KÜ BH 2014/288
KÜ BH 2014/288
2014.09.01.
A lakás végleges elhagyásának szándékára vonatkozóan nem elegendő az egyik fél nyilatkozata [146/1993. (X. 26.) Korm. r. 35. § (3) bek.].
[1] A beavatkozó 1999. szeptember 29. óta bejelentett lakóhelye a felperes tulajdonában álló t.-i ingatlanban van, ami a beavatkozónak 1998. április 28-tól 1999. szeptember 29-ig bejelentett tartózkodási helye is volt. Később a felperes és a beavatkozó tartózkodási helye B.-n volt.
[2] A felperes és a beavatkozó 1991-ben kötöttek házasságot és 2002-ig ténylegesen a perbeli ingatlanban laktak, majd B.-ről a felperes 2011-ben az ingatlanába költözött, később oda más tartózkodási helyéről visszajárt. A beavatkozó 2012-ben a felperesi ingatlanba vissza akart menni, azonban oda a felperes nem engedte be. Emiatt a felperes a beavatkozó kényszerkijelentését kezdeményezte.
[3] Az illetékes jegyző a kérelmet elutasította.
[4] Arra hivatkozott, hogy az ingatlant a beavatkozó annak nem végleges elhagyása szándékával hagyta el.
[5] Az alperes 2013. január 8-i határozatával az elsőfokú döntést helybenhagyta. Határozatában a polgárok személyi adatinak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Nytv.) 26. § (1) bekezdésére, illetve az Nytv. végrehajtásáról szóló 146/1993. (X. 26.) Kormányrendelet (a továbbiakban: R.) 35. § (3) bekezdésére hivatkozott.
[6] A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte előadva, hogy a beavatkozó 2002 óta ténylegesen máshol lakik, nem a perbeli ingatlanban, onnan való eltávozása tehát nem átmeneti volt, így ott jogszerűen nem tartózkodhatna.
[7] A közigazgatási és munkaügyi bíróság a keresetet elutasította. Indokolása szerint az ingatlanra vonatkozóan a beavatkozó nyilatkozatai annak nem végleges elhagyására utaltak, ott nem vitásan ingóságai is vannak. Ezért a lakcím nem tekinthető fiktívnek.
[8] Az ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve az ítélet és a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését. Előadta, hogy a beavatkozó mintegy 10 éve nem lakott az ingatlanban, a köztük folyt bontóperben a lakás használatának kérdése fel sem merült, ott ingóságai sincsenek. Jogszabálysértésként az Nytv. 26. § (3) és 35. § (3) bekezdését jelölte meg.
[9] A felülvizsgálati kérelem alapos.
[10] A Kúriának arról kellett dönteni, hogy helyesen értékelte-e a bíróság a kényszer-kijelentkezéssel kapcsolatban a rendelkezésére álló bizonyítékokat.
[11] A Kúria az ügyben a közigazgatási és munkaügyi bíróság által is alkalmazott Nytv. 26. §-ának (1) és R. 35. §-ának (3) bekezdését alkalmazta. Az Nytv. 26. §-ának (1) bekezdése értelmében a Magyarország területén élő, a törvény hatálya alá tartozó polgár köteles beköltözés vagy kiköltözés után három munkanapon belül lakóhelyének, illetve tartózkodási helyének címét a települési önkormányzat jegyzőjének nyilvántartásba vétel céljából bejelenteni. A (4) bekezdés szerint a lakcímbejelentés ténye önmagában a lakás használatához fűződő, valamint egyéb vagyoni jogot nem keletkeztet és nem szüntet meg. A R. 35. §-ának (3) bekezdése szerint, ha a polgár igazolja, hogy a lakásba bejelentkezett személy ténylegesen nem lakik ott, a jegyző határozatban állapítja meg a lakcím érvénytelenségét, azt a nyilvántartásban fiktív jelzéssel szerepelteti mindaddig, amíg a polgár a valós címét be nem jelenti. Nem szerepeltethető fiktív jelzéssel a lakcím, ha a jegyző az eljárás során megállapítja, hogy az érintett – a lakás végleges elhagyásának szándéka nélkül – átmenetileg nem tartózkodik a lakásban.
[12] A közigazgatási és munkaügyi bíróság az eljárás során azt vizsgálta, hogy helyesen állapították meg tényállásként a hatóságok azt a tényt, hogy a beavatkozó a lakás végleges elhagyásának szándéka nélkül csak átmenetileg nem tartózkodott a lakásban, így e lakcím fiktívként nem szerepeltethető.
[13] Az ítélet indokolásából megállapítható, hogy a perben számos adat van arra vonatkozóan, hogy az alperesi beavatkozó elhagyta lakóhelyét, de azt nem végleges szándékkal tette. A beadványaiban, illetve a rendőrségi jegyzőkönyvben is sok esetben hivatkozott arra, hogy igényt tart a t.-i ingatlanra, amelyet megerősít az iratokhoz csatolt, a felek közötti polgári perben benyújtott viszontkereset is. Ugyancsak a fentieket támasztja alá az, hogy a kérdéses ingatlanban jelenleg is vannak ingóságai az alperesi beavatkozónak.
[14] A közigazgatási és munkaügyi bíróság a Kúria álláspontja szerint tévesen értékelte azt a beavatkozói nyilatkozatot, ami szerint több évi távollét után azt nyilatkozta rendőrségi jegyzőkönyvbe, hogy igényt tart a t.-i ingatlanra, és hogy polgári perben viszontkeresetet is nyújtott be. Mindezek a körülmények nem igazolják a felperes ott lakását, különösen az eltávozását követő hosszú idő eltelte miatt.
[15] Életszerű ugyanakkor, hogy ha valaki korábban egy ingatlanban lakott, ott ingóságai is maradnak. Ezek az ingatlanban való elhelyezése nem jelenti egyúttal annak megállapíthatóságát, hogy a beavatkozó a lakásból annak nem végleges elhagyásának szándékával távozott. A beavatkozó több lakóhelye és eltávozásának nem vitás ideje éppen nem az átmenetiségre utal. Ennélfogva a bíróság álláspontja szerint a közigazgatási és munkaügyi bíróság a bizonyítékokat nem a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglalt szabályok teljes figyelembevételével értékelte.
[16] Ezért a Kúria a bíróság ítéletét a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezve az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte.
[17] Az eljárás megismétlése során nem csak a jelen per időszakát közvetlenül megelőző időszakban elhangzott beavatkozói nyilatkozatokra kell figyelemmel lenni a beavatkozó ennél jóval korábban történt eltávozását illető szándékait vizsgálva.
(Kúria Kfv. III. 37.546/2013.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás