PÜ BH 2014/302
PÜ BH 2014/302
2014.10.01.
Az a fél, aki az eredeti állapot visszaállítása során a teljesítésben elöl köteles járni, nem követelheti a másik teljesítését, ha maga elmulasztotta a saját kötelezettsége teljesítését [1959. évi IV. tv. (Ptk.) 237. §].
[1] A felperesek és a III. r. alperes jogelődje, id. Sz. S. 1992. szeptember 25-én adásvételi szerződést kötött a perbeli ingatlanra 9 100 000 forintos vételáron. Id. Sz. S. vevő az ingatlant 1993 februárjában vette birtokba, tulajdonjogát a földhivatal 1993. február 9. napján jegyezte be.
[2] A felperesek által az adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított, a B.-i Városi Bíróság előtt folyamatban volt perben a peres felek 1996. június 26. napján egyezséget kötöttek. Az egyezségben megállapították az adásvételi szerződés érvénytelenségét, és a felperesek vállalták 6 220 000 forint id. Sz. S. részére történő megfizetését 1996. szeptember 30. napjáig. A B.-i Városi Bíróság a 12. sorszámú végzésével az egyezséget jóváhagyta, és felhívta az illetékes földhivatalt, hogy a felperesek tulajdonjogát eredeti jogszerzés jogcímén jegyezze vissza, amennyiben a felperesek a vételár alperes részére történt visszafizetését igazolják.
[3] A felperesek a vételár visszafizetését nem teljesítették, ezért id. Sz. S. végrehajtási eljárást kezdeményezett. Az 1997. április 23-án megindult végrehajtási eljárás eredménytelen maradt. A felperesek a 6 220 000 forintot 2002. január 29-étől február 15-ig terjedő időre ügyvédi letétbe helyezték, de nem igazolták, hogy ezen tényről id. Sz. S.-t értesítették.
[4] A felperesek 1996-ban, 2004-ben és 2008-ban is kérték tulajdonjoguk visszajegyzését. A földhivatal kérelmüket elutasította, mert nem tudták igazolni a 6 220 000 forint vételár id. Sz. S. részére történő visszafizetését.
[5] Id. Sz. S. az I. r. alperes részére a 2005. február 16. napján kelt adásvételi szerződéssel értékesítette az ingatlant 10 000 000 forint vételárért. Az adásvételi szerződést dr. B. Ö. ügyvéd szerkesztette és jegyezte ellen, míg az I. r. alperes képviseletében eljárva azt házastársa, dr. B. Ö.-né írta alá. Az eladó tájékoztatta az I. r. alperest, hogy a szerződés tárgyát képező ingatlanra vonatkozó szerződésnek, amely szerződéssel az ingatlan tulajdonjogát id. Sz. S. megszerezte, érvénytelenségét a szerződő felek a közöttük folyamatban lévő perben megállapították. A felperesek a megállapodásban vállalt határidőig, 1996. szeptember 30. napjáig a 6 220 000 forintot id. Sz. S. részére nem fizették vissza, ezért megállapításuk szerint a felpereseknek a tulajdonjoguk visszajegyzése iránti igénye elévült.
[6] Az I. r. alperes tulajdonjoga az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzést nyert. Az I. r. alperes 16 000 000 forint vételárért 2008. december 9. napján kelt adásvételi szerződéssel értékesítette tovább az ingatlant a II. r. alperes részére.
[7] Id. Sz. S. 2005. november 1. napján elhunyt, jogutódja a törvényes örököse, jelen per III. r. alperese.
[8] A felperesek keresetükben az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 115. § (1) és 117. § (1) bekezdése alapján kérték az ingatlanra 1/2-1/2 arányú tulajdonjoguk visszajegyzését. Álláspontjuk szerint az 1992. szeptember 25. napján kelt szerződés érvénytelenségének következményeként a tulajdonjoguk visszajegyezhető annak ellenére, hogy a 6 220 000 forint vételárat a III. r. alperes jogelődje részére nem fizették vissza, mert míg a pénzkövetelés iránti igény elévült, addig a felperesek tulajdoni igénye nem. Kérték a 2005. február 16. napján id. Sz. S. és I. r. alperes között, valamint 2008. december 9. napján az I. r. alperes és a II. r. alperes között létrejött adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítását, hivatkozva arra, hogy az ingatlan tulajdonjogát nem a tulajdonostól szerezték meg. Álláspontjuk szerint a megkötött szerződések a jóerkölcsbe is ütköznek, ugyanis az I. r. alperes ügyvezetője az ellenjegyzést végző ügyvéd felesége.
[9] Az alperesek a felperesek keresetének elutasítását kérték. Álláspontjuk szerint a III. r. alperes jogelődje és a felperesek között létrejött adásvételi szerződés érvénytelenségét megállapító jogerős egyezség alapján a felpereseknek a tulajdonjoguk ingatlan-nyilvántartási bejegyzésére kötelmi igényük keletkezett, amely elévült, továbbá előadták, hogy az ingatlan tulajdonjogát tulajdonostól jóhiszeműen, ellenérték fejében szerezték meg.
[10] A II. r. alperes viszontkeresetet terjesztett elő, amelyben a felpereseket arra kérte kötelezni, hogy a jövőben az ingatlanra vonatkozóan a földhivatalba semmilyen iratot, beadványt ne nyújtsanak be, az ingatlan használatában ne zavarják. A felperesek a viszontkereset elutasítását kérték.
[11] Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesek keresetét és a II. r. alperes viszontkeresetét elutasította.
[12] Az ítélet indokolása szerint azokat a körülményeket, amelyekre a felperesek a 2005. február 16-i adásvételi szerződés jóerkölcsbe ütközése körében hivatkoztak, az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) rendelkezéseire figyelemmel az I., II. r. alperesek jóhiszeműségének vizsgálata körében kell figyelembe venni.
[13] Az okiratot szerkesztő és ellenjegyző ügyvéd, dr. B. Ö. és a jogot szerző I. r. alperes ügyvezetője közötti házastársi kapcsolatra, valamint a tulajdoni lapon szereplő, az I. r. felperes közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálat iránti kérelmére figyelemmel megállapította, hogy sem az I., sem a II. r. alperes jóhiszeműnek nem tekinthető. Ebből az következik, hogy a felperesek az Inytv. rendelkezései szerint határidőben nyújtották be a törlés iránti keresetüket. A felperesek tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartási bejegyzésére a 6 220 000 forint visszafizetésének igazolását követően kerülhetett volna sor. A felperesek nem teljesítettek, ezért a bejegyzés iránti igényük sem évült el. Arra figyelemmel, hogy jelen perben a felperesek a teljesítőképességüket a 6 220 000 forintra megfelelően igazolni nem tudták, utasította el a felperesek keresetét, míg a II. r. alperes viszontkeresetét jogalap hiányában találta alaptalannak.
[14] A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, míg fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyta.
[15] Megállapította, hogy az elsőfokú bíróságnak a viszontkeresetet elutasító rendelkezése fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett.
[16] A másodfokú bíróság a kereset elutasításának az anyagi jogi indokaival nem értett egyet. A jogerős ítélet indokolásában kifejtette, hogy a felperesek az egyezség értelmében nem váltak az érvénytelennek tekintett adásvételi szerződés következtében ismét az ingatlan tulajdonosaivá, csupán a tulajdonjoguk ingatlan-nyilvántartásba való visszajegyzése iránti követelésük keletkezett a vételár visszafizetéséhez kötötten. A felperesek 1996. szeptember 30. napjáig lettek volna kötelesek a 6 220 000 forintot id. Sz. S. részére visszafizetni, ami a mai napig nem történt meg. A felperesek bejegyzési igénye a Ptk. 326. § (1) bekezdése értelmében az esedékessé váláskor, 1996. szeptember 30. napján kezdődött. A felperesek tulajdonjog bejegyzése igényük megnyíltának ideje ugyanis nem függhetett a saját magatartásuktól, a 6 220 000 forint visszafizetésétől. A felperesek olyan cselekményt, amely alkalmas lett volna az elévülési határidő megszakítására, nem tettek, így tulajdonjoguk bejegyzés iránti igénye 2001. szeptember 30. napján elévült, ezért az a Ptk. 325. § (1) bekezdése értelmében bírósági úton nem érvényesíthető.
[17] A jogerős ítélettel szemben a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezésével és az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatásával kérték a perbeli ingatlanra a tulajdonjoguk bejegyzése iránti keresetnek történő helytadást.
[18] A felülvizsgálati kérelmet a Kúria az ügy érdemét tekintve nem találta megalapozottnak.
[19] A jogerős ítélet az ügy elbírálásához szükséges mértékben feltárt tényállásból a jogvita érdemét tekintve helyes döntést hozott, de annak indokaival a Kúria csak részben értett egyet.
[20] Helyesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a perben szükségtelen volt a felperesek teljesítőképességének vizsgálata. A B.-i Városi Bíróság előtt folyamatban volt perben a felperesek és a III. r. alperes jogelődje között 1992. szeptember 25-én létrejött adásvételi szerződés érvénytelenségének jogkövetkezményét a szerződő felek a Ptk. 237. §-ának megfelelően teljeskörűen levonták. Erre figyelemmel a felperesek teljesítőképességét ismételten vizsgálni nem lehet.
[21] Az egyezségben a felperesek a 6 220 000 forint visszafizetését 1996. szeptember 30. napjáig vállalták. Az egyezséget jóváhagyó végzés rendelkezett a felperesek tulajdonjoga ingatlan-nyilvántartásba történő visszajegyzéséről azzal, hogy annak a 6 220 000 forint visszafizetésének igazolása a feltétele. Mindebből következik, hogy a felperesek voltak kötelesek a teljesítésben elöl járni. Ezért a perben azt kellett vizsgálni, hogy a felperesek teljesítettek-e.
[22] A felperesek önként a kötelezettségüknek nem tettek eleget, és id. Sz. S. által 1997-ben kezdeményezett végrehajtási eljárás sem vezetett eredményre. 2002. évben ügyvédi letétbehelyezés történt, azonban a felperesek nem bizonyították, hogy id. Sz. S. megtagadta a teljesítés elfogadását. Ha id. Sz. S. a felajánlott teljesítés visszautasításával késedelembe esett volna, az megnyitotta volna a felperesek előtt a Ptk. 287. § (1) bekezdése alapján a bírósági letétbehelyezés lehetőségét. A bírósági letétbehelyezés ugyanis teljesítésnek minősül, ezért a letét elfogadását követően sikerrel kérhették volna a tulajdonjoguk bejegyzését.
[23] A felperesek mulasztásának – annak, hogy az egyezségbe foglalt kötelezettségüket nem teljesítették, a 6 220 000 forintot nem fizették vissza – nem az a következménye, hogy az időmúlás miatt jogosulttá váltak tulajdonjoguk visszajegyzését kérni, hanem ellenkezőleg, nem kérhetik azt. Mulasztásuk következtében a tulajdonjoguk visszajegyzésének feltétele, a 6 220 000 forint visszafizetése nem teljesült, ezért a keresetüknek nincs jogalapja a közvetlen jogszerzővel, id. Sz. S.-sel szemben.
[24] Helyesen állapította meg azt az elsőfokú bíróság, hogy a felpereseknek a III. r. alperes jogelődje és az I. r. alperes, valamint az I. és II. r. alperesek közötti szerződések érvénytelenségének megállapítása és tulajdonjoguk törlése iránti keresete magába foglalja az érvénytelen ingatlan-nyilvántartási bejegyzés törlése iránti keresetet is [2/2005. (VI. 15.) PK vélemény, 3/2010. (XII. 6.) PK vélemény].
[25] A felperesek a kifejtettek szerint a saját mulasztásuk folytán nem jogosultak kérni a tulajdonjoguk visszajegyzését, ezért helyesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy szükségtelen a további jogszerzők, az I., II. r. alperesek jóhiszeműségének vizsgálata. Erre figyelemmel nincs jelentősége annak, hogy a közvetlen jogszerző és az I. r. alperes közötti adásvételi szerződést az I. r. alperes ügyvezetőjének házastársa szerkesztette és jegyezte ellen.
[26] A felperesek annak következtében, hogy tulajdonjoguk visszajegyzését a közvetlen jogszerzővel szemben nem tudják kérni, nem rendelkeznek a közvetlen jogszerző és a további jogszerzők közötti szerződések érvénytelensége körében perbeli legitimációval. A 2/2010. (VI. 28.) PK vélemény 10.a. pontja alapján jogi érdekük amiatt, hogy a saját tulajdonjoguk visszajegyzését nem kérhetik, nem áll fenn.
[27] A kereset alaptalansága a felperesek magatartásának következménye, ezért helyesen mellőzték az eljárt bíróságok az eljárt földhivatal vezetőjének és az I. r. alperes ügyvezetőjének ismételt meghallgatását.
[28] A Kúria a kifejtettekre tekintettel a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. VI. 21.693/2013.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás