BÜ BH 2014/326
BÜ BH 2014/326
2014.11.01.
Az emberölés előre kiterveltsége nem pusztán az ölési szándék átgondolását, hanem a véghezvitel előre gondolását jelenti, amelynek következtében az ölési szándék eltökéltté válik [1978. évi IV. tv. 166. § (2) bek. a) pont].
[1] A törvényszék a 2012. október 8-án kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki emberölés bűntettében [1978. évi IV. tv. – a továbbiakban: korábbi Btk. – 166. § (1), (2) bek. a) és d) pont]; valamint lőfegyverrel visszaélés bűntettében [korábbi Btk. 263/A. § (1) bek. II. ford.], és ezért őt halmazati büntetésül életfogytig tartó fegyházbüntetésre és a közügyek gyakorlásától 10 évi eltiltásra ítélte azzal, hogy a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját 33 évben határozta meg.
[2] Rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a bűnjelekről, valamint a bűnügyi költségről.
[3] Védelmi fellebbezés alapján eljárva az ítélőtábla a 2013. január 29-én meghozott ítéletével a bűnjelekre vonatkozó rendelkezést részben megváltoztatta, egyebekben az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
[4] Az elsőfokú bíróság az ügyész által a tárgyaláson kiegészített vádirati tényállással s az abból következő minősítéssel egyezően állapította meg a terhelt felelősségét. Álláspontja szerint az emberölés bűntette kapcsán az előre kitervelten, valamint a különös kegyetlenséggel való elkövetés valamennyi fogalmi ismérve fennáll; mint ahogy a tudottan engedélykötelessé vált fegyver tartásához szükséges engedély beszerzésének elmaradása okán e bűncselekményben is megállapítható a terhelt bűnössége.
[5] A másodfokú bíróság maradéktalanul egyetértett a terhelt bűnösségére vont következtetéssel és a cselekmények minősítésével is. Kifejtette, hogy az aljas indokból való elkövetés miért nem róható a terhelt terhére, mint ahogy miért nincs ok a büntetés enyhítésére sem.
[6] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt hatályon kívül helyezés és az eljárt bíróságok új eljárásra utasítása érdekében.
[7] Álláspontja szerint súlyos eljárási hiba történt azáltal, hogy a nyomozás során az első rendőrségi kihallgatásán nem volt jelen védő, a vallomásáról készült jegyzőkönyvet pedig kényszer hatására írta alá. A nyomozók úgy nyilatkoztak előtte, hogy véleményük szerint beteg, nem büntetésre, hanem gyógyításra van szüksége, meg fogja úszni kényszergyógykezeléssel.
[8] Vitatta, hogy az ölési cselekményt előre kitervelten valósította meg; akkor egy előre kiásott gödörbe helyezte volna a holttestet, és nem egy kilométerekre levő kútba. Ha kitervelte volna a cselekményt, akkor egy és nem tizenkét késszúrással hajtotta volna azt végre, és annak elkövetésével nem várt volna hat évet.
[9] A bíróság nem neki, hanem a tanúknak hitt, soha nem akarta bántani a sértettet, hirtelen felindulásból cselekedett.
[10] Védekezésének elvetése folytán jó pár évvel hosszabb büntetést szabtak ki vele szemben, mint amennyit megérdemelt volna.
[11] A lőfegyverrel kapcsolatban azt adta elő, hogy a televízióból nyert értesülése szerint annak tartásához semmiféle engedély nem szükséges.
[12] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta.
[13] Kifejtette, hogy felülvizsgálatban a tényállás nem támadható; az irányadó tényállás alapján a kérdéses cselekmények minősítése törvényes. Az ügyben abszolút eljárási szabálysértés nem történt; nem értékelhető ilyenként, hogy a védő a nyomozási cselekményen nem volt jelen.
[14] Összességében a támadott határozat hatályban fenntartását indítványozta.
[15] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
[16] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős ügydöntő határozattal szembeni jogi – és nem pedig ténybeli – kifogás lehetőségét biztosítja. Kizárólag a Be. 416. §-ának (1) bekezdésében megjelölt anyagi és eljárásjogi okból vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.
[17] A Be. 423. §-ának (1) bekezdése alapján felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, ami a felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható; felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak nincs helye [Be. 419. § (1) bek., 388. § (2) bek.].
[18] Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint a – minősítéssel kapcsolatos, vagy más büntető anyagi jogi szabály sérelme nélkül – kiszabott büntetés, illetve mértékének vitatására. A jogkövetkeztetések – így a bűnösség és jogi minősítés megállapításának – helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.
[19] A terhelt felülvizsgálati indítványában ezzel szemben valójában az irányadó tényállás, illetve a bíróság mérlegelésének helyességét támadta, a bizonyítékok mikénti értékelését vitatta, átértékelését célozta, tényállástól eltérő körülményekre hivatkozott és ezen keresztül – nem pedig anyagi jogi érvek alapján – kifogásolta a bűnösség megállapítását és a halmzati büntetés kiszabását.
[20] Törvényben kizárt ehhez képest a felülvizsgálat abban a részében, amelyben az egyes terhelti vallomások elvetését, az ezzel szemben álló bizonyítékoknak – így a sértetthez közelállóknak, hozzátartozóinak tanúvallomása – elfogadását sérelmezi.
[21] Ugyancsak az eljárt bíróságok bizonyítékértékelő tevékenységének támadását jelenti az indítványnak az első nyomozati vallomás felhasználását sérelmező része.
[22] A gyanúsítotti kihallgatás törvényessége, ezáltal a kihallgatás eredményének bizonyítékként való értékelhetősége nem anyagi, hanem eljárásjogi – ugyanakkor azonban a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjába nem vonható – kérdés. Valamely – esetlegesen akár törvénysértő módon beszerzett – bizonyíték figyelembevétele, illetőleg annak kirekeszthetősége nem a bűnösségre vont jogi következtetést vagy a bűncselekmény minősítésének törvényességét érinti, nem anyagi jogszabálysértés, hanem a tényállás megalapozottságának támadása. Felülvizsgálat alapjául ekként nem szolgálhat.
[23] A felülvizsgálat során a Kúria a jogi következtetéseket kizárólag az irányadó tényállásra alapozhatja, s ennek figyelembevételével dönthet abban, hogy akár a minősítés, akár a büntetéskiszabás törvényes-e.
[24] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás rögzíti mindazokat az adatokat, tényeket, amelyek a jogerős ügydöntő határozat szerinti törvényes minősítés alapjául szolgálnak.
[25] A felülvizsgálati indítvány valójában – amint a Legfőbb Ügyészség is kifejtette – szintén az irányadó tényállástól eltérő, s egyébként pedig közömbös körülmény alapján, ekként felülvizsgálatra alapot nem képező módon kifogásolta a lőfegyverrel visszaélés bűntette miatt megállapított bűnösséget.
[26] Az ölési cselekmény minősítésével kapcsolatos kifogások ellenében rámutat a Kúria arra, hogy az élet, testi épség büntetőjogi védelméről szóló 15. számú Irányelv (és annak I. és II. része helyébe lépett 3/2013. BJE számú jogegységi határozat) alapján mindkét kifogásolt minősítő körülmény esetében következetes az ítélkezési gyakorlat.
[27] A különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés megállapításánál elsősorban emberiességi, valamint erkölcsi szempontok a meghatározók.
[28] A különös kegyetlenség fogalma alá az átlagosat lényegesen meghaladó, rendkívüli embertelenséggel, brutalitással, gátlástalanul, az emberi méltóság mély megalázásával vagy az elkövető emberi mivoltából kivetkőzve véghezvitt ölési cselekmények vonhatók.
[29] Elsősorban a sértettnek okozott sérülések száma, súlya és jellege alapján állapítható meg; ezekből általában következtetés vonható az elkövetés embertelenségére.
[30] Annak, hogy a sértett eszméletlensége folytán ténylegesen elviselt-e fájdalomérzést, nincs jelentősége, nincs különösebb jelentősége ugyanígy az elkövetés eszközének sem.
[31] Az elkövető tudatának az elkövetés idején át kell fognia a végrehajtás különös kegyetlenségét. Az elkövető ezzel kapcsolatos tudattartalmára a sérülések számából, a bántalmazás hosszan tartó, elhúzódó voltából, a sértett látható szenvedéséből, illetőleg a sértettnek a végrehajtás ideje alatt tanúsított magatartásából vonható következtetés.
[32] Ehhez képest az emberölés akkor minősül különös kegyetlen módon elkövetettnek, ha a cselekmény végrehajtása az élet kioltásához rendszerint szükséges kegyetlenséget meghaladó rendkívüli embertelenséggel történik, és a cselekmény a sértettnek olyan testi szenvedést, vagy lelki gyötrelmet okoz, amely az ember életének kioltásával általában együtt járó szenvedést, gyötrelmet is lényegesen meghaladja (BH 1962/9. szám 3259. számú eset).
[33] Nem az elkövető érzületének (rideg, szenvtelen, kiszámított magatartásának), hanem az ölés módjának kell különös fokban kegyetlennek lennie.
[34] Azonban nem csupán a fizikai ráhatással járó fájdalomérzetnek van jelentősége, hanem annak a lelkiállapotnak is, amibe az elkövetés folytán a sértett kerül. Nyilvánvaló többletgyötrelmet jelent az olyan ölési magatartás, ami szakadatlansága folytán teljes reménytelenségbe űzi a sértettet, aki ennélfogva saját halála szörnyűségét nemcsak fizikailag elszenvedi, hanem azt átéli.
[35] Így van ez akkor, ha – mint jelen ügyben – a sértettet tucatnyi szúrás elölről-hátulról, testszerte éri, ami azt jelenti, hogy a sértett forgolódva próbált szabadulni, védekezni.
[36] Amint a szándékos emberölést elkövetőnek nem róható fel a segítségnyújtás elmulasztása, úgy másfelől nyilvánvalóan többletgyötrelem, ha az elkövető úgy hajtja végre az ölést, hogy közben eleve kilátástalanná teszi, megtöri a sértett védekezését, ami eleve a véghezvitel elhúzódását is jelenti.
[37] Jelen esetben erről van szó, aminek ténybeli alapjait – szemben az indítvány álláspontjával – az irányadó tényállás rögzíti.
[38] Az ölési szándék és a felindulás az alapeset körében marad. Onnan az erős felindulás a privilegizált esethez vezet, míg az előre kiterveltség pedig, ami a szándék fokozata (ún. erős szándék) pedig a minősített esethez.
[39] Kétségtelen a terhelt ölési szándéka, és – az irányadó tényállás alapján – kétségtelen az is, hogy ölési szándékát a terhelt jelentősen megerősítette: annak végrehajtását kitervelte.
[40] Az előre kiterveltség a szándékot méri, ennek mutatója a végrehajtás mikéntje, azonban nem a terv, tervezés hagyományos fogalmán van a hangsúly. Ez következik abból is, hogy a meglévő terv helyetti improvizáció esetében, és a meglévő terv mással szembeni felhasználása esetében is megállapítható ez a minősítés.
[41] Az emberölés előre kitervelten történő elkövetése feltételezi, hogy az elkövető az ölési cselekmény véghezvitelének helyét, idejét és módját átgondolja, a végrehajtást akadályozó vagy segítő tényezőket felmérje és a lényeges előkészületi, elkövetési és az elkövetés utáni mozzanatokat figyelembe vegye.
[42] Az előre kiterveltséget a tervszerű és céltudatos magatartás jellemzi. Ez az ölési cselekmény részleteinek átgondolását, viszonylag hosszabb időn át történő fontolgatását, a cselekmény elkövetési szakaszainak megfelelő mozzanatok mérlegelését jelenti. Nem feltétel azonban az említett tényezők együttes fennállása.
[43] Az ölésre irányuló céltudatos törekvés az egyenes szándék meglétét tételezi fel. Az előre kitervelten elkövetés megállapítása kizárt, ha az elkövető ölési szándéka eshetőleges. Nem zárja ki viszont ezt a minősítést a vagylagos terv, végrehajtási mód kialakítása. Nem szükséges az, hogy az elkövető valamennyi lehetőséget pontosan számításba vegyen és teljes bizonyossággal, határozottsággal alakítsa ki a véghezvitel tervét. A tervszerűség megállapítható már akkor is, ha tudatilag döntő vonásaiban gondolja át, alakítja ki a végrehajtási módot.
[44] Az előre kiterveltségnek nélkülözhetetlen feltétele a cselekmény elkövetésére indító és az ez ellen szóló motívumoknak az elkövető tudatában lejátszódó küzdelme, a céltudatos és tervszerű elkövetés mérlegelése, megfontolása.
[45] Mindezekhez bizonyos idő szükséges. Az emberölésre irányuló szándék kialakulásának és fejlődésének feltárása ezért a súlyosabb minősítés megállapításának fontos része. Nem lehet szó előre kitervelt elkövetésről, ha az elhatározást rövid időn belül követi a véghezvitel megkezdése.
[46] A véghezvitel módjából visszamenőleg is következtetés vonható az előre kiterveltségre. Alapul szolgálhat – egyebek mellett – az előre kiterveltségre való következtetésre az is, ha az elkövető a véghezvitel után a cselekmény tényleges körülményeinek megállapítását megnehezítő, a felderítést tévútra vezetni alkalmas magatartást tanúsít.
[47] Ehhez képest az előre kitervelten elkövetés nem csupán tervszerűségi, hanem tudati, szándékoldali vizsgálatot igényel.
[48] Előre kiterveltség esetén megvan az ölési alapszándék, ami eltökéltséggé válik, s ezzel összefüggésben a véghezvitel biztonsága, eredményessége is jelentőséget kap.
[49] Az emberölést elkövető nem akar hibázni, az előre kitervelten elkövető ezért tesz is. Összegezve: az előre kiterveltség nem az ölési szándék átgondolását, hanem annál többet, a véghezvitel előregondolását jelenti, miáltal viszont az ölési szándék eltökéltté válik; s ebben van a veszélyessége.
[50] Jelen ügyben a terhelt esetében az irányadó tényállás alapján – amint azt a Legfőbb Ügyészség ugyancsak helyesen kifejtette – mindez szintén maradéktalanul megállapítható.
[51] Ekként nem sértett jogszabályt az eljárt bíróság a terhelt cselekményének minősítése során és a kiszabott büntetés sem törvénysértő.
[52] A felülvizsgálati indítványban foglaltakra hivatkozással utal még arra a Kúria, hogy – amint azt a Legfőbb Ügyészség átirata is tartalmazza – a terhelt fenyegetéssel való vallomástételre bírása, a kényszervallatás ténye még esetleges valósága esetén sem felülvizsgálati, hanem perújítási okot képezhet.
[53] Ekként a Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 424. § (1) bekezdése szerint tanácsülésen elbírálva – tekintve, hogy sem eljárásjogi, sem pedig anyagi jogszabálysértést nem észlelt – a támadott határozatot a Be. 426. §-ára figyelemmel hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. III. 1.527/2013.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás