KÜ BH 2014/290
KÜ BH 2014/290
2014.09.01.
A tagi kölcsön visszafizetését a gazdasági társaság könyvelésével összhangban kell vizsgálni, ennek hiányában forrásként való elfogadása jogsértő [2000. évi C. tv. 15. § (3) bek.; 2003. évi XCII. tv. 109. § (3) bek.].
[1] A felperes külföldi magánszemélytől egy BMW X5 típusú személygépkocsit vásárolt 23 000 euró összegért. A vételárat gazdasági társasága 2004. március 26-án utalta át az eladónak. A felperes gazdasági társaságának több alkalommal nyújtott tagi kölcsönt, a 2004. évi nyitó összeg 73 035 475 Ft-volt, melyből 2004. december 28-án a társaság 13 035 475 Ft tagi kölcsönt fizetett vissza. A felperes a gépjármű vételének forrását a tagi kölcsönösszeg visszafizetésében jelölte meg.
[2] Az adóhatóság a felperesnél utólagos ellenőrzést végzett 2003-2005. évekre vonatkozóan személyi jövedelemadó és százalékos egészségügyi hozzájárulás adónemben.
[3] Terhére a 2004. év tekintetében személyi jövedelemadó és százalékos egészségügyi hozzájárulás adónemekben összesen 2 869 547 Ft adóhiányt állapított meg, mely után 1 434 773 Ft adóbírságot és 1 208 854 Ft késedelmi pótlékot szabott ki.
[4] Az alperes helybenhagyó határozatában kiemelte, hogy tagi kölcsön visszafizetésére a banki kivonaton nincs utalás, és a társaság főkönyvi kivonatából sem derül az ki. Hangsúlyozta, hogy a tagi kölcsön visszafizetésére a társaság könyvelése szerint 2004. december 28-án került sor egy összegben, így a 2004. március 26-ai vételár kifizetése nem történhetett ebből az összegből.
[5] A felperes keresete folytán eljárt elsőfokú bíróság ítéletével annak helyt adott és az alperesi határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte.
[6] Álláspontja szerint az a körülmény, hogy a bemutatott bankszámla kivonaton a tagi hitel visszafizetésére utalás nincs, még nem jelenti azt, hogy a gépjármű vételára ne a felperest megillető tagi kölcsönből került volna megfizetésre. Ugyanis a Kft. által vezetett tagi hitel nyilvántartása szerint a felperes 2003-2008. években tagi kölcsönt nyújtott és kapott vissza és a 2004. évben tagi kölcsön visszafizetés címén felperest megillető összeg 13 035 475 Ft volt. Elfogadta a tárgyaláson bemutatott kifizetési részletezést, amelyet nézete szerint nem rontott le a Kft. más tartalmú nyilvántartása. Miután a felperes igazolta, hogy a gépjármű vételárának átutalására fedezettel rendelkezett, így ez az összeg nem tekinthető egyéb jövedelemnek.
[7] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a felperes keresetének elutasítása, másodlagosan az jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a bíróság új határozat hozatalára való utasítása iránt.
[8] Álláspontja szerint a bíróság ítélete sérti a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 165. §-ában és a 15. § (3) bekezdésében foglaltakat, a valódiság elvébe ütközik. Hangsúlyozta, hogy a társaság 2004. évi főkönyvi kartonján a tagi hitel visszafizetés ellenszámlájaként a pénztár került megjelölésre, e szerint a felperes a tagi hitel visszatérítést készpénzben kapta. Mindez ellentétes a könyvelő, és a felperesnek a tagi hitel visszafizetésére vonatkozó nyilatkozatával.
[9] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
[10] A perben az volt eldöntendő kérdés, hogy a Kft. könyvelésében feltüntetett tételekkel ellentétben hitelt érdemlő adatként fogadható-e el a felperes, illetőleg a Kft. könyvelőjének vallomása, illetve a peres eljárás során a felperes részéről csatolt olyan dokumentum, amely a Kft. nyilvántartásaiban nem szerepel.
[11] Helytállóan hivatkozott az alperes a számviteli törvény 15. § (3) bekezdésében a valódiság elvére, mely a törvényben előírt értékelési elveknek és az azokhoz kapcsolódó értékelési eljárásoknak érvényesítését jelenti a könyvvezetésben és beszámolóban is, azaz az éves beszámoló információnak megbízhatóságát valóságát biztosítja. Ebből következően a könyvvitelben rögzített és a beszámolóban szereplő tételeknek a valóságban is megtalálhatóknak, bizonyíthatóknak, kívülállók által is megállapíthatóknak kell lenniük.
[12] Az adóhatóság a forrás meglétének ellenőrzésére vizsgálatot folytatott a felperes gazdasági társaságánál, ahol a fenti alapelv alapján ellenőrizte a felperesi állítást. A nyilvántartás szerint a felperes 2004. évben tagi kölcsön visszafizetésben egyszer részesült, az év végén egy összegben. Nem voltak megtalálhatók a Kft. könyvvitelében azok a bizonylatok, amelyeket a felperes tárt a bíróság elé, a részletekben történő tagi kölcsön visszafizetés megállapíthatósága érdekében.
[13] A gépjármű vételár átutalását igazoló bankbizonylaton sem került feltüntetésre, hogy ez egyben tagi kölcsön visszafizetésnek is minősül, így ezen adatok összességéből, a rendelkezésre álló egyéb bizonyítékok mérlegelése alapján nem lehetett arra az álláspontra helyezkedni, hogy a felperes tagi kölcsön visszafizetése nyújtotta a gépjármű megvételére a forrást. Amennyiben a felperesi állításnak megfelelően történt volna a tagi kölcsön visszafizetése, úgy az év végén kifizetett és az átutalással teljesített összeg nagyságával kellett volna csökkenteni a 2005. évi nyitó tétel összegét, amely azonban ezt nem tükrözi. Nem vitatható, hogy a felperesnek tagi kölcsön visszafizetésből forrása keletkezett, azonban ez a forrás nem akkor állt rendelkezésre, amikor a gépjármű vételárának megfizetése történt.
[14] A fentiekre figyelemmel tévesen helyezkedett az elsőfokú bíróság arra az álláspontra, hogy a felperesnek eltitkolt jövedelme nem keletkezett. Az időbeli egyezőség hiánya és a valódiság elvének megsértésével jutott az elsőfokú bíróság arra a következtetésre, hogy az alperesi határozat jogszabálysértő volt, ezért a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján eljárva az elsőfokú bíróság jogerős ítéletét a Kúria hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
(Kúria Kfv. I. 35.502/2013.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás