BÜ BH 2014/298
BÜ BH 2014/298
2014.10.01.
I. A szökés célzatos bűncselekmény, akkor állapítható meg, ha a katonai szolgálat teljesítése alóli végleges kibúvási célzat fennáll. A célzatot a bizonyítékokból levont következtetés eredményeként lehet megállapítani.
A végleges kivonási célzatra megalapozottan lehet következtetni akkor, ha a katona a szolgálati helyét önkényesen elhagyta, külföldre távozott, s onnan több mint egy év eltelte után tért vissza. Távollétében a honvédelmi miniszter eltűntnek nyilvánította, feleségének özvegyi nyugdíjat, gyermekeinek árvaellátást állapított meg. E tények alapján a cselekményt az eljárt bíróságok törvényesen minősítették külföldre szökés bűntettének [1978. évi IV. tv. 13. §, 343. § (1), (3) bek.].
II. A külföldre szökés bűntette miatt (fenti tényállás alapján) történt jogerős ítélettel szemben, a perújítás elrendeléséhez nem elégséges a perújítási indítványban annak állítása, hogy a terhelt végleges kivonási célzata hiányzott [Be. 408. § (1) bek. a) pont].
[1] A volt őrnagy terheltet a megyei bíróság katonai tanácsa 1994. december 7-én kelt és ugyanakkor jogerőre emelkedett ítéletével külföldre szökés bűntette és szolgálatban kötelességszegés bűntette miatt halmazati büntetésül egy év hat hónapi – végrehajtásában háromévi próbaidőre felfüggesztett – börtönbüntetésre és lefokozásra ítélte.
[2] A jogerős határozat ellen a 2012-ben a terhelt által benyújtott perújítási indítványt az ítélőtábla katonai tanácsa a 2012. június 8-án kelt végzésében elutasította, e végzést a Kúria a 2012. augusztus 29-én meghozott végzésével helybenhagyta.
[3] Ezt követően 2013. szeptember 26-án a terhelt meghatalmazott védője terjesztett elő perújítási indítványt, melyet az ítélőtábla végzésével 2013. december 17-én elutasított.
[4] A végzés indokolása szerint a perújítási indítvány egyrészt olyan tanút ajánlott fel, akit az alapeljárásban már kihallgattak, másrészt pedig a többi tanú esetében nem jelölt meg olyan tényeket, amelyek perújítási okként szolgálnának.
[5] A végzés ellen a terhelt védője jelentett be fellebbezést, melyet írásban részletesen indokolt.
[6] A fellebbezés szerint a terhelt külföldre távozásának oka nem az volt, hogy a szolgálat teljesítése alól magát véglegesen kivonja, hanem egyrészt politikai nézetbeli különbségek, másrészt olyan, a harckészültségre vonatkozó adatok megmásítása, amivel a terhelt nem értett egyet, harmadrészt az akkori hadseregben tapasztalható korrupció és lopás, negyedrészt sértettség, amiért nem léptették elő alezredessé és nem vásárolhatta meg a szolgálati lakását. Ezenkívül több olyan körülményt is megemlített a fellebbezésben, amely – álláspontja szerint – azt támasztja alá, hogy a terhelt nem tekintette véglegesnek sem a külföldi tartózkodását, sem azt, hogy magát a szolgálat alól kivonta.
[7] A Legfőbb Ügyészség az ítélőtábla végzésében foglaltakkal egyetértve a fellebbezést alaptalannak tartotta, és a megtámadott határozat helybenhagyását indítványozta.
[8] A fellebbezés nem alapos.
[9] Az ítélőtábla helytálló érvekkel fejtette ki, hogy a perújítási indítványban foglaltak miért nem adnak alapot perújítás elrendelésére.
[10] A Be. 408. § (1) bekezdés a) pontjának 1. alpontjában megjelölt ok alapján akkor rendelhető el a perújítás, ha az alapügyben akár felmerült, akár fel nem merült tényre vonatkozó olyan új bizonyítékot hoznak fel, amely valószínűvé teszi, hogy a terheltet fel kell menteni, lényegesen enyhébb büntetést kell kiszabni, vagy büntetés helyett intézkedést kell alkalmazni, illetve a büntetőeljárást meg kell szüntetni.
[11] Mind a perújítási indítvány, mind az azt elutasító végzés elleni fellebbezés lényegében azt vitatta, hogy – miután a Kúria a korábbi végzésében kifejtette: a terheltnek nem a szökési cselekmény indítékát, hanem annak a célzatnak a hiányát kellene bizonyítania, hogy szolgálati helyétől nem a végleges kivonás szándékával maradt távol – a szökés bűntettének megállapításához szükséges célzat a terheltnél hiányzott.
[12] Önmagában azonban annak állítása, hogy e katonai bűncselekmény megállapításához szükséges célzat hiányzott, a perújítás elrendeléséhez nem elégséges.
[13] Az ismételt perújítási indítványban felajánlott tanúk közül három személyt ugyan valóban nem hallgattak ki az alapeljárásban, azonban a perújítás elrendeléséhez nem elegendő önmagában az, hogy a felajánlott bizonyíték új bizonyítéknak minősül. A rendkívüli jogorvoslati eljárás elrendeléséhez az is szükséges, hogy a felajánlott bizonyítékkal bizonyítandó tény valószínűvé tegye: a terhelttel szemben lényegesen enyhébb büntetést kell alkalmazni.
[14] A szökés bűncselekménye akkor állapítható meg, ha a katonai szolgálat teljesítése alóli végleges kivonási célzat fennáll. Az irányadó tényállás szerint a terhelt 1991. július 28-án külföldre távozott, és onnan 1992. szeptember 24-én tért haza. Több mint egy évig volt távol szolgálati helyétől. Távollétében a honvédelmi miniszter eltűntnek nyilvánította, feleségének özvegyi nyugdíjat, gyermekeinek árvaellátást állapítottak meg. Helyesen minősítette tehát a terhelt cselekményét az alapügyben eljárt bíróság szökés bűntettének.
[15] Helyesen mutatott rá az ítélőtábla is, hogy a célzat vizsgálata, meglétének megállapítása mindig a bizonyítékokból levont következtetés eredményeként történik meg.
[16] Ezért, még ha igaznak bizonyulna is, hogy a terhelt nem a szolgálat alóli végleges kivonás céljával hagyta el az országot és volt távol több mint egy évig a szolgálati helyétől, a cselekménye akkor is – az elkövetéskor hatályos 1978. évi IV. törvény 345. § (2) bekezdése szerint – hat napot meghaladó önkényes eltávozás bűntettének minősülne, melynek büntetési tétele három évig terjedő szabadságvesztés. A terhelt terhére megállapított másik katonai bűncselekmény, az 1978. évi IV. törvény 348. § (2) bekezdésébe ütköző szolgálatban kötelességszegés bűntette pedig öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
[17] Ezért a halmazati szabályokra figyelemmel az alapügyben eljárt bíróság által kiszabott egy év hat hónapi, végrehajtásában három évi próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésnél lényegesen enyhébb büntetés kiszabása akkor sem lenne várható, ha a célzat hiányában a terhelt cselekménye önkényes eltávozás bűntetteként minősülne. Nyilvánvalóan nem lenne várható az sem, hogy a perújítás során eljáró bíróság a terhelttel szemben kiszabott katonai mellékbüntetést mellőzze.
[18] Ezért a Kúria a Be. 414. § (2) bekezdése szerint tanácsülésen eljárva, a megtámadott határozatot a Be. 382. §-a értelmében, a Be. 371. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.
[19] A terhelt és védője az alapügyben hozott határozatot immár másodszor támadta – lényegében ugyanolyan indokok alapján – eredménytelenül perújítási indítvánnyal. Ezért a Kúria figyelmezteti mind a terheltet, mind a védőjét, hogy az ugyanazon jogosult által a korábbival azonos tartalommal ismételten előterjesztett vagy egyébként a korábbival azonos tartalommal ismételten előterjesztett perújítási indítvány elutasítására vonatkozó határozat hozatalát a bíróság a Be. 413. § (3) bekezdése alapján mellőzheti.
(Kúria Bpkf. I. 155/2014.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás