BÜ BH 2014/323
BÜ BH 2014/323
2014.11.01.
I. Jogos védelmi helyzet nem állapítható meg annak az elkövetőnek a javára, aki csőre töltött pisztolyt magánál tartva, a számonkérés szándékával keresi fel a sértettet, annak irodájába erőszakkal hatol be, majd az általa intézett támadás miatt kialakult dulakodás közben a sértettet megöli [1978. évi IV. tv. 29. § (1) bek., 166. § (1) bek.].
II. Egyenes szándékkal követi el az emberölést, aki a sértettet pisztollyal közvetlen közelről szívtájékon lövi [1978. évi IV. tv. 13. §, 166. § (1) bek.].
III. Méltányolható okból származónak nem tekinthető, s ezért az emberölés privilegizált alakzatának megvalósulását nem eredményezheti az elkövetőnek az általa kölcsönzött pénz visszaszerzésének meghiúsulása miatti indulata. Az erős felindulásban elkövetés nem állapítható meg, ha az öléshez vezető indulat intenzitásában nem tudatszűkítő, mert az elkövető mindvégig céltudatosan, adekvátan cselekszik [1978. évi IV. tv. 167. §].
IV. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatának törvénysértő meghatározását korrigáló másodfokú ítéleti rendelkezés a terhelt terhére bejelentett fellebbezés hiányában sem sérti a súlyosítási tilalmat [Be. 354. § (4) bek.].
[1] Az elsőfokú bíróság a 2011. március 22. napján tárgyaláson kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki emberölés bűntettében [1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: korábbi Btk.) 166. § (1) bek.], továbbá lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettében [korábbi Btk. 263/A. § (1) bek. a) pont]. Ezért őt – halmazati büntetésül – 10 év börtönbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte.
[2] A védelmi fellebbezések alapján másodfokon eljárt ítélőtábla a 2012. október 11. napján tartott nyilvános ülésen kihirdetett ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta annyiban, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát fegyházban határozta meg, és pontosította az elsőfokú eljárásban felmerült bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezést, egyebekben helybenhagyta az elsőfokú ítéletet.
[3] Az elsőfokú bíróság az eljárás tárgyát képező bűncselekmények elbírálása során az elkövetéskor hatályos büntetőtörvényt alkalmazta. Megállapította, hogy a terhelt a szemből, közvetlen közelről, szívtájékra leadott lövéssel, egyenes szándékkal ölte meg a sértettet. Kizárta, hogy a terhelt jogos védelmi helyzetbe került, mert – megállapítása szerint – a sértett részéről fenyegetés nem érte és a sértettnél fegyver nem volt.
[4] Kizárta azt is, hogy a pisztoly véletlenszerűen sült el, és baleset történt, mert a pisztoly üzemképes és üzembiztos volt. Ütésre, rázásra nem sült el, azzal lőni csak a markolatbiztosító megszorításával, kibiztosítással és az elsütőbillentyű meghúzásával lehetett.
[5] Megállapította, hogy a terhelt tudta, hogy lőfegyver van a birtokában. Ismerte a használatát, és ezáltal cáfolta a terhelt azon hivatkozását, hogy tévedett a pisztoly éles lőfegyver jellegében, azt gázpisztolynak vélte. Vizsgálta, de elvetette az emberölés esetleges előre kitervelt módon vagy aljas indokból elkövetettségét.
[6] A másodfokú bíróság a tényállást megalapozottnak találta és felülbírálata során irányadónak tekintette. Annak, hogy a terhelt a lőfegyver jelleggel tisztában volt, további indokát is adta (a terhelt volt katona, a fegyverbe a lőszereket neki kellett behelyezni, a fegyvert rejtve tárolta a kocsijában). Helytállónak értékelte a bűnösségre vont következtetést, és egyetértett a cselekmények minősítésével is. Fikciós védelmi felvetésre vizsgálta az emberölés erős felindulásban elkövetésének kérdését, amit elvetett (mert az indulat nem származott méltányolható okból, intenzitása nem volt tudatszűkítő hatású, ellenben a terhelt viselkedése mindvégig célszerűséget mutatott).
[7] A szabadságvesztés végrehajtási fokozatának megváltoztatásához megjelölte a korábbi Btk. 42. §-a (2) bekezdésének b/1. pontját, miszerint fegyházban kell végrehajtani a háromévi vagy ennél hosszabb tartamú szabadságvesztést, ha lőfegyverrel vagy lőszerrel visszaélés [263/A. § (1)–(3) bek.] miatt szabták ki – jelezve, hogy a fokozat megváltoztatása nem esik a súlyosítási tilalom alá.
[8] A bíróság jogerős ügydöntő határozata (alapítélet) ellen a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt – védője útján – részben a Be. 416. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján arra hivatkozással, hogy törvénysértő minősítés folytán törvénysértően súlyos büntetés kiszabására került sor, illetve – részben – a d) pontja alapján, a szabadságvesztés fokozatának a súlyosítási tilalomba ütköző megállapítása miatt, felmentés, másodlagosan a büntetés enyhítése érdekében.
[9] A felülvizsgálati indítvány mindenben megismételte az alapügyben már előterjesztett és a bíróságok által elbírált indokokat.
[10] 1. A felülvizsgálati indítvány szerint a tolmács nem a terhelt által elmondottakat fordította. A tolmács magától mondta, hogy a terhelt uzsorából él. Aláíratott továbbá vele egy papírt arról, hogy a rendőrök nem bántalmazták, melynek tartalmát csak a nyomozati iratok ismertetéskor tudta meg. Mindezzel közvetve azt állította, hogy a tárgyaláson voltaképpen nem történt tolmácsolás, valamint azon kizárt tolmács vett részt, azaz a tárgyalást olyan személy távollétében tartották, akinek a részvétele a törvény értelmében kötelező [Be. 373. § (1) bek. II.d) pont, illetve Be. 416. § (1) bek. c) pont].
[11] 2. A súlyosítási tilalom megsértése [Be. 416. § (1) bek. d) pont] azzal valósult meg, hogy a másodfokú bíróság a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát a terhelt terhére irányuló fellebbezés hiányában, vagyis a súlyosítási tilalom megsértésével változtatta börtönről fegyházra.
[12] 3. A terhelt bűnösségének megállapítását kifogásoló, ekként a Be. 416. § (1) bekezdése a) pontjának 3. fordulatán alapuló indokok szerint a terhelt csupán a kölcsönadott pénzét akarta visszakapni. Az előzetes és kölcsönös, „nagyon harcias”, ölésre, megverésre vonatkozó kijelentései óvatosságra intő, de „nem egyenes szándékú fenyegetések voltak”.
[13] A sértett szervezésében a sértett, valamint K. S., F. és az ügyvéd csapdába csalta. K. S. (és F. vagy csak az előbbi) közvetítésével a sértett hívta magához azzal, hogy egyedül menjen, mert meg akarja adni a tartozását. A terhelt félt a sértettől. Tudta, hogy a sértett Egyiptomból pénzt szerzett. Nem lesz egyedül és fegyvere van. A saját biztonsága érdekében vitte magával a pisztolyt. A sértettet nem akarta megölni, hanem ki akarta csikarni, hogy a sértett a szerzett pénzéből fizesse ki őt.
[14] A terhelt tévedésben volt [korábbi Btk. 27. § (1) bek.], mert tudomása szerint a magával vitt pisztoly emberi élet kioltására nem alkalmas gázfegyver volt. Tévedésének oka, hogy a fegyvert 10 000 forintért vásárolta. Ilyen méretben van gázpisztoly is. A fegyverek kezelésében nem rendelkezett jártassággal. A pisztolyt nem használta, az szerinte már a vásárláskor csőre töltött állapotban volt.
[15] A terhelt javára a jogos védelem [korábbi Btk. 29. § (1) bek.] megállapítható, mert a sértett támadt rá. A sértett fegyvere a komódon volt. A sértett nem számított arra, hogy neki is van fegyvere, ezért alakult ki dulakodás közöttük. A sértett a bal kezében tartott pisztolyt vagy az azt tartó kezét megfogta és megpróbálta a kezéből kicsavarni, a terhelt védekezett, próbált kitérni. Dulakodásuk közben, dinamikus helyzetben a bal kezében tartott pisztoly, anélkül hogy azt kibiztosította volna, véletlenül „működésbe lépett”, elsült.
[16] A felülvizsgálati indítványban a terhelt állította még, hogy nem tudja, a sértett meg akarta-e őt ölni vagy csak joglemondó nyilatkozat megtételére akarta kényszeríteni. A sértett fegyverét később F. tüntethette el, mert elismerte a bíróságon, hogy bement az irodába, bár ezt védőjének kérése ellenére nem jegyzőkönyvezték. A csapdába csalásában a sértetten és a közvetítőkön kívül az ügyvéd szerepe az lehetett, hogy ha a sértett megöli, önvédelemnek, ha túlélte volna a támadást, önbíráskodásnak állították volna be a helyzetet. Kifogásolta, hogy nem vettek a helyszínen a komódról, F.-től és a pisztolyról ujjnyomatot, továbbá nem vizsgálták az ügyvéd híváslistáját. Az őt – a sértetten túl – csapdába csalók ellene hamisan tanúztak a sértett javára.
[17] 4. A bűncselekmény törvénysértő minősítése miatti törvénysértő büntetés [Be. 416. § (1) bek. b) pont 1. fordulat] kiszabására azért került sor, mert a pisztollyal kapcsolatos tévedését legfeljebb gondatlanság okozhatta, így legfeljebb a gondtalanságból elkövetett emberölés vétségét [Btk. 166. § (4) bek.] követhette el, amikor lövési szándék nélkül ösztönösen próbálta a pisztolyt tartó kezét kivonni a sértett támadása alól.
[18] Fikció gyanánt – miután ölési szándék nem vezette – felvetette az erős felindulásban elkövetett emberölés bűntetteként (korábbi Btk. 167. §) való minősítés lehetőségét is. Az elsőfokú bíróság nem vizsgálta, hogy az ölési szándék ép-lélektani alapon mikor és milyen körülmények között alakult ki, bár következtethetően a veszekedés, a dulakodás kezdetére tette. Méltányolható ok, hogy a sértett súlyos sértegetések közepette kilátásba helyezte, hogy a tartozását egyáltalán nem fizeti meg. Ez benne – a sértett anyagi helyzetének romlása miatt is – hirtelen kétségbeesést váltott ki.
[19] Rámutatott végül felülvizsgálati indítványában arra, hogy az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása körében tévesen vette súlyosító körülménynek az élet elleni bűncselekmények elszaporodottságát, az egyenes szándékot, a sértett magatartását, valamint nem kellő nyomatékkal értékelte az enyhítő körülményeket.
[20] A Legfőbb Ügyészség átiratában az indítványt jelentős részében törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta, és a támadott határozat nyilvános ülésen történő hatályában fenntartását indítványozta.
[21] A Kúria a Be. 424. §-ának (2) bekezdése alapján, a Be. 420. § (1) bekezdése 1. mondatának 1. fordulata szerinti összetételben nyilvános ülést tartott.
[22] Felszólalásában a védő fenntartotta a felülvizsgálati indítványban foglaltakat. A súlyosítási tilalom megsértését abban látta, hogy meglátása szerint az elsőfokú bíróság a korábbi Btk. 45. §-ának (2) bekezdése alapján alkalmazott eggyel enyhébb végrehajtási fokozatot, amit a másodfokú bíróság nem változtathatott volna meg. A megállapított tényállást nem megalapozatlannak, hanem felderítetlennek jelölte meg. A felderítetlenség abban érhető tetten, hogy a terhelt pisztolyáról nem vettek ujjnyomatot, a bizonyítási kísérletet pedig a terhelt távollétében és más helyszínen, más körülmények között tartották. Az egyenes ölési szándéknak ellentmond a fényes nappal, tanúk jelenlétében való fellépés. A terhelt felmentését, másodlagosan a büntetés enyhítését indítványozta.
[23] A nyilvános ülésen a legfőbb ügyész képviselője ugyancsak fenntartotta az átiratában kifejtett álláspontot és indítványt. A védő felszólalására reagálva leszögezte, hogy a felderítetlenség is a megalapozatlanság körébe tartozik, ami felülvizsgálatban nem vizsgálható. A jogos védelemre, valamint a pisztoly emberi élet kioltására alkalmasságában tévedésre vonatkozó hivatkozások nélkülözik a ténybeli alapot. Az egyenes ölési szándék megállapítása és az erős felindulásban elkövetett emberölés kizárása maradéktalanul megfelel a 15. számú irányelvben lefektetett szempontoknak. A terhelt célja a neki tartozó sértett megbüntetése volt. Cselekménye elkövetésekor kétségtelenül indulat hatása alatt állt. Az ok bizonyos mértékben érthető, de erkölcsileg nem fogadható el. A terhelt magatartása az elkövetés menetében és közvetlenül utána is mindvégig adekvát, céltudatos volt, ezért az erős felindulásban elkövetett emberölés sem állapítható meg. Mindezekre figyelemmel a megtámadott határozat hatályában fenntartását indítványozta.
[24] A Kúria a felülvizsgálati indítványt nem találta alaposnak, a Legfőbb Ügyészség indítványa minden tekintetében helytállónak bizonyult.
[25] A megfelelő tolmácsolás hiánya, kizárt tolmács közreműködése.
[26] A Be. 373. §-a (1) bekezdésének II.d) pontja szerint az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és új eljárás elrendelését vonja maga után, ha a tárgyalást olyan személy távollétében tartották meg, akinek a részvétele a törvény értelmében kötelező.
[27] A Kúria e körben lényegében osztja a Legfőbb Ügyészség által kifejtett érveket. Valóban nem csupán az képez abszolút eljárási szabálysértést, ha a tárgyaláson tolmács egyáltalán nem vett részt, hanem ugyancsak hatályon kívül helyezést von maga után az is, ha a tárgyaláson kizárt tolmács vett részt, miként azt a BH 2013.208. szám alatt közzétett döntés is megfogalmazta.
[28] Az elsőfokú bíróság egyéb okból (kizárt védő jelenléte miatt) megismételte az eljárását. A megismételt tárgyalás első napján, a 2010. szeptember 14-én megtartott tárgyalás elején a terhelt kifogásolta az akkor közreműködő tolmács fordítását, mondván, hogy nem elég jól beszél arabul. Egyúttal azonban a terhelt maga jelezte, hogy magyarnyelv-ismerete folytán érti a tárgyaláson történteket. Ezen a tárgyaláson a terhelt további kifogást nem emelt a fordítással kapcsolatosan, miként az ezt követően tartott további elsőfokú tárgyalásokon és a másodfokú nyilvános ülésen sem, amelyeken már másik tolmács fordított.
[29] A Kúria azt állapította meg, hogy nem valósult meg feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés, mert tolmács közreműködésével zajlott valamennyi bírósági tárgyalás/nyilvános ülés. Az aktuális fordítást – leszámítva a megismételt első tárgyalási nap elején bejelentett kifogását – a terhelt a továbbiakban már egyszer sem sérelmezte, holott annak kontrollálására az egyébként 1987-től Magyarországon élő terhelt a magyar nyelvismerete alapján képes volt.
[30] Ilyen szintű magyar nyelvismeret mellett a megismételt tárgyalás első napján tett kifogásra figyelemmel nem fogadható el, hogy az uzsorából élésre vonatkozó fordítás a tolmács részéről önkényes lett volna. Az sem vehető figyelembe, hogy a terhelt hivatkozása szerint olvasatlanul írta alá a megjelölt iratot, mert nem kétséges, hogy arra nem volt köteles.
[31] Mindezek a körülmények nem vetik fel annak a gyanúját sem, hogy olyan tolmács működött volna közre a megismételt első bírósági tárgyalás első napján, akitől elfogulatlan tolmácsolás nem volt elvárható [Be. 114. § (3) bek., illetőleg Be. 103. § (1) bek. h) pont]. A tolmács ezért nem esett kizárási ok alá.
[32] Rögzíti egyúttal a Kúria, a jelen ügyben nem észlelt további ún. feltétlen eljárási szabálysértést sem.
[33] A felülvizsgálati indítvány szerint a másodfokú bíróság a terhelt terhére irányuló fellebbezés hiányában a súlyosítási tilalom megsértésével változtatta meg a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönről fegyházra.
[34] A Be. 416. §-a (1) bekezdésének d) pontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság határozatának meghozatalára a súlyosítási tilalom [Be. 354. és 355. §, 405. § (1) és (3) bek., 549. § (4) bek.] megsértésével került sor.
[35] A hivatkozott törvényhely tételesen felsorolja a súlyosítási tilalom körébe tartozó rendelkezéseket. Bár a felülvizsgálati indítvány külön nem jelölte meg, de kétségtelen, hogy a Be. 354. §-ának (4) bekezdésében foglalt rendelkezés megsértését látta fennforogni. Ez a törvényhely – ugyancsak – tételes szabályozás alá vonja, hogy a súlyosítási tilalom folytán a másod-fokú bíróság a vádlott terhére bejelentett fellebbezés hiányában mit nem szabhat ki, s e felsorolásban nem szerepel a szabadságvesztés törvénysértő végrehajtási fokozatának a megváltoztathatatlansága.
[36] A másodfokú bíróság helytállóan korrigálta az első fokon tévesen börtönben meghatározott végrehajtási fokozatot, amivel a Kúria is egyetértett, miután a korábbi Btk. 42. §-a (2) bekezdésének b/1. pontja az adott feltételek esetére fegyház végrehajtási fokozatot rendel.
[37] A védő a nyilvános ülésen arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát a korábbi Btk. 45. § (2) bekezdésének alkalmazásával határozta meg a törvényi főszabályhoz képest eggyel enyhébb fokozatban. Ez a védői hivatkozás azonban téves, miután az elsőfokú bíróság a korábbi Btk. 43. §-ának a) pontját jelölte meg. Valószínűsíthetően az emberölés bűntettéhez igazította döntését és szem elől tévesztette, hogy a bűnhalmazatban lévő másik bűncselekményre, a lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettére a korábbi Btk. 42. §-a (2) bekezdésének b/1. pontja attól eltérő rendelkezést tartalmaz.
[38] A Kúria a következetes ítélkezési gyakorlattal egyezően rögzíti, hogy a rendes jogorvoslat alapján lefolytatott másodfokú eljárásban nincs akadálya a korábbi Btk. 45. § (2) bekezdésének alkalmazásával megállapított végrehajtási fokozat korrekciójának. Ez csupán az ügydöntő határozat jogerőre emelkedését követően tilalmazott (Be. 556. § 2. mondat).
[39] Megjegyzi egyúttal, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata a különleges eljárás szabályai alapján orvosolható (Be. 556. § 1. mondat), ha arról a jogerős ítélet nem vagy nem a törvénynek megfelelően rendelkezett. Ekkor viszont felülvizsgálatnak nincs helye [Be. 416. § (4) bek. c) pont].
[40] Az alapügyben megállapított tényállás megalapozatlansága (ezen belül felderítetlensége).
[41] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely a jogerős ügydöntő határozattal szembeni jogi – és nem pedig ténybeli – kifogás lehetőségét biztosítja, és kizárólag a Be. 416. §-ának (1) bekezdésében meghatározott anyagi és eljárásjogi okokból vehető igénybe.
[42] Felülvizsgálatban a felülbírálat a jogerős határozatban megállapított, s nem támadható tényálláshoz [Be. 423. § (1) bek.] kötött. Ezen eljárásban bizonyításnak nincs helye [Be. 419. § (1) bek., 388. § (2) bek.]. A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.
[43] A tényállás irányadósága azt jelenti, hogy felülvizsgálatban nemcsak maga a tényállás, hanem mindaz, ami a tényállás megállapításához vezetett, támadhatatlan. Ennek megfelelően a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének s ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint a – minősítéssel kapcsolatos, vagy más büntető anyagi jogi szabály sérelme nélkül – kiszabott büntetés, illetve annak mértéke vitatására.
[44] Mindezekkel szemben az indítvány e körben kizárólag olyan eljárásjogi indokokat hozott föl, amelyek nem szerepelnek a Be. 416. § (1) bekezdésének c) pontjában konkrétan és kimerítően meghatározott, a felülvizsgálatra okot adó eljárási szabálysértések között.
[45] Valójában az indítvány ezen része az irányadó tényállás, illetve a bíróság mérlegelésének helyességét támadta, a bizonyítékok mikénti mérlegelését vitatta, átértékelését célozta. Részben tényálláson kívüli körülményre is hivatkozott, és mindezen keresztül kifogásolta a terhelt bűnösségének megállapítását – ami felülvizsgálatban kizárt.
[46] Nem vehető figyelembe ezért, hogy a felülvizsgálati indítvány mintegy átírta a törvény parancsa folytán irányadó tényállást. A másodfokú felülbírálat során még helye van a tényállás támadásának, ami az alapügyben bejelentett fellebbezéssel megtörtént. A másodfokú bíróság azonban a felülbírálata eredményeként az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást megalapozottnak találta. Ezzel a tények vitatásának lehetősége a büntetőeljárási törvény szabályai alapján az alapügyben már kimerült.
[47] Miután a tényállást támadó részében a felülvizsgálati indítvány a törvényben kizárt, önmagában elutasítást vonna maga után [Be. 421. § (2) bek. 1. mondat 1. fordulat]. Érdemi elbírálást kizárólag az indítvány jogi érvei engedtek.
[48] A Kúria ugyanakkor jelzi, hogy az elsőfokú és a másodfokú bíróság egyaránt elvetette mindazt, amit a felülvizsgálati indítvány a terhelt csapdába csalásának felvetése kapcsán fölhozott. Elvetette a ténybeli tévedésére (lőfegyver helyett a gázfegyver tudata), a jogos védelmi helyzetére (sértetti támadás), valamint a lőfegyver dulakodás közbeni véletlen elsülésére vonatkozó védekezést is. Mindez felülvizsgálati eljárásban – miután ellentétben áll az irányadó tényállással – ténybeli alap hiányában nem vizsgálható.
[49] A Kúria az irányadó tényálláshoz tartozónak tekintette a támadott határozat indokolásának más részében szereplő azon ténymegállapításokat, amelyek az elbírált bűncselekmények büntetőjogi megítélésénél jelentősek (pl. BH 2006.392., BH 2013.237.). Így tényként kezelte, hogy a terhelt betárazott és csőre töltött pisztolyt vitt magával, tisztában volt a pisztoly éles lőfegyver jellegével, használatát ismerte, a pisztoly üzemképes és üzembiztos volt, ütésre-rázásra nem sült el.
[50] A tényálláson belüli és kívüli tények alapján eredményesen nem vitatható, hogy a terhelt ténybeli tévedésben nem volt, és az emberölés nem minősülhet gondatlanságból elkövetettnek.
[51] A Kúria a jogos védelemre hivatkozást sem találta alaposnak.
[52] A korábbi Btk. 29. §-ának (1) bekezdése szerint nem büntethető, akinek a cselekménye a saját, illetőleg a mások személye, javai vagy közérdek ellen intézett, illetőleg ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges.
[53] A jogtalan támadás, illetve annak közvetlen veszélye az elhárítójától különböző, másik személy magatartása. A támadás értelemszerűen a célzott, egyoldalú (nem kölcsönös) és fizikai jellegű összeütközést kezdő magatartás. Ehhez képest következetes az ítélkezési gyakorlat, hogy nem állapítható meg jogos védelmi helyzet annak javára, aki önként, méltányolható ok nélkül bekapcsolódik verekedésbe, illetve kölcsönös résztvevője erőszaknak, mást egyidejűleg támad (BJD 2473.), kihívást elfogadva vagy kölcsönös szidalmazás, fenyegetőzés után tettlegességbe bocsátkozik [BJD 3626., BH 2002.172., BH 2004.93.].
[54] A jelen ügyben a terhelt a neki hosszabb ideje tartozó sértettet csőre töltött, általa tudottan lőfegyver-nek minősülő pisztollyal kereste föl. Leküzdve a sértett ellenállását, az ajtó benyomásával erőszakkal hatolt be a sértett irodájába, miáltal egyértelműen kétségtelenül ő intézett jogtalan támadást a sértettel szemben. Az irodahelyiségbe bejutva pedig az ajtót behajtotta, miközben hangos, ingerült szóváltásba keveredett a sértettel, majd közöttük kölcsönös dulakodás zajlott.
[55] A terhelt részéről tehát a támadás kezdetekor nem volt mit elhárítani – ami azt jelenti, hogy a jogos védelmi helyzetre hivatkozása nem járhat eredménnyel. Az irányadó tényállás alapján még a vélt jogos védelmi helyzet felvetésének sincs alapja.
[56] A dulakodás tettlegességet (verekedést) jelent az egymáshoz képest ellenkező oldalon állók között, ami értelemszerűen nem egyoldalú, hanem olyan kölcsönös tettlegesség, amelybe belebocsátkozva – egyezően a kihívás elfogadójának megítélésével – annak résztvevői kikerülnek a jogszerűség köréből. Feladják a jog által védett helyzetüket, másként fogalmazva a jogtalanság talajára lépnek.
[57] Röviden összegezve: a terhelt a sértettre támadt, majd a viszont támadó sértettet a kölcsönös dulakodásuk során a kölcsön meg nem adását megtorolva ölte meg, ekként cselekvősége jogos védelemnek nem értékelhető.
[58] A bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt törvénysértő büntetés kiszabása.
[59] A Be. 416. § (1) bekezdése b) pontjának 1. fordulata alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki.
[60] Az indítvány elsődlegesen nem a bűncselekmény törvénysértő minősítését, hanem a bűnösség megállapítását támadta, ami – a már kifejtettekre figyelemmel – a törvényben kizárt.
[61] Az irányadó tényállás alapján azonban állást kell foglalni abban a kérdésben, hogy a terhelt cselekménye minősülhet-e az alapügyben megállapított minősítéstől eltérően gondtalanságból elkövetett emberölés vétségének.
[62] Az alapügyben eljárt bíróságok egyenes ölési szándékot állapítottak meg, azon az alapon, hogy a terhelt – nem előre kitervelten és nem aljas indokból, hanem – a dulakodásuk során keletkező ölési szándékkal a működőképes és működésbiztos pisztolyt elővette, kibiztosította, s azzal szemből közvetlen közelről a sértettet szívtájékon lőtte.
[63] E tényállás alapján a Kúria azt állapította meg, hogy helytálló az egyenes szándékkal elkövetett emberölésre [korábbi Btk. 13. § 1. fordulat, 166. § (1) bek.] vont következtetés, és a hanyag gondatlanságból elkövetett emberölés vétségére [korábbi Btk. 14. § 2. fordulat, 166. § (4) bek.] következtetni csakis önkényes, a megállapított tényeknek ellentmondó értelmezéssel lehetne.
[64] Ezt meghaladóan felülvizsgálati indítványában a védő az ölési szándék hiányának állítása mellett maga is csupán fikció gyanánt vetette fel az erős felindulásban elkövetett emberölés bűntette (korábbi Btk. 167. §) szerinti minősítés lehetőségét.
[65] A Kúria e körben egyetértett a másodfokú bíróság érvelésével, amelynek lényege szerint az indulat nem méltányolható okból származott, intenzitása nem volt tudatszűkítő hatású, ellenben a terhelt viselkedése mindvégig célszerűséget mutatott.
[66] Ez a jogi érvelés – hivatkozás nélkül is – megfelel a Legfelsőbb Bíróság 15. számú irányelvének I.6. pontjában, jelenleg pedig a Kúria 3/2013. BJE számú jogegységi határozatának ugyancsak I.6. pontjában kifejtett szempontoknak.
[67] Nem vitás, hogy a terhelt a vissza nem kapott kölcsön miatt bizonyos fokú indulat hatása alatt állt. Ez azonban egymagában még nem alapozza meg az erős felindulásban elkövetett emberölés megállapítását, mert ahhoz az indulat olyan – fiziológiai eredetű – magas foka szükséges, amelynek következtében az elkövető belső egyensúlya megbomlik, tudata elhomályosul és ennek folytán a megfontolás szokásos mértékének megtartása lehetetlenné válik.
[68] Ezzel szemben jelen ügyben a terhelt fellépése nem mutat tudatszűkült (tudatborult) állapotot. Miután a már ismertetett módon behatolt a sértett irodájába, a dulakodás során a lőfegyvert elővette, kibiztosította és jobb kezében tartva szemből, közvetlen közelről szívtájékon lőtte őt. Ezt követően a lőfegyvert a bal kezébe tette. A sértett nyakát hátulról jobb kézzel átkarolta, és a sértett megjelenő munkatársait kiutasítva az azonnali segítségnyújtás lehetőségét is kizárta. Mindez kétségtelenül céltudatos, adekvát cselekvőséget mutat.
[69] A terhelt elkeseredése a kölcsönadott pénz visszaszerzésének meghiúsulása miatt önmagában elégtelen ok az emberölés privilegizált alakzatának a megvalósulásához. A terhelt indulata nem az aktuális helyzetben alakult ki, és erkölcsileg sem menthető. Az elkövetést kiváltó ok súlyossága és az arra reagáló magatartás objektíve sem állt arányban. A terhelt a törvényes perlési út megkerülésével megtorolta a kölcsönadott pénz visszaadásának elmaradását.
[70] Miután a minősítés törvényes, a büntetés felülvizsgálatára nem kerülhet sor. A büntetés önmagában csak akkor vonható felülvizsgálat alá, ha a kiszabott büntetés, illetve annak neme és mértéke a törvény valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezésébe ütközik [BH 2012.239.], erről pedig a jelen ügyben nincs szó.
[71] A felülvizsgálati indítvány a megjelölt súlyosító körülményeket, valamint az enyhítő körülmények nem kellő értékelését is kifogásolta, ám a Btk. 83. §-a kifejezetten mérlegelés alá vonandó büntetéskiszabási elvekről szól, ekként állított megsértésük sem vezethet felülvizsgálathoz.
[72] A büntetéskiszabási körülmények elemzése és egybevetése nélkül a Kúria rámutat arra, hogy az egyenes és eshetőleges szándékossággal elkövethető bűncselekmény esetében az egyenes szándék értelemszerűen nem képez súlyosító körülményt, míg az eshetőleges szándék általában enyhítő körülmény-ként veendő számba [56. BKv II.10. pont].
[73] A kifejtettek folytán a Kúria a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt és a megtámadott határozatot – a Be. 426. §-a alapján – hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. II. 1.144/2013.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás