PÜ BH 2014/240
PÜ BH 2014/240
2014.08.01.
Cselekvőképesség korlátozására a törvényben nem nevesített ügycsoportban, így a bírósági és más hatósági ügyek kezdeményezése és vitele tekintetében is sor kerülhet, az adott ügycsoportot azonban kellő pontossággal kell meghatározni [1959. évi IV. tv. (Ptk.) 14. § (6) bek.].
[1] A városi bíróság az alperest 2007. január 15-én jogerőre emelkedett ítéletével cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezte a társadalombiztosítási, szociális és munkanélküli ellátás igénylése és az azzal, valamint a munkaviszonyból és munkaviszony jellegű jogviszonyból származó, a Ptk. 14/B. § (2) bekezdés c) pontjában foglalt mértéket meghaladó jövedelemmel való rendelkezés, illetve az ingó és ingatlan vagyonnal kapcsolatos rendelkezési jog ügycsoportokra vonatkozóan, azzal, hogy a gondnokság alá helyezés felülvizsgálatát az ítélet jogerőre emelkedését követő öt év elteltével kell foganatosítani.
[2] Az ítélet indokolása értelmében az alperes az átlagosnál alacsonyabb értelmi képességű és intelligencia szintű egyén, személyiség-szerkezete éretlen. Mérlegelő, ítélő és kritikai képessége gyenge, könnyen befolyásolható, sodorható személyiség. Emiatt az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége az ítélet rendelkező részében meghatározott ügycsoportok vonatkozásában tartósan, nagymértékben csökkent.
[3] A felperes a gondnokság alá helyezés felülvizsgálata iránti keresetében kérte, hogy a bíróság az alperes cselekvőképességét a jogerős ítélet szerinti ügycsoportokon túlmenően a hatóságok előtti eljárás és hivatalos ügyek vitele ügycsoport vonatkozásában is korlátozza.
[4] Az alperes a cselekvőképességet korlátozó gondnokság hatályának fenntartását a két érintett ügycsoport vonatkozásában maga is kérte, azonban az újabb ügycsoport tekintetében a kereset elutasítását indítványozta.
[5] Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezését a társadalombiztosítási, szociális és munkanélküli ellátás igénylése, illetve az azzal, valamint a munkaviszonyból és munkaviszony jellegű jogviszonyból származó, a Ptk. 14/B. § (2) bekezdésének c) pontjában foglalt mértéket meghaladó jövedelemmel való rendelkezés, illetve az ingó és ingatlan vagyonnal kapcsolatos rendelkezési jog ügycsoportok vonatkozásában fenntartotta, ugyanakkor a korlátozást elrendelte a hatóságok előtti eljárás és hivatalos ügyek vitele ügycsoport tekintetében is.
[6] A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét – fellebbezett részében – helybenhagyta.
[7] A másodfokú bíróság megállapította, hogy az alapperben született szakértői vizsgálat óta az igazságügyi pszichiáter szakértő véleménye szerint az alperes állapotában hátrányos változás következett be: a környezetével szembeni szenzitív paranoid beállítódás jelent meg. Hivatalos ügyeinek intézésében is önállótlan, tájékozatlan, azokat teljes mértékben átlátni nem képes.
[8] Az elsőfokú bíróság által is értékelt peradatok szerint az alperes számos pert és egyéb eljárást indított, amelyekből ránézve hátrányos következmények származtak a költségviselési kötelezettség miatt.
[9] A szakértő megállapította és véleményezte az alperes önállótlanságát és tájékozatlanságát a hivatalos ügyek terén, az elsőfokú bíróság pedig helyesen értékelte ennek az alperesre nézve kedvezőtlen következményeit.
[10] A másodfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy az elsőfokú bíróság a megalapozott döntéshez szükséges bizonyítást lefolytatta, a tényállást tisztázta, az alperes személyi és vagyoni körülményeinek további felderítése szükségtelen volt. Az elsőfokú bíróság a bizonyítékokból helytálló jogi következtetést vont le, érdemi döntése is helyes, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokaira figyelemmel helybenhagyta.
[11] A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és az alperes cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezésének fenntartását kérte a korábban meghatározott két ügycsoport vonatkozásában.
[12] A felülvizsgálati kérelem – annak érdemét tekintve – nem alapos.
[13] A Ptk. 14. § (4) bekezdése szerint cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá a bíróság azt a nagykorú személyt helyezi, akinek az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége a pszichés állapota, szellemi fogyatkozása, vagy szenvedélybetegsége miatt – általános jelleggel, illetve egyes ügycsoportok vonatkozásában – tartósan vagy időszakonként visszatérően nagymértékben csökkent. Az (5) bekezdés kimondja, hogy ha a belátási képesség korlátozottsága csak részleges, a gondnokolt minden olyan ügyben önállóan érvényes jognyilatkozatot tehet, amely ügycsoport tekintetében a bíróság a gondnokolt cselekvőképességet nem korlátozta.
[14] A szabályozás alapvető szempontja az arányosság alkotmányos elvének érvényre juttatása, tehát az, hogy a gondnokság alá helyezett személy csak annyiban legyen korlátozva önálló ügyvitelében, amennyiben az – saját és mások jogainak védelme érdekében – feltétlenül szükséges. A bíróság ennek következtében rugalmasan, egyénre szabottan határozhatja meg a gondnokság alá helyezés jogkövetkezményeit.
[15] A Ptk. 14. § (6) bekezdése sorolja fel azokat az ügycsoportokat, ahol az érintett személy cselekvőképességének korlátozása különösen indokolt lehet. A Ptk. tehát csak példálózva sorolja fel azokat az ügycsoportokat, ahol tipikusan előfordulhat, hogy az érintett személy önálló jognyilatkozat tételét korlátozni szükséges. Az alperes felülvizsgálati kérelmében foglaltakkal szemben tehát nincsen akadálya annak, hogy a bíróság a bizonyítási eljárás eredményeként a törvényben nem említett területen korlátozza a gondnokolt teljes cselekvőképességét, az érintett személy autonómiáját.
[16] A felperes a felülvizsgálati eljárást kezdeményező keresetében kérte, hogy a bíróság az alperes cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezését a korábban rögzített két ügycsoport vonatkozásában tartsa fenn (ezt a perben az alperes nem is kifogásolta), és azt terjessze ki a hatóságok előtti eljárás és hivatalos ügyek vitele ügycsoportra is. Ezen kereseti kérelmét azzal indokolta, hogy az alperes a gondnokság alá helyezés iránti per befejezését követő időszakban számos peres eljárást kezdeményezett. A jogilag megalapozatlanul indított ügyekben pervesztes lett, ami jelentős per- és ügyvédi költséggel járt, mely összegeket a rendszeres jövedelméből nehezen tudja csak megfizetni.
[17] A perben kirendelt igazságügyi elmeorvos-szakértő is megállapította, hogy az alperest a gyámüggyel, hivatalos szervekkel kapcsolatban paranoid beállítódás jellemzi, így pl. azt vélelmezi, hogy a gyámügy összejátszik a családjával, ellopja a pénzét. Kétségtelen, hogy a szakértő a hivatalos ügyek intézésében az alperes belátási képessége csökkenésének mértékét teljes bizonyossággal nem tudta megítélni, tekintettel arra is, hogy meghaladta a szakértői kompetencia határát annak eldöntése, hogy az alperes által indított jogi eljárások mennyiben voltak megalapozottak és milyen hátrányt okoztak az alperes számára.
[18] Ezen jogi kérdés megítélése a bíróság feladata, és a perben eljárt bíróságok a szakértői vélemény ismeretében, illetve a peres eljárás egyéb adatai alapján, figyelemmel az alperes személyes meghallgatása során elmondottakra is, okszerűen jutottak arra a következtetésre, hogy az alperes a hatóságok, bíróságok előtti eljárások kezdeményezésének feltételeivel nincsen tisztában, az eljárásokat, illetve a határozatok tartalmát nem látja át. Az általa jogosnak vélt anyagi jellegű követeléseihez mindenáron hozzá szeretne jutni, melyben az is motiválja, hogy a Sz. M.-nénak az eltartása fejében megfizetni ígért 2 000 000 forintot ilyen módon próbálja előteremteni.
[19] Az a körülmény, hogy sem az igazságügyi orvosszakértő, sem a bíróság nem látta szükségesnek az alperes választójogból történő kizárását, nem jelenti azt, hogy ennek következtében a perlekedési hajlamának korlátozása sem szükséges. A két kérdés ugyanis nem áll ok-okozati összefüggésben egymással.
[20] Ezért, bár a felülvizsgálati kérelem szerint az alperes állapota a korábbi gondnokság alá helyezési per óta javult, ezt a bizonyítékok összessége nem támasztja alá. A bizonyítékokból kitűnően ugyanis az alperes nem képes az általa kezdeményezett eljárásokat átlátni, jogkövetkezményüket felmérni, és ez őt a károsodás veszélyének teszi ki. Esetében tehát szükséges és indokolt az a további, jogi védelmet is jelentő jogkorlátozás, melynek következtében az alperes ugyan nincsen elzárva a bírósághoz fordulás jogától, de annak érvényesítése csak gondnoka hozzájárulásával, tehát megfelelő „szűrő” alkalmazásával lehetséges.
[21] Ezzel összefüggésben a gyámhivatal felelőssége, hogy olyan személy lássa el a gondnoki teendőket, akit az alperes el tud fogadni, így lehetőség van a megfelelő bizalmi kapcsolat kialakulására, ugyanakkor az alperesnek is be kell látnia, hogy a gondnok nem ellene, hanem érte tevékenykedik, támogatást, segítséget nyújt azon ügycsoportok vonatkozásában, ahol a bíróság a cselekvőképességét korlátozta.
[22] Helyesen hivatkozott ugyanakkor az alperes a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a jogerős ítélet szerinti azon új ügycsoport, melynek vonatkozásában a bíróság a cselekvőképességét korlátozta, nem kellően egzakt megfogalmazású. A felperes a keresetében „hivatalos ügyek vitele” ügycsoport tekintetében is kérte az alperes cselekvőképességének korlátozását. Ezzel összefüggésben a 2012. március 24-i tárgyaláson bírói kérdésre maga is úgy nyilatkozott, hogy „a hivatalos ügyet, mint kitételt én magam sem tudom definiálni”. Ezért a Kúria szükségesnek látta ezen ügycsoport meghatározásának pontosítását, melyből így egyértelműen kitűnik, hogy az alperes által sem vitatott, korábban megállapított két ügycsoport mellett a bírósági és más hatósági ügyek kezdeményezése és vitele vonatkozásában van szüksége az alperesnek arra a kontrollra, amit a gondnokság alá helyezés jelent.
[23] A felülvizsgálati kérelmében az alperes azt is sérelmezte, hogy a bíróság nem tárta fel a szükséges mértékben a jövedelmi, vagyoni helyzetét, viszonyait, ez azonban jelen, a Ptk. 14/A. § (2) bekezdése szerinti, a gondnokság alá helyezés felülvizsgálatára irányuló eljárásnak nem tárgya.
[24] A kifejtettekre tekintettel a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, ezért azt az ítélet rendelkező része szerinti pontosítással a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. II. 20.015/2013.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás