BÜ BH 2014/325
BÜ BH 2014/325
2014.11.01.
Az alvó személy sérelmére elkövetett bűncselekmény „védekezésre képtelen személy” sérelmére elkövetettként minősül [1978. évi IV. tv. 137. § 18. pont, 322. § (1) bek. c) pont].
[1] Az elsőfokú bíróság a 2013. június 25. napján megtartott tárgyaláson kihirdetett ítéletében a terhelt bűnösségét kifosztás bűntettének kísérletében [1978. évi IV. tv. – a továbbiakban: Btk. – 322. § (1) bek. c) pontja] állapította meg, és ezért a terheltet, mint többszörös visszaesőt 4 évi fegyházbüntetésre és 4 évi közügyek gyakorlásától eltiltásra ítélte.
[2] A terhelt és védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért bejelentett fellebbezése alapján eljáró törvényszék a 2013. november 8. napján megtartott nyilvános ülésen meghozott ítéletében a kerületi bíróság ítéletét annyiban megváltoztatta, hogy a terhelt fegyházbüntetését 2 év 6 hónapra, közügyektől eltiltását 3 évre mérsékelte. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
[3] Az elsőfokú bíróság ítélete tényállásának történeti részében rögzítette, hogy a terhelt 2012. augusztus 28. napján 10 óra 50 perc körüli időben bement egy autósiskolába, ahol a sértett – a terhelt belépésekor – irodai székében aludt. A terhelt ezalatt a széken alvó sértett mellé, a földre elhelyezett laptoptáskájában kutatott, amelyben a sértett laptopja volt. A terhelt kutatása közben a sértett felébredt, így a terhelt a cselekménnyel felhagyva a helyiségből kiszaladt az utcára, és elhagyta a helyszínt. A bűncselekménnyel veszélyeztetett érték 70 000 forint volt.
[4] A másodfokon eljáró törvényszék a tényállást a történtek rögzítése vonatkozásában maradéktalanul megalapozottnak találta, és felülbírálatát e tényállásra alapította. Felülbírálata során kifejezetten rögzítette, hogy osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját, mely szerint a sértett aludt a cselekmény elkövetésekor.
[5] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt. Indítványában cselekménye jogi értékelését és ehhez kapcsolódóan a kiszabott büntetés súlyosságát vitatta, arra hivatkozott, hogy ő lopási szándékkal ment a helyszínre, az elkövetéskor a sértett nem aludt, legfeljebb szunyókált, relaxált, ekként cselekménye lopásként értékelendő.
[6] A Legfőbb Ügyészség a terhelt felülvizsgálati indítványát nem tartotta alaposnak. Utalt arra, hogy az irányadó tényállásban foglaltak szerint a sértett az elkövetéskor aludt, az alvó sértettet a bírói gyakorlat védekezésre képtelen személynek tekinti, és a terhelt ezt az állapotot kihasználva igyekezett cselekményét elkövetni. A Legfőbb Ügyészség ezért a terhelt cselekménye minősítését az anyagi jogi szabályokkal összhangban állónak tartotta, és a felülvizsgálati indítvánnyal támadott határozat hatályában fenntartását indítványozta.
[7] A terhelt felülvizsgálati indítványában bűncselekménye törvénysértő minősítését támadva tartotta eltúlzottan súlyosnak büntetését.
[8] A cselekménye törvénysértő minősítését állító terhelt azonban nemcsak cselekménye jogi értékelését, hanem a jogerős ítélet tényállásában tényként megállapítottakat is kétségbe vonta. Arra hivatkozott, hogy a sértett az elkövetéskor nem aludt, pusztán csukva volt a szeme, szunyókált, relaxált.
[9] A terhelt e hivatkozásával kapcsolatban a Kúria utal a Be. 423. § (1) bekezdésében foglaltakra, mely szerint a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, a felülvizsgálati indítványban a jogerős határozat által megállapított tényállás nem támadható. E törvényi rendelkezésekből következően a Kúria érdemben nem bocsátkozhatott annak vizsgálatába, hogy a sértett aludt-e az elkövetés időpontjában, mivel a jogerős ítéleti megállapítás e vonatkozásban kötötték, a terhelt cselekménye minősítésének törvényessége a sértett alvó állapotának alapulvétele mellett volt csak ellenőrizhető.
[10] Az irányadó tényállásban rögzítettekhez képest pedig a terhelt cselekményének minősítése maradéktalanul összhangban álló az anyagi jogi szabályokkal, és az ehhez kapcsolódó jogi indokolás is kifogástalan. A Btk. 322. § (1) bekezdés c) pontja szerinti kifosztás bűntettét az követi el, aki idegen dolgot jogtalan eltulajdonítás végett védekezésre képtelen személytől vesz el. A Btk. 137. § 18. pontja értelmében a Btk. rendelkezései alkalmazásánál védekezésre képtelennek kell tekinteni azt is, aki helyzeténél vagy állapotánál fogva ideiglenesen, vagy véglegesen nem képes ellenállás kifejtésére. Az alvó nincs abban a helyzetben, hogy dolgának elvételét megakadályozza, ebből fakadóan ezen állapotában védekezésre képtelennek tekintendő. Állapotát nem a terhelt idézte elő, ezért cselekménye nem a Btk. 321. § (1) bekezdése szerinti rablás bűncselekményét valósítja meg, ugyanakkor e körülmény cselekményét a Btk. 316. §-a szerinti lopás bűncselekményéből kiemeli.
[11] Minderre tekintettel a terhelt felülvizsgálati indítványa alaptalan a bűncselekménye minősítésének törvényességét vitató részében. Ebből következően a Kúria nem volt abban a helyzetben, hogy a kiszabott büntetés mértékét vizsgálja, mivel a Be. 416. § (1) bekezdésének már ismertetett b) pontja ennek lehetőségét valamely anyagi jogi szabálysértés megállapításához köti.
[12] A kifejtettek alapján a Kúria a terhelt felülvizsgálati indítványának nem adott helyt, és a felülvizsgálati indítvánnyal támadott határozatot a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. II. 71/2014.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás