PÜ BH 2014/209
PÜ BH 2014/209
2014.07.01.
Nem fedezetelvonó a szerződés, ha az ellenérték fejében szerződő félnek nincs tudomása arról, hogy az átruházott ingatlan valamilyen követelés fedezete lett volna [1959. évi IV. tv. (Ptk.) 203. §].
[1] Az alperesek 1988. szeptember óta házasok voltak, házasságukból három gyermek született.
[2] Az alperesek utolsó közös lakása a perbeli ingatlan volt, amely 1/2-1/2 arányban állott a tulajdonukban.
[3] Az alperesek életközössége 2005., 2006. évben megromlott, gyermekeikre tekintettel változatlanul együtt laktak, de külön gazdálkodtak és csak a gyermekek körüli közös teendőket beszélték meg.
[4] 2010 októberében a II. r. alperes az ingatlanból elköltözött, majd 2011. január 5-én a házastársak házassági vagyonközösséget megszüntető megállapodást kötöttek. Ebben rendelkeztek arról, hogy az I. r. alperes tulajdonába kerül a közös ingatlanból a II. r. alperest megillető 1/2 tulajdoni hányad. Az I. r. alperes ennek fejében vállalta az ingatlanon fennálló teljes hiteltartozás kifizetését, ennek összege a kifizetéskor 8 900 000 forintot tett ki. Az alperesek házasságát a bíróság 2011. május 26-án jogerősen felbontotta.
[5] A Cs. Kft. és a felperes pénzintézet között 2009. június 10-én 111 000 000 forint összegű, 2010. június 16-án 20 000 000 forint összegű hitelkeret szerződés, illetve 2010. június 16-án 200 000 000 forint összegű kölcsönszerződés jött létre, amelyet közokiratba foglaltak. Mindhárom szerződés esetében a tartozások megfizetéséért a II. r. alperes készfizető kezességet vállalt.
[6] A felperes a szerződéseket 2011. február 24. napján azonnali hatállyal felmondta. A felmondás mellett a II. r. alperes részére fizetési felszólítást is kézbesítettek azzal, hogy a fizetési kötelezettsége esedékessé vált. Az egyenes adós és a készfizető kezesek, így a II. r. alperes a tartozásukat a felperesnek nem fizették meg.
[7] A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg a Ptk. 203. §-a alapján az I. és II. r. alperesek között létrejött házastársi vagyonközösséget megszüntető szerződés vele szembeni hatálytalanságát, mert az fedezetelvonó szerződés és kötelezze az I. r. alperest annak tűrésére, hogy a II. r. alperes ellen vezetett végrehajtás eredménytelensége esetén a felperes az ingatlanból keressen kielégítést. A pertárgy értékét a felperes 6 000 000 forintban jelölte meg.
[8] Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Előadták, hogy a megállapodásuk nem fedezetelvonó szerződés. Az I. r. alperes jóhiszeműen szerezte meg a tulajdonjogot ellenérték fejében és a II. r. alperes tartozásairól nem volt tudomása, figyelemmel arra, hogy a kapcsolatuk már évekkel a kötelezettségvállalás előtt megromlott.
[9] Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy a Ptk. 203. § (1) bekezdése szerint azt kell vizsgálnia, hogy a felperes kielégítési alapját ezzel a szerződéssel részben vagy egészben elvonták-e, illetve, hogy a szerző fél, az I. r. alperes rosszhiszemű volt vagy reá nézve ingyenes előny származott-e.
[10] Hivatkozott a 203. § (2) bekezdésére is, amely szerint a hozzátartozóval kötött szerződés esetében a rosszhiszeműséget, illetve az ingyenességet vélelmezni kell.
[11] A bíróság álláspontja szerint az alperesek bizonyították, hogy fedezetelvonás nem történt. A meghallgatott tanúk, valamint az okiratszerkesztő ügyvéd is egyértelműen azt erősítette meg, hogy az I. r. alperesnek nem volt tudomása a II. r. alperes kötelezettségeiről. Az I. r. alperes megváltotta a II. r. alperes tulajdoni hányadát a közös adósság reá eső részének kiegyenlítésével és tehermentesítette az ingatlant. A felperes követelése tehát a szerződéskötés időpontjában esedékes volt ugyan, de emellett az I. r. alperes rosszhiszeműségét vagy az ingyenességet is bizonyítani kellett volna az ügyben.
[12] A felperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és megállapította, hogy az alperesek között 2011. január 5. napján létrejött házastársi vagyonközösséget megszüntető szerződés a felperessel szemben hatálytalan. Az I. r. alperest annak tűrésére kötelezte, hogy a perbeli ingatlanból a felperes a követelését kielégítse.
[13] Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az ellenérték fejében szerző fél esetében is megállapítható a szerződés fedezetelvonó jellege, ha a szerző fél rosszhiszemű volt. A fél akkor rosszhiszemű, ha a szerződéskötéskor tudott vagy tudnia kellett a kötelezettel szemben fennálló követelésről és arról, hogy a szerződéssel a jogosult kielégítési alapját elvonják.
[14] A törvényszék ítéletének indokolásában mérlegelte, hogy a szerződéskötéskor a felperes követelése már végrehajtási szakaszban volt és arra a következtetésre jutott, hogy az I. r. alperesnek is tudnia kellett a II. r. alperes kötelezettségéről. Ezt arra alapította, hogy a házassági bontóperben a házassági életközösség megszakadásának időpontját 2010 októberében jelölték meg és ez szerepel a házassági vagyonközösségi szerződésben is. Figyelemmel arra, hogy a II. r. alperes 2010. június 16-án, illetve ezt megelőző időpontokban vállalt készfizető kezességet a felperes részére, ebben az időpontban még az életközösség fennállott.
[15] A másodfokú bíróság ítéletében a Csjt. 30. § (1) és (2) bekezdését is felhívta utalva arra, hogy a II. r. alperes által kötött ügyletek az I. r. alperes hozzájárulásával kötött ügyleteknek minősülnek. Álláspontja szerint ezt a vélelmet az I. r. alperesnek kellett volna megdöntenie, ami a perben nem vezetett sikerre.
[16] A törvényszék a Pp. 206. §-a szerint elvégzett mérlegelésével arra a következtetésre jutott a törvényi vélelemből fakadóan, hogy az I. r. alperes tudott a házastársa kötelezettségvállalásáról és a szerződéskötés a felperes kielégítési alapjának elvonása érdekében történt meg, így a II. r. alperes eljárása rosszhiszemű volt.
[17] A jogerős ítélet ellen az I. r. alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Ebben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
[18] A felülvizsgálati kérelmet a Kúria az alábbiak szerint találta megalapozottnak.
[19] A felperes kereseti kérelme a Ptk. 203. §-án alapult. Abban az esetben, ha a bíróság az alperesek között létrejött szerződés relatív hatálytalanságát a felperes javára megállapítja, úgy az I. r. alperes a perbeli szerződéssel megszerzett 1/2 tulajdoni hányad vonatkozásában lenne köteles helytállni a felperes követelésének kielégítése érdekében a perbeli ingatlanból.
[20] A kereseti kérelem azonban azt nem tartalmazta, hogy az I. r. alperes a saját tulajdoni hányadával is helytállni köteles. Ennek ellenére a másodfokú bíróság azt is vizsgálta, hogy az I. r. alperes mint házastárs a Csjt. 30. § (1) és (2) bekezdése szerint köteles-e a tartozásokért helytállni, vélelmezhető-e a házassági életközösség fennállására tekintettel az, hogy hozzájárult a II. r. alperes által kötött ügyletekhez.
[21] A másodfokú bíróság az említett jogszabályhely alapján az I. r. alperest a teljes ingatlan vonatkozásában kötelezte a kielégítés tűrésére. A másodfokú bíróság tehát súlyos eljárási szabálysértést követett el amikor az I. r. alperesnek a saját tulajdoni hányadával való helytállási kötelezettségét is ítélkezése körébe vonta. Ezzel a Pp. 215. §-át megsértve túlterjeszkedett a felperes kereseti kérelmén.
[22] Jogszabálysértő a másodfokú ítélet amiatt is, hogy a Csjt. 30. §-a alkalmazása esetén rendelkeznie kellett volna arról is, hogy az I. r. alperes helytállási kötelezettsége mire terjed ki. A Csjt. 30. § (3) bekezdése értelmében ez a felelősség nemcsak a perbeli ingatlan I. r. alperes nevén álló 1/2 részére, hanem a közös vagyonból reá eső többi vagyontárgyra is kiterjedne.
[23] A másodfokú ítélet emellett nem tartalmazza, hogy a felperes által megjelölt 6 000 000 forintos pertárgy értéket figyelembe véve a több százmillió forintos fennálló követelésből az I. r. alperes a perbeli ingatlanból való kielégítést milyen összeg erejéig köteles tűrni [lásd az 1/2011. (VI. 15.) PK vélemény 7. pontját].
[24] Miután a kereseti kérelmen való túlterjeszkedés olyan súlyos eljárási szabálysértés, amelyet a felülvizsgálati eljárást lefolytató bíróságnak is hivatalból kell észlelnie, illetve a felülvizsgálati kérelem is utalt a Csjt. 30. § jogszabálysértő alkalmazására, a Kúria a másodfokú bíróság jogszabálysértő ítéletét a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte.
[25] A másodfokú bíróság a jelen ügyben tévesen alkalmazta a Csjt. 30. § (2) bekezdésében foglaltakat azért is, mert a II. r. alperes kezességet vállalt a felperes javára. A kezesség vállalása nem visszterhes ügylet, kivéve, ha a kezes a kötelezettségvállalásért ellenértéket kapott. (Pfv. II. 22.941/1999.). A perben nem merült fel olyan adat, hogy a II. r. alperes a kezességvállalásáért ellenértéket kapott volna, ezért az ügyletet nem lehet az I. r. alperes hozzájárulásával kötött ügyletnek tekinteni, akkor sem, ha annak megkötésére a házassági életközösség fennállása alatt került sor.
[26] Ezt követően a Kúriának azt kellett megvizsgálnia, hogy az I. r. alperes felülvizsgálati kérelmében foglaltak helytállóak-e, vagyis megállapítható-e, hogy az I. r. alperes nem volt rosszhiszemű, így vele szemben a Ptk. 203. § (1) és (2) bekezdése alapján a szerződés relatív hatálytalansága nem állapítható meg.
[27] A másodfokú bíróság a fedezetelvonást azért látta megállapíthatónak, mert az I. r. alperes a törvényi vélelemből fakadóan tudott a házastársa kötelezettségvállalásáról. Ez az álláspont azonban nem helytálló. A Csjt. 30. § (2) bekezdése szerinti vélelmezett hozzájárulás alapján a Ptk. 203. § (1) bekezdés alkalmazásához szükséges rosszhiszeműség nem állapítható meg. Ahhoz az szükséges, hogy a szerző fél valóban tudjon a követelésről, illetve arról tudnia kelljen. [1/2011. (VI. 15.) PK vélemény 5. pont]. A tényleges tudomás vélelem alapján nem állapítható meg.
[28] Jogerős ítéletében a másodfokú bíróság a Csjt. 30. § (2) bekezdése szerinti vélelmet a fentiekkel kifejtettek szerint tévesen alkalmazta, de annak helyes figyelembevétele sem alapozná meg az I. r. alperes rosszhiszeműségét.
[29] A másodfokú bíróság a fedezetelvonást arra is tekintettel tartotta megalapozottnak, hogy az alperesek a házassági bontóperükben, illetve a vagyonközösséget megszüntető szerződésükben az életközösségük megszakadását ahhoz az időponthoz kötötték, amikor a II. r. alperes a közös ingatlanból ténylegesen elköltözött. Ez az időpont kétségtelenül a II. r. alperes kötelezettségvállalását követő volt.
[30] Ugyanakkor a peradatok az elsőfokú bíróság ítéletében foglaltakat támasztották alá. A vagyonközösséget megszüntető szerződést készítő ügyvéd tanúvallomásából az volt egyértelműen megállapítható, – amit az alperesek gyermekei, illetve az összes kihallgatott tanú alátámasztott, – hogy a felek kapcsolata már a 2005., 2006. évben súlyosan megromlott, lényegében külön gazdálkodtak, a közös lakásban való együttélést a kiskorú gyermekekre figyelemmel tartották fenn, de egymás ügyeiről ezt követően már nem tájékozódtak.
[31] A Kúria szerint életszerű, és a mindennapi életben gyakran előfordul, hogy a felek a gyermekeik felnőtté válását követően rendezik jogilag a már tönkrement kapcsolatukat, ekkor válnak el, és szüntetik meg a vagyonközösséget. Az együttlakás azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy egymás ügyeiről részletes tudomásuk lenne.
[32] A tanúként kihallgatott okiratszerkesztő ügyvéd – akinek vallomása minden tekintetben elfogulatlannak minősül – előadta azt is, hogy az I. r. alperes azért váltotta magához a közös ingatlanban a II. r. alperest megillető 1/2 tulajdoni hányadot, mert nehézségeik voltak az ingatlanon fennálló bankkölcsön közös törlesztése kapcsán és ezt a helyzetet úgy kívánták rendezni, hogy a II. r. alperes szabaduljon a hitelterhektől és az ingatlan az abban élő I. r. alperes tulajdonába kerüljön.
[33] A Kúria álláspontja szerint tehát az ügylet célja nem a fedezetelvonásra irányult, és a Ptk. 203. §-ban foglalt egyéb feltételek sem állnak fenn a jelen ügyben. A II. r. alperes ugyanis az I. r. alperesre az ingatlanhányadát ellenérték fejében ruházta át, az I. r. alperes pedig bizonyította, hogy a II. r. alperes ügyleteiről nem volt tudomása és azokról a körülmények folytán nem is kellett tudnia.
[34] A Ptk. 203. §-ban foglalt többi feltétel teljesült a felperes igényét illetően, így nem vitásan a felperes követelése esedékessé vált a szerződéskötés időpontjában és az is megállapítható, hogy a II. r. alperes ezen ingatlanhányada a felperes követelésének fedezetéül szolgált volna.
[35] Ugyanakkor az ellenérték fejében szerző fél esetében a bíróságnak gondosan vizsgálnia kell, hogy a fedezetelvonó jelleg ezen jogszerző fél előtt is bizonyítottan ismert volt-e. A jelen ügyben az ügy körülményei ezt nem támasztották alá.
[36] A jogerős ítélet tehát a kifejtettek alapján jogszabálysértő, ezért a Kúria azt hatályon kívül helyezte és a jogszabályoknak megfelelő elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
(Kúria Pfv. VI. 21.237/2013.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás