KÜ BH 2014/285
KÜ BH 2014/285
2014.09.01.
Nem valósul meg közösségen belüli termékértékesítés, ha a termék ugyan közösségen belüli tagállamba került kiszállításra, de a számla nem tagállami vevő részére került kiállításra [2007. évi CXXVII. tv. 89. §, 98. § (1) bek., 25. §, 26. §, 27. §].
[1] A felperes 2009. évben 27 db számlát állított ki általános forgalmi adó felszámítása nélkül, mint szállító egy horvát cég, vevő részére. A számlákban a felperes megjelölte, hogy az áruk a számlák kiegyenlítéséig a felperes tulajdonát képezik. Az áruk címzettje a J. E. szlovéniai cég volt. A számlákhoz tartozó CMR-ek szerint a fuvarozást egy másik szlovén cég végezte, melyet a J. E. bízott meg. Feladóként a felperes került megjelölésre, míg átvevőként a fenti szlovén cég.
[2] A fentieken túlmenően a felperes még 3 számlát állított ki a horvát cégnek, mely számlák szintén nem tartalmaztak általános forgalmi adót. A számlákban egyéb adatként feltüntetésre került, hogy a címzett a M. szlovén cég. A CMR-ek szerint a feladó a felperes, az átvevő nevénél tüntették fel a szlovén céget, illetőleg a horvát céget is azzal, hogy az áru kiszolgáltatási helye Szlovénia.
[3] Az adóhatóság a tényállás tisztázása érdekében megkereste a szlovén, illetve a horvát adóhatóságokat, majd az egyéb iratok együttes összevetése alapján azt állapította meg, hogy az ügyletben a szlovén adóalanyok voltak a végső vevők. A szlovén adóalanyok azonban a horvát adóalannyal kötöttek szerződést, számlákat tőle fogadtak be, a magyar adóalannyal való kapcsolatról nem tudtak.
[4] A fentiek alapján az elsőfokú adóhatóság a 2012. május 29. napján kelt határozatával 6 453 000 Ft jogosulatlan visszaigénylést állapított meg a felperes terhére, mely után az adóbírság kiszabását mellőzte.
[5] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
[6] Mindenben osztotta az elsőfokú adóhatóság álláspontját. Hangsúlyozta, hogy a fenti ügyletek nem feleltek meg az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 98. § (1) bekezdésében meghatározott exportértékesítésnek, mivel a felperes nem tudta igazolni, hogy az áru elhagyta a Közösség területét az értékesítést követő 90 napon belül. A felperes által bemutatott CMR-ek, illetőleg a szlovén és horvát adóhatóság válaszai alapján ugyanis kétséget kizáróan megállapítható, hogy a felperes termékértékesítésének következtében az áru Közösségen belülre, Szlovéniába került.
[7] A felperes keresete folytán eljárt elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította.
[8] Vizsgálta az Áfa. tv. 98. § (1) bekezdésében és 89. § (1) bekezdésében foglalt mentességi szabályok teljesülésének lehetőségeit, ezeket elvetette, s egyetértett az alperessel abban, hogy az Áfa. tv. 25-27. §-ai szerinti teljesítési hely meghatározást kellett alkalmazni. Kifejtette, hogy a teljesítés helye a felperes telephelye volt, így adófizetési kötelezettsége az értékesített termékek után fennállt, adó alóli mentesség nem illette meg.
[9] A felperes felülvizsgálati kérelmét a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és keresetének teljesítése iránt terjesztette elő. Álláspontja szerint az adóhatóság tévedett a tényállás megállapítása során, és teljes körűen nem is tárta fel. Hivatkozott az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdésében rögzített, a gazdasági események valódi tartalma szerinti minősítésére vonatkozó alapelvre.
[10] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan.
[11] Az alperesnek a bevallás adatai, a felperesi szerződések, nyilatkozatok, és a külföldi hatósági megkeresések eredménye alapján kellett állást foglalnia abban a kérdésben, hogy a felperes által kiállított számlák, illetve a bevallás adatai helytállóak-e. Adórendszerünk az önadózásra épül, vagyis a felperesnek kell eldöntenie a számla kiállításakor az általa végzett termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás jellemzői alapján, hogy általános forgalmi adót számít-e fel, vagy sem, és ezt bevallásaiban is szerepeltetni kell.
[12] Kiemeli a Kúria, hogy a felperes 2010. január 8-án a perbeli számlák vonatkozásában önellenőrzést nyújtott be, és ebben Közösségen kívüli értékesítésként tüntette fel termékértékesítéseit.
[13] Bevallás ellenőrzésekor az adóhatóság a bevallásban foglaltak valódiságát, az abban foglalt gazdasági események megtörténtét vizsgálja, és e körben az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 97. § (4) és (6) bekezdése alapján a tényállás tisztázási és bizonyítási kötelezettség terheli. Ennek tett eleget, mikor a felperes számláiban foglalt gazdasági eseményeket ellenőrizte különös tekintettel arra, hogy a számlákban foglaltak és a felperes rendelkezésére álló szerződések, nyilatkozatok egymásnak ellentmondóak voltak, hiszen a felperes számláiban és bevallásában exportértékesítést állított be, ezzel szemben azt nyilatkozta, hogy ténylegesen Közösségen belüli termékértékesítés zajlott a felek között a horvát fél közvetítése alapján.
[14] A rendelkezésre álló bizonyítékok és az alperesi megkeresések eredménye alapján azonban ez nem volt megállapítható. A szlovén cégek a felperesi termékértékesítést nem ismerték el, azt állították, hogy az árut a horvát cégtől szerezték be, és ennek figyelembevételével számolták el a fizetendő adó összegét.
[15] Ezt követően az adóhatóságnak már csak azt kellett vizsgálnia, hogy a felperes bevallásában beállított Közösségen kívüli értékesítés valóságban végbement-e, és a felperes az Áfa. tv. 89., 98. §-ában foglalt törvényi feltételek bármelyikét teljesítette-e. Helytállóan jutott arra a következtetésre mind az alperes, mind pedig az elsőfokú bíróság, hogy a fentiekben említett jogszabályhelyek egyikében foglalt feltétel sem valósult meg a felperes esetében.
[16] Az Áfa. tv. 98. §-a szerint az adó alóli mentesség feltétele, hogy a termék a Közösség területét elhagyja, a termék Közösség területéről történő kiléptetését a felperes igazolja. Ez a perbeli esetben nem történt meg, hiszen a termékek nem Horvátország felé kilépve hagyták el az országot, hanem közvetlenül Szlovéniába kerültek fuvarozásra.
[17] A Közösségen belüli termékértékesítés pedig azért nem valósulhatott meg, mert a felperes számláiban nem ez a tény került feltüntetésre, ott vevőként a horvát cég került rögzítésre. Így sem az Áfa. tv. 89. §, sem a 98. §-ban foglaltak az adómentes értékesítés igazolásához szükséges feltételek a felperes esetében nem álltak fenn.
[18] A fentiek alapján az adóhatóságnak az Áfa. tv. 25-27. §-aiban foglalt szabályok alkalmazásával kellett megállapítani a teljesítés helyét, amely Magyarország volt, ekként a termékértékesítés után általános forgalmi adó fizetési kötelezettsége keletkezett a felperesnek. Az alperes, és az elsőfokú bíróság részéről az Art. 1. § (7) bekezdésében írtak alapján került sor a szerződések tartalmának meghatározására, melyet alátámasztottak a külföldi hatóságok megkeresésének eredményei is.
[19] Nem sértett jogszabályt az adóhatóság, amikor a horvát hatóságoktól kapott megkeresést az Art. 97. § (4) és (6) bekezdésében foglalt tényállás feltárási kötelezettsége érdekében felhasználta.
[20] A fizetendő adó helyes megállapítása és beszedése érdekében az adóhatóságot megillette a külföldi adóhatóság megkeresésének és a kapott információk felhasználásának joga.
[21] Egyetértett ugyanakkor a Kúria a felperesnek az elsőfokú bírósági ítéletének azon indokolására vonatkozó kifogásával, hogy az Áfa. tv. 55. § (1) bekezdésében szabályozottak alapján lett volna általános forgalmi adófizetési kötelezettsége. Az adófizetési kötelezettség nem ezen a jogszabályhelyen, hanem azon alapult, hogy a felperes nem tudta bizonyítani az áfamentes értékesítés feltételei fennállását, a teljesítés helyének meghatározására helytállóan az Áfa. tv. 25. §-27. §-ban foglaltak alapján került meghatározásra, mely alapján az általános forgalmi adó felszámítását a felperes nem mellőzhette volna.
[22] Az Áfa. tv. előírásainak megfelelő elsőfokú bírósági ítélet tehát jogszabályt nem sértett, ezért a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján eljárva a jogerős elsőfokú ítéletet a fentiek mellőzésével hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv. I. 35.709/2013.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás