KÜ BH 2014/258
KÜ BH 2014/258
2014.08.01.
Az elrendelt fegyelmi eljárás tekintetében sem az ügyvédekről szóló törvény, sem a fegyelmi szabályzat nem tartalmaz az elévülésre vonatkozó rendelkezést, így az elévülést megállapítani sem lehet [1998. évi XI. tv. 12. §, 41. §, 46. §, 47. §, 48. §, 60. §; 1959. évi IV. tv. 234. §].
[1] A felperes, mint egyéni ügyvéd ellen, jogszabályba ütköző okirat szerkesztése miatt több magánszemély – 2005. november 14-én, december 12-én, 2006. január 16-án – terjesztett elő panaszt, melyek folytán a Budapesti Ügyvédi Kamara (a továbbiakban: BÜK) mindhárom esetben fegyelmi eljárást rendelt el, majd az ügyeket egyesítette.
[2] A felperes valamennyi ügyben elfogultsági kifogást jelentett be, melyet a Magyar Ügyvédi Kamara, az alperes 2006. szeptember 15. napján kelt határozatával elutasított. A fenti határozat felülvizsgálatára indult közigazgatási per a 2007. október 4. napján kelt megszüntető végzéssel zárult. E bírósági végzést az alperes 2011. június 15-én kelt levelével küldte meg a BÜK-nek, amely ezt követően folytatta le a fegyelmi eljárást. A BÜK 2012. január 16. napján kelt határozatában megállapította, hogy a felperes két rendbeli szándékos – ebből egy rendbeli folytatólagosan megvalósított – fegyelmi vétséget követett el, ezért 50 000 forint pénzbírsággal sújtotta.
[3] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2012. október 5. napján kelt határozatával az elsőfokú döntést megváltoztatta, a felperest fegyelmi megrovásban részesítette, az elsőfokú döntést egyebekben helybenhagyta. A másodfokú határozat indokolása szerint az alperes figyelembe vette a jelentős időmúlást, ezért a pénzbírság helyett a felperesre a megrovás büntetést rótta ki.
[4] A felperes keresetét az elsőfokú bíróság elutasította. Ítéletének indokolása szerint a felperes tévesen hivatkozott arra, hogy vele szemben az elévülés okán már nem lehetett volna a fegyelmi eljárást lefolytatni. Az elsőfokú bíróság az eljáró szervekkel egyezően megállapította, a felperes esetében megkezdett fegyelmi eljárásra tekintettel az elévülés ténye nem merült fel, mivel sem az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (a továbbiakban: Üt.), sem a Magyar Ügyvédi Kamara 3/1998. (VI. 27.) Fegyelmi Eljárási Szabályzata (a továbbiakban: FESZ) nem tartalmaz az eljárás lefolytatására, illetőleg befejezésére nézve elévülési rendelkezést.
[5] A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes az elsőfokú ítélet és a kamarai határozatok hatályon kívül helyezését, ezáltal a fegyelmi eljárás megszüntetését kérte.
[6] Álláspontja szerint az elsőfokú ítélet jogszabálysértő, sérti az Üt. 41. § (1) bekezdésében foglaltakat. Az elsőfokú bíróság elmulasztotta, hogy a jogszabályszövegét „hézagpótló módon” kiegészítse úgy, hogy „vagy a cselekmény befejezése, illetve elakadása óta három év telt el”. Analógiaként ismételten hivatkozott a Ptk. 234. § (1) bekezdésével kapcsolatos, a Kúria polgári bíráinak jogértelmezésére. Véleménye szerint a késedelmesen lefolytatott fegyelmi eljárás sérti a jogbiztonság elvét. Illusztrációként hivatkozott arra, hogy a fegyelmi eljárást akadályozó bírósági eljárás és a BÜK intézkedése között is közel 4 év telt el, míg a fegyelmi eljárás elrendelésétől számítva az elsőfokú határozat meghozatala majdnem 6 évet igényelt.
[7] A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.
[8] A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen megállapított tényállásból helytálló következtetésre jutott az alperesi határozat jogszerűségével kapcsolatban, döntésével és indokaival a felülvizsgálati bíróság egyetért.
[9] A Kúria a felülvizsgálati kérelemben foglaltakra tekintettel – mivel a felperes kizárólag az elévülés tekintetében terjesztett elő érveket – az alábbiakra mutat rá.
[10] Az Üt. 41. § (1) bekezdése úgy szól, hogy nem indítható fegyelmi eljárás, ha azt a kamara elnöke a fegyelmi vétség tudomására jutásától számított 6 hónap alatt nem kezdeményezte, vagy a cselekmény befejezése óta 3 év eltelt. A fentiekből egyértelműen kitűnik, hogy a jogalkotó csak a fegyelmi eljárás elrendelése tekintetében szabott relatív és abszolút határidőt, mely szerint a fegyelmi vétség befejezését követő 3 éven túl eljárás nem kezdeményezhető. A felperes esetében azonban – miként ezt az elsőfokú bíróság helyesen rögzítette – az első panasz bejelentését (2005. november 14.) követő egy éven belül mind az előzetes vizsgálat (2005. november 17.), mind a fegyelmi eljárás (2006. május 15.) elrendelésre került.
[11] A jogszabály szövegéből megállapítható, hogy a 3 éves határidő kezdő időpontja a jogsértő cselekmény befejezése, ennek tükrében értelmezhetetlen a felperesnek a kógens jogi normának az „illetve elakadása” szöveggel való kiegészítésének elmaradására vonatkozó fejtegetése, amellyel valószínűleg az eljárás elakadására céloz. Az eljárás „elakadását” azonban – miként erre a jogerős ítélet is utalt – a jogalkotó nem értékelte elévülési okként.
[12] A Kúria rámutat arra, hogy a felperes ezzel kapcsolatos jogszabály kiegészítésre vonatkozó igénye túlmutat a jogalkalmazóként eljáró közigazgatási bíróság jogértelmezési jogkörén, kifejezetten jogalkotói hatáskörbe tartozó kérdés.
[13] A fentiek alapján a Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a jogszabályoknak megfelelően értékelte az alperesi határozatot jogszerűnek.
[14] Minderre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv. II. 37.049/2014.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás