PÜ BH 2014/246
PÜ BH 2014/246
2014.08.01.
Jogszabályi előírás és szerződéses kikötés hiányában a konkrét körzetben háziorvosi tevékenységet ellátó orvos nem érvényesíthet kártérítési igényt amiatt, hogy az önkormányzat a háziorvosi tevékenység további folytatására olyan orvossal köt szerződést, aki a működtetési jogát nem a körzetet korábban ellátó orvostól vásárolta [2000. évi II. tv. 2. §; 18/2000. (II. 25.) Korm. r. 3. §].
[1] A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a felperes 1994-től Cs. község orvosaként dolgozott, 2004. január 20. napjától előrehozott nyugdíjassá vált, közalkalmazotti jogviszonya az alperes önkormányzattal 2007. november 28-án kötött „előszerződés” szerint közös megegyezéssel 2007. december 31. napjával megszűnt.
[2] 2008. január 1-jétől a felperes vállalta helyettesítő orvosként a háziorvosi és házi gyermekorvosi ellátást azzal, hogy működtetési jogát annak értékesíti, aki Cs.-n a háziorvosi tevékenységet el kívánja látni. Az alperes vállalta az állás meghirdetését, 2011. június 30-ig azonban pályázó nem volt.
[3] Az alperes 2009. július 1-jén dr. V. Gy.-t közalkalmazottként kinevezte háziorvosként, aki a felperes működtetési jogát nem vette meg. Dr. V. Gy. 2010. január 1-jétől más községben kapott kinevezést, ezért 2011. december 31-ig körzetek összevonása mellett a háziorvosi tevékenységet egy másik körzet háziorvosa látta el, majd az alperes dr. P. A.-val kötött szerződést, aki egészségügyi vállalkozás formájában teljesítette a háziorvosi alapellátást.
[4] A felperes a 2007. július 3-án kibocsátott hatósági bizonyítvány szerint a Cs., K. utca 83. telephelyen területi ellátási kötelezettséggel, vegyes háziorvos praxisban végzett orvosi tevékenységre kapott működtetési jogot alanyi jogon. A felperes részére az alperes 1 200 000 forintot ajánlott fel, ezt azonban a felperes azért nem fogadta el, mert az M.-i Betegszállító Zrt.-től nagyobb ajánlatot kapott a működtetési jogáért.
[5] A felperes a keresetében 7 953 360 forint és késedelmi kamata megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Keresetét arra alapította, hogy praxisjogának figyelmen kívül hagyásával kötött az alperes szerződést dr. V. Gy.-vel, majd dr. P. A.-val, jogszerűtlenül összevonva a körzeteket, emiatt a praxis elértéktelenedett, értékesíthetetlenné vált.
[6] Az alperes a kereset elutasítását kérte.
[7] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasító ítélete indokolásában azt állapította meg, hogy az alperes körültekintő és jogszerű eljárással oldotta meg a háziorvosi körzet ellátását, jogellenes magatartása nem bizonyított, ezért a kereset alaptalan.
[8] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az ítéletében az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
[9] Az egyes szerződések semmisségének megállapítása iránt a másodfokú tárgyaláson előterjesztett kereset elbírálására a Pp. 247. § (1) bekezdése alapján nem volt jogi lehetőség.
[10] A kártérítés iránti kereset tekintetében a másodfokú bíróság nem tartotta bizonyítottnak, hogy az alperes jogellenes magatartást követett el és hogy ezzel okozati összefüggésben érte kár. A jogerős ítélet indokolása szerint a felperes tévesen azonosnak tekintette a működtetési jogot és az ennek birtokában megköthető egészségügyi ellátási szerződést.
[11] A 29/2006. (VI. 21.) AB határozat alapján megállapítható, hogy az önálló orvosi tevékenységről szóló 2000. évi II. törvény (Öotv.) nem kapcsolja össze a működtetési jogot a háziorvosi tevékenységgel, a háziorvosi működtetési jog megszerzéséről és visszavonásáról, valamint a háziorvosi tevékenységhez szükséges ingó, ingatlanvagyon és működtetési jog megszerzésének hitelfeltételeiről szóló 18/2000. (II. 25.) Korm. rendelet (R.) pedig meghatározza, hogy milyen esetekben tartósan betöltetlen egy körzet.
[12] A másodfokú bíróság szerint ez az adott esetben fennállott, ezért köthetett szerződést az alperes az ideiglenes működési joggal rendelkező dr. V. Gy.-vel. Sem a jogszabály, sem a felperessel kötött szerződés alapján nem volt az alperesnek olyan kötelezettsége, hogy csak olyan személlyel köthet újabb szerződést, aki működtetési jogát a felperestől szerezte. Nem bizonyított, hogy az alperes nem a hatályos jogszabályok alapján döntött a körzetek összevonásáról és az sem, hogy a dr. P. A.-val kötött szerződés jogellenes. A praxisjog elértéktelenedésének kockázatát a másodfokú bíróság szerint a Ptk. 99. §-a alapján a tulajdonosnak kell viselnie.
[13] A felperes felülvizsgálati kérelme a keresetének helytadó döntés meghozatalára irányult.
[14] A felülvizsgálati kérelmet a Kúria nem találta alaposnak.
[15] A jogerős ítélet indokolásában a bíróság helyesen állapította meg, hogy a működtetési jog előfeltétele annak, hogy az önkormányzat valamely orvost háziorvosként foglalkoztasson.
[16] Nem vitatott, hogy az önkormányzat a jogszabályi előírásoknak megfelelően köteles gondoskodni az egészségügyi alapellátásról. Az Öotv. 1. § (2) bekezdésének c) pontján alapuló működtetési jog és az önkormányzat ellátási kötelezettsége akként kapcsolódik össze, hogy az alperes csak olyan orvossal köthet ellátási szerződést, akinek van működtetési joga. Az R.-nek az ezt tartalmazó 3. § (1) bekezdése az utolsó mondatot hatályon kívül helyező 71/2002. (IV. 12.) Korm. rendelet hatálybalépése után is fennmaradt.
[17] Az Öotv. szabályai szerint a működtetési jog önálló orvosi tevékenység nyújtására jogosító engedélyben foglalt jog, amely bár személyhez kapcsolódó jog, meghatározott feltételek esetén átruházható, vagyoni értéke van.
[18] A vagyoni érték csökkenéséből eredő kár megtérítésére csak az kötelezhető, akinek jogellenes magatartásával a károsodás bekövetkezése okozati összefüggésben áll. A kereset elbírálása szempontjából ezért döntő jelentőségű, hogy az alperes jogellenesen járt-e el akkor, amikor ellátási szerződést nem azzal a személlyel kötött, aki a működtetési jogot megvásárolta a felperestől. E tekintetben azt kellett vizsgálni, hogy erre jogszabályi rendelkezés vagy a felperessel kötött szerződés alapján az alperes köteles volt-e.
[19] A felperes nem vitásan működtetési joga és az alperessel kötött szerződés alapján az alperes által meghatározott területhez kötötten végezte a háziorvosi tevékenységet. Az Öotv. azonban nem kapcsolja össze a működtetési jogot a konkrét háziorvosi körzettel. A felperes működtetési joga nem az adott körzetre vonatkozó jog volt csupán, hanem ennél általánosabb feltételt jelentett arra, hogy bárhol végezhessen ilyen jellegű orvosi tevékenységet. Nincs olyan jogszabályi előírás, hogy aki a meglévő működtetési joga alapján kötött ellátási szerződést, amelyet értelemszerűen egy adott körzetben (földrajzi területen) végez, az működtetési joga alapján az „adott helyre” vonatkozó praxist szerzi meg és azt értékesítheti.
[20] Olyan jogszabály sincs, amely szerint az ellátásra kötelezett csak azzal az orvossal köthet ellátási szerződést, akinek az „adott körzetre” lenne praxisa annak folytán, hogy azt megszerezte, adott esetben a felperestől.
[21] Ebből következően jogszabályi előírás hiányában az alperes nem sért jogszabályt azáltal, ha olyan személlyel köt ellátási szerződést, aki nem rendelkezik a felperestől megvásárolt működtetési joggal.
[22] A peres felek közötti megállapodás egyrészt a közalkalmazotti jogviszony közös megegyezéssel való megszüntetéséről, másrészt pedig a felperes további tevékenységének gyakorlásáról rendelkezett.
[23] Az előszerződés 6.3. pontjában nem az alperes vállalt kötelezettséget, hanem a felperes arra, hogy működtetési jogát annak idegeníti el, aki Cs.-n háziorvosi tevékenységet kíván folytatni. A szerződés megszűnik a szolgáltató által kinevezett háziorvos jogviszonyának létrejöttével. A szerződés tartalma, a 6.3. pontja sem értelmezhető akként, hogy az alperes kötelezettséget vállalt arra, hogy csak azzal köt újabb ellátási szerződést, akinek a működtetési jogát a felperes értékesítette. A helyettesítő orvos kifejezés nem értelmezhető másként, minthogy a felek nem tekintették végleges állapotnak azt, hogy a felperes végzi a háziorvosi tevékenységét, vagyis a felperes ezt a tevékenységet az új háziorvos kinevezéséig vállalta.
[24] Mindezekre tekintettel tehát sem jogszabályi, sem szerződéses előírás alapján nem volt megállapítható az alperesnek olyan kötelezettségszegése, amelyet a felperes a kárával okozati összefüggésben állónak tart.
[25] A felperes a Ket. 83. § (4) és (5) bekezdése alapján helyesen utalt arra, hogy ellenkező bizonyításáig a hatósági bizonyítvány tartalmát mindenki köteles elfogadni.
[26] A 2007. július 3-án kibocsátott hatósági bizonyítvány igazolja, hogy a felperes egy konkrét telephelyen és rendelőben, területi ellátási kötelezettséggel bíró vegyes háziorvosi praxisban végzett orvosi tevékenységre kapott működtetési jogot alanyi jogon. E hatósági bizonyítvány a felperes jogszabály szerinti jogának konkretizált tartalmú megismétlése, amelyből nem következik, hogy a felperesnek ne lenne általános érvényű működtetési joga, miként az sem, hogy ezt a jogát úgy érvényesíthetné, hogy az alperes csak azzal köthet ellátási szerződést, akire a felperes ezt a jogát átruházta.
[27] A felperes személyhez kapcsolódó átruházható jogot adhat el, az alperes pedig szabadon köthet ellátási szerződést a jogszabály feltételeinek megfelelően, ezeket a jogokat a hatósági bizonyítvány nem írta és nem is írhatta felül, így az alperesnek a károsodással okozati összefüggésben álló jogellenes magatartása a hatósági bizonyítványba foglaltakra tekintettel sem állapítható meg.
[28] A bíróságnak a perben nem a felek viszonyában bekövetkezett esetleges változásokat, illetőleg annak okait kellett vizsgálnia, hogy az alperes kivel és milyen tartalommal kötött ellátási szerződést, szerződéseket, hanem kizárólag abban a kérdésben kellett döntenie, hogy a felperes kára, az alperesnek ezzel okozati összefüggésben álló jogellenes magatartása bizonyított-e.
[29] A jogerős ítéletben a bíróság e tekintetben a jogellenes magatartás hiányát megalapozottan állapította meg, ennek alapján a keresetet elutasító jogerős ítélet nem jogszabálysértő, ezért azt a Kúria hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. III. 21.328/2013.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás