PÜ BH 2014/270
PÜ BH 2014/270
2014.09.01.
I. A haszonélvezeti jog alapítására vonatkozó megállapodás szóban is érvényesen megköthető, ingatlan-nyilvántartási bejegyzéséhez azonban írásbeli forma szükséges.
II. Az elévülés feltételeit minden esetben a konkrét körülmények alapulvételével kell vizsgálni. Amennyiben igazolódik, hogy a felperes az elévülés nyugvásának megszűnését követően menthető okból téves jogcímen érvényesített igényt, és ez számára az elutasító ítélet indokolásából válik nyilvánvalóvá, az utóbb azonos tényalapon, de más jogcímen érvényesített igény elévülése a Ptk. 326. § (2) bekezdésében foglaltak megtartása esetén nem állapítható meg [1959. évi IV. tv. (Ptk.) 158. § (1) bek., 326. § (2) bek.; 1997. évi CXLI. tv. 29. §].
[1] Az I. rendű alperes valamint házastársa, néhai B. Zs. (aki a felperesek fia, egyben a II-IV. rendű alperesek édesapja) az 1996. január 5-én megkötött adásvételi szerződéssel vásárolták meg a perbeli ingatlant. A vevők az adásvételi szerződésben úgy nyilatkoztak, hogy az adásvétel tárgyát képező ingatlanon a felperesek javára haszonélvezeti jogot kívánnak alapítani, és kötelezettséget vállaltak annak bejegyeztetésére is. E nyilatkozatuk a felperesekkel 1995-ben szóban kötött megállapodáson alapult, amely szerint az ingatlan a vevők egyenlő arányú közös tulajdonába kerül, míg a felperesek – a vételárhoz való hozzájárulásuk, illetve a lakóház bővítésére, felújítására nyújtott támogatásuk ellenében – a felújított lakóházra is kiterjedő haszonélvezeti jogot szereznek.
[2] A földhivatal a tulajdonosváltozást átvezette és bejegyezte a felperesek haszonélvezeti jogát is, utóbb azonban törölte azt. A felperesek a haszonélvezeti jog megszerzésével kapcsolatos illetéket megfizették.
[3] A lakóház 1998-ban elvégzett felújításának, bővítésének költségeit a felperesek, valamint az I. rendű alperes és néhai házastársa közösen viselték. A felperesek kertművelési szerszámaikat az alagsorban tárolták, illetve időnként az alagsorban aludtak, az épülethez kulccsal rendelkeztek.
[4] Néhai B. Zs. 2007. március 8-án bekövetkezett halála után az ingatlanban lévő tulajdoni hányadát – egymás között egyenlő arányban, az I. rendű alperes özvegyi jogával terhelten – gyermekei, a II-IV. rendű alperesek örökölték.
[5] A felperesek a hagyatéki eljárásban, 2008 tavaszán szereztek tudomást arról, hogy haszonélvezeti jogukat az ingatlan-nyilvántartásba nem jegyezték be. A felperesek és az I. rendű alperes kapcsolata ezt követően megromlott, az I. rendű alperes az ingatlanon zárat cserélt, ezzel a felperesek további ingatlanhasználatát megakadályozta.
[6] A felperesek 2009. február 26. napján az ingatlanra vonatkozóan, ráépítéssel szerzett tulajdonjoguk megállapítása iránt indítottak pert. A másodfokú bíróság a keresetet jogerősen elutasító, 2011. május 5. napján kihirdetett ítéletének indokolásában rámutatott: mivel a felperesek a szóban létrejött megállapodás értelmében hozzájárulásuk fejében haszonélvezeti jogot szereztek, a Ptk. ráépítésre vonatkozó szabályai nem alkalmazhatók.
[7] A felperesek a jelen pert megindító, 2011. július 19. napján előterjesztett keresetükkel elsődlegesen annak megállapítását kérték, hogy az 1995-ben kötött szóbeli megállapodás alapján haszonélvezeti jogot szereztek, másodlagosan pedig az I-IV. rendű alperesek hozzájáruló nyilatkozatának ítélettel történő pótlását kérték a haszonélvezeti joguk bejegyzéséhez. Mindkét kereseti kérelemhez kötődően kérték a földhivatal megkeresését haszonélvezeti joguknak az I. rendű alperes özvegyi jogát rangsorban megelőző bejegyzése érdekében. Harmadlagos kereseti kérelmükkel jogalap nélküli gazdagodás címén az I. rendű alperest 3 millió forint, a II-IV. rendű alpereseket pedig személyenként 1 millió forint megfizetésére kérték kötelezni.
[8] Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására és költségeik megtérítésére irányult; továbbiak mellett arra is hivatkoztak, hogy a felpereseknek a haszonélvezeti jog bejegyzésére irányuló kötelmi igénye elévült.
[9] Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy a felperesek őket együttesen megillető haszonélvezeti jogot szereztek az ingatlanon, és megkeresni rendelte a földhivatalt a haszonélvezeti jognak az I. rendű alperes özvegyi jogát megelőző rangsorban történő bejegyzése érdekében. Döntését azzal indokolta, hogy a Ptk. a haszonélvezet alapítását nem köti a megállapodás írásba foglalásához (BH 2002.433.), ugyanakkor a bizonyítékok alapján aggálytalanul megállapítható volt, hogy a felperesek a haszonélvezeti jogot az 1995 nyarán megkötött szóbeli megállapodással megszerezték. Mivel az adásvételi szerződésben az I. rendű alperes és néhai házastársa kötelezettséget vállaltak a haszonélvezeti jog ingatlan-nyilvántartási bejegyzésére is, az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 26. § (1) bekezdése értelmében a földhivatal megkereséséről is rendelkezett.
[10] Az elévülési kifogással kapcsolatban az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a 2009. február 26. napján végrehajtott zárcseréig az ingatlan folyamatos felperesi birtoklása, használata megszakította az igény elévülését (EBH 2004.1136.), 2009. február 27. napján pedig az elévülés újrakezdődött: a felperesek ekkortól már nem gyakorolhatták a haszonélvezet alapján őket megillető használati jogot, ezt követően azonban a haszonélvezetre vonatkozó igényüket „az elévülési időn belül érvényesítették”.
[11] A másodfokú bíróság részítéletével részben megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét: elutasította a haszonélvezeti jog bejegyzésére irányuló keresetet és mellőzte a földhivatal megkeresését, ezt meghaladóan (a harmadlagos, a jogalap nélküli gazdagodás megtérítésére irányuló kereset tárgyában) az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot ebben a keretben a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
[12] A másodfokú bíróság pontosította az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást és kifejtette: a korábbi perben hozott jogerős ítéletben – a jelen perben már nem vitatható módon – megállapítottak szerint 1995-ben szóban érvényesen létrejött a haszonélvezeti jogra vonatkozó megállapodás, a vevők az adásvételi szerződésben annak bejegyzésére is kötelezettséget vállaltak, ezért a jelen perben csupán a bejegyzési igény elévülése tekintetében kellett határoznia. A másodfokú bíróság – az álláspontja szerint az egymástól el nem különíthető – elsődleges és másodlagos kereseti kérelmek tekintetében egységesen arra a következtetésre jutott, hogy a felperesek bejegyzési igénye 2008 tavaszáig nyugodott; tekintettel azonban arra, hogy az ettől számított, a Ptk. 326. § (2) bekezdésében biztosított egyéves határidőn belül nem érvényesítették a bejegyzés iránti igényüket (a jelen pert csak 2011. július 19. napján indították meg), az igény elévült.
[3] Az elévülés megszakadását a másodfokú bíróság nem látta megállapíthatónak, rámutatva: nem bizonyított, hogy a felperesek az ingatlan használatát haszonélvezeti joguk alapján gyakorolták. Az ingatlanon a felperesek által végzett munkálatok sokkal inkább a rokoni kapcsolaton alapuló szívességi használatnak feleltek meg, ami nem vezethetett a bejegyzési igény elévülésének megszakadásához.
[14] Mivel a másodfokú bíróság az elsődleges és a másodlagos keresetet alaptalannak találta, az elsőfokú bíróságot a harmadlagos: a jogalap nélküli gazdagodásra vonatkozó kereset tárgyalására utasította.
[15] A felperesek felülvizsgálati kérelmükben elsősorban az elsődleges és a másodlagos kereseti kérelmeiknek megfelelő ítéleti döntés meghozatalát, másodsorban új eljárás lefolytatásának elrendelését kérték.
[16] A felülvizsgálati kérelem annyiban alapos, hogy a felperesek haszonélvezeti jogának bejegyzésére vonatkozó igény nem évült el.
[17] Az adott esetben a felperesek lényegében a másodfokú bíróságnak az igényük elévülése kérdésében elfoglalt álláspontját kifogásolták, a részítélet indokolásában kifejtettekkel szemben azt állították, hogy a bejegyzés iránti igényük 2008 tavaszát követően sem évült el.
[18] A Kúria egyrészt [tekintettel a másodfokú bíróság határozatának indokolásában már említett Pp. 229. § (1) bekezdésére] nem térhetett el a korábbi perben meghozott jogerős ítéletbe foglalt megállapításoktól, másrészt [figyelemmel a Pp. 275. § (2) bekezdésére] nem terjeszkedhetett túl a felperesek felülvizsgálati kérelmén sem.
[19] E korlátok miatt a Kúria tényként kezelte, hogy 1995-ben a felperesek, az I. rendű alperes és a II-IV. rendű alperesek jogelődje között szóban létrejött a haszonélvezet alapítására vonatkozó megállapodás, az I. rendű alperes és a II-IV. rendű alperesek jogelődje pedig a haszonélvezeti jog bejegyzésére – írásban – kötelezettséget vállalt.
[20] Tényként kellett kezelnie a Kúriának a felülvizsgálati eljárás során azt is, hogy a felpereseknek a jelen perben érvényesíteni kívánt bejegyzési igénye 2008 tavaszáig nyugodott.
[21] Mindezeknek megfelelően a Kúria kizárólag annak vizsgálatára szorítkozhatott, hogy a felperesek keresettel érvényesíteni kívánt bejegyzési igénye az elévülés nyugvásának 2008 tavaszán bekövetkezett megszűnését követően elévült-e.
[22] Kétségtelen tény, hogy a felperesek a 2008 tavaszán megnyíló egyéves határidő alatt – 2009. február 26. napján – nem a haszonélvezeti jog bejegyzése iránt, hanem más igényük érvényesítésére – tulajdonjoguk megállapítására – indítottak pert.
[23] Helytállóan utalt arra a másodfokú bíróság: önmagában az a körülmény, hogy a felperesek tulajdoni igényt kívántak érvényesíteni, nem eredményezte a jelen perbeli, a haszonélvezeti jog bejegyzése iránti igény ismételt – a korábbi per megindításával ismét megkezdődő és a korábbi per időtartama alatt tartó – nyugvását.
[24] A 2008 tavaszán kezdődő egyéves határidő elmulasztása, azaz a bejegyzési igény elévülése szempontjából azonban kiemelt jelentőséggel bír, hogy a felperesek a korábbi, tulajdonjog megállapítása iránti perben 2009. február 26-án benyújtott keresetlevelükben utaltak a haszonélvezettel kapcsolatos megállapodásra, azonban – tévesen – úgy ítélték meg, hogy az írásba foglalás hiányában a megállapodás nem alkalmas arra, hogy a felperesek anyagi juttatásai általa ellentételezhetők legyenek. A keresetlevélben a felperesek kijelentették: „Tisztában vagyunk azzal, hogy miután a haszonélvezeti jog alapítása annak idején írásban nem történt meg, ezért annak bejegyzése iránti igényt nem terjeszthetünk elő, azt csak megállapodással tudjuk pótolni”.
[25] Az előadott tények mind az előzményi, mind a jelen peres eljárásban azonosak voltak: a felperesek anyagi támogatása ellentételezésére a felek megállapodása szerinti haszonélvezet szolgált, csupán a felperesek – feltételezhetően téves tájékoztatásuk miatt – a szóban létrejött megállapodást nem találták alkalmasnak a kialakult vitás helyzet rendezésére.
[26] Az a körülmény, hogy a szóbeli megállapodás alkalmas a kívánt joghatás elérésére, és az írásbeliség hiánya csupán az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésnek lehet akadálya, az előzményi, ráépítés iránt folyamatban volt pert lezáró, jogerős ítélet indokolásából vált nyilvánvalóvá a felperesek számára.
[27] A Kúria hangsúlyozza: az elévülés nyugvásának körülményeit minden esetben a konkrét helyzet egyedi sajátosságainak figyelembevételével kell megítélni, mert csak az egyedi körülmények alapján foglalható állás abban a kérdésben, nyugodott-e a bejegyzési illetve jognyilatkozat pótlási igény elévülése vagy sem.
[28] Az adott esetben az előbbiekben részletezett körülmények között teljesültek a Ptk. 326. § (2) bekezdésében előírtak: a felperesek a korábbi peres eljárás teljes tartama alatt menthető okból nem voltak abban a helyzetben, hogy a haszonélvezettel kapcsolatos igényüket érvényesítsék.
[29] A felperesek a haszonélvezeti jog bejegyzésével kapcsolatos korábbi jogi álláspontjuk hibáiról az előző perben hozott jogerős ítéletből értesültek. A 2011. május 5. napján meghozott jogerős ítélet kézhezvételétől számított egy éven belül – a jogerős ítélet iránymutatásai szerint – megindították a jelen, haszonélvezettel kapcsolatos pert. Ezért a haszonélvezettel kapcsolatos igényük (a korábbi per időtartama alatti ismételt nyugvásra és annak megszűnésétől számított egy éven belüli perindításra tekintettel) nem évült el.
[30] Az előzőekben kifejtettek értelmében a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletét – az ismertetett módosított indokolással – helybenhagyta.
[31] Mivel a haszonélvezeti jog megszerzésével és bejegyzésével kapcsolatos igény tárgyában a kifejtettek szerint a keresetnek helyt adó jogerős ítéleti döntés született, a felperesek harmadlagos, jogalap nélküli gazdagodásra alapított – eshetőlegesen előterjesztett – kereseti kérelme okafogyottá vált. Erre tekintettel a Kúria a jogerős ítélet harmadlagos keresettel kapcsolatos hatályon kívül helyező rendelkezését mellőzte.
(Kúria Pfv. I. 20.816/2013.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás