Műveletek

Akadálymentes nézet Bezárás
  • Tartalom

3037/2014. (III. 13.) AB határozat

3037/2014. (III. 13.) AB határozat

alkotmányjogi panasz elutasításáról

2014.03.13.
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz alapján indult eljárásban meghozta a következő
h a t á r o z a t o t:
Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Bíróság Katonai Törvényszéke által hozott Kb.IV.04/2010/29. számú elsőfokú ítélet, valamint a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa által másodfokon hozott, 6.TKbf.13/2012/8. számú végzés alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.
I n d o k o l á s
I.
[1]    1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 27. § a) pontja és a b) pont első fordulata alapján 2013. május 9-én alkotmányjogi panaszt nyújtott be a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsánál.
[2]    Kérte, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a Fővárosi Bíróság Katonai Törvényszéke által hozott Kb.IV.04/2010/29. számú elsőfokú ítélet, valamint a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa által másodfokon hozott 6.TKbf.13/2012/8. számú végzés alaptörvény-ellenességét, és semmisítse meg azokat. Érvelése szerint ezek a határozatok sértik az Alaptörvény „Alapvetés” című fejezetének B) cikk (1) bekezdésében megfogalmazott jogállamisághoz – ezen belül a jogbiztonsághoz – fűződő jogokat, illetve az Alaptörvény „Szabadság és felelősség” című fejezetének XXVIII. cikk (4) bekezdését (nullum crimen sine lege elve).
[3]    Az indítványra okot adó konkrét ügy iratai minősített adatokat tartalmaznak, ezért a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálattól (KNBSZ) titkos minősítést kaptak. A minősítés lejárta: 2020. december 31. A bíróság ezért az alkotmányjogi panaszt is minősített iratként továbbította az Alkotmánybírósághoz.
[4]    Az indítványozó 2013. július 3-án alkotmányjogi panaszát kiegészítette. A kiegészítés a KNBSZ feljegyzése értelmében a minősített adat védelméről szóló 2009. évi CLV. törvény szerinti, minősítéssel védhető adatot nem tartalmaz.
[5]    2. Az alkotmányjogi panasz kiegészítése értelmében az indítványozót a Fővárosi Bíróság Katonai Törvényszéke a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 227/A. § (l) bekezdés alapján minősített, 8 rendbeli jogosulatlan titkos információgyűjtés miatt ítélte el. A kiegészítésben foglaltak alapján az ügy előzménye, hogy 2009. december 21-én a Katonai Biztonsági Hivatal (a továbbiakban: KBH) főigazgatója által elrendelt informatikai ellenőrzés során az ellenőrzést végző bizottság a Katonai Biztonsági Igazgatóság operatív technikusa irodájában tárolt merevlemezeken olyan adatokat talált, amelyek az esetet kivizsgálók szerint nem függtek össze a KBH szolgálati feladataival. Ennek alapján az indítványozó ellen eljárás indult. A gyanú szerint az indítványozó nyolc rendbeli jogosulatlan titkos információgyűjtést követett el azáltal, hogy a Honvédelmi Minisztérium (a továbbiakban: HM), illetve a Magyar Honvédség (a továbbiakban: MH) informatikai hálózatain történt ellenőrzések alkalmával az operatív technikusnak olyan utasításokat adott, amelyek külső engedélyhez kötött titkos információgyűjtésnek minősülnek.
[6]    Az alkotmányjogi panasz kiegészítését tartalmazó iratban foglaltak értelmében, a Fővárosi Bíróság Katonai Törvényszéke által hozott ítélet összegzett megállapítása szerint az operatív technikus az indítványozó utasítására megszerezte a tényállásban megjelölt személyek e-mail küldeményeit olyan hálózatról, amely internettel – a bíróság álláspontja szerint közcélú telefonhálózattal, vagy azt helyettesítő távközlési szolgáltatással – áll kapcsolatban, továbbá a tényállásban megjelölt módon, kémprogram telepítését követően megszerezte az érintettek billentyű leütési adatait. A sérelmezett ítélet megállapítja, hogy ezáltal az indítványozó megvalósította a 8 rendbeli, a Btk. 227/A. § (1) bekezdésben foglalt jogosulatlan titkos információgyűjtést, ezért halmazati büntetésként 600 000 forint pénzbüntetéssel, és lefokozással sújtották, valamint kötelezték 216 000 forint bűnügyi költség megtérítésére.
[7]    3.1. Az indítványozó szerint a vád tárgyát képező intézkedések a vádbeli időszakban összhangban voltak a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Nbtv.) akkor hatályos rendelkezéseivel, és más, a nemzetbiztonsági munkára kihatással bíró törvények és alacsonyabb rendű jogszabályok előírásaival, így azok nem minősültek bűncselekménynek. Az Nbtv-t 2011. január 1-jei hatállyal módosították. Az alkotmányjogi panasz érvelése értelmében a megváltozott jogszabályi környezet miatt ma már jogsértő magatartásnak minősülne, ha a törvénymódosítás hatálybalépése után követi el valaki a büntetőeljárás alapját képező cselekményeket. A módosítás azonban csak jóval a vád tárgyát képező információgyűjtés megvalósítása után lépett hatályba. A nullum crimen sine lege jogelv értelmében viszont csak az a cselekmény minősülhet bűncselekménynek, amit a törvény már az elkövetése előtt annak nyilvánított.
[8]    Az indítványozó hivatkozik arra, hogy a jogosulatlan titkos információgyűjtés törvényi tényállását tartalommal kitöltő keretrendelkezések a normavilágosság követelményeinek minden tekintetben megfeleltek. A Btk. 227/A. § (1) bekezdés szerint „az a hivatalos személy, aki bíró vagy az igazságügy miniszter engedélyéhez kötött titkos információgyűjtést, illetőleg büntetőeljárás során bírói engedélyhez kötött titkos adatszerzést engedély nélkül végez, vagy az engedély kereteit túllépi, bűntettet követ el”. Az indítványozó szerint a Btk. kommentárja kimondja: a titkos információgyűjtést kizárólag a külön törvényekben meghatározott szervezetek végezhetik, felderítési és bűnüldözési célból, amihez bírói, illetve igazságügy-miniszteri engedélyre van szükség.
[9]    Az indítvány értelmében az indítványra okot adó ügyben a bíróságoknak abban a kérdésben kellett állást foglalniuk, hogy „engedélyhez kötött titkos adatszerzést engedély nélkül” végzett-e az indítványozó. Arról, hogy milyen esetben van szükség engedélyre, külön törvények rendelkeznek. Ilyen törvények: az 1994. évi XXXIV. törvény a Rendőrségről, az 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról, a 2004. évi XIX. törvény a Vám- és Pénzügyőrségről, valamint az Nbtv. E jogszabályok közel azonos tartalommal megismétlik az Nbtv. 56. §-ában is megfogalmazott négy, külső engedélyhez kötött titkos információgyűjtési eljárást, majd a felsorolás – az Nbtv. kivételével – kiegészül az interneten, vagy más számítástechnikai úton továbbított levelezés során keletkezett adatok megismerésének és felhasználásának külső engedélyezési körbe utalásával.
[10]    Az indítványozó értelmezése szerint az Nbtv. az említett többi jogszabálytól eltérő módon – a 2011. január 1-jén hatályba lépett módosításig – sem a számítástechnikai eszközök és informatikai hálózatok ellenőrzését, sem az interneten, vagy más számítástechnikai rendszeren továbbított levelezés során keletkezett adatok megismerését és felhasználását nem minősítette külső engedélyhez kötött titkos információgyűjtésnek. Ugyanakkor a nemzetbiztonsági törvény 54. § (1) bekezdés i) és j) pontja külső engedély beszerzése nélkül lehetővé tette az 56. § hatálya alá nem tartozó beszélgetések lehallgatását, valamint hatósági engedélyhez kötött hírközlési rendszerek és adattároló eszközök ellenőrzését. A nemzetbiztonsági törvény 54. § (1) bekezdés i) pontját össze­vetve az 56. §-ban foglaltakkal, arra az értelmezésre kell jutni az alkotmányjogi panasz szerint, hogy az i) pont alapján a lakáson kívüli „beszélgetés” és a nem közcélú telefonvezetéken vagy azt helyettesítő távközlési szolgáltatáson folytatott „beszélgetés” (továbbított közlemény) lehallgatása, tartalmának rögzítése belső engedélyhez kötött. Az indítványozó érvelése szerint a törvény 54. § (1) bekezdés i) és j) pontja tehát külső engedély beszerzése nélkül lehetővé teszi az 56. § hatálya alá nem tartozó – nem közcélú – távközlési eszközök útján folytatott beszélgetések, valamint hatásági engedélyhez kötött hírközlési rendszerek és adattároló eszközök (informatikai rendszerek) ellenőrzését. A panasz kiegészítése értelmében a HM és az MH informatikai hálózatain bonyolított elektronikus levelezések kizárólag szolgálati rendeltetésűek (a közigazgatási államtitkár 2006. február 28-i körlevele egyértelmű tiltást tartalmaz a HM és az MH hálózatain üzemeltetett levelezőrendszereken történő magánlevelezésekkel kapcsolatban).
[11]    3.2. Az indítványozó szerint az első és másodfokú bíróság téves következtetésre jutott akkor, amikor a hm.gov.hu domain tartományban folytatott levelezés ellenőrzését külső engedélyhez kötött eljárásnak minősítette a keretrendelkezések értelmezésekor; a bíróság nem vette figyelembe a zártcélú hálózatokról szóló törvényeket, kormányrendeleteket, a hm.gov.hu zártcélú levelezőrendszer kialakításával kapcsolatos intézkedéseket és a szóban lévő hálózaton a magánlevelezést megtiltó államtitkári körlevelet.
[12]    Az indítványozó szerint a bíróság – a törvényi tényállás keretdiszpozícióját tartalommal kitöltő, kötelező érvényű normákat figyelmen kívül hagyva – kizárólag a jogszabályi megalapozottságot nélkülöző tanúvallomásokra hagyatkozva tette azt a megállapítást, miszerint az internet közcélú telefonvezetéket helyettesítő távközlési szolgáltatásnak minősül; a bíróság az internet ilyen módon történő meghatározásával büntethetőséget alapító és büntetőjogi szankciót megalapozó, új fogalmi kategóriát alkotott, amely összeegyeztethetetlen az alkotmányos büntetőjog alapelveivel.
[13]    4. Az indítványozó szerint a törvényi tényállás keretdiszpozícióját kitöltő nemzetbiztonsági törvény tartalma más tekintetben is úgy változott meg, hogy ezzel a büntetőjogi védelem terjedelme módosult; a törvény az ügyben érintett engedélyezési eljárások tekintetében a korábbiaknál lényegesen szigorúbb szabályokat fogalmazott meg. A vádbeli időben még hatályos 56. § d) pontja a továbbított közleményekre vonatkozott – szemben a 2011. január 1-jétől hatályos e) pontban megfogalmazott kritériummal, amely a tárolt adatokra is kiterjed. E fogalmi körben egy számítástechnikai rendszeren tárolt, nem továbbított közlemény (dokumentum), feljegyzések jelentések, parancsok stb. külső engedély nélkül (belső engedéllyel) a bíróság szerint vizsgálhatóak és letölthetőek voltak. Az indítványozó szerint az elsőfokú bíróság az ítélet indokolásában jogszabályi megalapozottság nélkül állapítja meg, hogy „a kémprogram telepítése külső engedélyhez kötött titkosszolgálati eljárás”, „a kémprogram köztudomásúan olyan informatikai eszköz, amely a használó számára észrevétlenül képes megfigyelni, ellenőrzés alatt tartani egy számítógép vagy rendszer teljes adatforgalmát, beleértve az elektronikus levelezést vagy a gépen tárolt fájlok összességét.”
[14]    Az indítványozó szerint a jogosulatlan titkos információgyűjtés törvényi tényállásából következik, hogy zártcélú hálózaton, a külső engedélyhez nem kötött titkos információgyűjtés nem bűncselekmény még akkor sem, ha az speciálisan e célra kifejlesztett kémprogram alkalmazásával történt. A másodfokú bíróság kémprogramra vonatkozó értékelése szerint a billentyűleütés-figyelő program alkalmazásával megszerezhető az érintett személy felhasználói neve és jelszava, amely segítségével a központi szervergépre elmentett anyagok megismerhetővé válnak. Az indítványozó álláspontja ezzel szemben az, hogy a szerverre mentett anyagok megismerhetősége valójában csak az úgynevezett kísérőadatok (felhasználói név és jelszó) rögzítését jelenti, és nem terjed ki a továbbított közlemények megismerésére, márpedig a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény 56. § d) pontja szerint a nemzetbiztonsági szolgálatok külső engedély alapján „közcélú telefonvezetéken vagy azt helyettesítő távközlési szolgáltatás útján továbbított közleményt megismerhetik, az észlelteket technikai eszközzel rögzíthetik.” Az indítványozó szerint a kísérőadatok megismeréséhez sem a közcélú telefonhálózatok, vagy azt helyettesítő távközlési szolgáltatások, sem pedig a zártcélú hálózatok esetében nem volt szükség külső engedély beszerzésére. A büntetőeljárás alapját képező cselekmény megvalósítása után, 2011. január 1-jén hatályba lépett módosítás – az Nbtv. 56. § e) pontja – egyrészt már nem tesz különbséget közcélú és nem közcélú rendszerek között. Másrészt, a módosítás értelmében minden számítástechnikai eszköz vagy rendszer útján továbbított, vagy azon tárolt adatok megismerhetősége és rögzítése csak külső engedély alapján lehetséges (beleértve a kísérő adatokat is) – függetlenül attól, hogy az zártcélú vagy közcélú hálózaton realizálódik.
[15]    5. Az alkotmányjogi panasz megfelel az Abtv-ben előírt formai és tartalmi követelményeknek [Abtv. 56. § (2) bekezdés]. Alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés (Abtv. 29. §) az, hogy az Alaptörvény nullum crimen sine lege szabálya érvényesül-e a büntetőjogi szabály alkalmazásánál.
II.
[16]    1. Az Alaptörvény rendelkezései szerint:
„B) cikk (1) Magyarország független, demokratikus jogállam.”
„XXVIII. cikk (4) Senki nem nyilvánítható bűnösnek, és nem sújtható büntetéssel olyan cselekmény miatt, amely az elkövetés idején a magyar jog vagy – nemzetközi szerződés, illetve az Európai Unió jogi aktusa által meghatározott körben – más állam joga szerint nem volt bűncselekmény.”
[17]    2. A Btk. szabályai szerint:
„Jogosulatlan titkos információgyűjtés
227/A. § (1) Az a hivatalos személy, aki bíró vagy az igazságügyért felelős miniszter engedélyéhez kötött titkos információgyűjtést, illetőleg a büntetőeljárás során bírói engedélyhez kötött titkos adatszerzést engedély nélkül végez, vagy az engedély kereteit túllépi, bűntettet követ el, és öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki bíró vagy az igazságügyért felelős miniszter engedélyéhez kötött titkos információgyűjtést, illetőleg a büntetőeljárás során bírói engedélyhez kötött titkos adatszerzést elrendel vagy engedélyez, anélkül, hogy erre jogosult lenne.
(3) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény jelentős érdeksérelmet okoz.”
[18]    3. Az Nbtv-nek az indítványra okot adó ügyben alkalmazott rendelkezései:
„Külső engedélyhez nem kötött titkos információgyűjtés
54. § (1) A titkos információgyűjtés keretében a nemzetbiztonsági szolgálatok
a) felvilágosítást kérhetnek;
b) a nemzetbiztonsági jelleg leplezésével információt gyűjthetnek;
c) titkos kapcsolatot létesíthetnek magánszeméllyel;
d) az információgyűjtést elősegítő információs rendszereket hozhatnak létre és alkalmazhatnak;
e) sérülést vagy egészségkárosodást nem okozó csapdát alkalmazhatnak;
f) a saját személyi állományuk és a velük együttműködő természetes személyek védelmére, valamint a nemzetbiztonsági jelleg leplezésére fedőokmányt készíthetnek és használhatnak fel;
g) fedőintézményt hozhatnak létre és tarthatnak fenn;
h) a feladataik által érintett személyt, valamint azzal kapcsolatba hozható helyiséget, épületet és más objektumot, terep- és útvonalszakaszt, járművet, eseményt megfigyelhetik, az észlelteket technikai eszközzel rögzíthetik;
i) az 56. §-ban foglaltakon kívül beszélgetést lehallgathatnak, az észlelteket technikai eszközökkel rögzíthetik;
j) hírközlési rendszerekből és egyéb adattároló eszközökből információkat gyűjthetnek. […]”
„Külső engedélyhez kötött titkos információgyűjtés
56. § A nemzetbiztonsági szolgálatok külső engedély alapján
a) lakást titokban átkutathatnak, az észlelteket technikai eszközökkel rögzíthetik;
b) a lakásban történteket technikai eszközök segítségével megfigyelhetik és rögzíthetik;
c) levelet és egyéb postai küldeményt felbonthatnak, ellenőrizhetik és azok tartalmát technikai eszközzel rögzíthetik;
d) közcélú telefonvezetéken vagy azt helyettesítő távközlési szolgáltatás útján továbbított közleményt megismerhetik, az észlelteket technikai eszközzel rögzíthetik.”
III.
[19]    Az alkotmányjogi panasz nem megalapozott.
[20]    1. Az indítványozó panaszának az a lényege alkotmányjogi szempontból, hogy a bíróság jogszabályi megalapozottság nélkül foglalt állást abban a kérdésben, történt-e engedélyhez kötött titkos adatszerzés, engedély nélkül. Az engedélyhez kötött adatszerzésről szóló szabályokat, a Btk. törvényi tényállását tartalommal kitöltő, kötelező érvényű normákat figyelmen kívül hagyva büntethetőséget alapító és büntetőjogi szankciót megalapozó, új fogalmi kategóriát alkotott: tanúvallomásokra hagyatkozva tette azt a megállapítást, miszerint az internet közcélú telefonvezetéket helyettesítő távközlési szolgáltatásnak minősül. Ez a panasz szerint összeegyeztethetetlen az alkotmányos büntetőjog alapelveivel.
[21]    A Btk. 227/A. § (1) bekezdése szerinti bűncselekményt egyebek között az követi el, aki külső „engedélyhez kötött titkos adatszerzést engedély nélkül” végez.
[22]    Azt, hogy milyen esetben kell külső engedélyt beszerezni, és milyen esetben nem, nem a Btk., hanem más jogszabályok, a jelen esetben az Nbtv. szabályozza.
[23]    A Btk. 227/A. § (1) bekezdése kerettényállás: tartalmát más, nem büntetőjogi szabályok adják. Ilyen esetben szükségszerű, hogy a bíróság nemcsak a büntetőjogi szabályt, hanem a törvényi tényállást kitöltő más jogszabályt is értelmezi a konkrét tényállás tükrében.
[24]    2. Az alkotmányjogi panasz arra a törvényértelmezési kérdésre irányul, hogy az Nbtv. – és más, titkos adatgyűjtésre vonatkozó rendelkezések – alapján megállapítható volt-e a szóban lévő titkos adatgyűjtések engedélyköteles volta az elkövetéskor hatályos jogszabályok alapján.
[25]    Az Alkotmánybíróság a büntető anyagi joghoz kapcsolódóan a kerettényállás alkalmazása és a jogbiztonság összefüggéseit vizsgálva az 1026/B/2000. AB határozatában mutatott rá először, hogy „a kerettényállásos kodifikációs technika önmagában és általánosságban nem alkotmányellenes. Az, hogy a büntetőtörvényben büntetni rendelt magatartás egy-egy elemének tartalmát nem maga a büntetőtörvény, hanem más jogág törvényei, vagy alacsonyabb szintű jogszabályai határozzák meg, önmagában nem sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében meghatározott jogállamiság követelményét. A keretdiszpozíció bizonyos esetekben elkerülhetetlen megoldás. [...] [N]em lehet minden bűncselekmény esetén alkotmányosan előírt követelmény, hogy a Különös Részben szereplő bűncselekményi diszpozíció minden elemét maga a büntetőtörvény határozza meg” (ABH 2003, 1296, 1299–1300.).
[26]    A 435/B/1999. AB határozat pedig azt emelte ki, hogy a Btk.-ban szereplő „tartalmilag elvontabb” tényállások esetében az elkövetési magatartások „az életben olyan széles körben és olyan változatos módon jelentkezhetnek”, hogy azok előzetes, kimerítő felsorolása nem lehetséges. A joghézagot éppen az jelentené, ha a jogalkotó „kazuisztikusan, illetve taxatíve vagy példálózóan sorolná fel a visszaélések egyéb változatait.” Ez ugyanis lefedetlenül hagyná a bűnözésben megjelenő újabb módszereket és formákat, s így megakadályozná, hogy a büntető törvény betöltse rendeltetését, vagy az analógia – büntetőjogban tilos – alkalmazása felé orientálná a jogalkalmazót. Az ilyen esetekben a „tényállás absztrakt jellege olyan jogtechnikai megoldást jelent, amely a jogállamiság alkotmányos alapelvét nem sérti” (ABH 2001, 1080, 183.).
[27]    3. Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdésének értelmében az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének d) pontja alapján a bírói döntéseket az alkotmányosság szempontjából ellenőrizheti, és jogköre a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vizsgálatára és kiküszöbölésére korlátozódik, ezért a bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének és értékelésének, illetve a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára nem rendelkezik hatáskörrel {elsőként lásd: 3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]; ezt követően megerősítette: 3392/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [6]; 3017/2013. (I. 28.) AB végzés, Indokolás [3]}.
[28]    Az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. §-ában szabályozott hatáskörében eljárva a bírói döntés és az Alaptörvény összhangját biztosítja. Ebből következően a bírói döntés alaptörvény-ellenességének vizsgálata során az Alkotmánybíróság attól is tartózkodik, hogy a bíróságok felülbírálati jogköréhez tartozó, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésekben állást foglaljon {elsőként lásd: 3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]; ezt követően megerősítette: 3065/2012 (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [5]; 3391/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [25]; 7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [33]}.
[29]    Az alkotmányjogi panasz értelmét, és az Alkotmánybíróság feladatát értenénk félre, ha az Alkotmánybíróság – hasonlóan egy rendes bírósági felülvizsgálati fórumhoz – a bírósági döntések korlátlan felülvizsgálatát végezné pusztán amiatt, mert egy téves döntés érintheti a sérelmet szenvedett fél alapvető jogait. Az eljárás lefolytatása, a tényállás megállapítása és értékelése, az alkalmazandó jog meghatározása és annak az értelmezése kizárólag a rendes bíróság feladata.
[30]    Az Alkotmánybírság csak „alkotmányjogi sérelem” esetén avatkozhat be, önmagában az, hogy egy bírói döntés az alkalmazandó joghoz mérve esetleg objektív mérce szerint hibás, nem ok a beavatkozásra; csak az olyan hiba számít, amely alapjogok teljes figyelmen kívül hagyásában nyilvánul meg.
[31]    4. A jogosulatlan titkos információgyűjtés tényállása bűncselekménnyé nyilvánítja az engedély nélkül végzett titkos adatgyűjtést.
[32]    Az indítványozó beadványa alapján megállapítható, hogy az az Nbtv. értelmezésének a helyességét, a bíróság által levont következtetést vitatja.
[33]    A „nullum crimen sine lege” jogelvből adódik a büntető tényállások határozott megfogalmazásának kötelezettsége a törvényhozó számára. Valamely cselekmény törvényi tényállás alá vonhatóságának következnie kell a törvényi megfogalmazásból.
[34]    Az, hogy ez az eset mikor áll fenn, nem minden esetben teljesen egyértelmű, ezért az alkotmánybírósági döntés csak az ügy körülményeinek mérlegelésével hozható meg.
[35]    A jelen esetben az alkotmányjogi panasz kiegészítése alapján azt lehet megállapítani, hogy az Nbtv. 56. §-ának célja a titkos adatgyűjtés engedélykötelessé tételével a magánszféra (lakás, levéltitok, postai küldemény stb.) védelme.
[36]    Az is megállapítható a panasz alapján, hogy a HM és az MH zártcélú hálózatain egyes felhasználók nemcsak zártcélú szolgálati levelezést folytattak, hanem – tiltás ellenére – a hálózaton kívül eső, a magánszféráikhoz kötődő partnereikkel is kapcsolatot tartottak. Vagyis az adatszerzéssel érintett hálózat mint műszaki megoldás önmagában alkalmas volt csatlakozásra más, de nem zárt célú, és ezért az Nbtv. 56. §-a d) pontja hatálya alá eső hálózathoz (közcélú telefonvezetékre vagy azt helyettesítő távközlési szolgáltatásra való csatlakozáshoz).
[37]    A panasz alapján azt is meg lehet állapítani, hogy az eljárásra okot adó esetekben konkrét személyeknél hivatali helyiségben technikai eszközzel billentyűleütést figyelő titkos megoldást alkalmaztak engedély nélkül, amely legalább felhasználónevet és jelszót rögzített.
[38]    Ilyen körülmények között nem állapítható meg, hogy a szóban lévő büntető tényállás a konkrét esetben az Nbtv.-re való tartalmi utalása miatt túl általánosan, túl átfogóan lenne megfogalmazva; gyakorlati alkalmazásának feltételei kellően kiszámíthatók voltak, a nullum crimen sine lege elve sérelme a jelen esetben ezért nem igazolható.
[39]    Ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt elutasította.
Budapest, 2014. március 11.

Dr. Balogh Elemér s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

 

 

Dr. Paczolay Péter s. k.,

Dr. Pokol Béla s. k.,

Dr. Stumpf István s. k.,

 

előadó alkotmánybíró

alkotmánybíró

alkotmánybíró

 

Dr. Szívós Mária s. k.,

alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1046/2013.
  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére