PÜ BH 2014/274
PÜ BH 2014/274
2014.09.01.
I. Egy, közös tulajdonban álló ingatlan meghatározott tulajdoni hányadára vonatkozó özvegyi jog a leszármazó kérelmére – ide nem értve a külön szabályok alá tartozó megváltás esetét – nem szüntethető meg, hanem csak korlátozható, ha annak a bírói gyakorlat által kialakított feltételei fennállnak.
II. Az özvegyi jog korlátozása során a leszármazónak a túlélő házastárssal szemben tanúsított magatartása csak akkor vehető figyelembe, ha az a korlátozott mértékű özvegyi jog gyakorlásának az ellehetetlenüléséhez vezethet [1959. évi IV. tv. (Ptk.) 616. § (1)–(2) bek.].
[1] A perbeli ingatlan 1083 m2 területű közművekkel ellátott telekből és azon – egy 110 m2 alapterületű és egy 27 m2 alapterületű – épületből áll, az a peres felek 1/2-1/4-1/4 arányú közös tulajdona.
Az II. r. felperes és az alperes 1/4-1/4 tulajdoni hányadán az I. r. felperesnek özvegyi joga áll fenn.
[2] A I. r. felperes a II. r. felperes és az alperes édesanyja.
Édesapjuk halálát követően a II. r. felperes az alperessel való nézeteltérése miatt az ingatlanból 1999. szeptember 2-án elköltözött. Ezután 2006 márciusáig az I. r. felperes egyedül élt az ingatlanban. 2006 márciusában az alperes részére szívességi lakáshasználatot engedélyezett, így az a nagy épületbe beköltözött. Az alperes 2010. február 27-ig a nagy épületben lévő kisebb lakószobát kizárólagosan, a többi közös használatú helyiséget – a fürdőszobát, a konyhát, a melléképületet – és a kertet az I. r. felperessel közösen használták.
[3] 2010. február 27-én rendőri közreműködéssel az alperest az egyik kórház pszichiátriai osztályára szállították. A kórházi tartózkodása alatt, 2010. március 4-én készült szakorvosi vélemény rögzítette, hogy az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége – elmebeli állapota miatt – állandó jelleggel, teljesen hiányzik, ezért gondnokság alá helyezése javasolt. Az illetékes gyámhivatal a szakorvosi vélemény alapján kezdeményezte az alperes gondnokság alá helyezését.
[4] A II. r. felperes az alperes kórházba szállítását követően beköltözött a perbeli ingatlan nagy épületébe az alperes által kizárólagosan használt lakószobába, azóta az ingatlant az I. r. felperessel közösen használják.
[5] A felperesek kérelmére a bíróság végzésével 30 napra elrendelte, hogy az alperes tartsa távol magát a felperesektől, továbbá a perbeli ingatlantól és tartózkodjon a felperesekkel való közvetlen vagy közvetett érintkezéstől.
[6] Az alperest 2010. május 12-én bocsátották el a kórházból. Ekkor a perbeli ingatlanba visszatért és a melléképületet birtokba vette. A II. r. felperes ezután az alperes által használt ingatlanrészt elkerítette.
Az alperes 2010. május 13. óta tartja birtokban az elkerített ingatlanrészt.
[7] Az illetékes ügyészség a 2011. augusztus 25-én kelt határozatával az alperessel szemben zaklatás miatt indult nyomozást kóros elmeállapotára tekintettel büntethetőséget kizáró ok miatt megszüntette. A büntetőeljárás során beszerzett szakértői vélemény szerint az alperes paranoia típusú betegségben szenved, ami miatt képtelen cselekményei következményeinek a felismerésére. Hasonló cselekmény ismételt elkövetése várható, ezért pszichiátriai osztályon történő elhelyezése és rendszeres ideggondozói ellenőrzése javasolt.
[8] A bíróság utóbb az alperest cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezte.
[9] Az ingatlant a peres felek jelenleg megosztva használják akként, hogy a felperesek kizárólagos használatában áll a 110 m2 alapterületű lakóház és a hozzá tartozó kertrész, az alperes kizárólagosan használja a 27 m2 alapterületű melléképületet és annak a nagy épület mellett az utcai kapu kijáróig vezető földrészletet, továbbá a főépületben lévő egyik pincerészt.
[10] Az alperes a maga által készített kályhával fűt, a vizet a másik épület pincéjéből vételezi, az általa használt melléképület árammal nincs ellátva. A közüzemi díjakhoz nem járul hozzá.
[11] Az I. r. felperes módosított keresetében egyebek mellett kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest az ingatlan kiürítésére és a részére történő birtokba bocsátására.
[12] A II. r. felperes birtokháborítás címén szintén kérte az alperest az ingatlan kiürítésére kötelezni.
[13] Az alperes kérte a kereset elutasítását és viszontkeresetet terjesztett elő, amelyben kérte az I. r. felperesnek az ő tulajdoni hányadán fennálló özvegyi joga korlátozását akként, hogy az ingatlanon a melléképület önálló használatára, a teljes kert, a kerti személyi bejáró és a kapu közös használatára a bíróság őt jogosítsa fel.
[14] A felperesek kérték a viszontkereset elutasítását az alperes érdemtelenségére hivatkozással.
Előadták, hogy az alperessel a perbeli ingatlanban az együttélés lehetetlen, mert folyamatosan zaklatja őket és testi épségük is veszélyeztetve van. Az I. r. felperes hivatkozott arra is, hogy az alperes az ingatlan rezsiköltségeihez nem járul hozzá.
[15] Az elsőfokú bíróság elrendelte a felpereseknek az ingatlan kiürítése iránti kereseti kérelmeinek és az alperesnek az I. r. felperes özvegyi joga korlátozására, illetve rokontartásra irányuló viszontkeresetének a további kereseti és viszontkereseti kérelmektől elkülönítve történő tárgyalását és részítéletével a felpereseknek az ingatlan kiürítésére irányuló keresetét elutasította.
[16] A viszontkereset alapján az I. r. felperesnek az alperes 1/4 tulajdoni hányadán fennálló özvegyi haszonélvezeti jogát oly módon korlátozta, hogy azt „megszüntette” akként, hogy az alperest feljogosította a melléképület és attól a nagy épület mellett a gépkocsibejáróig tartó telekrész használatára. Megkereste az illetékes földhivatalt az I. rendű felperes özvegyi jogának törlése iránt.
Az alperesnek az I. r. felperes özvegyi haszonélvezeti joga korlátozása iránti viszontkeresetét ezt meghaladóan elutasította.
[17] Rámutatott, hogy az alperes 2010. február 27-én történt kórházba szállításakor életvitelszerűen lakott az I. r. felperes engedélyével a perbeli ingatlanban. Valamennyi ingósága a perbeli ingatlanban volt. Az alperes nem önszántából hagyta el az ingatlant, a birtoklásról nem mondott le, ezért birtokon kívül sem került, ekként a vele szembeni birtoktól megfosztó magatartásokkal szemben birtokvédelem illeti meg.
[18] A lefolytatott bizonyítás eredményeképpen az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az I. r. felperes körülményei, illetve az alperes rászorultságának a mértéke nem ad alapot az özvegyi jog korlátozásának az elutasítására. Megállapította, hogy a felperesek és különösen az I. r. felperes nem tudta azt bizonyítani, hogy az alperes magatartása betegségére és helyzetére tekintettel olyan mértékben sérelmes, hogy rászorultságára is figyelemmel az özvegyi jog korlátozását kizárhatóvá tenné. Ezért az I. r. felperes özvegyi jogát az ítéletben foglaltak szerint korlátozta.
[19] Az elsőfokú bíróság figyelemmel volt arra, hogy a felek békés együttélése a jelenlegi körülmények között egymás iránti toleranciájuk és az együttműködésük hiányából fakadóan bizonytalan ideig nem képzelhető el, ezért az alperest csak az általa eddig elkülönülten használt ingatlanrész használatára jogosította fel.
[20] A birtokháborításra alapított igényt illetően az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy csak az I. r. felperesnek volt joga az ingatlan birtokba bocsátása iránt keresetet előterjeszteni. Ez azonban az özvegyi jog korlátozására irányuló viszontkereset részbeni alaposságára tekintettel nem volt alapos.
[21] A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság részítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyta.
[22] A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság okszerűen jutott arra a következtetésre, hogy a felperesek nem bizonyították: az alperes olyan magatartást tanúsított, hogy még az osztott telekhasználattal sem lehetséges a felek közötti konfliktushelyzet megoldása és így az özvegyi jog korlátozására nincs lehetőség. Hangsúlyozta, hogy az I. r. felperes az elsőfokú eljárás során az özvegyi jog korlátozására irányuló viszontkeresettel szemben védekezésül kizárólag az alperes magatartására, összeférhetetlenségére hivatkozott. Arra azonban nem, hogy saját szükségleteinek biztosítására és betegségével összefüggő, várhatóan megnövekedett kiadásaira figyelemmel szüksége van az egész ingatlanon fennálló haszonélvezeti jogára, mert a melléképületet hasznosítani akarja.
[23] Utalt arra, hogy az I. r. felperes csak a fellebbezésben hivatkozott arra, hogy a melléképület hasznosítására megélhetésének biztosítása miatt van szükség. Szintén nem hivatkozott korábban körülményei, egészségi állapota változására és megnövekedett kiadásaira. Új tény állítására azonban a másodfokú eljárás során már nem volt lehetőség.
[24] A másodfokú bíróság a következőkre is rámutatott: Az elsőfokú bíróság feltárta az I. r. felperes jövedelmét, részletesen vizsgálta, hogy a melléképületet korábban hasznosította-e és ebből származott-e jövedelme. Helyesen állapította meg, hogy évekkel korábban volt egy bérlő, azonban az alperes beköltözésekor már csak raktározásra szolgált az épület. Maga a felperes is úgy nyilatkozott, hogy 2002 és 2010 között a melléképület csak nyolc hónapig volt bérbe adva, 2006. évet megelőzően azt nem használta, csupán ingóságokat tárolt benne. Így az elsőfokú eljárásban nem volt megállapítható, hogy az özvegyi jog korlátozásával érintett ingatlanrész hasznosításából jövedelemre tett volna szert, továbbá, hogy valóban volt ilyen szándéka. Az I. r. felperes az elsőfokú eljárás során arra sem hivatkozott, hogy élethelyzetében, várható kiadásaiban változás következett be. Mindezek alapján megállapítható, hogy az özvegyi jog korlátozását kizáró körülmény nem volt bizonyítható.
[25] A másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy az alperes magatartása csak annyiban bír jelentőséggel a jogvita elbírálása során, ha az lenne megállapítható, hogy az alperes magatartásával összefüggésben még a megosztott használat mellett is lehetetlenné válik az özvegyi jog megfelelő gyakorlása. Egyetértett az elsőfokú bíróság következtetéseivel abban, hogy a lefolytatott bizonyítás eredményeképpen ez nem volt megállapítható, az alperes nem tanúsított olyan kirívó magatartást, amely az I. r. felperessel megosztott ingatlanhasználatot ellehetetlenítené.
[26] A jogerős ítélet ellen az I. r. felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az ingatlan kiürítésére irányuló keresetnek helyt adó, valamint az özvegyi jog korlátozása iránti viszontkeresetet elutasító határozat meghozatalát.
[27] A felülvizsgálati kérelem részben alapos.
[28] A Kúria elöljáróban rámutat, hogy a másodfokú bíróság a Pp. 235. § (1) bekezdésében foglaltak helyes alkalmazásával állapította meg, hogy az I. r. felperesnek a fellebbezésében az az állítása, miszerint a perbeli melléképület hasznosítására megváltozott egészségügyi állapota és megélhetésének biztosítása érdekében van szüksége olyan ténynek minősül, amelyre a másodfokú eljárásban már nem lehet hivatkozni. A Pp. 270. § (1) bekezdésére figyelemmel ez a szabály alkalmazandó a felülvizsgálati eljárásban is, ezért ezeket a körülményeket a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Kúria nem vette figyelembe.
[29] A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 616. § (2) bekezdése értelmében a haszonélvezet korlátozásának bármikor helye van, a korlátozás azonban csak olyan mértékű lehet, hogy a korlátozott haszonélvezet a házastárs szükségleteit biztosítsa, figyelembe véve az általa örökölt vagyontárgyakat, saját vagyonát és munkájának eredményét. A korlátozás mértékének a megállapítása során vizsgálni kell, hogy a túlélő házastárs életkorára és egészségügyi állapotára figyelemmel számolnia kell-e a szükséges kiadások növekedésével (BH 1986.233). A korlátozás folytán a házastársat nem szabad megszokott környezetéből kiragadni és a korábban biztosított szükségleteinek anyagi fedezetét olyan mértékben csökkenteni, hogy az megszokott életszínvonalát veszélyeztesse (BH 1986.232).
[30] A Kúria egyetértett a másodfokú bíróság álláspontjával abban, hogy az elsőfokú bíróság a jogvita elbírálásához szükséges mértékben a bizonyítást lefolytatta és a megállapított tényállásból helyes következtetéseket vont le. Az elsőfokú bíróság feltárta az I. r. felperes jövedelmét, megvizsgálta, hogy a perbeli ingatlanon a melléképületet korábban hasznosította-e. Mindezek alapján okszerűen, a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltak helyes alkalmazásával jutott arra a következtetésre, hogy az özvegyi jog korlátozott mértéke még kellően biztosítja az I. r. felperes szükségleteit, az nem jár anyagi körülményei elnehezülésével.
[31] A másodfokú bíróság helyesen mutatott rá, hogy a felek viszonya, az alperes magatartása csak annyiban vonható a mérlegelés körébe, hogy az nem jár-e a korlátozott mértékű özvegyi jog gyakorlásának ellehetetlenülésével. Ez azonban a lefolytatott bizonyítás eredményeképpen nem volt megállapítható. A jogerős ítélet alapján az alperes a melléképület kizárólagos használatára van feljogosítva, így a két különböző épületben a zavartalan használat mindegyik fél részére biztosított. Másrészről a kihallgatott tanúk vallomásai alapján nem nyert bizonyítást, hogy az alperes tartósan napi rendszerességgel az I. r. felperessel szemben akár fizikai veszélyhelyzettel is fenyegető, tűrhetetlen magatartást tanúsított.
[32] A Kúria rámutat, hogy a Ptk. 616. § (1) bekezdésének helyes értelmezése szerint csak az özvegyi jog korlátozására van lehetőség, annak a megszüntetésére a leszármazó kérelmére – ide nem értve a speciális szabályok alá tartozó megváltást – azonban nincs mód. Ezért a jogerős ítéletet részben hatályon kívül helyezte és az elsőfokú ítéletet akként változtatta meg, hogy a haszonélvezeti jog megszüntetésére utaló rendelkezést mellőzte. Ily módon az alperest a perbeli ingatlan elsőfokú ítéletben meghatározott részének a kizárólagos használatára jogosította fel.
[33] A perbeli ingatlan a peres felek közös tulajdona: 1/2 részben az I. r. felperes tulajdonos, míg a II. r. felperes és az alperes 1/4-1/4 tulajdoni hányadán haszonélvezeti joga áll fenn. Az I. r. felperes haszonélvezeti joga az ingatlan-nyilvántartásban a többi tulajdonostárs tulajdoni hányadára van bejegyezve [109/1999. (XII. 29.) FVM rendelet 10. § (1) bek.], nem pedig területnagyságban kifejezett részére. Ezért az özvegyi jognak a természetben történő korlátozása – mint jogban bekövetkezett változás – az ingatlan-nyilvántartásba nem jegyezhető be. Erre figyelemmel a Kúria az elsőfokú ítéletnek a földhivatal megkeresésére vonatkozó rendelkezését mellőzte.
[34] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet részben hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét részen megváltoztatta akként, hogy a haszonélvezeti jog korlátozása körében az alperes 1/4 tulajdoni hányadán fennálló özvegyi jog megszünte-tésére és a földhivatal megkeresésére vonatkozó rendelkezéseit mellőzte.
(Kúria Pfv. I. 21.085/2013.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás