GÜ BH 2014/249
GÜ BH 2014/249
2014.08.01.
I. Együttes perlés esetén a beltag védekezhet azzal is, hogy a betéti társasággal szemben az adott követelés nem érvényesíthető, ezért a beltag mögöttesen nem marasztalható. Ilyen esetben a beltag és a betéti társaság között egységes pertársaság áll fenn.
II. Ha a jogosult a társaság felszámolási eljárásában a követelését a jogvesztő határidőn belül nem jelentette be, a követelése a társasággal szemben megszűnt, és ez kihat a beltag kötelezettségére is [2006. évi IV. tv. (Gt.) 108. § (1), (3) bek., 70. § (4) bek., 97. § (1)–(2) bek.; Pp. 51. § a) pont; 1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 37. § (1)–(3) bek.].
[1] A felperes és a II. r. alperes alapító beltagjai voltak az I. r. alperes jogelődjének, az M. Bt.-nek. A felperes tagsági jogviszonya 2009. augusztus 31-én közös megegyezéssel megszűnt. A tagsági viszony megszűnéséből eredő elszámolás során a felperes az I. r. alperes jogelődjét összesen 12 679 000 Ft megfizetésére hívta fel, eredménytelenül.
[2] Az I. r. alperes jogelődje 2010. szeptember 8-án korlátolt felelősségű társasággá (I. r. alperes) alakult át.
[3] A felperes keresetében a tagsági jogviszony megszűnésével kapcsolatos elszámolás során született több okirat semmisségének a megállapítását kérte, valamint azt, hogy a bíróság kötelezze egyetemlegesen az alpereseket 12 679 000 Ft és járulékai megfizetésére.
[4] Az alperesek a kereset elutasítását kérték.
[5] Az elsőfokú bíróság kötelezte az I. r. alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 12 679 000 forintot, valamint ennek késedelmi kamatát, és kötelezte a II. r. alperest, hogy a tartozás I. r. alperestől be nem hajtható részét a behajthatatlanság megállapításától számított 15 nap alatt fizesse meg a felperes részére, a kereset ezt meghaladó részét elutasította.
[6] A felperesnek az elsőfokú ítélet indokolása elleni, a II. r. alperesnek az ítélet megváltoztatására és a felperes teljes keresetének elutasítására irányuló fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett rendelkezést megváltoztatta és a keresetet e körben is elutasította.
[7] Az alperesek bejelentéseiben foglaltak alapján tényként állapította meg, hogy az I. r. alperes ellen egy 2011. december 27-én előterjesztett kérelem alapján a Miskolci Törvényszék az Fpk.05-11-001631 számú eljárásban 2012. május 16-án megindította a felszámolást a Cégközlönyben közzétett végzésével.
[8] A felperes a perben érvényesített követelését – a nyilvántartásba vételi díj 2013. január 25-én történt befizetését követően – 2013. május 7-én jelentette be az I. r. alperes felszámolójának, aki azt – a jelen perre hivatkozással – vitatott hitelezői igényként vette nyilvántartásba.
[9] A másodfokú bíróság elsőként kiemelte, hogy az I. r. alperes a II. r. alperessel a Pp. 51. § a) pontja szerinti egységes pertársaságot alkotott, ezért a II. r. alperes fellebbezése a Pp. 52. § (1) bekezdésében foglaltak alapján az I. r. alperesre is kihatott.
[10] A másodfokú bíróság a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 37. § (1)–(3) bekezdésére, 38. § (1) és (3) bekezdésére hivatkozással megállapította, hogy a felszámolás alá került kötelezettel szembeni pénzkövetelés eredményes érvényesítésének feltétele – a már folyamatban levő peres eljárások esetén is –, hogy a jogosult a Cstv.-ben megállapított határidőn belül hitelezői igényét a felszámolási eljárásban bejelentse.
[11] A felperes az I. r. alperessel szemben indult felszámolási eljárás közzétételétől számított 180 napos jogvesztő határidőn belül hitelezői igényét a felszámolónak nem jelentette be, a felszámolás 2012. május 16-i közzétételétől számított 180 nap 2012. november 12-én eltelt.
[12] A hitelezői igénybejelentés elmulasztása azzal a következménnyel jár, hogy a felperesnek az I. r. alperessel szemben a felszámolás kezdő időpontja előtt indított perben érvényesített követelése (alanyi joga) megszűnt. Az alanyi jog főkötelezettel szembeni megszűnése a II. r. alperessel, mint mögöttes felelőssel szembeni felperesi igény megszűnését is eredményezte a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (Gt.) 108. § (1) és (3) bekezdése, 97. § (1)–(2) bekezdése és 70. § (4) bekezdése alapján.
[13] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
[14] Állította, a másodfokú bíróság megsértette a Pp. 253. § (3) bekezdését, tévesen alkalmazta a 2011. évi CXCVII. törvénnyel módosított Cstv. 37. § (1) bekezdésében írt rendelkezést is.
[15] A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján, s elsőként a felülvizsgálati kérelemben előadott eljárási jogszabálysértést vizsgálta.
[16] A Kúria álláspontja szerint helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy az alperesek a Pp. 51. § a) pontja szerinti egységes pertársaságot alkotnak, ezért a Pp. 52. § (1) bekezdése alapján a II. r. alperes fellebbezése kihatott az I. r. alperesre is, vele szemben sem emelkedett tehát jogerőre az elsőfokú ítélet.
[17] A Pp. 51. § a) pontja értelmében akkor áll fenn egységes pertársaság, ha a per tárgya olyan közös jog, illetőleg olyan közös kötelezettség, amely csak egységesen dönthető el, vagy ha a perben hozott döntés a pertársakra a perben való részvétel nélkül is kiterjedne. A Gt. 108. § (3) bekezdése folytán irányadó 97. § (2) bekezdése értelmében a társaság és a beltag, beltagok együttes perlése csak lehetőség, így a második fordulat szerinti feltétel egyértelműen nem áll fenn. Az első fordulat fennállása volt tehát vizsgálandó.
[18] Együttes perlés esetén a mögöttesen felelős beltagot nemcsak az a védekezési lehetőség illeti meg, hogy beltagságából eredő mögöttes felelőssége a társaság felelősségétől függetlenül nem áll fenn – például amiatt, mert a követelés beltagsági jogviszonyának megszűnését követően keletkezett –, hanem védekezhet azzal is, hogy a társasággal szemben az adott követelés nem érvényesíthető, ezért mint a társaság beltagja mögöttesen nem marasztalható. Nyilvánvaló, ha ezt az érvelést a bíróság elfogadja, az kihat a társasággal szembeni kereset érdemi elbírálására, a keresetet a társasággal szemben is el kell utasítani. Így tehát ebben az esetben egységes pertársaság áll fenn. Ez esetben pedig a pertárs beltag perbeli cselekménye – ideértve a fellebbezést is – kihat a fellebbezés benyújtását elmulasztó társaságra is. (Hasonlóan foglalt állást a Legfelsőbb Bíróság a BH 1997.235. számon közzétett határozatában.)
[19] A II. r. alperes fellebbezésében a kereset teljes elutasítását kérte, ezért a másodfokú bíróság jogosult volt az elsőfokú ítélet teljes terjedelmű felülvizsgálatára, s a védekezés alapjául szolgáló olyan kérdésekben is határozhatott, amelyet az elsőfokú bíróság nem tárgyalt, illetve amelyben nem határozott [Pp. 253. § (3) bekezdés]. Döntésében a Pp. 235. § (1) bekezdése folytán új, az elsőfokú ítélet meghozatalát követően bekövetkezett, a II. r. alperes által előadott tényre is hivatkozhatott, és a jogcímhez kötöttség hiányában abból jogi következtetést vonhatott le.
[20] Miután a II. r. alperes a kereset teljes elutasítását kérte, s fellebbezésének hatálya mindkét alperesre kiterjedt, a másodfokú bíróságnak vizsgálnia kellett, hogy a felperesnek egyáltalán létezik-e az a joga, miszerint az I. r. alperessel szemben követelést érvényesítsen, figyelemmel az I. r. alperessel szemben megindított felszámolásra. A jogvesztő határidőhöz kötődő legfontosabb következmény ugyanis, hogy annak elmulasztása valamely alanyi jog megszűnését eredményezi.
[21] Ebből következően nem sértett jogszabályt a másodfokú bíróság akkor, amikor vizsgálta a felperes hitelezői minőségét, hiszen az alanyi jog megszűnése esetén az adott tényállás mellett a keresetet el kell utasítani mindkét alperessel szemben.
[22] Tévesen állította a felperes, hogy a felszámolási kérelem benyújtásakor a Cstv.-ben meghatározott jogvesztő határidő még egy év volt. A Cstv. 37. § (1)–(3) bekezdésének a módosítására a jogvesztő határidő tekintetében a 2009. évi LI. törvénnyel, 2009. szep-tember 1-jei hatállyal került sor. Így a felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelem 2011. december 27-én történt benyújtásakor a jogvesztő határidő a felszámolás kezdő időpontjától számított 180 nap volt.
[23] A felperes a keresetet 2011. április 26-án nyújtotta be a bírósághoz, és ugyan a megindult per a felszámolás kezdő időpontjában (2012. május 16-án) még jogerősen nem fejeződött be, de a Cstv. 38. § (2) bekezdése szerint a folyamatban levő perekben érvényesített igényt is be kell jelenteni a felszámolóhoz és a keresetnek megfelelő nyilvántartásba vételi díjat is be kell fizetni a 40 napos határidőn, illetve a 180 napos jogvesztő határidőn belül.
[24] Figyelemmel arra, hogy a felszámoló nyilatkozata alapján a felperes a hitelezői igényt csak a jogvesztő határidőn túl jelentette be a felszámolóhoz, a másodfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy emiatt a felperes alanyi joga az I. r. alperessel szemben megszűnt, s az egységes pertársaság miatt ez kihat a II. r. alperesre is, ezért a keresetet teljes egészében el kellett utasítani.
[25] Megjegyzi a Kúria, annak nincs jelentősége, hogy az elsőfokú bíróság ítéletét mikor hirdették ki, hiszen ha már jogerős követeléssel rendelkezett volna a felperes az alperesekkel szemben a felszámolás kezdő időpontjában, a felszámolási eljárásba be nem jelentett igénye a jogvesztő határidő letelte után – a jogerős ítélet ellenére – elenyészne.
[26] Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv. VII. 30.251/2013.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás