3215/2014. (IX. 22.) AB határozat
3215/2014. (IX. 22.) AB határozat
jogszabály folyamatban lévő ügyben történő alkalmazásának kizárásáról
2014.09.22.
Az Alkotmánybíróság tanácsa bírói kezdeményezés tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t:
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a társasházról szóló 1997. évi CLVII. törvény 2003. december 31-ig hatályos 32. § (1) bekezdésének második mondata („A határidő elmulasztása jogvesztéssel jár.”) a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt folyamatban lévő 20.P.50277/2014 számú perben nem alkalmazható.
I n d o k o l á s
I.
[1] A Pesti Központi Kerületi Bíróság bírája az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 25. § (1) bekezdése alapján egyedi normakontroll eljárást kezdeményezett a társasházról szóló 1997. évi CLVII. törvény (a továbbiakban: régi Thtv.) 32. § (1) bekezdés második mondatával („A határidő elmulasztása jogvesztéssel jár.”) összefüggésben. A rendelkezés – mely a bíró szerint sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését (a jogállamiság elvéből levezetett jogbiztonságot) és a XXVIII. cikkét (bírósághoz fordulás joga) – 2004. január 1-je óta nem hatályos, azonban a konkrét perben még alkalmazandó (a 2013-ban benyújtott kereset ugyanis egy 2002-ben hozott társasházi közgyűlési határozat érvénytelenségének megállapítására irányul). A bírói kezdeményezésre az adott okot, hogy az Alkotmánybíróság a 3/2006. (II. 8.) AB határozatában (a továbbiakban: Abh.) megállapította a szóban forgó rendelkezés alkotmányellenességét, az Abtv. 25. § (1) bekezdése szerint pedig „[h]a a bírónak az előtte folyamatban levő egyedi ügy elbírálása során olyan jogszabályt kell alkalmazni, amelynek […] alaptörvény-ellenességét az Alkotmánybíróság már megállapította, – a bírósági eljárás felfüggesztése mellett – az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés b) pontja alapján az Alkotmánybíróságnál kezdeményezi […] az alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazásának kizárását.”
II.
[2] 1. Az Alaptörvény érintett rendelkezései:
„B) cikk (1) Magyarország független, demokratikus jogállam.”
„XXVIII. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el.”
[3] 2. A régi Thtv. indítvánnyal érintett – 2003. december 31-ig hatályos – rendelkezése:
„32. § (1) Ha a közgyűlés határozata jogszabály vagy az alapító okirat, illetőleg a szervezeti-működési szabályzat rendelkezését sérti, vagy a kisebbség jogos érdekeinek lényeges sérelmével jár, bármely tulajdonostárs keresettel kérheti a bíróságtól a határozat érvénytelenségének megállapítását a határozat meghozatalától számított hatvan napon belül. A határidő elmulasztása jogvesztéssel jár.”
III.
[4] A bírói kezdeményezés megalapozott.
[5] 1. Az Abh. – amint arra az indítvány is helytállóan hivatkozik – megállapította, hogy a régi Thtv.-t felváltó, a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény 42. § (1) bekezdése második mondata, amely szerint „A határidő elmulasztása jogvesztéssel jár.”, alkotmányellenes – sérti a bírósághoz fordulás jogát –, ezért azt megsemmisítette. Az indokolás szerint a „Tv.-nek az a korlátozó szabálya, amelynek értelmében valamennyi tulajdonostárs tekintetében, a határozat meghozatalától számított megtámadási határidő elmulasztása jogvesztéssel jár, a jelen esetben, a Tv.-ben szabályozott jogviszonyok tekintetében nem áll ésszerű arányban a korlátozás céljával, a társasház zavartalan működéséhez fűződő érdekek védelmével. Előállhat a hatályos szabályozás mellett az a helyzet, hogy a tulajdonostárs keresetindítási jogát menthető okból, önhibáján kívül nem tudja érvényesíteni és a hátrányos következmények másként sem háríthatók el. A jelen esetben nincs olyan másik alapvető jog, szabadság vagy alkotmányos érték, amelynek védelme más módon ne lenne elérhető.” (Abh., ABH 2006, 65, 95.) Alkotmányjogi panasz és bírói kezdeményezés alapján a határozat a régi Thtv. 2003. december 31-ig hatályban volt 32. § (1) bekezdésének második mondatát is vizsgálta, mely a megsemmisített rendelkezéssel megegyező szabályt tartalmazott. Az Alkotmánybíróság kimondta a norma alkotmányellenességét (megsemmisítésre azért nem került sor, mert az Abh. meghozatalakor a régi Thtv. már nem volt hatályban), és az indítványokkal érintett, folyamatban lévő perekben alkalmazási tilalomról rendelkezett.
[6] 2. Jelen ügyben az Alkotmánybíróságnak egy olyan, a jogalkotó által már hatályon kívül helyezett norma folyamatban lévő perben történő alkalmazásának esetleges kizárásáról kellett döntenie, mely norma alkotmányellenességét korábban már megállapította.
[7] Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt hangsúlyozza, hogy nincs eljárásjogi akadálya annak, hogy a testület a) az Abtv. 41. § (3) bekezdése alapján jogalkotó által hatályon kívül helyezett norma alaptörvény-ellenességét megvizsgálja, mint ahogy annak sem, hogy b) az Abtv. 25. § (1) bekezdése alapján egy korábban bírói kezdeményezés alapján alaptörvény-ellenesnek minősített (az elbíráláskor még hatályos vagy már akkor is hatálytalan) norma vonatkozásában ún. önálló alkalmazási tilalom kimondására irányuló újabb bírói kezdeményezést elbíráljon.
[8] A jelen ügy sajátossága ugyanakkor az, hogy a régi Thtv. 32. § (1) bekezdés második mondata alaptörvény-ellenességét megállapító AB-határozat nincs: az Abh. még az Alaptörvény hatályba lépése előtt született, és a szóban forgó előírás alkotmányellenességét állapította meg. Szigorú értelemben véve ezért az Abtv. 25. § (1) bekezdése nem lenne alkalmazható. Emellett pedig arra sincs lehetőség, hogy az Alkotmánybíróság az érintett előírásnak most már az Alaptörvénnyel való konformitását vizsgálja meg, ugyanis a régi Thtv. majdnem tíz évvel az Alaptörvény hatályba lépése előtt hatályát vesztette.
[9] Az Alkotmánybíróság megítélése szerint azonban ennek ellenére az alkalmazási tilalom kimondására irányuló bírói kezdeményezésről dönteni kellett. {Hasonlóan foglalt állást a 3013/2012. (VI. 21.) AB határozat, Indokolás [32], illetve a 3302/2012. (XI. 12.) AB határozat, Indokolás [21]. Mindkét ügyben az Alaptörvény hatályba lépése előtt alkotmányellenesnek nyilvánított jogszabály(i rendelkezés) alkalmazhatóságának kizárására irányuló bírói kezdeményezésről kellett dönteni.} Az Alkotmánybíróság ennek során a következőket vette figyelembe.
[10] Az Alkotmánybíróság korábban a vizsgált norma alkotmányellenességéről döntött. Az egyedi jogvita eldöntése a bíró feladata, sőt kötelezettsége, azonban a jog félre tételére vonatkozó hatáskör hiányában a bírói kezdeményezés alapjául szolgáló ügyben a bírónak a régi Thtv. 32. § (1) bekezdés második mondatát – az Abh.-ban foglaltak ellenére – szükségképpen alkalmaznia kellene. Ilyen helyzetben az alkotmányos rend és az alapjogok védelme érdekében a bíróság és az Alkotmánybíróság együttműködésére van szükség. Amint azt a 35/2011. (V. 6.) AB határozat is nyomatékosította, az Alkotmánybíróság „alkotmányvédelmi feladatának egyik lényeges célja az, hogy alkotmányellenes norma ne érvényesülhessen a jogrendben” (ABH 2011, 205, 215.), s „[a]menynyiben az Alkotmánybíróság el kívánja látni alkotmányvédelmi – és az egyéni jogvédelmet szükségképpen érintő – feladatát, úgy a peres eljárásokban alkalmazandó, illetve az elbírálás idején már nem hatályos jogszabályok esetében sem engedheti alkotmányellenes normák érvényre juttatását” (ABH 2011, 205, 216.). Ennek megfelelően „a bíró az alkalmazandó joggal összefüggő alkotmányos aggályait köteles […] az Alkotmánybíróság elé tárni, az Alkotmánybíróság pedig köteles az elé tárt alkotmányossági kérdésben érdemben dönteni” (ABH 2011, 205, 217.).
[11] A bírósághoz fordulás jogát érintően lényegében ugyanazok az alkotmányos követelmények vezethetők le az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből, mint az Alkotmány 57. § (1) bekezdéséből, melyen az Abh.-ban foglalt döntés alapszik. Amennyiben tehát a régi Thtv. 32. § (1) bekezdésének második mondata az Alaptörvény alapján vizsgálható lenne, az Abh.-ban foglalt megállapítások megismétlésével a norma alaptörvény-ellenessége megállapítható lenne.
[12] A régi Thtv. 32. § (1) bekezdés második mondata alkotmányellenességének megállapítására és alkalmazási tilalom kimondására az Abh.-ban is bírói kezdeményezés alapján került sor (emellett egy alkotmányjogi panasz is benyújtásra került), és a jelen ügy szintén bírói kezdeményezés alapján indult. Ez azért jelentős körülmény, mert az önálló alkalmazási tilalommal kapcsolatban az Alkotmánybíróság hangsúlyozta, hogy „alkotmányellenességet megállapító határozat meghozatalát követően alkalmazási tilalom kimondásának kezdeményezésére kizárólag a bíróságoknak van lehetőségük, és csak abban az esetben, ha a korábbi határozat bírói kezdeményezés alapján állapított meg alkotmányellenességet és rendelt el a bírói kezdeményezésekkel érintett konkrét ügyekben alkalmazási tilalmat” {3114/2013. (VI. 4.) AB határozat, Indokolás [35]}. Az elsődleges cél ugyanis az, hogy a hasonló ténybeli alapból származó, azonos jog alapján megítélendő jogviszonyok hasonló elbírálást nyerjenek a rendes bíróság előtt. {Ettől eltérően több ügyben azért nem került sor önálló alkalmazási tilalom kimondására, mert az alapügy absztrakt normakontroll eljárás volt, ahol semmilyen alkalmazási tilalom kimondására nem került sor: a 3013/2012. (VI. 21.) AB határozat szerint ezért „a hasonló ténybeli alapból származó, azonos jog alapján keletkezett jogviszonyok akkor nyerhetnek el hasonló elbírálást a bíróság előtt”, ha az Alkotmánybíróság a később benyújtott bírói kezdeményezés alapján sem mond ki alkalmazási tilalmat, Indokolás [33]. L. továbbá: 35/2012. (VII. 17.) AB határozat, Indokolás [42], 34/2012. (VII. 17.) AB határozat is, Indokolás [53], 3083/2013. (III. 27.) AB határozat, Indokolás [27], 3302/2012. (XI. 12.) AB határozat, Indokolás [22].}
[13] A felsorolt szempontok figyelembevételével az Alkotmánybíróság – a bírósághoz fordulás mint alapjog védelme, illetve annak érdekében, hogy a hasonló ténybeli alapból származó, azonos jog alapján megítélendő jogviszonyok hasonló elbírálást nyerjenek a rendes bíróságok előtt – a bírói kezdeményezésnek helyt adott, és a rendelkező részben foglaltak szerint a régi Thtv. 32. § (1) bekezdésének második mondata („A határidő elmulasztása jogvesztéssel jár.”) alkalmazásának a kizárásáról rendelkezett a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt folyamatban lévő 20.P.50277/2014 számú perben. Hangsúlyozza ugyanakkor az Alkotmánybíróság, hogy ennek az alkalmazási tilalomnak a kimondása nem jelent állásfoglalást a kereset érdemi elbírálhatóságát illetően, ezt a kérdést az ügy tényei és a vonatkozó jogszabályi előírások alapján az eljáró bíróságnak kell megvizsgálnia és eldöntenie.
Budapest, 2014. szeptember 9.
Dr. Lévay Miklós s. k., |
||||||
tanácsvezető alkotmánybíró |
||||||
|
||||||
|
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k., |
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
Dr. Salamon László s. k., |
|||
|
alkotmánybíró |
előadó alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
|||
|
||||||
Dr. Szalay Péter s. k., |
||||||
alkotmánybíró |
||||||
Alkotmánybírósági ügyszám: III/1007/2014.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás