BÜ BH 2014/266
BÜ BH 2014/266
2014.09.01.
I. A szolgálati feladat alóli kibúvás tényállásának alkalmazásában fontos szolgálati feladat: az őr-, ügyeleti valamint egyéb készenléti szolgálat; a szolgálati helytől távolmaradás pedig akkor valósítja meg e bűncselekményt, ha az elkövető tudja, hogy valamely fontos szolgálati feladatot kell ellátnia, és ennek ellenére nem jelentkezik szolgálati helyén [Btk. 439. § (1) bek.].
II. A büntetés-végrehajtás szervezet hivatásos állományú tagja számára a vezénylés alapján ellátott munkáltatási, illetve foglalkoztatás felügyelői szolgálat fontos szolgálati feladatnak minősül [Btk. 439. § (1) bek.].
III. A szolgálati feladata alóli kibúvás vétsége nem célzatos bűncselekmény, ezért eshetőleges szándékkal is megvalósítható [Btk. 7. §].
[1] A büntetés-végrehajtási őrmester vádlottat a törvényszék katonai tanácsa a 2013. szeptember 25-én kihirdetett ítéletével 3 rendbeli szolgálati feladat alóli kibúvás vétsége (1978. évi IV. tv. 349. §) miatt szolgálati viszonya megszüntetésére ítélte.
[2] Védelmi fellebbezés alapján eljárva az ítélőtábla katonai tanácsa a 2013. november 27-én kihirdetett ítéletével az elsőfokú bíróság határozatát megváltoztatva a vádlottat 2 rendbeli szolgálati feladat alóli kibúvás vétségének vádja alól felmentette, a fennmaradó egy rendbeli katonai vétség minősítését a Btk. (2012. évi C. tv.) 439. § (1) bekezdésére változtatta, és a vádlottat százhúsz napi, napi tételenként 1000 forint pénzbüntetésre ítélte azzal, hogy a pénzbüntetést meg nem fizetés esetén szabadságvesztésre kell átváltoztatni, és egy napi tétel összegének helyébe egy napi fogházbüntetés lép.
[3] A másodfokú ítélet ellen a fellebbviteli főügyészség jelentett be másodfellebbezést a 2 rendbeli katonai vétség vádja alóli felmentés miatt, a vádlott bűnösségének 3 rendbeli szolgálati feladat alóli kibúvás vétségében történő megállapítása és a pénzbüntetés helyett szolgálati viszony megszüntetése kiszabása érdekében.
[4] A másodfellebbezést a Legfőbb Ügyészség a fellebbviteli főügyészség fellebbezését módosítva tartotta fenn, és arra tett indítványt, hogy a vádlottat a Kúria a 2013. május 23-án elkövetett mulasztás miatt is mondja ki bűnösnek a szolgálati feladat alóli kibúvás vétségében, és súlyosítsa a pénzbüntetés napi tételeinek számát.
[5] Az ügyben a Kúria a Be. 393. § (2) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott.
[6] A nyilvános ülésen a Legfőbb Ügyészség képviselője a vádlott terhére bejelentett ügyészi fellebbezést fenntartotta, míg a vádlott védője a másodfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.
[7] A bv. őrmester vádlott az utolsó szó jogán mindhárom elalvás tényét elismerte, nyilatkozata szerint azokat megbánta. Ugyanakkor arra hivatkozva, hogy a cselekmények után nem merült fel vele kapcsolatban hasonló probléma, emellett – a gyermeke után fizetendő tartásdíjra is tekintettel – a kiszabott pénzbüntetés egy összegben való megfizetése is gondot okoz majd számára, a másodfokú határozat helybenhagyását kérte.
[8] A Be. 386. § (1) bekezdés a) pontjára figyelemmel az ügyész fellebbezése joghatályos, így a harmadfokú eljárást a Kúria lefolytatta.
[9] A Kúria, mint harmadfokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott másodfokú ítéletet a Be. 387. § (1) bekezdésére figyelemmel az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárással együtt bírálta felül.
[10] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást megalapozottnak találta és eljárásban irányadónak tekintette. Bár erre kifejezetten nem utalt, azonban határozatának indokolása szerint – helytállóan – a tényállás részének tekintette a vádlott meg nem cáfolt vallomásán alapulóan azt, hogy a vádlott az ébresztőórát minden alkalommal beállította, azonban annak hangját nem észlelte.
[11] Ez az egyébként a bizonyítékok indokolt mérlegelésével megállapított tényállás összhangban áll az iratok tartalmával, téves ténybeli következtetést sem tartalmaz.
[12] Azt a Kúria csupán annyiban egészíti ki, hogy a büntetés-végrehajtási szervezet szolgálati szabályzatáról szóló 21/1997. (VII. 28.) IM rendelet 16. § (4) bekezdésére figyelemmel a büntetés-végrehajtási szervezet hivatásos állományú tagja szolgálattételre a meghatározott időben köteles megjelenni, és amennyiben ennek akadálya van, azt személyesen, távbeszélőn, táviratilag, munkatársa vagy hozzátartozója útján vagy egyéb módon a legrövidebb időn belül – lehetőleg a szolgálat kezdete előtt – az ok megjelölésével jeleznie kell.
[13] E kötelezettségét a bv. őrmester vádlott mindhárom alkalommal megszegte.
[14] Az ekként kiegészített tényállást a Kúria ugyancsak megalapozottnak találta és eljárásában a Be. 388. § (1) bekezdésére figyelemmel irányadónak tekintette.
[15] Az a katona, aki magát a fontos szolgálati feladat alól megtévesztéssel vagy távolmaradással kivonja, vagy annak teljesítésére képtelenné teszi magát, mind az 1978. évi IV. törvény 349. § (1) bekezdése, mind a Btk. (2012. évi C. törvény) 439. § (1) bekezdése szerint elköveti a szolgálati feladat alóli kibúvás vétségét és egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
[16] Fontos szolgálati feladaton e szakasz alkalmazásában a bírói gyakorlat azt az őr-, ügyeleti, valamint egyéb készenléti szolgálatokat érti; a szolgálati helytől való távolmaradás pedig akkor valósítja meg a bűncselekményt, ha az elkövető tudja, hogy valamely fontos szolgálati feladatot kell ellátnia, és ennek ellenére nem jelentkezik szolgálati helyén.
[17] A vádlott mindhárom vád tárgyává tett cselekmény elkövetési idején – munkaköri leírása és az „üzem szolgálati helyre” beosztott foglalkoztatási felügyelő részére készített szolgálati utasítás alapján – munkáltatási, illetve foglalkoztatási felügyelőként volt szolgálatba vezényelve, ami fontos szolgálati feladatnak minősült.
[18] Ez a katonai bűncselekmény ugyancsak szándékosan követhető el, de eshetőleges szándékkal is megvalósítható.
[19] Az eshetőleges szándékkal történő elkövetés megállapíthatóságához alanyi oldalon az szükséges, hogy az elkövető tisztában legyen azzal, mikor kell szolgálatba lépni, s ahhoz mérten kövessen el olyan magatartást, amelynek előre látható lehetséges következményeként elmulasztja kötelességét.
[20] A tényállás II. pontjában írtak szerint a vádlott 2012. június 12. napján egész nap távol maradt a szolgálattól, és elöljáróit tévedésbe ejtve arra hivatkozott, hogy szolgálatra azért nem jelentkezett, mert fogorvoshoz ment; azaz betegséget színlelve mulasztotta el aznapi szolgálati kötelezettségét, és így egyenes szándékkal vonta ki magát távolmaradásával a fontos szolgálati feladat ellátása alól.
[21] Ezért az irányadó tényállásra figyelemmel megalapozott a törvényszék és az ítélőtábla azon következtetése, hogy a vádlott a tényállás II. pontjában írt – 2012. június 12. napján elkövetett – cselekményével megvalósította a szolgálati feladat alóli kibúvás vétségét.
[22] Ugyanakkor tévesen találta bűnösnek a vádlottat az első fokon eljárt bíróság a tényállás I. pontjában írt cselekményben, és helytállóan mentette fel az ítélőtábla e cselekmény vádja alól.
[23] Az irányadó tényállás szerint a vádlott 2012. június 7. napján azért nem jelentkezett a vezénylésnek megfelelően 6 óra 55 perckor szolgálatra, mert elaludt; miután a bv. intézetből telefonon felhívták 7 óra 20 perckor, felébredt, és rövid időn belül szolgálatra jelentkezett.
[24] Ahogy arra az ítélőtábla is utalt, a vádlott meg nem cáfolt védekezése szerint az ébresztőórát ugyan beállította, azonban nem ébredt fel annak hangjára, és ezért késett el (másodfokú ítélet 3. oldal első bekezdés).
[25] Miután olyan adat nem merült fel, amely azt igazolná, hogy a vádlott már korábban is elaludt azért, mert nem hallotta meg az ébresztőóra csörgését, és azt sem cáfolja semmi, hogy az adott időben sem mulasztotta el a felébredését biztosító órát beállítani, e cselekmény kapcsán még eshetőleges szándékának fennállására sem vonható le megalapozott következtetés.
[26] Emellett ugyan a Be. 387. § (2) bekezdésére figyelemmel a harmadfokú felülbírálat a másodfokú ítélet valamennyi rendelkezésére kiterjed, azonban a 397. §-ra figyelemmel a tényállás I. pontjában írt, a 2012. június 12. napján megvalósult vádlotti mulasztás kapcsán hozott felmentő rendelkezés megváltoztatásának – a súlyosítási tilalomra tekintettel – a harmadfokú eljárásban egyébként sem lenne helye.
[27] Tévedett azonban az ítélőtábla, amikor lényegében ugyanezen indokokra figyelemmel felmentette a vádlottat a tényállás III. pontjában írt cselekmény vádja alól.
[28] Az irányadó tényállás szerint 2013. május 23. napján a vádlott ismételten elaludt, és csak a bv. intézet biztonsági tisztjének telefonhívására ébredt fel; így az előírt 6 óra helyett 6 óra 15 perckor jelentkezett szolgálatra.
[29] Miután korábban már két alkalommal is előfordult, hogy nem ébredt fel az óra jelzésére, sőt, az előző esetek miatt ellene már büntetőeljárás volt folyamatban, elvárható volt, hogy a korábbi szokásain túl más módon is biztosítsa felébredését.
[30] Éppen a korábbi esetek miatt abban, hogy az óra csörgésére időben felébred, a vádlott már nem bízhatott; ennek ellenére nem tett további intézkedéseket annak biztosítására, hogy a szolgálati helyén a megfelelő időpontban megjelenjék. Így legalábbis belenyugodott abba, hogy nem ébred fel időben, azaz szándéka legalább eshetőleges formában kiterjedt arra, hogy ismételten elmulasztja kötelességét.
[31] Ezért a Legfőbb Ügyészség által módosított ügyészi fellebbezést ebben a körben megalapozottnak találva a Kúria a vádlott bűnösségét ez utóbbi cselekmény miatt további egy rendbeli szolgálati feladat alóli kibúvás vétségében is megállapította.
[32] Emellett a Kúria a büntetés súlyosítására irányuló fellebbezést is alaposnak találta.
[33] Nem tartotta azonban indokoltnak a pénzbüntetés súlyosítását; a vádlottal szemben a terhére megállapított két rendbeli bűncselekményre tekintettel halmazati büntetést kellett ugyan kiszabni, azonban a pénzbüntetés ítélőtábla által megállapított mértékét a büntetési célok eléréséhez halmazati büntetésként is elegendőnek ítélte meg.
[34] Osztotta a Kúria az ítélőtábla álláspontját abban a kérdésben is, hogy a Btk. 2. §-ára figyelemmel indokolt a vádlottal szemben az elbíráláskor hatályos büntető anyagi szabályokat alkalmazni, mivel azok a pénzbüntetés szabályainak változására tekintettel – a napi tétel összegének kisebb mértékben való meghatározása miatt – enyhébb elbírálást eredményeztek rá nézve.
[35] Mindezek mellett azonban szükségesnek ítélte a bv. őrmester vádlottal szemben katonai mellékbüntetés, nevezetesen a várakozási idő meghosszabbítása alkalmazását, indokoltnak látva, hogy a vádlott a szolgálati vétségei miatt az előléptetést a törvényben előírt várakozási időnél hosszabb idő elteltével érdemelje ki.
[36] Ennek a vádlott terhére bejelentett fellebbezésre tekintettel nem volt eljárásjogi akadálya.
[37] A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény 1. számú melléklete szerint az őrmesteri rendfokozatban eltöltendő várakozási idő három év; a fentiekre tekintettel ezt az időtartamot a Kúria a Btk. 140. § (1) és (2) bekezdése alapján egy évvel meghosszabbította.
(Kúria Bhar. I. 275/2014.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás