PÜ BH 2014/276
PÜ BH 2014/276
2014.09.01.
A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 213. § (1) bekezdés e) pontja értelmében semmis az a fogyasztási, lakossági kölcsönszerződés, amelyik nem tartalmazza a kölcsön törlesztőrészleteinek számát, összegét, és mindezek bírói mérlegeléssel sem határozhatók meg (tehát a semmisség nem orvosolható). A kölcsönszerződés érvénytelensége az azt biztosító vételi jogot alapító szerződés érvénytelenségét is maga után vonja, így az arra alapított ingatlan kiürítése iránti végrehajtás alapját veszíti, annak megszüntetése indokolt [Pp. 369. § a) pont; 1996. évi CXII. tv. (Hpt.) 213. § (1) bek.].
[1] A felperes a 2008. november 7-én megkötött „szabad-felhasználású kölcsönszerződés” alapján „euróban nyilvántartott 3 500 000 forint összegű kölcsönt” vett fel az alperestől. A szerződő felek a kölcsön futamidejét 240 hónapban határozták meg, megjelölték a kölcsön járulékait (amely kamat, rendelkezésre tartási díj, kezelési költség, hitelbírálati díj, szerződéskötési díj, folyósítási díj, előtörlesztési díj, ügyleti díj, lezárási díj valamint felmondási díj voltak) és megállapodtak abban, hogy a felperes a kölcsönt havonta járó, annuitásos alapon számolt, a tőke, a kamat és a kezelési költség összegét is tartalmazó törlesztőrészletekben köteles visszafizetni.
[2] A kölcsönszerződés szerint a kölcsön összege után számolt kamat a törlesztőrészletben kerül megfizetésre, amelynek alapjául szolgáló kamatláb aktuális mértékét az alperes kamatértesítője tartalmazza; a havi törlesztőrészlet kamatrésze a kölcsönjogviszony tartama alatt folyamatosan változik. Az alperes vállalta, hogy a törlesztési napot legalább 8 nappal megelőzően a felperes részére kamatértesítőt küld, amelyben tájékoztatót nyújt a törlesztőrészlet összegéről, továbbá feltünteti a számított árfolyamot és az előző törlesztőrészlettel kapcsolatos elszámolási árfolyamot, valamint az elszámolt árfolyam-különbözetet és annak a kamatát.
[3] A felperes a szerződés aláírásával elismerte, hogy a törlesztőrészletek számítási alapjáról és módjáról a megfelelő tájékoztatást megkapta, és a szerződésbe foglaltan lemondott a szerződés megtámadásának jogáról.
[4] A peres felek ugyancsak 2008. november 7-én – az előbbiek szerinti kölcsönszerződés biztosítására, öt év időtartamra – vételi jogot alapítottak az alperes javára a felperes tulajdonát képező, perbeli ingatlanra vonatkozóan. Az opciós vételár összegét 6 960 000 forintban határozták meg és megállapodtak abban, hogy az alperes a vételi jog gyakorlására más személyt jelölhet ki. Kitért a megállapodás arra is, hogy a kölcsön alperes részéről való felmondása esetén a felperes teljes tartozása lejárttá és esedékessé válik, az alperes egyidejűleg igénybe veheti a kölcsönszerződésben meghatározott valamennyi biztosítékot, a vételi jog gyakorlása esetén a felperes köteles átadni az ingatlant az alperes részére.
[5] A peres felek a kölcsönszerződésüket 2008. november 7-én közjegyzői okiratba foglalták, amely okiratban a felperes tartozáselismerő nyilatkozatot is tett és vállalta, hogy adott esetben a végrehajtási joggal biztosított ingatlant az alperes birtokába adja.
[6] Mivel a felperes nem tett eleget a kölcsön visszafizetésére vonatkozó kötelezettségének, az alperes 2009. október 8-án felmondta a kölcsönszerződést.
[7] Az alperes kimutatása aszerint a felmondás napján a felperes tartozásának összege 4 423 285 forint volt.
[8] A vételi jog gyakorlására az alperes által kijelölt személy 2010. március 4-én gyakorolta a vételi jogot, tulajdonjogát a földhivatal 2010. április 16-án kelt határozatával bejegyezte az ingatlan-nyilvántartásba.
[9] Az alperes felmondását 2010. június 25-én közjegyzői okiratba foglaltan megerősítette, amely okiratot a közjegyző az alperes kérelmére végrehajtási záradékkal látott el. A felperessel szemben meghatározott cselekmény végrehajtására: az ingatlan kiürítésére megindult a végrehajtás.
[10] A felperes keresetében a Pp. 369. § a) pontjára hivatkozással az ellene indult végrehajtás megszüntetését kérte.
[11] Az elsőfokú bíróság – megismételt eljárásban meghozott – ítéletével megszüntette a felperes ellen indított végrehajtást. Döntését azzal indokolta, hogy a felperes az euró alapú kölcsönt „természetes személyként” vette fel az alperestől, nem üzletszerű tevékenysége keretében, s mivel a kölcsön felhasználása nem volt célhoz kötött, fogyasztási kölcsönnek minősül. A fogyasztási kölcsönre vonatkoznak a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) felperes által hivatkozott rendelkezései, és mivel a szerződő felek a törlesztőrészlet összegét nem határozták meg egyértelműen, a kölcsönszerződés jogszabályba, a Hpt. akkor hatályos 213. § (1) bekezdés e) pontjába ütközik, tehát semmis. Ha viszont a szerződés semmis, a végrehajtani kívánt követelés: a lakás kiürítésének kötelezettsége nem jött létre érvényesen, amely miatt a végrehajtást meg kell szüntetni. Kihangsúlyozta az elsőfokú bíróság: a felperesnek nem a tartozáselismerő nyilatkozat érvénytelenségét kellett bizonyítania, hanem a kölcsönszerződés érvénytelenségét és ezen bizonyítási kötelezettségének eleget is tett.
[12] Az alperes fellebbezését elbíráló másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét és utalt annak helyes indokaira. A másodfokú bíróság megerősítette, hogy a peres felek között létrejött kölcsönszerződés fogyasztási kölcsönszerződésnek minősül, ezért a jogvita elbírálására irányadó, a Hpt.-nek a szerződéskötéskor hatályban volt 213. § (1) bekezdése. Kiemelte: a végrehajtás megszüntetése iránti perben a keresetnek nem kell kifejezett kérelmet tartalmaznia sem a szerződés érvénytelenségének megállapítására, sem az érvénytelenség valamely jogkövetkezményének alkalmazására, elegendő, ha a felperes az érvénytelenségi ok megjelölésével hivatkozik a követelés érvénytelenségére és ennek alapján a végrehajtás megszüntetését kéri. A Pp. 369. § a) pontja értelmében a végrehajtás megszüntetése iránti per alapja a követelés érvénytelensége, közömbös, hogy az alperes a végrehajtást milyen végrehajtható okirat alapján kezdeményezte, jelentősége annak van, hogy a végrehajtani kívánt követelés érvényesen létrejött-e. Az adott ügyben pedig a követelés a kölcsönszerződésen, nem pedig az egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozaton alapult. A Hpt. 213. § (1) bekezdésének megfelelően a jogszabályhely rendelkezéseinek megsértése esetén a teljes kölcsönszerződés semmisségét kell megállapítani, részleges érvénytelenség alkalmazásának nincsen helye.
[13] A jogerős ítélet ellen – az elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezése és a keresetet elutasító határozat meghozatala végett – az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet.
[14] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet az alábbiak szerint nem találta alaposnak.
[15] A felülvizsgálati kérelemben előadott többirányú jogi érvelés kapcsán elsősorban arra mutat rá a Kúria: nem volt akadálya annak, hogy a felperes az előbbiekben ismertetett tartalmú keresetet nyújtsa be az alperes ellen.
[16] A felperes az egyoldalú kötelezettségvállalást tartalmazó közjegyzői okiratban az ingatlan kiürítése iránti végrehajtási eljárás felfüggesztésének jogáról mondott le (27. és 31. pont), a közjegyzői okirat záradékában pedig lemondott a Ptk. 236. §-a által biztosított megtámadási jogáról, egyben szándékát megerősítette, azonban (ellentétben a felülvizsgálati kérelem állításával) nem mondott le a végrehajtás megszüntetése, illetve korlátozása iránti jogáról.
[17] A Ptk. 236. § (4) bekezdése szerint a szerződés megtámadásának joga megszűnik, ha a megtámadásra jogosult a megtámadási határidő megnyílta után a szerződést írásban megerősíti vagy a megtámadásról egyébként írásban lemond. A megtámadási jogot megszüntető jogi ténynek a megtámadási határidő megnyílta után kell bekövetkeznie, a megtámadott szerződésbe foglalt jognyilatkozatnak ilyen hatása nincs. Amellett, hogy a felperes az okiratokban nem mondhatott le érvényesen a megtámadás jogáról, a végrehajtás megszüntetése iránti keresetét egyébként sem a kölcsönszerződés (vagy az azzal kapcsolatos tartozáselismerő nyilatkozat) megtámadásra alapította, hanem a Hpt. 213. § (1) bekezdés e) pontjára hivatkozással a fogyasztási kölcsönszerződés semmisségét állította. A kölcsönszerződés jogszabályba ütközés miatti semmisségére (amely nem a szerződés megtámadása) a felperes lemondó nyilatkozata akkor sem terjedne ki, ha a lemondó nyilatkozat egyébként érvényes és hatályos lenne.
[18] A Pp. 270. § (2) bekezdésében és a 275. § (3) bekezdésében foglaltak együttes értelmezéséből következően az eredményes felülvizsgálatot anyagi jogi vagy eljárásjogi jogszabálysértés egyaránt megalapozhatja; utóbbi azonban csak akkor, ha annak az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása volt. Mindezek azonban nem állapíthatók meg.
[19] A perben eljárt bíróságok helytállóan jutottak arra a következtetésükre, hogy a felek 2008. november 7-én megkötött szerződése fogyasztási kölcsönnek, fogyasztási kölcsönszerződésnek minősül. Azon túlmenően, hogy a peres felek megállapodása megfelelt a pénzkölcsönnyújtás feltételeinek [mivel a Hpt. 2. számú mellékletének 10.2. pontjában foglaltak szerint pénzkölcsönnyújtás a) a hitelező és az adós között létesített hitel-, illetőleg kölcsönszerződés alapján a pénzösszeg rendelkezésre bocsátása, amelyet az adós a szerződésben megállapított időpontban – kamat ellenében vagy anélkül – köteles visszafizetni], a létrejött szerződés fogyasztási kölcsönszerződés. A Hpt. Értelmező rendelkezéseinek III.5. pontja szerint fogyasztási kölcsön: a mindennapi élet szokásos használati tárgyainak megvásárlásához, javíttatásához vagy szolgáltatás igénybevételéhez, továbbá a felhasználási célhoz nem kötötten fogyasztónak nyújtott kölcsön. Az nem volt vitatott, hogy a felperes fogyasztó, azaz az önálló foglalkozásán és gazdasági tevékenységén kívül eső célok érdekében eljáró természetes személy (Hpt. értelmező rendelkezések III.4. pont).
[20] Tekintettel arra, hogy a peres felek fogyasztási kölcsönszerződést kötöttek, jogviszonyukra alkalmazni kellett a Hpt.-nek a szerződés megkötésekor hatályos 213. § (1) bekezdésében foglaltakat.
[21] Nem tévedtek az ügyben eljárt bíróságok abban sem, hogy a felek által aláírt okiratok tartalmának egybevetése alapján sem lehetett megállapítani a havonta esedékes törlesztőrészletek összegét.
[22] A Kúria rámutat, hogy a felek közti ügylet inkább értékállandósági kikötést magában foglaló megállapodás, mintsem devizaalapú kölcsön. Ezzel magyarázható az a kikötés, amely szerint a kölcsön összege után járó kamat a törlesztőrészletben kerül megfizetésre, melynek alapjául szolgáló kamatláb aktuális mértékét az alperes kamatértesítője tartalmazza. A havi törlesztőrészlet kamatrésze a kölcsönjogviszony tartama alatt folyamatosan változott, így az alperes vállalta, hogy a törlesztési napot legalább 8 nappal megelőzően a felperes részére kamatértesítőt küld, amelyben tájékoztatót nyújt a törlesztőrészlet összegéről, továbbá feltünteti a számított árfolyamot és az előző törlesztőrészlettel kapcsolatos elszámolási árfolyamot, valamint az elszámolt árfolyam-különbözetet és annak a kamatát.
[23] Tekintettel arra, hogy a peres felek csupán a törlesztőrészlet kiszámításának és közlésének módjáról állapodtak meg, amely azonban nem egyenlő a törlesztőrészlet meghatározásával, lényeges tartalmi elem hiányában a kölcsönszerződés érvényes létrejötte nem állapítható meg.
[24] Az alperes felülvizsgálati érvelésével ellentétben a szerződéskötés időpontjában – 2008. november 7-én – hatályos Hpt. 213. § (1) bekezdése rendelkezett arról, hogy mikor tekinthető a fogyasztási, lakossági kölcsönszerződés semmisnek. A rendelkezés ezen pontjában többek között az szerepel, hogy semmis az a fogyasztási, lakossági kölcsönszerződés, amelyik nem tartalmazza a törlesztőrészletek számát, összegét. Az adott esetben ez a hiány a rendelkezésre álló adatok alapján bírói úton sem volt orvosolható.
[25] Mivel a fogyasztási kölcsönszerződés érvénytelen, érvénytelen az azt biztosító – így járulékos jellegű – vételi jogot alapító szerződés is. A vételi jogot alapító szerződés érvénytelensége miatt nem jött létre érvényesen a végrehajtani kívánt követelés: a lakás kiürítésére irányuló kötelezettségvállalás. A végrehajtás alapját képező érvényes kötelezettségvállalás hiányában helyesen döntöttek a bíróságok, amikor megszüntették a felperes ellen indult végrehajtást.
[26] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet – minthogy az nem sért eljárási szabályt és mindenben megfelel az irányadó anyagi jogi szabályoknak is – a Pp. 275. § (3) bekezdésében foglaltak alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. I. 20.728/2013.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás