MÜ BH 2014/251
MÜ BH 2014/251
2014.08.01.
A hivatali szervezet vezetője az alapilletmény-eltérítés alkalmazásakor az aktuális teljesítményértékelésen túl egyéb, az érintett köztisztviselő szakmai munkájához kapcsolódó tényeket és körülményeket is figyelembe vehetett [1992. évi XXIII. tv. 43. § (4) bekezdés].
[1] A felperes közszolgálati jogviszonyban állt az alperesnél, alapilletményét 2007. június 1-jétől +20%-kal térítették el. 2010. október 26-áig ellátta az Ellenőrzési Osztály vezetését, majd e nappal vezetői megbízását visszavonták. Mivel a számára felajánlott belső ellenőri munkakört elfogadta, kinevezését módosították és alapilletményét 130%-ban határozták meg. 2010 decemberében teljesítményét kiválóra értékelték, és ez alapján az alperes 2011. március 1-jei hatállyal alapilletményét 130%-ban rögzítette.
[2] Tájékoztatta a felperest arról, hogy az illetmény megállapításában megjelölt beállási szintről a 2010. évi szakmai munkája értékelése alapján döntöttek, és az 2012. február 28-áig érvényes.
[3] Az alperes a felperes 2011. évi teljesítményét 2011. decemberi keltezéssel 2012. március 29-én közölte a felperessel, és azt jónak értékelte. A munkáltató 2012. február 29-i keltezéssel 2012. március 1-jei hatállyal a felperes alapilletményét +10%-os mértékben térítette el. Tájékoztatta a felperest arról, hogy az alapilletmény beállási szintjének megállapítása a 2011. évi teljesítményértékelés (szakmai munka értékelése) alapján történt.
[4] A beállási szint megállapításánál a munkáltatói jogkör gyakorlója figyelembe vette, hogy 2011. évben belső ellenőrzési feladatokat látott el, a vezetői megbízása visszavonása miatt vezetői, irányítói feladatai megszűntek, s e beállási szintje 2012. december 31-ig érvényes. 2012. évben az alperes a belső ellenőrzési csoportban a vezető alapilletményét 120%-ban, a felperes alapilletményét 110%-ban, a többi belső ellenőr alapilletményét 100%-ban határozta meg. Ugyanilyen módon került meghatározásra a gyámhivatalnál foglalkoztatott köztisztviselők illetménye.
[5] A felperes keresetében arra hivatkozott, hogy az illetmény eltérítésére jogellenesen került sor, mivel a munkáltató a teljesítményértékelést a jogszabályban előírtakkal ellentétben nem a tárgyévben kézbesítette számára, és kellő alap nélkül került sor illetményeltérítése csökkentésére.
[6] A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Kifejtette, hogy az adott esetben a hivatali szerv vezetője a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 43. § (4) bekezdése alapján döntött a felperes alapilletményének eltérítéséről, és ennek során megtartotta a Ktv. 43. § (6) bekezdésében írt korlátozást is. Megállapította, hogy nem bírt relevanciával a felperesnek az illetményeltérítésre irányadó határidő megsértésével kapcsolatos kifogása, mivel abban az esetben, ha ez valósnak bizonyult volna, úgy a munkáltató intézkedése érvénytelen lett volna.
[7] Nem találta megalapozottnak a felperesnek az egyenlő bánásmód követelményének megsértésére, illetve a rendeltetésellenes joggyakorlásra történő hivatkozását sem.
[8] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[9] Kifejtette, hogy a Ktv. 43. § (4) bekezdése szerint a teljesítményértékelésnek meg kell előznie az illetményeltérítés alkalmazását, a határidő megsértésének a kereset elbírálása szempontjából nem volt jelentősége. A felperes a teljesítményértékeléshez kötődő jogvitát nem kezdeményezett, és a határidő elmulasztása önmagában nem ad alapot az illetményeltérítés megsemmisítésére. Amennyiben az előző évre vonatkozó teljesítményértékelés nem készült el határidőben, a köztisztviselő a besorolása szerinti fizetési fokozathoz tartozó alapilletményre vált volna jogosulttá, így a felperes különbözet iránti igényt a perben nem érvényesíthetett.
[10] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria az első- és másodfokú ítéletet helyezze hatályon kívül, és a keresetének adjon helyt.
[11] Előadta, hogy a teljesítményértékelésében jónak ítélték munkáját, ennek ellenére került sor a korábban megállapított illetményeltérítés mértékének csökkentésére. Kifogásolta, hogy egyedül az ő illetményét csökkentette a munkáltató, míg a korábban illetményeltérítésben részesült köztisztviselők részére változatlan mértékű alapilletmény került folyósításra, továbbá a határidő elmulasztására is hivatkozott.
[12] A felperes felülvizsgálati kérelme nem megalapozott.
[13] A Pp. 272. § (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni a jogszabálysértést a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett. A felperes felülvizsgálati kérelmében megsértett jogszabályhelyként a Ktv. 43. § (4) bekezdését jelölte meg, nem hivatkozott azonban a Pp. 206. § (1) bekezdésére.
[14] Mindezekre figyelemmel a Kúria a felperes által előadottak ellenére nem vizsgálta, hogy az eljárt bíróságok a tényállás megállapítása során a perbeli bizonyítékokat megfelelően értékelték-e. Ugyancsak nem vizsgálta azt, hogy a felperes illetményének eltérítése során megtartották-e az egyenlő bánásmód, illetve a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét.
[15] A Ktv. 2006. augusztus 9-éig hatályos 43. § (4) bekezdése a tárgyévet megelőző év teljesítményértékelése alapján biztosított lehetőséget a hivatali szerv vezetőjének, hogy az érintett besorolása szerinti fizetési fokozathoz tartozó alapilletményét eltérítse. A 2006. évi LXXII. törvény 7. § (6) bekezdése akként módosította a Ktv. ezen §-át, hogy 2006. augusztus 10-től az eltérítés alapja a köztisztviselő szakmai munkájának értékelése.
[16] Mindezekből megállapítható, hogy ettől az időponttól a hivatali szervezet vezetője az alapilletmény eltérítése során az aktuális teljesítményértékelésen túl egyéb, az érintett köztisztviselő szakmai munkájához kapcsolódó tényeket, körülményeket is figyelembe vehet.
[17] Ennek megfelelően a perben nem bírt relevanciával az a körülmény, hogy a felperes teljesítményértékelésére a jogszabályban rögzített határidőn belül, vagy azt követően került-e sor, s jogszerűen vonhatta értékelési körébe a munkáltató azt a körülményt, hogy a felperes a vizsgált időszakban már nem látott el vezetői tevékenységet.
[18] Az eljárt bíróságok által megállapított tényállás szerint az illetményeltérítésről szóló döntés a jogszabályban rögzített határidőn belül megszületett, így nem kellett állást foglalniuk abban a kérdésben, hogy ennek elmulasztása esetén milyen mértékű alapilletmény illette volna meg a felperest.
[19] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet jogszabálysértés hiányában a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv. II. 10.754/2013.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás