KÜ BH 2014/223
KÜ BH 2014/223
2014.07.01.
A hatóság a helyszíni ellenőrzésre vonatkozó, mérési eredményt is tartalmazó jegyzőkönyvet köteles az ügyfélnek megküldeni olyan időpontban, hogy arra időben észrevételt tehessen, álláspontját ellenőrző méréssel, vagy egyéb bizonyítékok előterjesztésével alátámassza. Ha ellentétes nyilatkozatok állnak rendelkezésre, nem mellőzhető a fél nyilatkozat tételre történő felhívása. Több garanciális eljárási szabály megszegése esetén a kiszabott bírság is jogszabálysértő [2004. évi CXL. tv. 15. § (3) bek. 40. § (8) bek., 57. § (3) bek., 88. § (4) bek., 92. §; 1995. évi LIII. tv. 98. §, 284/2007. (X. 29.) Korm.r. 2. §; 93/2007. (XII. 18.) KvVM r. 1. § (3) bek.].
[1] Az elsőfokú környezetvédelmi hatóság panaszbejelentés alapján a felperes üzemeltetésében lévő Budapest I. kerület Duna jobb parti kikötő üzemi létesítmény környezetet zavaró zajkeltése miatt 2009. december 11. napján kelt határozatában a felperes telephelyén nappal 6-22 óráig 55 dB/A, éjjel 22-6 óráig 45 dB/A határértéket állapított meg, amelyről folyamatosan köteles gondoskodni.
[2] Az elsőfokú hatóság 2010. augusztus 10. és 2010. szeptember 26. napján a felperes távollétében, értesítése nélkül zajkibocsátási határérték teljesítését ellenőrző zajmérést végzett. A vizsgálati jegyzőkönyvben a zajszintmérés alapján megállapította, hogy a kikötő zajforrásainak működéséből származó zaj meghaladta a korábbi határozatában előírt zajkibocsátási határértéket.
[3] Az elsőfokú hatóság 2010 decemberében H. D.-t nyilatkoztatta meg felperes nevében, majd 2011 márciusában értesítette az ellene megindult közigazgatási eljárásról.
[4] Az elsőfokú hatóság 2011. június 1. napján kelt határozatában a felperest a zajkibocsátási határérték túllépés miatt 4 743 000 forint zajvédelmi bírság megfizetésére kötelezte.
[5] A fellebbezés folytán eljárt alperes 2011. szeptember 20. napján kelt határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
[6] Határozata indokolásában rögzítette, hogy az elsőfokú hatóság korábbiakban zajkibocsátási határértéket megállapító határozatot hozott, amely jogerőre emelkedett. Az ellenőrző mérések alapján – melyet a felügyelőség a zaj- és rezgéskibocsátás ellenőrzésének módjáról szóló 93/2007. (XII. 18.) KvVM rendelet alapján végzett – megállapításra került, hogy a határozat szerinti kibocsátási határértéket a felperes által üzemeltetett telephely egységei meghaladták. A legnagyobb zajkibocsátási határérték-túllépés mértékszáma 15 dB/A volt. A zajvédelmi bírság kiszabására ezen határérték túllépése miatt került sor. Indokolásában kiemelte, hogy a hajókikötő, mint üzemi zajforrás zajkibocsátását a környezeti zaj és rezgés elleni védelem egyes szabályairól szóló 284/2007. (X. 29.) Kormányrendelet (Zr.) 2. § i) pontja, és zajkibocsátási határértékek megállapításának, valamint a zaj- és rezgéskibocsátás ellenőrzésének módjáról szóló 93/2007. (XII. 18.) KvVM rendelet (Zkhr.) 1. § (3) bekezdésében előírtak szerint rendszeresen (évente legalább 12 alkalommal) előforduló legnagyobb környezeti zajkibocsátású üzemelési állapot alapján kell értékelni.
[7] Alperes határozata ellen a felperes nyújtott be keresetet, amelyben kérte, hogy a bíróság az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően helyezze hatályon kívül.
[8] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította.
[9] Határozata indokolásában utalt arra, hogy a felperes által megjelölt, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvényben (a továbbiakban: Ket.) rögzített eljárási kifogások kapcsán a zajbírság kiszabására irányuló eljárásban az ágazati anyagi jogszabályok, így a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (Kvtv.), Zr. és Zkhr. rendelkezései alkalmazandók.
[10] A Zkhr. 4. számú melléklet 1.4. pontja, valamint a 4.4.1. pont alapján elvégzett zajszintmérés az irányadó jogszabályban foglaltaknak megfelelt, a helyszíni ellenőrzés külső vizsgálattal elvégezhető volt, az a felperesi üzemeltető közreműködése nélkül is irányadó, mert a mérés hiteles és akkreditált műszerekkel történt. Tekintettel arra, hogy az ellenőrzés során a szokásostól eltérő rendkívüli üzemelési, működési körülmény nem állt fenn, a mérést megismételni nem kellett.
[11] A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében felperes a jogerős ítélet, valamint az első- és másodfokú közigazgatási határozat hatályon kívül helyezését, és a közigazgatási hatóság új eljárásra kötelezését kérte.
[12] Felülvizsgálati kérelmében kifejtette, hogy az elsőfokú hatóság a Ket. irányadó eljárási rendelkezéseit több ponton megsértette. Az eljárás során a felperes jogai sérültek azzal, hogy a közigazgatási eljárást és szemlét úgy folytatta le a hatóság, hogy azon a felperes mint ügyfél nem vehetett részt, és nem tehetett az ügyben érdemi nyilatkozatot.
[13] A felperes felülvizsgálati kérelme alapos a következők miatt.
[14] A Kúria álláspontja szerint a jogerős ítélet az ügyben irányadó tényállást helytállóan rögzíti, azonban az abból levont jogkövetkeztetés a felperes által megjelölt eljárási szabálysértések tekintetében alapvetően téves.
[15] A jelen felülvizsgálattal érintett zajvédelmi bírság kiszabásának jogalapját azon hatósági megállapítás képezte, mely szerint a korábban megállapított határértéket az ellenőrzés szerint a felperes túllépte. Ezen megállapítás alapját a zajkibocsátást ellenőrző mérés adatai alapján elkészített vizsgálati jegyzőkönyv képezte.
[16] Tévedett az elsőfokú bíróság akkor, amikor a hatóság által eszközölt eljárási cselekmények esetén a Ket. garanciális szabályainak betartását érdemben nem vizsgálta arra hivatkozással, hogy elsődlegesen jelen eljárás lefolytatására az ágazati jogszabályok (Kvtv. Zkhr.) irányadóak. A Kúria rámutat arra, hogy jelen ügyben a Ket. 13. § (3) bekezdése alapján a Ket. eljárási szabályait alkalmazni kellett, a speciális zajvédelem körébe tartozó eljárási rendelkezések mellett.
[17] A Ket. 88. § (4) bekezdésére tekintettel a környezetvédelmi hatóság helyszíni ellenőrzésének lefolytatására, és ezzel kapcsolatban az ügyfél értesítésére és a helyszíni ellenőrzés akadályozására a szemlére vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. Ezért a Ket. 57. § (2) bekezdése alapján az elsőfokú hatóságnak ugyan lehetősége volt arra, hogy a felperes előzetes értesítését a vizsgálat lefolytatásáról mellőzze, mivel az értesítés az ellenőrzés eredményességét veszélyeztette volna.
[18] A Kúria azonban hangsúlyozza, hogy a zajmérés egy olyan vizsgálatot jelent, amely annak egyszeri és szinte megismételhetetlen voltára tekintettel megállapításai utóbb nem rekonstruálhatók, nem ellenőrizhetők. Az ott megállapított eredmények egy újabb vizsgálat során nagy valószínűséggel nem reprodukálhatóak. Erre figyelemmel kiemelt jelentősége van annak, hogy az ellenőrzés, a mérés lefolytatása során a hatóság az eljárási szabályokat maradéktalanul betartsa, ezzel az ügyfél számára biztosítsa jogai érdemi gyakorlását.
[19] A perbeli esetben a felperes számára az eljárás során lehetővé kellett volna tenni annak bizonyítását, hogy nem követett el határérték túllépést. A Ket. szemlére és hatósági ellenőrzésre vonatkozó szabályai, valamint az irányadó Zkhr. 4. sz. mellékletének figyelembevételével a jegyzőkönyvet észrevételre a felperesnek rövid időn belül meg kellett volna küldeni, hogy lehetősége legyen arra nyilatkozatot tenni.
[20] A mérési jegyzőkönyv megküldésének hiányában a hatóság mintegy hat hónap időtartamban megfosztotta a felperest attól, hogy a mérési eredmények konkrét ismeretében észrevétellel éljen a hatóság által rögzített megállapításokra. A 2010. augusztus 10. és szeptember 26. napján tartott mérést követően csak 2011. március 2. napján kelt leveléből szerzett tudomást a felperes az eljárás megindításáról, ezzel a hatóság megsértette a jegyzőkönyv megküldésére vonatkozó kötelezettségét előíró jogszabályt.
[21] A hatóság 2010. december 8-án helyszíni szemlét tartott a felperes Hajógyári szigeten lévő telephelyén, azonban ezen időpontban anélkül rögzítette a jegyzőkönyvben a helyszínen jelenlévő személy nyilatkozatát, hogy e személy meghatalmazotti státuszát a Ket. 40. §-a alapján vizsgálta volna.
[22] A Kúria hangsúlyozza, hogy a helyszíni szemlén a Ket. 57/A. § (4) bekezdése alapján az ott jelenlévő személytől a hatóság felvilágosítást kérhetett, azonban az nem tekinthető azonosnak a fél nyilatkozatával. A Zkhr. 4. sz. melléklet 1.4. pontja kifejezetten azt az előírást tartalmazza, hogy a hatóságnak az üzemeltető személyes közreműködése, személyes jelenléte nélkül lefolytatott mérést követően az üzemeltetőtől kell nyilatkozatot kérnie arra vonatkozóan, hogy a mérés ideje alatt nem fordult elő a szokásostól eltérő, rendkívüli üzemelési, működési körülmény. A Zkhr. ugyanezen pontja azt is leszögezi, hogy vitás esetben a mérést az üzemeltető jelenlétében vagy más alkalommal az üzemeltető előzetes értesítése után meg kell ismételni.
[23] Mindebből megállapítható, hogy az egyszeri, és a későbbiekben nem reprodukálható körülményeknek a zajszint mérés körében kiemelkedő jelentősége van. Amennyiben a felperes Zkhr. szerinti nyilatkozattételi jogával nem tudott élni, vagy azt nem az arra jogosult tette meg, az az üzemeltető felperes nyilatkozataként nem értékelhető. Az aktuális, mérés időpontjában fennálló működési körülményeknek kiemelt jelentősége van a határérték túllépése és a határérték index mértékszám figyelembevételével a bírság kiszabása körében is, így az e körben tett nyilatkozat csak olyan személytől származhat, aki a felperes képviseletére jogosult.
[24] A Kúria megállapította, hogy a hatóság a Ket. 92. §, valamint 57. § (3) bekezdésében foglaltakat megsértette, amikor felperes részére a szemléről készült jegyzőkönyvet észrevételre nem küldte meg. A helyszíni szemle jegyzőkönyvében foglalt nyilatkozat figyelembevételével a hatóságnak a Ket. 40. § (8) bekezdése alapján a tényállás tisztázási kötelezettség körében a felet határidő biztosítása mellett nyilatkozattételre kellett volna felhívnia, és csak a határidő elteltét követően tekinthette volna úgy, hogy a rendelkezésre álló ügyféli nyilatkozatok, illetve eljárási cselekmények eltérőek.
[25] Ezen eljárási jogok biztosítása garanciális jellegű, ennek hiányában ugyanis a hatóság megfosztja a felperest attól, hogy a mérési eredmények és mérési körülmények tekintetében a saját álláspontját hatékonyan igazolja, képviselje. Azzal, hogy a felperes az eljárás megindításáról történő értesítés időpontjában, azaz a méréshez képest mintegy 6 hónappal később értesült a mérési eredményekről, a hatóság elzárta felperest attól, hogy észrevételeit, bizonyítási indítványát időben megtegye és a méréssel kapcsolatos megállapításokat érdemben kifogásolja.
[26] A hatóság ezen eljárásával megfosztotta a felperest attól, hogy a saját álláspontját ellenőrző méréssel, a körülmények tekintetében tett észrevételével, avagy egyéb bizonyítékok előterjesztésével alátámassza. Ezen súlyos eljárási hibák, hiányosságok olyan eljárási szabálysértésnek minősültek, amelyek érdemben befolyásolták a zajbírság kiszabásának jogalapját és mértékét.
[27] Az elsőfokú bíróság tévedett, amikor azt állapította meg, hogy a hatóság részéről olyan jogszabálysértés nem volt megállapítható, amely a döntés érdemére kihatott volna. A hatóság többszörös eljárási szabálysértése a felperest elzárta az érdemi védekezéstől, alapvető jogai gyakorlásától. Erre tekintettel a bírság kiszabására is az egyoldalú bizonyítási eljárás eredményeként jogszabálysértően került sor, mely így törvényesnek nem minősíthető.
[28] A Kúria erre figyelemmel a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján, az alperes, valamint az elsőfokú hatóság határozatára is kiterjedően a Pp. 339. § (1) bekezdésére tekintettel hatályon kívül helyezte.
[29] Figyelemmel arra, hogy a felperes eljárási jogainak, az eljárás hibáinak orvoslása nem biztosítható a megismételt eljárás során, a Kúria az új eljárás lefolytatását az ügyben indokolatlannak tartotta.
(Kúria Kfv. II. 37.511/2013.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás