendelkezéseinek alkalmazását, mert az ingatlan jogi jellegére figyelemmel az adott esetre egymással összhangban alkalmazandók a Ptk. és a Tht., valamint az alapító okirat rendelkezései.
[60] A társasháztulajdonban a Tht. és az előzőekben hivatkozott ingatlan-nyilvántartási jogszabályok szerint a külön tulajdon nyilvántartása ingatlan-nyilvántartási különlapokon történik, azzal, hogy a földterületen nem a Ptk. 155. §-a, hanem mint az osztatlan közös tulajdonban álló föld résztulajdonosa szerez használati jogot a tulajdonostárs.
[61] Ebből következik az is, hogy a közös tulajdonú területek nem csökkennek az újabb társasházi különlapok megnyitásával – az udvar egésze változatlanul közös tulajdonban marad – és a tulajdoni arányok sem módosulnak, azok csupán – az alapító okiratban alkalmazott számítást követve – megoszlanak a külön tulajdonú lakás és a külön tulajdonú garázs között. Mindebből következik az is, hogy a tulajdonostársat – mivel további tulajdoni hányadokat nem szerez – a garázsépítés költségeinek viselésén kívül további fizetési kötelezettség nem terheli.
[62] A kifejtettek alapján a felperesek tulajdonszerzésének jogcímét az eljárt bíróságok helytállóan minősítették ráépítésnek, azzal, hogy annak alapja a felek alapító okiratba foglalt megállapodása, s a pert tárgyaló bíróságoknak a Ptk. 116. §-ának megfelelően ítéletükben a ráépítés ingatlan-nyilvántartási jogkövetkezményeit kellett rendezniük.
[63] A Kúria ennyiben és ebben az értelemben eltért a felperesek által megjelölt és a jogerős ítéletben foglalt jogcímtől, mert a ráépítés vonatkozásában nem a Ptk.-t, hanem az alapító okiratot, azaz a felek megállapodását vette alapul.
[64] Ennek az eltérésnek azonban a Pp. 3. § (2) bekezdése értelmében nem volt akadálya, ezért a Kúria a jogerős ítélet érdemben helyes döntését a Pp. 275. § (3) bekezdése értelmében – az ismertetett indokolásbeli eltéréssel – hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. I. 20.775/2013.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás