PÜ BH 2014/248
PÜ BH 2014/248
2014.08.01.
I. Nem tagadható meg a gyermek elhelyezése tárgyában másik uniós tagállamban hozott előzetesen végrehajtható elsőfokú határozat végrehajtása, ha a gyermek meghallgatására nem került ugyan sor, de annak lehetőségét az adott eljárásban biztosították.
II. Külföldi határozatnak a magyar közrendbe ütközése nem állapítható meg önmagában azon az alapon, hogy a külföldi bíróság a magyartól eltérő eljárási szabályok alapján hozta meg határozatát. [1994. évi LIII. tv. (Vht.) 208. §; 2201/2003/EK rendelet (Brüsszel II.A. Rendelet) 23. cikk]
[1] A felek házasságából 2000. február 6-án született A. A. utónevű magyar-francia állampolgár gyermekük. A család 2003 októberétől Brüsszelben élt. A végrehajtást kérő és az adós házasságát a belga bíróság 2009. november 27-én felbontotta, egyben helybenhagyta a közös szülői felügyeletre vonatkozó megállapodásukat.
[2] 2010 júliusában az adós a gyermekkel a nyári vakációra Magyarországra utazott, innen azonban a végrehajtást kérő tiltakozása ellenére nem tért vissza Belgiumba, ahol a családnak a Magyarországra utazást megelőzően a szokásos tartózkodási helye volt.
[3] Az adós 2010 augusztusában az illetékes városi bírósághoz fordult, melyben a közös szülői felügyeleti jog megszüntetését kérte.
[4] A városi bíróság a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság végzése folytán jogerős határozatával a joghatóságának hiányát állapította meg és ennek következtében a pert megszüntette. Megállapította, hogy a felek jogvitájában a joghatóságra vonatkozóan a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, a Tanács 2003. november 27-i 2201/2003. EK rendelete (Brüsszel II.A., a továbbiakban: EK rendelet) az irányadó. Az EK rendelet 8. és 10. cikkében foglalt rendelkezések értelmében a kiskorú gyermek szokásos tartózkodási helye a Magyarországra hozatalát megelőző lakóhelyén, Brüsszelben rögzült, ezért a belga bíróságnak van joghatósága a szülői felelősségre vonatkozó jogvitában eljárni.
[5] Időközben a belga bíróság előzetesen végrehajtható határozatot hozott az A. A. utónevű gyermek elhelyezésére vonatkozóan. Ennek nyomán az elsőfokú bíróság végzésével tanúsította, hogy a Brüsszeli Elsőfokú Bíróság Fiatalkorúak Bíróságának 2012. augusztus 31-én kelt, előzetesen végrehajtható ítélete és a 2012. november 20-án kelt, előzetesen végrehajtható kiegészítő ítélete a magyar jog szerint, a belföldi bíróság határozatával azonos módon végrehajtható.
[6] Az elsőfokú bíróság végzésének indokolása értelmében a brüsszeli bíróság a felek közös, 2006. február 6-án született A. A. utónevű gyermekét a végrehajtást kérőnél helyezte el, tartózkodási helyét Párizsban jelölte meg és kötelezte az adóst, hogy a gyermeket adja át a végrehajtást kérőnek az ítéletben megjelölt címen, az ítélet meghozatalát követő 15 napon belül. A végrehajtást kérő 2012. december 28-án kelt beadványában kérte annak tanúsítását, hogy a külföldi határozatok a magyar jog szerint, a belföldi bíróság határozatával azonos módon végrehajthatók. Csatolta az ítéleteket, az EK rendelet 39. és 41. cikkei alapján kiállított, II., illetve III. számú melléklet szerinti tanúsítványt és mindezek magyar nyelvű fordítását. A fentiekre tekintettel az elsőfokú bíróság az EK rendelet 30. cikke alapján alkalmazandó 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 208. §-a és az EK rendelet 21. cikkének (1) bekezdése, valamint 28. cikkének (1) bekezdése alapján kiállította a végrehajtási tanúsítványt.
[7] A másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság helyesen rendelkezett a végrehajtási tanúsítvány kibocsátásáról.
[8] Miután az adós a fellebbezésében sérelmezte, hogy a felek kiskorú gyermekének meghallgatására a brüsszeli bíróság előtt az EK rendelet 23. cikke b) pontjában foglaltak ellenére nem került sor, a másodfokú bíróság rámutatott arra, miszerint az EK rendelet vonatkozó pontja nem a gyermek kötelező meghallgatását írja elő, csupán azt, hogy a gyermek számára álljon rendelkezésre olyan eljárás és jogi feltétel, amely lehetővé teszi számára a véleménye kifejtését. Jelen esetben ez a lehetőség adott volt, a brüsszeli bíróság időpontot határozott meg a gyermek meghallgatására, az anya azonban nem élt a lehetőséggel, csupán orvosi igazolást csatolt a gyermek betegségére vonatkozóan. A belga bíróság hatáskörébe tartozott annak eldöntése, hogy az orvosi igazolást elfogadja-e vagy sem. Jelen esetben pedig a belga bíróság az igazolási kérelmet nem találta meggyőzőnek. A gyermek bíróság általi meghallgatásának hiánya ezért a külföldi határozat magyarországi elismerésének kizáró okául nem szolgálhatott.
[9] Figyelemmel arra, hogy az adós a fellebbezésében arra is hivatkozott, hogy a brüsszeli bíróság döntése azért sem hajtható végre Magyarországon, mivel a határozat elismerése a magyar közrendbe ütközne, a másodfokú bíróság kifejtette, hogy a határozat elismerését nem lehetett megtagadni azon az alapon, hogy eltérés van a származási tagállam bírósága által alkalmazott jogszabály és azon jogszabály között, amelyet a megkeresett tagállam bírósága alkalmazott volna abban az esetben, ha a jogvita előtte van folyamatban. Az elismerő állam nemzeti eljárásjogának kógens szabályaitól való eltérés önmagában nem alapozza meg a külföldi határozat elismerésének megtagadását. A magyar közrendet tehát nem sérti, hogy a belga bíróság nem a magyar Polgári perrendtartás és Családjogi törvény szabályainak alkalmazásával hozta meg a döntését. Jelen ügyben tehát a bíróságnak nem azt kellett vizsgálnia, hogy a belga eljárásban milyen mértékben érvényesültek a Pp. és a Csjt. irányadó rendelkezései.
[10] A tagállam közrendjének sérelmét az sem alapozza meg, hogy a megszabott határidő elmulasztásának igazolását a belga bíróság nem fogadta el, mert a mulasztás kimentését a magyar bíróság sem fogadja el minden esetben. Azt pedig, hogy a brüsszeli bíróság esetlegesen nem kellő alapossággal tárta fel a releváns tényállást a szülői felügyeletre vonatkozó döntése meghozatala során, az adós fellebbezése folytán a Brüsszeli Fellebbviteli Bíróság fogja majd értékelni.
[11] A kifejtettekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
[12] A jogerős végzés ellen az adós nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben a másodfokú határozatnak az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését és a brüsszeli bíróság ítéletei végrehajtásának, illetve végrehajtóvá nyilvánításának megtagadását kérte.
[13] A végrehajtást kérő felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős végzés hatályban tartására irányult.
[14] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[15] I. A kiskorú gyermek meghallgatása elmaradásának jogkövetkezményei.
[16] Az adós a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a belga bíróság határozatainak végrehajtását arra tekintettel kell megtagadni, hogy elmaradt a gyermek meghallgatása a brüsszeli bíróság előtt, melynek biztosítása nem csupán lehetőség, hanem kötelezettség a gyermekelhelyezésre vonatkozó határozatot hozó bíróság számára.
[17] Az EK rendelet 23. cikkének b) pontja értelmében a szülői felelősségre vonatkozó határozat nem ismerhető el, amennyiben – sürgős eseteket kivéve – a határozatot úgy hozták meg, hogy nem adtak lehetőséget a gyermek meghallgatására, megsértve ezzel annak a tagállamnak az eljárási alapelveit, ahol az elismerést kérik.
[18] A Európai Unió Alapjogi Chartájának 24., a gyermekek jogaira vonatkozó cikke kimondja, hogy a gyermekek véleményüket szabadon kifejezhetik, amit életkoruknak és érettségüknek megfelelően figyelembe kell venni. Ezzel áll összhangban az EK rendelet 23. cikke b) pontjának idézett rendelkezése, amely azonban csak abban az esetben határozza meg a szülői felelősségre vonatkozó határozatok elismerését kizáró okként a gyermek meghallgatásának elmaradását, ha arra a szülői felelősségre vonatkozó határozatot hozó bíróság nem adott lehetőséget.
[19] A felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal szemben helyesen mutatott rá a másodfokú bíróság arra, hogy jelen esetben a belga bíróság kifejezetten biztosította a gyermek meghallgatásának lehetőségét, amikor a 2012. június 4-i tárgyaláson 2012. augusztus 9-re idézte a kiskorú gyermeket, személyes meghallgatása érdekében.
[20] A belga bíróság ezzel összefüggésben igen körültekintően járt el, reális lehetőséget biztosítva a gyermek megjelenésére, különös tekintettel arra, hogy ebben az időszakban, július 15-e és augusztus 15-e között a magyar bíróság kapcsolattartásra vonatkozó jogerős ideiglenes intézkedése értelmében az apát Franciaországban kapcsolattartás illette meg. Logikus és ésszerű volt tehát a belga bíróság döntése, amikor erre az időszakra „időzítette” a gyermek bírósági meghallgatását, amit ebben az esetben az apa biztosított volna.
[21] Ezzel szemben az adós az apai kapcsolattartást nem tette lehetővé, és ezáltal a gyermek belga bíróság előtt való megjelenését, meghallgatását sem, amit utóbb, mintegy két héttel a tárgyalást követően orvosi igazolással kívánt kimenteni.
[22] Helyesen állapította meg a másodfokú bíróság azt is, hogy a belga bíróság diszkrecionális joga volt annak eldöntése, – ahogyan hasonló esetben a magyar bíróságé is – miszerint az adós gyomorhurutra vonatkozó háziorvosi igazolással alátámasztott kérelmének helyt adva újabb időpontot tűz ki a gyermek meghallgatására, vagy – mérlegelési jogkörében – úgy ítéli meg, hogy az csak az ügy elhúzódását, a gyermek érdekét szolgáló mielőbbi határozathozatalt akadályozná. A brüsszeli bíróság ez utóbbi álláspontját részletesen megindokolva hozta meg érdemi döntését a 2012. augusztus 31-i tárgyaláson.
[23] Helyesen mutatott rá a másodfokú bíróság arra is, hogy amennyiben a magyar bíróság tárgyalta volna a gyermekelhelyezés kérdését, ebben az esetben sem került volna sor feltétlenül a gyermek meghallgatására, véleményének közvetlen kikérésére, mivel az csak a gyermek 14. életévének betöltését követően nem mellőzhető, ekkor ugyanis az elhelyezésére vonatkozó döntés főszabályként már csak egyetértésével hozható. A felek A. A. utónevű gyermeke azonban az elhelyezésre vonatkozó bírósági eljárás időszakában a 14. életévét még nem töltötte be.
[24] Megjegyzendő, hogy az anya a Belgiumban folyó bírósági eljárás folyamán sem személyesen, sem jogi képviselője útján nem kezdeményezte a gyermek személyes meghallgatását, még a 2012. június 4-i tárgyaláson sem, amikor a belga bíróság a gyermek meghallgatásáról döntött, és nem indítványozta, hogy arra Magyarországon kerüljön sor, csupán közvetlenül az eljárás befejezését megelőzően tett erre vonatkozó indítványt.
[25] II. A magyar közrendbe való ütközés kérdése
[26] Az EK rendelet 23. cikkének a) pontja értelmében a szülői felelősségre vonatkozó határozat nem ismerhető el, amennyiben az ilyen elismerés – a gyermek érdekeit figyelembe véve – nyilvánvalóan ellentétes azon tagállam közrendjével, ahol az elismerést kéri.
[27] A felülvizsgálati kérelem értelmében a közrendbe ütközés címén is meg kellett volna tagadni a belga ítéletek végrehajtását, ugyanis azokat olyan eljárási és anyagi szabályok figyelmen kívül hagyásával hozták, amelyek a magyar jog és a magyar közrend szerint alapvetőek. A közrendbe ütközés megállapításának nem szükségképpeni eleme a jogszabálysértés megvalósulása, a közrend egyik összetevője a társadalom általános értékítélete, amit a belga ítéletek egyértelműen sértenek. A végrehajtandó határozat a gyermekelhelyezésre vonatkozó legalapvetőbb magyar jogszabályokkal és ennek nyomán A. A. érdekével ellentétesek.
[28] A fentiekkel szemben a közrendi klauzula csak akkor alkalmazható, ha a vonatkozó határozat elismerése nyilvánvalóan ellentétes annak a tagállamnak a közrendjével, amelyben az elismerést kérik. Ez a közrendi klauzula kivételes jellegét támasztja alá, azt tehát megszorítóan kell értelmezni. Az erre való hivatkozás csak akkor fogadható el, ha a másik szerződő államban hozott ítélet elismerése vagy végrehajtása a megkeresett állam jogrendjének valamely alapvető elvét sértené, alapvetőnek számító jogszabály vagy alapvetőnek tekintett jog nyilvánvaló sérelmét okozná, azaz elfogadhatatlan ellentétben állna a közrendjével. A külföldi határozat közrendbe ütközés címén történő megtagadása tehát csak akkor megengedett, ha a határozat belföldön olyan jogkövetkezményeket váltana ki, amelyek elviselhetetlenül sértenék a belföldi jogérzetet.
[29] Helyesen mutatott rá a másodfokú bíróság arra, hogy az elismerő állam nemzeti eljárásjogának kógens szabályaitól való eltérés önmagában nem alapozza meg a külföldi határozat elismerésének megtagadását, a magyar közrendet nem sérti, hogy a belga bíróság nem a Polgári perrendtartás és a magyar családjogi törvényben írt szabályok alkalmazásával hozta meg a döntését.
[30] A közrendbe ütközés kritériumát nem meríti ki, hogy nem került sor környezettanulmány beszerzésére, az érdekeltek pszichológiai vizsgálatára. A szabad bizonyítás elvéből következően ugyanis a magyar bíróság sem minden esetben tartja szükségesnek a tényállás megállapításához az erre vonatkozó bizonyítás foganatosítását. A belga ítéletből kitűnően ugyanakkor a belga bíróság a gyermekelhelyezés körében kiemelkedő jelentőséget tulajdonított annak, hogy az anya a közös szülői felügyeleti jog ellenére igyekezett az apát kirekeszteni a gyermekkel kapcsolatos, közös döntést igénylő kérdések meghozatalából és minden lehetséges eszközzel akadályozza az apa és a gyermek közötti kapcsolattartást. Ezt pedig a magyar bíróság is az anyai elhelyezés ellen ható tényezőként értékelte volna, figyelemmel a Csjt. 72. § (1) bekezdésében foglaltakra, illetve a 17. sz. Irányelvben rögzítettekre, többek között azon kitételre, mely szerint a gyermek nevelésére való alkalmatlanságra vonható le következtetés abból, ha a szülő a gyermeket el akarja idegeníteni a másik szülőtől, illetve, hogy a gyermek érdekét súlyosan sértő módon jár el az a szülő, aki a gyermeket a másik szülővel való érintkezéstől indokolatlanul elzárja és ellene hangolja.
[31] A korábban kifejtettek szerint a gyermek bíróság általi meghallgatásának hiánya sem eredményezhette a magyar közrend sérelmét.
[32] Annak megítélése, hogy a Brüsszeli Elsőfokú Bíróság a tényállást teljes körűen feltárva, a kiskorú gyermek érdekének elsődlegessége mentén hozta-e meg a határozatát, a belga másodfokú bíróság kompetenciájába tartozó kérdés, ahol nyilvánvalóan mérlegelés tárgyát képezi az adós érdemi előadása, illetve kifogásai is.
[33] A kifejtettekre tekintettel a Kúria megállapította, hogy a jogerős végzés nem jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. II. 21.068/2013.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás