Műveletek

Akadálymentes nézet Bezárás
  • Tartalom

3298/2014. (XI. 11.) AB határozat

3298/2014. (XI. 11.) AB határozata*

bírói kezdeményezés elutasításáról

2014.11.11.
Az Alkotmánybíróság tanácsa bírói kezdeményezés tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t:
Az Alkotmánybíróság a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény 2013. december 16. napján hatályos 18/A. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezést elutasítja.
I n d o k o l á s
I.
[1]    1. 2014. május 20-án a Kunszentmiklósi Járásbíróság az előtte 9.P.20.013/2014/6. szám alatt folyamatban lévő ügyben – az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 25. § (1) bekezdése alapján –, a bírósági eljárás felfüggesztése mellett, indítvánnyal fordult az Alkotmánybírósághoz, amelyben kezdeményezte a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény (a továbbiakban: Tftv.) 2013. december 16. napján hatályos 18/A. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását, a támadott jogszabályi rendelkezés megsemmisítését és alkalmazásának kizárását a bíróság előtt folyamatban lévő ügyben.
[2]    2. Az indítványra okot adó ügy kapcsán a bírói kezdeményezés utalt rá, hogy a felperesek az alperes mezőgazdasági termelőszövetkezet ellen ingatlan birtokbaadása iránt terjesztettek elő keresetet. Ebben előadták, hogy több kunszentmiklósi, valamint szalkszentmártoni mezőgazdasági művelés alatt álló földterület tulajdonjogát megszerezték. A felperesek jogelődei az alperessel határozott idejű haszonbérleti szerződéseket kötöttek ezen ingatlanok vonatkozásában. A tulajdonjog megszerzését követően azonban a felperesek, 2013. december 16-án kelt nyilatkozatukban, a haszonbérleti szerződéseket – az akkor hatályos Tftv. 18/A. § (2) bekezdésében foglaltakra hivatkozással – felmondták. Az alperes a földterületeket nem adta a felperesek birtokába.
[3]    A perben az alperes a kereset elutasítását kérte, és egyidejűleg kérelmezte, hogy a bíróság forduljon bírói kezdeményezéssel az Alkotmánybírósághoz, az alkalmazandó jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapítása, megsemmisítése és alkalmazásának kizárása érdekében. Ezzel az alperesi indítvánnyal a bíróság egyetértett.
[4]    A bírói kezdeményezés idézte a Tftv. 2013. december 16. napján hatályos 18/A. § (2) bekezdését, amely szerint: „A haszonbérbe adó személyében bekövetkező változás esetén – ide nem értve a törvényes öröklés esetét – a haszonbérbe adó jogutódja a haszonbérletet 60 napos felmondással a gazdasági év végére megszüntetheti, ha a felmondással egyidejűleg kötelezettséget vállal arra, hogy a tulajdonába került termőföldet öt éven belül nem idegeníti el, és azt saját maga használja. A szerződés megszűnésekor – eltérő megállapodás hiányában – a haszonbérbe adó jogutódja és a haszonbérlő köteles egymással elszámolni.” Ezt követően az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésére és az M) cikk (1) bekezdésére hivatkozva kifejti, hogy a jogállamiság immanens része a jogbiztonságra törekvés; az Alaptörvény versenyszabadságról szóló rendelkezéséből pedig levezethető a szerződési szabadság védelme. A bíróság álláspontja szerint a jogbiztonság alkotmányos követelményével és a szerződési szabadsággal ellentétes a Tftv. támadott rendelkezése, mert az a felek által szabadon megkötött szerződés megváltoztatásaként olyan, a szerződés megkötésekor előre nem látható bontó feltételt hozott létre, amely sérti a szerződő felek szabadságát és az érvényesen megkötött szerződésbe vetett bizalmat.
[5]    3. A bíróság a bírói kezdeményezés mellékleteként megküldte az Alkotmánybíróság részére a fent említett alperesi ellenkérelmet is, amelyben az alperes a Tftv. támadott rendelkezésének alaptörvény-ellenességét állította. Az ellenkérelem az alábbiakat tartalmazta.
[6]    A Tftv. 18/A. § (2) bekezdését az egyes agrár tárgyú törvények módosításáról szóló 2013. évi XXXV. törvény (a továbbiakban: Mód.tv.) 7. §-a iktatta a törvénybe 2013. április 5-ei hatállyal. A kifogásolt rendelkezést hatályon kívül helyezte a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvény 126. § (1) bekezdés h) pontja, 2014. január 1-jétől.
[7]    Az ellenkérelem hivatkozott az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésére, és a jogállamiság alkotmányos alapértéke kapcsán az annak részét képező jogbiztonság követelményére. Kifejtette az Alkotmánybíróság döntéseire hivatkozva, hogy a jogbiztonságnak a jogalkotásban és a jogalkalmazásban érvényesülő anyagi és eljárási garanciái vannak. E garanciáknak a jogalkotás során történő érvényesítése érdekében született meg a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény, amely szabályozza többek között a normavilágosság követelményét, a visszaható hatály tilalmát, a kellő szabályozási átmenet és a jogrendszerbe illeszkedés biztosítását.
[8]    Az Alaptörvény M) cikke kapcsán utalt az ellenkérelem arra, hogy a vállalkozás és a verseny szabadságából bontotta ki az Alkotmánybíróság a szerződési szabadságot, mint önálló alkotmányos jogot, a piacgazdaság lényeges elemét {3192/2012. (VII. 26.) AB határozat, Indokolás [18]}. Kifejtette azt is, hogy az állam jogszabállyal a szerződések tartalmát kivételesen – a „clausula rebus sic stantibus” elve alapján – megváltoztathatja, de csak ugyanolyan feltételek fennállása esetén, mint amilyen feltételek fennállását a bírósági úton való szerződésmódosítás is megköveteli. {3048/2013. (II. 28.) AB határozat, Indokolás [33]}
[9]    A Tftv. kifogásolt szabálya – az ellenkérelemben foglaltak szerint – azért sérti a jogbiztonságot, mert időlegesen biztosított egy új felmondási okot a haszonbérbeadó jogutóda számára. Ilyen felmondási ok sem 2013. április 5. előtt, sem 2014. január 1. után nem szerepel a vonatkozó jogszabályokban a határozott idős haszonbérleti szerződésekre nézve, a „nemo plus iuris” elvéből következően. Az ellenkérelem előadta, hogy a termőföld haszonbérleti szerződés magánjogi kötelem; és a korábbi illetve a jelenleg hatályos Polgári Törvénykönyv, továbbá a földjogi szabályozás nem tette lehetővé a haszonbérbeadó jogutódjának, hogy a jogutódlásra alapítva felmondja a haszonbérleti szerződést. A szerződő felek így bizonyossággal bírtak az őket megillető jogokat illetően, a haszonbérbe adó azzal a tudattal adta haszonbérbe a földjét, hogy az erre irányuló szerződést a határozott idő lejárta előtt csak a Polgári Törvénykönyvben meghatározott kivételes esetekben mondhatja fel. Haszonbérbe adott termőföld átruházása esetén az új tulajdonos pedig abban a tudatban vásárolta meg a termőföldet, hogy az – a tulajdonos személyében bekövetkezett változástól függetlenül – a haszonbérlő használatában marad. Ugyanígy a haszonbérlő abban a tudatban kötötte meg a haszonbérleti szerződést, hogy földhasználatát, főszabály szerint, tulajdonosváltozás esetén, a jogutód emiatt nem szüntetheti meg. Ez a gazdálkodás stabilitását is biztosította. Ezt törte meg a Tftv. kifogásolt rendelkezése az alatt az időszak alatt, amíg hatályban volt. A Tftv. korábban hatályban volt 18/A. § (2) bekezdése alapvető magánjogi elveket sért, és a Polgári Törvénykönyvvel sincs összhangban. Emellett ez a törvényi rendelkezés indokolatlan, esetleges, és hátrányosabb helyzetbe hozza azokat a haszonbérlőket, akiknek az esetében ekkor volt változás a haszonbérbe adó személyében, azokhoz képest, akiknél ilyen nem történt. A Tftv. ezen módosítása sértette a szerződési szabadságot is, mert nem álltak fenn a bírósági, illetve a jogalkotással történő szerződésmódosítás körülményei, nem volt ugyanis a szerződéskötést követően beállott lényeges körülményváltozás, és – a jogutód oldalán – lényeges jogos érdek sérelme sem állítható. A módosítás sértette ugyanakkor azon haszonbérlők lényeges jogos érdekeit, akik ennek következtében a korábban megszerzett haszonbérleti jogot – és esetlegesen az ahhoz kapcsolódó, meghatározott időtartamú földhasználati kötelezettséggel járó európai uniós vagy nemzeti támogatást is – elveszíthetik.
II.
[10]    1. Az Alaptörvény érintett rendelkezései:
„B) cikk (1) Magyarország független, demokratikus jogállam.”
„M) cikk (1) Magyarország gazdasága az értékteremtő munkán és a vállalkozás szabadságán alapszik.”
[11]    2. A Tftv. támadott rendelkezésének 2013. december 16. napján hatályos szövege:
„18/A. § (2) A haszonbérbe adó személyében bekövetkező változás esetén – ide nem értve a törvényes öröklés esetét – a haszonbérbe adó jogutódja a haszonbérletet 60 napos felmondással a gazdasági év végére megszüntetheti, ha a felmondással egyidejűleg kötelezettséget vállal arra, hogy a tulajdonába került termőföldet öt éven belül nem idegeníti el, és azt saját maga használja. A szerződés megszűnésekor – eltérő megállapodás hiányában – a haszonbérbe adó jogutódja és a haszonbérlő köteles egymással elszámolni.”
III.
[12]    A bírói kezdeményezés nem megalapozott.
[13]    1. Az Abtv. 25. § (1) bekezdése szerint: „Ha a bírónak az előtte folyamatban levő egyedi ügy elbírálása során olyan jogszabályt kell alkalmazni, amelynek alaptörvény-ellenességét észleli, vagy alaptörvény-ellenességét az Alkotmánybíróság már megállapította, – a bírósági eljárás felfüggesztése mellett – az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés b) pontja alapján az Alkotmánybíróságnál kezdeményezi a jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenességének megállapítását, illetve az alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazásának kizárását.”
[14]    Az Abtv. 41. § (3) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság a hatályon kívül helyezett jogszabály alaptörvény-ellenességét akkor állapíthatja meg, ha a jogszabályt a konkrét esetben még alkalmazni kellene. Ez a feltétel a jelen ügyben, a bírói kezdeményezésben foglaltak alapján teljesül, mert a Kunszentmiklósi Járásbíróságnak az előtte 9.P.20.013/2014/6. számon folyamatban lévő ügyben a Tftv. már hatályban nem lévő – az indítványozó bíró szerint alaptörvény-ellenes – rendelkezéseit kell alkalmazni. Ezért az Alkotmánybíróság az eljárását a Tftv. már nem hatályos rendelkezései tekintetében folytatta le.
[15]    2. Az Alkotmánybíróság a támadott jogszabályi rendelkezés és a jogállamiság alkotmányos alapértékből fakadó jogbiztonság követelményének összefüggését vizsgálva az alábbiakat állapította meg.
[16]    2.1. Az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével azonosan deklarálja az ún. jogállam klauzulát. {Hasonlóan: 30/2012. (VI. 27.) AB határozat, Indokolás [16]; 3301/2012. (XI. 12.) AB határozat, Indokolás [22]; 4/2013. (II. 21.) AB határozat, Indokolás [56]; 45/2012. (XII. 29.) AB határozat, Indokolás [105]; 3046/2013. (II. 28.) AB határozat, Indokolás [18]; 3191/2014. (VII. 15.) AB határozat, Indokolás [22]} Az Alkotmánybíróság ezért a bírói kezdeményezés elbírálása során irányadónak tekintette a jogbiztonság követelményével kapcsolatosan kialakított gyakorlatát.
[17]    2.2. A jelen ügyben az indítványozó bíró azt tartja a jogbiztonság követelményébe ütközőnek, hogy a Tftv. támadott rendelkezése alapján, a felek által szabadon megkötött határozott idejű haszonbérleti szerződésre nézve – arra az időtartamra, amíg e szabály hatályban volt – egy új, a szerződéskötéskor előre nem látható bontó feltétel keletkezett: a haszonbérbe adó személyében bekövetkezett változás esetén ugyanis a haszonbérbe adó jogutódja a szerződést 60 napos felmondással a gazdasági év végére megszüntetheti, ha a törvényben írt feltételek teljesítését vállalja.
[18]    A Mód.tv. – támadott rendelkezést megállapító – 7. §-ához kapcsolódó Részletes indokolás szerint: „[…] A törvény kiegészíti a Tft. 18/A. §-sát, melynek alapján a haszonbérbe adó személyében bekövetkező változás esetén a haszonbérbe adó jogutódja rendes felmondással megszüntetheti a jogelődje által kötött haszonbérleti szerződést.
[19]    A Tft. 18/A. §-ának új (2) bekezdése – az (1) bekezdésben foglaltakhoz képest – kiegészíti a haszonbérleti szerződésnek rendes felmondással történő megszüntetésének esetkörét. A törvény rendelkezése alapján a haszonbérbe adó jogutódja a haszonbérletet a gazdasági év végére felmondhatja. A hatályos szabályozás szerint ugyanis a haszonbérbe adó személyében bekövetkező változás nem szünteti meg a fennálló haszonbérleti szerződést [Ptk. 460. §; 432. § (3) bek.], ami sok esetben jelentős hátrányt jelent azon gazdálkodóknak, akik adott esetben elővásárlási jogukkal élve, vagy birtok-összevonási célzattal szereznek földtulajdont, avagy az elhunyt tulajdonos örököseként a jövőben gazdálkodni kívánnak a megörökölt termőföldön, de a jogelőd által létesített hosszú távú haszonbérlet ezt akadályozza. A rendelkezés alapján a tulajdonos személyében bekövetkező változás esetén az új tulajdonos jogosult lesz eldönteni, hogy a gazdasági év végére felmondás útján megszünteti-e a jogelődje által létesített haszonbérleti szerződést. A törvényben szereplő 60 napos felmondási idő a haszonbérlő számára biztosítja azt, hogy fel tudjon készülni a szerződés megszüntetésére.
[20]    Az egyéb módon történő jogutódlás esetében is csak akkor illeti meg a haszonbérbe adó jogutódját a felmondás joga, ha a felmondással egyidejűleg kötelezettséget válla arra, miszerint a tulajdonába került termőföldet öt éven belül nem idegeníti el, és azt saját maga használja, hasznosítja. A rendelkezés itt rögzíti azt az általános kötelezettséget is, hogy a szerződés megszűnésekor – eltérő megállapodás hiányában – a haszonbérbe adó jogutódja és a haszonbérlő köteles egymással elszámolni. […]”
[21]    2.3. Az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiság klauzulából olvasható ki a jogbiztonság követelménye. E követelmény az Alkotmánybíróság következetes felfogása szerint azt jelenti, hogy a jogrendszer egésze, annak részterületei, valamint egyes szabályai világosak, egyértelműek, hatásukat tekintve kiszámíthatóak és a norma címzettjei számára előre láthatóak kell legyenek és a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat kell hordozzanak {9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 65–66.; újabb gyakorlatból: 38/2012. (XI. 14.) AB határozat, Indokolás [84]; 3106/2013. (V. 17.) AB határozat, Indokolás [8]; 16/2014. (V. 22.) AB határozat, Indokolás [32]}. A jogbiztonság egyik legfontosabb alapkövetelménye a jogszabályok kiszámíthatósága, a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogi normák, jogintézmények egyértelműsége {38/2012. (XI. 14.) AB határozat, Indokolás [84]; 3047/2013. (II. 28.) AB határozat, Indokolás [13] és [16]; 3106/2013. (V. 17.) AB határozat, Indokolás [8]; 24/2013. (X. 14.) AB határozat, Indokolás [48]; 23/2014. (VII. 15.) AB határozat, Indokolás [44]}.
[22]    2.4. E megállapításokkal összhangban ugyanakkor azt is többször kimondta már az Alkotmánybíróság, hogy a jogbiztonság a jog viszonylagos stabilitását jelenti, amely azonban nem abszolút [32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991, 146, 158.; 255/B/1995. AB határozat, ABH 2002, 717, 723.; 8/2003. (III. 14.) AB határozat, ABH 2003, 74, 86.; 57/2003. (XI. 21.) AB határozat, ABH 2003, 871, 889.; 63/D/2002. AB határozat, ABH 2007, 1377, 1383.; 318/B/2006. AB határozat, ABH 2011, 1586, 1597.]. Szükségessé válhat a termőföldeken történő gazdálkodás, a birtokpolitikai célkitűzések jogszabályi környezetének bizonyos időnkénti felülvizsgálata, a szerződéses konstrukciók egyes elemeinek módosítása.
[23]    Az Alkotmánybíróság azonban, ahogy többször hangsúlyozta, ezeknek – mint általánosságban a jogszabályoknak – a célszerűségét, hatékonyságát, gazdaságosságát, igazságosságát nem vizsgálja, mert ez nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe, hanem a jogalkotó felelőssége. [772/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 519, 522.; 26/1993. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1993, 196, 203.; 14/1994. (III. 10.) AB határozat, ABH 1994, 410, 413.; 74/1995. (XII. 15.) AB határozat, ABH 1995, 369, 371–372.; 60/1997. (XI. 12.) AB határozat, ABH 1997, 528, 534.; 7/2004. (III. 24.) AB határozat, ABH 2004, 98, 111.; 28/2005. (VII. 14.) AB határozat, ABH 2005, 290, 304.; 66/2006. (XI. 29.) AB határozat, ABH 2006, 725, 737.; 309/B/2007. AB határozat, ABH 2008, 2670, 2674.; 1094/B/2006. AB határozat, ABH 2008, 2536, 2570.]
[24]    2.5. Jelen esetben a vizsgált szabályról – amely a haszonbérbe adó jogutódjának határidőhöz és több egyéb feltételhez kötve, a gazdasági év végével biztosít felmondási jogot, és ezzel együttesen elszámolási kötelezettséget is előír – nem állapítható meg sem az, hogy a kihirdetését megelőző időpontra állapított volna meg kötelezettséget, sem az, hogy alkalmazására a fennálló jogviszonyokban ne állt volna rendelkezésre elég idő. Amint pedig az Alkotmánybíróság arra már korábban is rámutatott, „[ö]nmagában az, hogy az állampolgárok másként cselekedtek volna, ha előre láthatták volna a jogszabály módosítását, nem ad módot a jogbiztonság címén az alkotmányellenesség megállapítására.” {3189/2013. (X. 22.) AB határozat, Indokolás [12], 55/1994. (XI. 10.) AB határozat, ABH 1994, 296, 305.; 57/2003. (XI. 21.) AB határozat, ABH 2003, 871, 889.}
[25]    A fentiek alapján az Alkotmánybíróság a támadott rendelkezés alaptörvény-ellenességét a jogállamiság alkotmányos alapértékből fakadó jogbiztonság követelményének összefüggésében nem állapította meg, és a bírói kezdeményezést e részében elutasította.
[26]    3. Következőként az Alkotmánybíróság a Tftv. támadott rendelkezésének alkotmányosságát a szerződési szabadság összefüggésében vizsgálta meg.
[27]    3.1. A bírói kezdeményezés szerint a Tftv.-nek az ügyben alkalmazandó, korábban hatályos 18/A. § (2) bekezdése azért ellentétes az Alaptörvény M) cikk (1) bekezdéséből levezetett szerződési szabadsággal, mert az általa létrehozott felmondási ok sérti a szerződő felek szabadságát és az érvényesen megkötött szerződésbe vetett bizalmat.
[28]    3.2. Amint az Alkotmánybíróság azt az indítványban is hivatkozott 3192/2012. (VII. 26.) AB határozatban is kimondta: „A 2012. január 1-jén hatályba lépett Alaptörvény az Alkotmány 9. § (1) bekezdésében megfogalmazott piacgazdaságra utalást kifejezett módon nem tartalmazza. E szövegszerű változás azonban nem jelenti azt, hogy a szerződési szabadság – amely jellegénél fogva szoros kapcsolatban áll a vállalkozás szabadságával is – ne élvezné a továbbiakban az Alaptörvény védelmét. A piacgazdaságra való utalás mellőzése ugyanis annak következményeként értékelhető, hogy – ellentétben a szocialista tervgazdálkodásból a piacgazdaságra történő áttérés időszakával – e körülmény külön hangsúlyozása napjainkra szükségtelenné vált.” {3192/2012. (VII. 26.) AB határozat, Indokolás [18]} A 8/2014. (III. 20.) AB határozat szerint pedig: „Az Alkotmánybíróság a szerződési szabadság és »az általános cselekvési szabadság« viszonyát értelmezve megállapította: „[a]z, hogy a szerződési szabadság joga végső soron az emberi méltósághoz való jogból levezethető, nem jelenti azt, hogy az egyszersmind alapjogi védelmet is kap. A szerződési szabadságot az Alkotmánybíróság nem az egyén legbensőbb szféráját érintő megállapodások megkötésének szabadságával azonosítja, hanem ennél szűkebben, az egyén gazdasági életben való részvételét biztosító jogként részesíti védelemben, és azt hangsúlyozza, hogy a szerződési szabadság a piac működésének és a gazdasági versenynek az egyik fontos feltétele. Ebből következik az, hogy az alkotmánybírósági gyakorlatban a szerződési szabadság az Alkotmány 9. § (1) bekezdésében biztosított piacgazdaság lényegi elemének és önálló alkotmányos jognak (de nem alapvető jognak) minősül.” [7/2006. (II. 22.) AB határozat, ABH 2006, 181, 198–199.]” {8/2014. (III. 20.) AB határozat, Indokolás [94]}
[29]    Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy a Magyarország gazdasági alaprendjét meghatározó Alaptörvény M) cikkéből következő szerződési szabadság – mint a piacgazdasági lényegi eleme [13/1990. (VI. 18.) AB határozat, ABH 1990, 54, 55.] – (nevesítetlen) alkotmányos jog, de nem minősül alapjognak, mivel az Alkotmánybíróság azt nem alapvető jogot tartalmazó rendelkezésből vezette le. Éppen ezért nem alkalmazandó rá az alapvető jogok korlátozhatóságáról rendelkező I. cikk (3) bekezdése sem, vagyis a szerződési szabadságnak még lényeges tartalma is korlátozható. [Hasonlóan: 32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991, 146, 159.; 128/B/1999. AB határozat, ABH 2002, 954, 956.; 852/B/1995. AB határozat, ABH 2002, 724, 728.; 897/B/1994. AB határozat, ABH 1995, 722, 726.] Ebből következik az is, hogy a szerződési szabadság mint önálló alkotmányos jog védelmi szintje más, a nevesített alapvető jogokon és alkotmányos intézményeken keresztül jut érvényre. Közvetlenül a szerződési szabadságra mint alkotmányos jogra, az alapvető jogok megsértéséhez hasonló alkotmánysérelem nem alapozható. [Hasonlóan: 327/B/1992 AB határozat, ABH 1995, 604, 607.; 897/B/1994. AB határozat, ABH 1995, 722, 726.] A szerződési szabadság korlátozása akkor lehet alaptörvény-ellenes, ha a korlátozásnak nincs alapos oka, a korlátozás nem ésszerű. [Hasonlóan: 15/1994. (III. 10.) AB határozat, ABH 1994, 414, 415; 1414/D/1995. AB határozat, ABH 1999, 539, 541.; 852/B/1995. AB határozat, ABH 2002, 724, 728.] Vizsgálta az Alkotmánybíróság a már megkötött, hosszú évekig fennálló szerződések állam általi megváltoztathatóságának feltételeit is olyan esetekben, amikor jelentős gazdasági, politikai, pénzügyi és egyéb társadalmi változások nyilvánvaló és számottevő hatást gyakorolnak ezek tartalmára, és ez a szerződő felek helyzetét lényegesen megváltoztatja. „Ezekben a rendkívüli változást előidéző esetekben a törvények lehetővé teszik, hogy az egyes egyedi jogviszonyokba a bíróság beavatkozzék és módosítsa, a megváltozott körülményekhez igazítsa a tartós, hosszú lejáratú szerződések eredeti tartalmát. Kimondta az Alkotmánybíróság továbbá azt is, hogy ha a társadalmi méretű változások a szerződések nagy tömegét érintik, indokolt – és alkotmányosan nem kifogásolható –, hogy a jogviszonyok megváltoztatására, módosítására a törvényhozás dolgozzon ki általános megoldást. Az állam azonban jogszabállyal a fennálló szerződések tartalmát általában csak ugyanolyan feltételek fennállása esetén módosíthatja, változtathatja meg alkotmányosan, mint amilyen feltételek fennállását a bírósági úton való szerződésmódosítás megkövetel.” {8/2014. (III. 20.) AB határozat, Indokolás [90]}
[30]    3.3. A fent kifejtettekre is figyelemmel, a Tftv. támadott szabályát vizsgálva az állapítható meg, hogy az nem a haszonbérleti szerződések tartalmának kivételes, a körülmények lényeges megváltozása miatti megváltoztatására irányult, és nem volt célja a szerződési terhek újraosztása. A törvényhozó e rendelkezéssel a még nem teljesült szerződések esetében vezetett be egy – a haszonbérbe adó személyében bekövetkező változás esetén a jogutódot megillető – felmondási lehetőséget, amely többszörösen is feltételekhez kötött. A haszonbérbe adó jogutódjának felelőssége e törvény által előírt feltételek teljesíthetőségének mérlegelése, és ennek alapján – határidőn belül – felmondási jog gyakorlásáról vagy nem gyakorlásáról való döntés meghozatala.
[31]    Ennek során különös hangsúlyt és kiemelt fontosságot kap – az egyébként ésszerűnek és alaposnak minősíthető feltételek mellett, mint a 60 napos felmondási határidő, a gazdasági év végével történő szerződés-megszüntetés, a kötelezettségvállalás arra, hogy a felmondási jog jogosultja a termőföldet öt éven belül nem idegeníti el, és azt saját maga használja – a jogszabályban előírt elszámolási kötelezettség tényleges megvalósítása és szükség esetén bírósági érvényre juttatása; melynek következtében a szerződés megszűnése miatt a haszonbérbe vevőt anyagi hátrány nem érheti, és amely kötelezettség teljesítése nélkül a felmondási jog gyakorlása nem minősül törvényesnek.
[32]    Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Tftv. 2013. december 16. napján hatályos 18/A. § (2) bekezdése nem ütközik az Alaptörvény M) cikkéből levezetett szerződési szabadságba sem, ezért a bírói kezdeményezést ebben a részében is elutasította.
Budapest, 2014. november 4.

Dr. Lévay Miklós s. k.,

tanácsvezető, alkotmánybíró

 

 

Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

 

alkotmánybíró

alkotmánybíró

 

 

Dr. Salamon László s. k.,

Dr. Szalay Péter s. k.,

 

alkotmánybíró

előadó alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: III/1018/2014.
*

Az Alkotmánybíróság Határozatai 2014. évi 29. számában megjelent helyreigazításnak megfelelő szöveg.

  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére