GÜ BH 2014/311
GÜ BH 2014/311 .
2014.10.01.
I. Kifogással támadható intézkedésnek nem csak a felszámoló befejezett tevékenysége minősül, hanem az az írásban kifejezett egyértelmű közlése is, amely jogszabálysértő eredményre vezet.
II. A Cstv. 49/A. § (5) bekezdése és a 49/B. § (7) bekezdése szerinti értékesítés esetén az egyetértési jog gyakorlására lehetőség van úgy is, hogy a hitelezők ráutaló magatartással juttatják kifejezésre: egyetértenek a felszámoló által közöltekkel. A felszámolónak azonban az egyetértés megszerzéséhez a hitelezőkkel ismertetnie kell mindazokat a feltételeket, amelyek a hitelezők kielégítését érintik.
III. A felszámoló sikertelen értékesítés esetén a becsérték alatt is meghatározhatja az irányárat, azonban ha a zálogjogosult hitelező nem a rendes értékesítési eljárás során (pályázat, árverés) vásárol, hanem a beszámítási lehetőség érvényesítésével szerzi meg a vagyontárgy tulajdonjogát, akkor a becsértéken kell a vagyontárgyat megvásárolnia, s ehhez képest élhet beszámítási jogával.
IV. A Cstv. 49/A. § (5) bekezdésében, illetve 49/B. § (7) bekezdésében biztosított adásvételi lehetőséggel élő zálogjogosultnak „a vételár és a követelése közötti különbözet” címén meg kell fizetnie a költségeken és a felszámoló díján felül az őt rangsorban megelőző zálogjogosultak privilegizált igényét (tőke, ügyleti kamat, költség), valamint – ha a vagyontárgy értéke meghaladja az így kifizetett összegeket és az általa beszámított hitelezői igényt –, a vagyontárgy értékéből még fennmaradó részt is.
V. A zálogjoggal biztosított hitelezői követelések kielégítését szabályozó Cstv. 49/D. §-a a hitelezői kielégítési rangsor része, ezért a Cstv. 57. § (1) bekezdés g) pontjában foglalt rendelkezések a zálogjoggal biztosított követelésekre is vonatkoznak [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 49/A. § (5) bek., 49/B. § (7) bek., 49/D. §, 51. §, 57. § (1) bek.].
[1] Az elsőfokú bíróság a 2011. március 22-én érkezett kérelem alapján 2011. július 13-án indította meg az adós felszámolását a Cégközlönyben közzétett végzésével, felszámolóként a P. Kft.-t jelölve ki.
[2] Az adós vagyonába tartozó S-i ingatlant az I. r. kifogást előterjesztő 120 millió forintos keretbiztosítéki jelzálogjoga terhelte első helyen, második ranghelyen volt feljegyezve a C. Kft. zálogjoga.
[3] A felszámoló első alkalommal 184 millió forintért hirdette meg az ingatlant értékesítésre, mely eredménytelen volt. Ugyanígy eredménytelen maradt a második értékesítési kísérlet, amikor 25%-kal alacsonyabb összegben, 138 millió forintért hirdette meg az ingatlant eladásra.
[4] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felszámoló 2012. július 31-i fordulónapra készítette el a közbenső mérleget. Az ehhez kapcsolt szöveges jelentésben felhívta a hitelezőket arra, hogy az adós gazdálkodó szervezet S.-i ingatlana tekintetében a pályázat harmadik megismétlése helyett a vagyontárgyakat becsértéken, az azt igénylő, a vagyontárgyra vonatkozóan zálogjoggal rendelkező zálogjogosult hitelezőnek értékesíti oly módon, hogy több igénylő esetén a régi Ptk. 256. § (1) bekezdésében meghatározott kielégítési sorrend az irányadó. A felszámoló a közbenső mérleg részeként kérte a hitelezőket annak közlésére, hogy ezzel az intézkedésével kapcsolatban van-e észrevételük vagy kifogásuk. Ennek hiányában úgy tekinti, hogy a vagyontárgyaknak a jelzálogjoggal és végrehajtási joggal biztosított hitelezők részére történő felajánlásával egyetértenek.
[5] A jelen eljárásbeli kifogást előterjesztő hitelezők kifogásolták, hogy a felszámoló a vagyontárgyat a jelzálogjogosult részére további pályázati kiírás nélkül kívánja átadni.
[6] A C. Kft. 2012. szeptember 12-én értesítette a felszámolót, hogy a követelését engedményezte a H. Kft.-re. A felszámoló – mivel álláspontja szerint a zálogjog a késedelmi kamatra is kiterjed – a H. Kft. teljes (tőkéből, ügyleti és késedelmi kamatból álló) hitelezői igényét a Cstv. 49/D. §-ába sorolta be.
[7] A felszámoló 2012. október 19-én e-mailben tájékoztatta a kifogást előterjesztő hitelezőket arról, hogy a H. Kft. a hitelezői igényét módosította. A csatolt, hitelezőiigény-módosítást tartalmazó levél szerint a felszámoló a H. Kft.-t tájékoztatta arról, hogy az ingatlant a Cstv. 49/A. § (5) bekezdése alapján 138 000 000 Ft vételárért vásárolhatja meg, mely vételárba beszámíthatja a Cstv. 49/D. §-ba sorolt (engedményezéssel megszerzett) hitelezői követelését. A felszámolóidíj-előleget és az ingatlanra jutó értékesítési költséget, összesen 8 840 848 Ft-ot a szerződéskötést követő 15 napon belül kell a felszámoló részére megfizetnie.
[8] A hitelezők kifogásukban az alábbiakat sérelmezték:
a) A felszámoló nem szerezte be a hitelezői választmány, illetve a Cstv. 5/A. § (4) bekezdése szerint jogosult hitelezők hozzájárulását a pályázaton kívüli értékesítéshez.
b) A becsértéket tévesen határozta meg a leszállított összegben, az eredeti 184 millió Ft helyett.
c) Miután a hitelezők első ranghelyű zálogjoga 56 millió Ft összegben áll fenn, ezért a második ranghelyen levő hitelező követelése csak 82 millió Ft erejéig kerülhet beszámításra, követelésének fennmaradó részét a Cstv. 57. § (1) bekezdés f) pontjába kell átsorolni.
d) A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 256. § (1) bekezdése szerinti kielégítési sorrendet be kell tartani a Cstv. 49/A. § (5) bekezdése szerint, ezért csak az első ranghelyi zálogjogosultnak a Cstv. 49/D. §-ába sorolt követelése teljes kielégítését követően kerülhet sor a többi ranghelyen levő zálogjoggal biztosított követelés kielégítésére.
e) Hivatkoztak a Legfelsőbb Bíróság Gfv. X. 30.191/2009/4. számú döntésében foglaltakra, mely szerint a Cstv. 57. § (1) bekezdés g) pontjában kell nyilvántartani a késedelmi kamat, késedelmi pótlék, pótlék és bírság jogcímű követeléseket, függetlenül attól, hogy zálogjoggal, végrehajtási joggal vagy foglalással biztosították őket. Kérték, hogy ha a C. Kft. késedelmikamat-követelését a felszámoló a Cstv. 49/D. §-ába sorolta, akkor az ő követelésüket is oda sorolja be.
[9] A felszámoló előadta, hogy a közbenső mérlegben tájékoztatta a hitelezőket az értékesítés módjáról, és a kifogást előterjesztőkön kívül más nem sérelmezte azt. A többi kérdésben fenntartotta az álláspontját.
[10] Az elsőfokú bíróság a kifogást elutasította.
[11] A kifogást előterjesztő hitelezők fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
[12] A kifogást előterjesztő hitelezők nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérték a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és a felszámoló eltiltását attól az intézkedéstől, hogy a H. Kft. részére az ingatlant 138 millió forint vételáron, az első ranghelyű zálogjogosultak kifizetése nélkül átadja, s kötelezze a felszámolót az árverés harmadik megismétlésére.
[13] Állították, hogy a jogerős végzés sérti a Cstv. 49/A. § (5) bekezdését, 49/D. §-át és a régi Ptk. 256. § (1) bekezdését. Az első- és másodfokú eljárásban kifejtett álláspontjukat fenntartották.
[14] A felszámoló kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását. Állította, hogy – ráutaló magatartással – megszerezte a hitelezői egyetértést a tájékoztatásban közölt módon történő értékesítéshez.
[15] A Kúria a jogerős határozatot az alább kifejtett okokból jogszabálysértőnek találta.
[16] I. Elsőként megállapította, téves a másodfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy a felszámoló tájékoztatása a zálogtárgy értékesítéséről nem minősül a felszámoló intézkedésének, ezért kifogással nem támadható. Nem csak a felszámoló befejezett tevékenysége minősül ugyanis kifogással támadható intézkedésnek, hanem az az írásban kifejezett egyértelmű szándéka is, amely jogszabálysértő eredményre vezet (Kúria Gfv. X. 30.248/2011/4). Ellenkező esetben nem lenne értelme a Cstv. 51. § (2) bekezdésében szabályozott intézkedés felfüggesztésére irányuló kérelemnek.
[17] A Kúria álláspontja szerint a kifogás egyértelműen tartalmazta, hogy a hitelezők a felszámoló mely intézkedése ellen nyújtották be azt, és mi a kifogás tartalma, ezért az érdemben elbírálható (mint ahogyan azt a bíróság a jogerős végzésében el is bírálta). Ugyanakkor a hitelezők felülvizsgálati kérelmének az a része, amelyben kérték, hogy kötelezze a Kúria a felszámolót az árverés harmadik megismétlésére, nem vehető figyelembe, hiszen az az eredeti kifogásban nem szerepelt. A Kúria tehát csak azt tudta megvizsgálni, hogy az eredeti kifogást elutasító jogerős végzés jogszabálysértő-e.
[18] II. Érdemben a Kúriának először abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy milyen módon kell beszereznie a felszámolónak a hitelezők egyetértését a pályázaton kívüli értékesítéshez. Lehetséges-e ez ráutaló magatartással – azaz olyan módon, hogy ha nem tiltakozik a tájékoztatásban foglalt tervezett értékesítés ellen a hitelező, akkor azt az azzal való egyetértésnek kell tekinteni –, vagy pedig kifejezett hitelezői nyilatkozat szükséges az egyetértés megállapításához.
[19] A Cstv. 49/A. § (5) bekezdése, és a 49/B. § (7) bekezdése tartalmazza azt a lehetőséget, hogy a felszámoló eltérjen a nyilvános értékesítés szabályaitól. E két esetben a zálogtárgyat a zálogjogosult hitelező részére oly módon értékesítheti, hogy a zálogjogosult hitelezőnek nem kell kifizetnie a vételárat, hanem beszámíthatja az adásvételből eredő vételártartozását az adóssal szembeni követelésébe (hitelezői igényébe). Az általános szabályoktól való eltérésre a hitelezői választmány, illetve választmány hiányában az annak létrehozására a Cstv. 5/A. § (4) bekezdése szerint jogosult hitelezők egyetértésével van lehetőség.
[20] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felszámoló tájékoztatta a hitelezőket, hogy nem kíván újabb pályázatot kiírni, felajánlja az ingatlanokat a zálogjogos hitelezőknek. Ez a tájékoztatás azonban csak a jogszabály szövegének megfelelő felhívást tartalmazta, ugyanakkor nem jelölte meg konkrétan a felszámoló azt, hogy milyen becsértéken kerül sor az ingatlan értékesítésére, milyen feltételekkel. Ezeket a részleteket csak a jelentkező H. Kft. részére 2012. október 19-én írt levelében fejtette ki.
[21] A Kúria egyetért a jogerős végzésben foglalt azzal a jogi állásponttal, mely szerint az egyetértési jog gyakorlására lehetőség van úgy is, hogy a hitelezők ráutaló magatartással juttatják kifejezésre: egyetértenek a felszámoló által közöltekkel.
[22] A felszámolónak azonban az egyetértés megszerzéséhez a hitelezőkkel ismertetnie kell mindazokat a feltételeket, amelyek a hitelezők kielégítését érinthetik (elsősorban a becsértéket, a vevő által kifizetendő összegeket, a fizetési határidőket), s csak ebben az esetben állapítható meg az – amennyiben a Cstv. 5/A. § (4) bekezdése szerinti arányban a hitelezők nem tiltakoznak az értékesítés tartalma és formája ellen –, hogy a hitelezők egyetértettek a felszámoló intézkedésével.
[23] Jelen esetben a felszámoló nem tájékoztatta valamennyi hitelezőt arról, hogy a vagyontárgyat nem az eredeti, első alkalommal meghirdetett becsértéken értékesíti – amely a hitelezők nagyobb körének kielégítését tette volna lehetővé –, hanem csak a második hirdetésre csökkentett irányáron.
[24] A tájékoztató és felhívás tartalmát tekintve, a felszámoló tulajdonképpen csak ajánlatot tett a közbenső mérleghez kapcsolódóan a zálogjogosult hitelezőknek. Ez a tájékoztatás azonban nem elegendő ahhoz, hogy a hitelezői egyetértés megszerzése megállapítható legyen, hiszen a hitelezők nem voltak azoknak az információknak a birtokában, amelyek lehetővé tették volna számukra a döntés meghozatalát.
[25] Mindebből következően a felszámoló eljárása nem volt alkalmas arra, hogy a Cstv. 49/A. § (5) bekezdése, illetve 49/B. § (7) bekezdése alapján a hitelezői egyetértés megadását meg lehessen állapítani. Ezért a felszámoló az eddig lefolytatott eljárása alapján nem értékesítheti a H. Kft. részére az ingatlant.
[26] Az eljárás adataiból megállapíthatóan az értékesítésre nem került sor, ezért a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős végzést hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatva a jogszabályoknak megfelelő új határozatot hozva a kifogásnak helyt adott.
[27] III. Az újonnan lefolytatott eljárásban – figyelemmel a kifogás alapján indult eljárásban felmerült jogkérdésekre – az alábbiakat kell figyelembe venni:
[28] 1) A felszámoló felelőssége minél magasabb értéken értékesíteni az adós vagyontárgyát, ezért – függetlenül az esetleges igazságügyi szakértői véleményben megállapított értéktől – joga van azt magasabb értéken meghirdetni. Ha ezen az értéken, illetve a csökkentett irányáron sem sikerül értékesíteni, akkor – amennyiben a törvényben előírt feltételek fennállnak – joga van a zálogjogosult részére azt értékesíteni, azonban ilyen esetben nem értékesítheti a zálogtárgyat az igazságügyi szakértői véleményben meghatározott forgalmi értéknél alacsonyabb értéken.
[29] A becsérték az a forgalmi érték, amelyen eladási szándék esetén az ingatlan az értékelés időpontjában értékesíthető lenne, feltételezve a megfelelő hirdetést, a felek jólértesültségét és körültekintését. A felszámolónak ebből a forgalmi értékből kell kiindulnia akkor, amikor értékesíteni kívánja a vagyontárgyat [ezt támasztja alá a Cstv. 49. § (2) bekezdésében szabályozott, a becsérték vizsgálatával kapcsolatos eljárás].
[30] Ha a megállapított becsértéken a vagyontárgy értékesíthetetlen, akkor a felszámolónak újra kell értékelnie a vagyontárgyat, meg kell állapítania az új becsértéket, s erről – ha az eljárásban működik – a hitelezői választmányt is tájékoztatnia kell [Cstv. 49. § (2) bekezdés].
[31] A Kúria álláspontja szerint nem vehető figyelembe a Cstv. 49/A. § (5) bekezdése és 49/B. § (7) bekezdése esetén a felszámoló által hivatkozott menekülési érték a becsérték meghatározásakor. A menekülési érték az ingatlanértékelés során megállapított olyan érték, melyen az ingatlan a kötelezett nemfizetése esetén – kényszerértékesítés során – viszonylag rövid időn belül értékesíthető. Jóllehet a Cstv. 49. § (2) bekezdése szerint a felszámolónak az értékesítést 100 napon belül meg kell kezdenie, de a felszámolási eljárásban nincs a viszonylag rövid időn belüli értékesítési kényszer, a Cstv. 52. § (2) bekezdése a felszámolás kezdő időpontjától számított két év elteltével írja elő a felszámolási zárómérleg elkészítésének kötelezettségét.
[32] Az előzőekben írtak szerint tehát a felszámoló sikertelen értékesítés esetén a becsérték alatt is meghatározhatja az irányárat, azonban ha a zálogjogosult hitelező nem a rendes értékesítési eljárás során (pályázat, árverés) vásárol – ahol a beszámítás kizárt, tehát a vételárat meg kell fizetnie –, hanem a beszámítási lehetőség érvényesítésével szerzi meg a vagyontárgy tulajdonjogát, akkor számolnia kell azzal, hogy a becsértéken kell a vagyontárgyat megvásárolnia, s ehhez képest élhet beszámítási jogával. A Kúria e körben egyetért a hitelezők álláspontjával, mely szerint ha a hitelező vásárolni kíván alacsonyabb áron, akkor azt megteheti a felszámoló által meghirdetett nyilvános értékesítésen. Amennyiben azonban a Cstv. 49/A. § (5) bekezdése, illetve a 49/B. § (7) bekezdése alapján beszámítással kívánja egészben vagy részben rendezni a vételárat, akkor a csökkentett vételár nem vehető figyelembe, kétszeres kedvezményre ugyanis nem tarthat igényt.
[33] 2) A Kúria álláspontja szerint téves az a jogértelmezés, hogy a Cstv. 49/A. § (5) bekezdés első mondatában a régi Ptk. 256. § (1) bekezdésére történt hivatkozás nem a hitelezői igények kielégítésének sorrendjére vonatkozik, ezért a tulajdont szerző zálogjogosultnak a szerződéskötést követően az értékesítés és állagmegóvás költségét, díját, valamint a vételár és a követelések közötti különbözetet kell csak megfizetnie, a rangsorban őt megelőző zálogjogosult hitelező igénye kielégítésére nem köteles.
[34] A Cstv. nem tartalmaz szabályt arra vonatkozóan, hogy a zálogjogosultak kielégítési sorrendje a régi Ptk.-ban meghatározott kielégítési rendtől eltérő lenne, sőt a zálogjogosult hitelezők kielégítésének rendjét tartalmazó Cstv. 49/D. § és 57. § (1) bekezdés b) pontja kiemelik, hogy a régi Ptk. kielégítési sorrendjét a zálogtárgyból való kielégítés során be kell tartani. Téves az az álláspont, hogy az adásvételi lehetőséggel élő zálogjogosult hitelezőt a zálogjog bejegyzésének sorrendjében megelőző hitelezők elve-szítik a zálogjoggal biztosított kielégítési elsőbbségüket a vagyontárgyból pusztán azért, mert egy mögöttük álló zálogjogosult meg kívánja vásárolni az ingatlant beszámítással.
[35] Különösen azért nem lehet másként értékelni a rendelkezést, mert egy hitelező csak a vagyontárgy értéke erejéig minősül biztosított követeléssel rendelkező hitelezőnek. Ha a vagyontárgyat megvásárló zálogjogosult hitelező csak második vagy harmadik (stb.) helyi zálogjogosult, követelése csak addig minősül biztosítottnak, ameddig az őt megelőző hitelezők igényén felül a vagyontárgy értéke még az ő követelésére is kiterjed. Beszámítani is csak azt a követelését (követelésrészét) jogosult, amely biztosított, azaz a vagyontárgy értéke azt még fedezi (az előtte álló hitelezők követelésén felül), mert csak ilyen összegű követelés erejéig minősül zálogjoggal biztosított hitelezőnek.
[36] A Kúria álláspontja szerint egyebekben azért nem tartalmazza a Cstv. 49/A. § (5) bekezdése a tulajdont szerző zálogjogosult kötelezettségei között az őt megelőző zálogjogosultak igénye kielégítésének kötelezettségét, mert ez a régi Ptk. szabályaiból következik [régi Ptk. 256. § (1) bekezdése, új Ptk. 5:118-5:122. §].
[37] Az adásvételi lehetőséggel élő zálogjogosultnak tehát „a vételár és a követelése közötti különbözet” címén meg kell fizetnie
– a költségeket és a felszámoló díját;
– az őt megelőző zálogjogosultak privilegizált igényét (tőke, ügyleti kamat, költség); valamint, ha a vagyontárgy értéke meghaladja az így kifizetett összegeket és az általa beszámított hitelezői igényt, akkor
– a vagyontárgy értékéből még fennmaradó részt is.
[38] 3) Az eredeti kifogásban a zálogjoggal biztosított követelés késedelmi kamatának besorolásával kapcsolatban a Kúria az alábbiakra mutat rá: a Legfelsőbb Bíróság Gfv. X. 30.191/2009/4. számú döntésében is kifejtetteknek megfelelően, a zálogjoggal biztosított követelések kielégítését tartalmazó Cstv. 49/D. §-a a kielégítési rangsor része, ezért a Cstv. 57. § (1) bekezdés g) pontjának rendelkezései a zálogjoggal biztosított követelésekre is vonatkoznak. Ebből következően tehát a késedelmi kamat, késedelmi pótlék, pótlék és bírság jogcímeken fennálló követeléseket – függetlenül attól, hogy milyen tőkekövetelés alapján keletkeztek, milyen módon biztosították – a tőkétől elkülönítve a Cstv. 57. § (1) bekezdés g) pontjába kell sorolni.
(Kúria Gfv. VII.30.280/2013.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás