GÜ BH 2014/277
GÜ BH 2014/277
2014.09.01.
A Pénzügyi Békéltető Testület az ajánlása hatályon kívül helyezése iránti perben jog- és cselekvőképességgel rendelkezik és az eljárás során személyes illetékmentességet élvez. Az ajánlás hatályon kívül helyezése iránti perben az ajánlásában kifejtettek helytállóságáról kell dönteni [2010. évi CLVIII. tv. (Psztv.) 98. § (1) bek., 78. § (5) bek.; 2013. évi CXXXIX. tv. (MNB tv.) 96. § (5) bek., 117. § (1) bek.; Ptk. 339. § (1) bek.; Pp. 221. § (1) bek.].
[1] U. F.-né (továbbiakban: fogyasztó) bankszámla tulajdonos személyi igazolványa és lakcímkártyája felhasználásával P. G. R. (továbbiakban: elkövető) a felperes alkalmazottjait megtévesztve négy alkalommal összesen 320 000 000 Ft készpénzt vett fel a fogyasztó bankszámlájáról. Az elkövetőt a büntetőbíróság egy rendbeli csalás és négy rendbeli közokirat hamisítás büntette miatt elítélte, egyidejűleg a fogyasztó által előterjesztett polgári jogi igénynek helyt adott.
[2] A fogyasztó 2011. július 13-án az alperes eljárását kezdeményezte. Arra hivatkozott, hogy a felperes alkalmazottjai nem kellő körültekintéssel jártak el a pénzfelvevő személy azonosítása során. Kérte ezért a felperes felhívását az alkalmazottak által okozott kár megtérítésére.
[3] Az alperes a 2011. október 7-én kelt ajánlásában a felperesnek előírta, hogy 15 napon belül a fogyasztónak fizessen meg 320 000 Ft-ot és kamatait. Ajánlásának indokolásában utalt a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 529. § (1) bekezdésében, 533. § (1) bekezdésében, 535. § (2) bekezdésében, valamint a 318. § (1) bekezdésében és 339. § (1) bekezdésében foglaltakra.
[4] A felperes keresetében a fenti ajánlás hatályon kívül helyezését kérte a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló 2010. évi CLVIII. törvény (Psztv.) 97. § (3) bekezdés b) pontja, illetve 97. § (4) bekezdése alapján. Kifejtette, az alperes hatáskör hiányában járt el. Szakértői kérdésben, laikusként folytatott le vizsgálatot. Érdemi határozathozatal helyett az eljárást meg kellett volna szüntetnie. A felperes másodlagosan arra hivatkozott, hogy az alperes a jogerős büntető ítéletben foglaltakkal, illetve a jogszabályokkal ellentétes döntést hozott. Állította, az alperes a büntetőbíróságtól eltérő tényállást nem állapíthat meg.
[5] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Többek között kiemelte, a büntetőbíróság nem vizsgálta, hogy az elkövető aláírása alkalmas volt-e a bankfiók alkalmazottainak megtévesztésére. Az ajánlásában írtak ez okból nem állnak ellentétben a büntetőeljárás során hozott ítéletben foglaltakkal.
[6] Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes 2011. október 7-én kelt ajánlását hatályon kívül helyezte. Úgy ítélte, hogy az adott tényállás mellett a kártérítési felelősség feltételei fennállásának tisztázása szakértői kérdés, amelynek elrendelésére az alperes eljárásában nincs lehetőség. Az alperesnek ezért az eljárása megszüntetéséről kellett volna döntenie. Az elsőfokú bíróság ezt meghaladóan az ajánlásban foglaltakat nem vizsgálta.
[7] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[8] A felperes fellebbezésre tett észrevételére tekintettel – többek között – kifejtette, a büntetőbíróság által jogerősen elbírált polgári jogi igény res iudicatát nem képez, az érintett felek személyének azonossága hiányában. A polgári jogi igény elbírálása szempontjából annak volt jelentősége, hogy harmadik személy jogosulatlanul vett fel pénzt a fogyasztó bankszámlájáról. A jelen eljárás tárgya pedig az, hogy az alperes bankszámláját vezető pénzintézet alkalmazottjai a felperes belső szabályzatait megsértve teljesítették-e az elkövető megbízásait.
[9] A másodfokú bíróság szerint a keresetet az elsőfokú bíróság teljes terjedelmében elbírálta. Nem sértett jogszabályt, amikor nem vizsgálta a keresetlevélben megjelölt valamennyi jogcímet, és más olyan okból adott helyt a keresetnek, amelyre a felperes nem hivatkozott. Az ítélőtábla úgy ítélte, az alperes eljárása során elmulasztotta vizsgálni, hogy a kártérítés Ptk. 339. § (1) bekezdésében foglalt feltételei fennállnak-e, a fogyasztó kára nem térült-e meg.
[10] A másodfokú bíróság hangsúlyozta, a fogyasztót terhelte annak bizonyítása, hogy polgári jogi igényének érvényesítése ellenére az elkövetővel szemben a végrehajtás eredménytelen volt. Az erre vonatkozó adatok hiányában a kára nem bizonyított. A bankszámla szerződésben foglaltak megszegése, arra nem jogosult, harmadik személy részére kifizetés teljesítése – azaz a felperes jogellenes magatartása – és a nem bizonyított kár közötti ok-okozati összefüggés nem volt vizsgálható.
[11] Az alperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a kereset elutasítását, másodlagosan mindkét fokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.
[12] Kifejtette, az Alaptörvény 28. cikkét sérti, hogy a Psztv. 92. § (1) bekezdésének figyelmen kívül hagyásával, a 97. § (3) bekezdés téves értelmezésével a másodfokú bíróság nem akként vizsgálta az ajánlást, mintha az egyezség volna.
[13] Az eljárt bíróságok a Pp. 3. § (2) és (3) bekezdését megsértve, nem a felek által előadott ténybeli alapon hozták meg döntésüket. Nem biztosítottak lehetőséget az alperes számára, hogy az ítéletek alapjául fekvő tényekre nyilatkozatot tehessen.
[14] A Pp. 213. § (1) bekezdésébe ütközően nem bírálták el a felek nyilatkozatait, illetve a Pp. 215. §-ába ütközően nem azokat bírálták el. Azzal, hogy a felek által nem hivatkozott tényekre alapították döntésüket, a Pp. 163. § rendelkezéseit is megsértették. Nem tettek eleget továbbá az indokolási kötelezettségüknek, valamint tévesen értelmezték és alkalmazták a Ptk. 339. §-át.
[15] A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
[16] A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta és azt a felhozott okokból az alább kifejtett indokokkal jogszabálysértőnek találta.
[17] A Kúria először az alperes perbeli jogképességét vizsgálta. A Psztv. 98. § (1) bekezdése egyértelműen kimondja, hogy az ajánlás hatályon kívül helyezésére irányuló pert a Pénzügyi Békéltető Testülettel szemben kell megindítani, s a testület e perben jogképességgel és cselekvőképességgel rendelkezik. A Psztv. 78. §-ának (5) bekezdése azt is tartalmazza, hogy a testület működésének pénzügyi fedezetéről a Felügyelet gondoskodik. E két szabály együttes értelmezéséből adódóan az alperes perköltségben marasztalható. A kötelezettség teljesítésének forrását a Felügyeletnek kell biztosítania. Az időközben hatályba lépett, a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi CXXXIX. törvény (MNB.tv.) 117. § (1) bekezdése, illetve 96. §-ának (5) bekezdése azonos rendelkezéseket tartalmaz azzal az eltéréssel, hogy a pénzügyi fedezetet az MNB-nek kell biztosítania. Mivel, mind a Felügyeletet, mind az MNB-t teljes személyes illetékmentesség illeti meg, az általuk működtetett, finanszírozott, szervezetileg nem, csak szakmailag független alperest is megilleti a személyes illetékmentesség. Meghatalmazás adására ugyanakkor a Békéltető Testület azért jogosult, mert az ajánlás hatályon kívül helyezésére irányuló perben cselek-vőképes.
[18] A Kúria hangsúlyozza, a felperes keresete az alperes által hozott ajánlás hatályon kívül helyezésére irányult. Az ajánlás jogi jellegét a Psztv. 94. §-ának b) pontja határozza meg. E szerint, egyezség hiányában az alperes akkor tesz ajánlást, ha a Psztv. 4. §-ában meghatározott szervezet (ilyennek tekintendő a felperes is) a tanács döntését nem ismeri el kötelezőnek, illetve az elismerésről egyáltalán nem nyilatkozik. Így tehát az ajánlás – jogi természetét illetően – egyezségnek nem tekinthető.
[19] Az ajánlás hatályon kívül helyezése többek között akkor kérhető a Psztv. 97. § (4) bekezdése értelmében, ha tartalma nem felel meg a jogszabályoknak. Az ajánlás hatályon kívül helyezése iránti perben a peres bíróságnak azt kell elbírálnia, hogy az alperes helyesen döntött-e az ajánlásában, a jelen tényállás mellett akkor, amikor megállapította a felperes kártérítési felelősségét.
[20] A kártérítési felelősség megállapításának feltétele, hogy a károsultat bizonyítottan kár érte, illetve, hogy olyan személlyel szemben érvényesíti az igényt, aki a kárt jogellenesen és felróhatóan okozta.
[21] A Kúria osztotta az alperes azon jogi álláspontját, hogy a fogyasztó az őt ért kárt állította, a felperes ellentétes nyilatkozatot nem tett. Nem állította, hogy a fogyasztó kárát az elkövető megtérítette. Vitatása hiányában, a fogyasztó nyilatkozata igazolta kára változatlan fennállását.
[22] A Kúria megítélése szerint tévedett a másodfokú bíróság, amikor úgy foglalt állást, mivel a fogyasztó nem kérte a büntető ítélet által megállapított polgári jogi igény végrehajtását és nem bizonyította annak eredménytelenségét, a kára sem bizonyított. Ez az álláspont azért nem helytálló, mert az elkövető és a Ptk. 348. § (1) bekezdése szerint az alkalmazottjai helyett helyállásra köteles felperes közösen okozták a kárt. Annak megtérítésére ezért egyetemleges kötelezettek.
[23] A fogyasztó felléphetett kártérítés iránt mindkettőjükkel szemben a jogvita eldöntése során alkalmazandó, Ptk. 344. § (1) bekezdése szerint. A felperes jogellenes károkozása abban állt, hogy alkalmazottjai a bankszámla szerződést megsértve nem arra jogosultnak teljesítettek kifizetéseket a fogyasztó bankszámlájáról. Megillette azonban őt az a jog a Ptk. 339. § (1) bekezdése szerint, hogy felróhatóságának hiányát az alperes előtti eljárásban bizonyítsa.
[24] A Kúria szerint nem szakértői kompetenciába tartozó kérdés annak eldöntése, hogy a felperesi alkalmazottak megfelelően jártak-e el. Nekik sem volt ugyanis lehetőségük szakértő igénybevételére a kifizetésről történő döntés során. Így szakértő igénybevétele nélkül kell állást foglalni abban a kérdésben, hogy a felperesi alkalmazottak minden szükséges és rendelkezésükre álló intézkedést megtettek-e, körültekintően jártak-e el, amikor az elkövetőnek pénzt fizettek ki. Az alperes előtti eljárás is alkalmas volt ezért arra, hogy e jogkérdésben érdemi állásfoglalás szülessen.
[25] A másodfokú bíróság ítéletében szerepel az a megállapítás, amely szerint, amennyiben a fogyasztót ért kár bizonyított lenne, az „alperes döntése hibátlan lenne”. Ugyanakkor ezzel kapcsolatban jogi álláspontját az ítélőtábla nem fejtette ki. Nem indokolta, hogy miért ítéli úgy, hogy az alperes a rendelkezésre álló bizonyítékokat helyesen mérlegelte, és helytállóan következtetett arra, az ügyfél azonosítás elvárható gondossággal történő elvégzésével a jogosulatlan pénzfelvétel megakadályozható lett volna.
[26] Az ítélőtábla fent hivatkozott megállapításának részben ellentmond, hogy megítélése szerint a felperes gondos eljárása csak szakértő igénybevétele mellett lett volna bizonyítható. Így tehát döntésének indokolása ellentmondó, és hiányos is, ez okból sérti a Pp. 221. § (1) bekezdését, a Ptk. 339. §-át az ügy érdemi elbírálására kihatóan.
[27] A Kúria ezért a Pp. 275. § (4) bekezdése alkalmazásával a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárásra, új határozat hozatalára utasította.
[28] Az új eljárásban a másodfokú bíróságnak tényként kell kezelnie, hogy az alperes saját eljárásában jogszerűen indult ki abból, miszerint a fogyasztót kár érte. Az ítélőtáblának állást kell továbbá foglalnia abban a kérdésben – a döntését a szükséges terjedelemben megindokolva –, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján jogszerűen állapította-e meg az ajánlás, miszerint a felperes alkalmazottjai a fogyasztót ért kárt gondos eljárás esetén elháríthatták volna, így a felperes a felróhatóságának hiányát bizonyítani, kártérítési felelősségét kimenteni nem tudta.
(Kúria Gfv. VII. 30.298/2013.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás