BÜ BH 2014/327
BÜ BH 2014/327
2014.11.01.
Emberrablás bűntette esetén az, hogy a sértett az elkövető követelésének eleget tesz, és így az elkövető hozzájut a sértett pénzéhez, további bűncselekményt nem valósít meg [1978. évi IV. tv. 175/A. §].
[1] Az F. Bíróság a 2011. február 25. napján megtartott tárgyaláson kihirdetett ítéletében négy terhelt ügyét bírálta el. Közülük a felülvizsgálati indítvánnyal érintett I. és II. r. terheltet bűnösnek mondta ki 2 rb társtettesként elkövetett rablás bűntettében [Btk. 321. § (1) bek., (3) bek. c) pont]. Ezért őket 6-6 évi fegyházbüntetésre és 7-7 évi közügyektől eltiltásra ítélte.
[2] Az ítélet ellen a terheltek és védőjük által elsődlegesen felmentésért, másodlagosan téves jogi minősítés miatt és a kiszabott büntetés enyhítése végett, továbbá az ítélet megalapozatlansága miatt hatályon kívül helyezés érdekében is bejelentett fellebbezés alapján másodfokon eljárt F. Ítélőtábla a 2012. szeptember 6. napján megtartott nyilvános ülésen meghozott ítéletével az F. Bíróság ítéletét az I. és II. r. terhelt tekintetében részben megváltoztatta. A terheltek cselekményeit 2 rb társtettesként elkövetett emberrablás bűntettének [Btk. 175/A. § (1) bek.] és 1 rb társtettesként elkövetett rablás bűntettének [Btk. 321. § (1) bek., (3) bek. c) pont] minősítette, és főbüntetésüket egyénenként 5 évi fegyházbüntetésre enyhítette. Egyebekben az elsőfokú ítéletet az I. és II. r. terhelt tekintetében helybenhagyta.
[3] Az F. Bíróság elsőfokú ítéletében a következő történeti tényállást állapította meg:
[4] A II. r. terhelt 2005-ben üzletvezetője volt a C. H. éjszakai szórakozóhelynek, ahol az I. r. terhelt kisegítőként, a III. r. terhelt és a IV. r. terhelt táncosnőként dolgozott.
[5] G. D. és A. S. sértettek olasz állampolgárok, akik 2005. december hónap 27. napján érkeztek Magyarországra. 2005. december hónap 28. napjára virradóra, egy óra körüli időben az utcán találkoztak a III. r. terhelttel, aki beinvitálta őket a bárba.
[6] A bárban a sértettek sört rendeltek, azonban a II. r. terhelt – kérés nélkül – egy-egy üveg bort is kihozott, amiből a III. és a IV. r. terhelt fogyasztott.
[7] Körülbelül egy óra tartózkodás után a sértettek a számlát kérték, amit a II. r. terhelt hozott ki. A számla 114 180 forintot tartalmazott, ebből a sör 4000, a bor 99 800, míg a szervizdíj 10 380 forintot tett ki.
[8] A sértettek a nem rendelt bort nem kívánták kifizetni, egyben közölték, hogy ennyi pénz nincs is náluk. A II. r. terhelt közölte, hogy addig nem mehetnek el, amíg nem fizetnek. Megjelent az I. r. terhelt is, ő, valamint a többi terhelt a sértetteket lökdösték, kiabáltak velük a pénzt követelve, nem engedték őket felállni, illetve kimenni. A terheltek egyike a bár ajtaját bezárta, ezt a tényt a sértettek közül A. S. észlelte.
[9] Miután kiderült, hogy a sértetteknél nincsen elég pénz, a II. r. terhelt megkérdezte őket, hogy van-e bankkártyájuk. A. S. rendelkezett kártyával. A II. r. terhelt 2 óra 12 perckor taxit hívott. Míg a II. és a III. r. terhelt a bárban tovább őrizte C. D.-t, az I. és a IV. r. terhelt A. S.-t a taxihoz kísérte, majd egy automatához hajtottak. Itt 2 óra 28 perckor a korábbi támadás hatása alatt álló, társa fogva tartásáról tudó sértett a napi limitjének megfelelő 50 000 forintot vett fel, majd – szintén a taxival – visszatértek a bárba. A bár ajtaját ekkor a terheltek valamelyike ismételten bezárta.
[10] A visszatérő sértett a pénzt átadta, de a terheltek közölték, hogy a pénz nem elég. A sértettekkel kiabáltak, lökdösték őket, majd az I. r. terhelt egy alkalommal kis erővel arcon ütötte C. D.-t, aki ettől a bal arcfelén felületes, zúzott sérülést szenvedett el, a sérülés gyógytartama nyolc napon belüli volt. Az ütést követően az I. r. terhelt C. D. zsebébe nyúlt, és onnan 200 eurót (50 258 forint) és 1500 forintot vett ki. Ezt követően a terheltek kinyitották az ajtót és a sértetteket elengedték.
[11] A sértetteket ért 101 758 forint kár nem térült meg.
[12] Az F. Ítélőtábla másodfokú ítéletében a tényállás e részét a következőkkel egészítette ki:
[13] A számla összegével szembesülő és fizetni nem akaró sértetteket, miután az I. r. terhelt közölte velük, hogy addig nem mehetnek el, amíg nem fizetnek – I. r. és II. r. terheltekkel együtt – a III. r. és a IV. r. terheltek is lökdösték, és tőlük kiabálva követelték a pénzt.
[14] A bankkártyával történt, a számla összegét nem fedező pénzfelvételt követően a bárba visszatért A. S. sértettet – kevesellve az általa hozott pénzt –, valamint a másik sértettet is kiabálás közepette a terheltek ismét lökdösték, majd az I. r. terhelt arcul ütötte és a nadrágja zsebéből ezt követően vette el a benne lévő pénzt.
[15] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az I. r. és II. r. terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt. A másodfokú ítélet törvénysértő minősítésének megváltoztatását és a terheltekkel szemben próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés kiszabását kérte.
[16] A Legfőbb Ügyészség átiratában a terheltek védőjének felülvizsgálati indítványát alaptalannak tartotta.
[17] A Kúria megállapította, hogy az ügyben felülvizsgálati okot képező, a felülvizsgálati indítvánnyal támadott határozat megváltoztatását indokolttá tevő anyagi jogi szabálysértés nem történt. A Be. 416. § (1) bekezdésének b) pontja értelmében ugyanis a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése csak törvénysértő jogkövetkezmény alkalmazása mellett képez felülvizsgálati okot.
[18] A Kúria sem a jogerős határozatban, sem az elsőfokú bíróság ítéletében a cselekmény minősítése tekintetében kifejtettekkel nem értett maradéktalanul egyet, de a terheltekkel szemben kiszabott büntetés a törvényes minősítés mellett sem tekinthető törvénysértőnek, ezért a Kúria e körben kizárólag álláspontját rögzítheti, az ismertetett felülvizsgálati szabályozás mellett a jogerős határozat megváltoztatására nem kerülhet sor.
[19] Az F. Bíróság elsőfokú ítéletében a rablás és az emberrablás bűncselekménye látszólagos alaki halmazatát látta megvalósultnak, melyet konszumpció elvét alkalmazva a rablás bűncselekménye javára oldott fel, míg a másodfokon eljáró F. Ítélőtábla arra az álláspontra helyezkedett, hogy e két bűncselekmény valóságos anyagi halmazata valósult meg. A másodfokú bíróság az anyagi halmazat megállapításának alapjaként arra hivatkozott, hogy az emberrablás immateriális bűncselekmény, a követelés teljesítése nem tényállási elem. A cselekmény azzal válik befejezetté, hogy az elkövető kifejezésre juttatja a sértett szabadon bocsátásának által megszabott feltételeit. Több különböző követelés egymás utáni intézése esetén a bűncselekmény már az első követeléssel befejezetté válik, a követelés teljesítése tehát a stádium szempontjából közömbös. Az F. Ítélőtábla ezért az emberrablás bűncselekménye befejezett stádiumának megvalósulását követő magatartását önállóan értékelhetőnek, az azt követő tevékenységet valóságos anyagi halmazatban megállapíthatónak találta.
[20] Az F. Ítélőtábla e körben kifejtett jogi álláspontja azonban téves. A halmazat anyagi vagy alaki volta szempontjából ugyanis nem a cselekmény elkövetési stádiumának van jelentősége, vagyis nem az a perdöntő, hogy a befejezett bűncselekmény elkövetése megállapításának valamennyi feltétele mikor következik be, hanem az a meghatározó, hogy az elkövetők cselekményük elkövetését mikor végzik be, és mikor állapítható meg a további cselekmény tekintetében a korábbitól elkülönülő elkövetési magatartás. Helytálló a másodfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy a követelés teljesítése a stádium szempontjából közömbös, ennek ellenére a követelés kikényszerítése, annak teljesítése az emberrablás bűncselekménye megvalósulásának a része. A sértettek szabadon bocsátását megelőzően az emberrablás bevégzettnek nem tekinthető. A fogva tartás időtartama alatt kifejtett tevékenységek alaki halmazatban állnak.
[21] A jogalkotó az emberrablás törvényi tényállásának megalkotásával egybefoglalta a személyi szabadságtól meghatározott módon történt megfosztást és a szabadon bocsátás követelés teljesítésétől függővé tételét. A terheltek tevékenységének teljessége e bűncselekmény törvényi tényállásán belül értékelendő, éspedig – mivel a sértettek által elszenvedett sérelmek nem alapozzák meg a (3) bekezdés a) pontja szerinti minősítő körülményt képező különösen súlyos hátrány megállapítását – az (1) bekezdés szerinti alapeset körén belül. A bűncselekmény tényleges tárgyi súlyát adó elkövetési körülmények és a büntetés kiszabása körében értékelhetőek.
[22] A Btk. 175/A. §-ának (1) bekezdése értelmében az emberrablás bűntette két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A terheltek tevékenységüket két személy sérelmére valósították meg, ekként cselekményük 2 rendbelinek minősül. A velük szemben alkalmazandó halmazati büntetési tételkeret a Btk. 85. §-ának (3) bekezdése alapján két évtől tizenkettő évig terjedő szabadságvesztés.
[23] E büntetési tételkeretet alapul véve cselekményeik törvényes minősítése mellett a terheltekkel szemben kiszabott egyenként öt évi szabadságvesztés törvénysértően súlyosnak semmiképp sem tekinthető, ezért a felülvizsgálati indítvánnyal támadott határozat megváltoztatására cselekményeik téves minősítése sem ad alapot.
[24] A kifejtettek alapján a Kúria a felülvizsgálati indítványoknak nem adott helyt és a felülvizsgálati indítvánnyal támadott határozatot mindkettejük vonatkozásában a Be. 426. §-a értelmében hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. II. 256/2014.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás