33/2014. (II. 18.) Korm. rendelet
33/2014. (II. 18.) Korm. rendelet
az idegennyelv-tudást igazoló államilag elismert nyelvvizsgáztatásról és a külföldön kiállított, idegennyelv-tudást igazoló nyelvvizsga-bizonyítványok Magyarországon történő honosításáról szóló 137/2008. (V. 16.) Korm. rendelet módosításáról1
2014.03.20.
A Kormány a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény 110. § (1) bekezdés 5. pontjában kapott felhatalmazás alapján, az Alaptörvény 15. cikk (1) bekezdésében meghatározott feladatkörében eljárva a következőket rendeli el:
1. § Az idegennyelv-tudást igazoló államilag elismert nyelvvizsgáztatásról és a külföldön kiállított, idegennyelv-tudást igazoló nyelvvizsga-bizonyítványok Magyarországon történő honosításáról szóló 137/2008. (V. 16.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Rendelet) 2. § (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, valamint a § a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(6) A nyelvvizsga a 2. § (2) bekezdésében felsorolt minden nyelvi készséget teljes körűen mér, a 2. § (3) bekezdésének figyelembe vételével. Nyelvvizsga az Európa Tanács Közös Európai Referenciakeretében (a továbbiakban: KER) ajánlott hatfokozatú rendszer következő négy szintjén tehető:
a) A2 (belépőfok),
b) B1 (alapfok),
c) B2 (középfok),
d) C1 (felsőfok).
(7) A nyelvvizsgaszintek leírását a 2. számú melléklet tartalmazza.”
2. § (1) A Rendelet 4. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és a § a következő (1a) bekezdéssel egészül ki:
„(1) A nyelvvizsgáztatás az akkreditált vizsgaközpont által delegált bizottság előtt történik, amely legalább két tagból áll. Nem lehet a vizsgabizottság tagja a vizsgázónak a Polgári Törvénykönyvről szóló törvény szerinti hozzátartozója, vagy az, aki a jelentkezőnek a nyelvvizsgára történő felkészítésében részt vett. Az írásbeli vizsga feladatlapjait a vizsgaközpont az írásbeli vizsga napján juttatja el a vizsgahelyszínre. A vizsgahelyszínre zárt, biztonságos csomagolásban érkező feladatlapok kibontásáról jegyzőkönyvet kell készíteni, amelyben rögzíteni kell a felbontás helyét, időpontját, a csomag (sértetlen vagy sérült, felbontott) állapotát. A vizsgázóval a vizsga eredményét a vizsgaközpontnak – a vizsgázó kérelmének megfelelően elektronikus vagy postai úton – a vizsga időpontját követően, legkésőbb harminc napon belül kell közölnie.
(1a) A szóbeli nyelvvizsgáról – a nyelvvizsgázó erre irányuló beleegyezése alapján – hangfelvétel készül. A hangfelvételek megőrzésére a vizsgadolgozatok megőrzésére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A nyelvvizsgán a vizsgázó minden egyes nyelvi teljesítményét két értékelőnek kell értékelnie. A vizsgázó, valamint a vizsgázó törvényes képviselője a vizsgázó minden nyelvvizsga-feladatát a feladatok megadásával és az értékelési útmutatóval együtt, továbbá szóbeli teljesítményének értékelését a vizsga eredményéről szóló döntés közlésétől számított tizenöt napig megtekintheti, és a vizsgázó megoldásairól kézzel írott másolatot készíthet. A másolat készítését úgy kell biztosítani, hogy az az értékelő személyes adataihoz történő hozzáférést ne tegye lehetővé. A betekintésre, valamint a nyelvvizsga-feladatok másolására adott idő nem lehet kevesebb negyvenöt percnél. A betekintési lehetőséget úgy kell biztosítani, hogy az megelőzze a felülvizsgálati kérelem benyújtásának határidejét.”
(2) A Rendelet 4. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és a § a következő (3a) és (3b) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A vizsga eredményéről szóló döntés közlésétől számított tizenöt napon belül felülvizsgálati kérelemmel lehet élni a vizsga értékelésével kapcsolatban, továbbá jogszabálysértésre vagy az eredményszámításban mutatkozó számolási hibára történő hivatkozással. A vizsgaközpont vezetője a felülvizsgálati kérelmet megvizsgálja, és amennyiben a kérelemben foglaltakkal egyetért, a vizsgaközpont a döntését módosítja. A vizsgaközpont vezetője a felülvizsgálati kérelem beérkezését követő naptól számított tizenöt napon belül hozza meg a részletes szakmai indokolást tartalmazó döntését és erről a vizsgázót értesíti.
(3a) A vizsgázó a felülvizsgálati kérelem tárgyában hozott döntés közlésétől számított tizenöt napon belül a döntés ellen a Hivatalhoz címzett, de a vizsgaközponthoz benyújtott panasszal élhet jogszabálysértésre vagy az eredményszámításban mutatkozó számolási hibára történő hivatkozással. A panaszt a Hivatal bírálja el.
(3b) A (3) és (3a) bekezdésben szabályozott jogorvoslati eljárásokra a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni azzal, hogy a fellebbezésen a panaszt kell érteni. Felülvizsgálati kérelem, illetve panasz elbírálása alapján sikeresnek ítélt vizsga esetén a vizsgaközpont a vizsgabizonyítványt köteles a döntés jogerőre emelkedésétől számított tizenöt napon belül a vizsgázó rendelkezésére bocsátani.”
3. § (1) A Rendelet 5. § (1) bekezdés c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, valamint a bekezdés a következő d) ponttal egészül ki:
(A Hivatal nyelvvizsgáztatással kapcsolatos feladatai körében:)
„c) elbírálja a vizsgaközpont, a vizsgahelyek, a vizsgarendszer létesítésére és a vizsgarendszer új nyelvvel, új szinttel történő bővítésére irányuló akkreditációs kérelmet, valamint a vizsgaközpont akkreditációjának megújítására vonatkozó kérelmet és
d) ellenőrzi a vizsgaközpontok működését.”
(2) A Rendelet 5. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és a § a következő (2a) bekezdéssel egészül ki:
„(2) A Hivatal dönt első fokon az akkreditációs kérelmekről, végzi a külföldön szerzett nyelvvizsga-bizonyítványok honosítását, vezeti a nyelvvizsgák nyelvvizsga-anyakönyveinek nyilvántartását, amely a (2a) bekezdés b) és c) pontjában meghatározott adatok tekintetében közhiteles hatósági nyilvántartásnak minősül.
(2a) A nyelvvizsgák nyelvvizsga-anyakönyveinek nyilvántartása tartalmazza:
a) a vizsgázó személy természetes személyazonosító adatait;
b) a nyelvvizsgára vonatkozó következő adatokat:
ba) a vizsgaközpont megnevezése,
bb) a vizsgahely megnevezése,
bc) a vizsgaidőszak megjelölése,
bd) a vizsga neve, szintje, típusa (szóbeli vagy írásbeli),
be) a vizsga helye, ideje,
bf) a vizsgáztató és a feladatjavító neve,
bg) a vizsga eredménye (sikeres vagy sikertelen),
bh) a vizsgarészenként elért pontok és
bi) a vizsgán elért pontszám az elérhető összpontszám százalékában kifejezve; valamint
c) a bizonyítványra vonatkozó adatokat:
ca) a bizonyítvány száma,
cb) a bizonyítvány státusza: beterjesztés, jóváhagyás, a nyomdába és a nyomdából érkezés időpontja.”
(3) A Rendelet 5. § (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és a § a következő (8) bekezdéssel egészül ki:
„(7) A Hivatal szakmai egyeztetés céljából rendszeresen, de évente legalább kétszer összehívja az akkreditált vizsgaközpontok képviselőit.
(8) A Hivatal részt vesz a nyelvvizsgáztatás minőségének fenntartásában, fejlesztésében.”
4. § A Rendelet a következő 5/A. §-sal egészül ki:
„5/A. § (1) A Hivatal – valamint az általa kirendelt szakértő – a vizsgaközpontokat, vizsgarendszereket, vizsgahelyeket a munkaterve alapján ellenőrzi.
(2) Az ellenőrzést végző személy az ellenőrzés során
a) betekinthet a vizsgaközpont és vizsgahely szakmai működésére vonatkozó irataiba, valamint a vizsgákon felhasznált írásbeli feladatlapokba,
b) részt vehet a vizsgákon, és
c) kérdéseket tehet fel a vizsgáztatóknak.
(3) Ha a Hivatal az ellenőrzés során megállapítja, hogy az akkreditált vizsgaközpont, a vizsgarendszer egésze, illetve annak egy része vagy a vizsgahely nem felel meg a jogszabályokban és az Akkreditációs Kézikönyvben foglalt előírásoknak, a vizsgaközpontot határidő kitűzésével felhívja a jogszabálysértés megszüntetésére.
(4) A Hivatal a vizsgaközpont akkreditációját legfeljebb három hónapra felfüggeszti, ha a vizsgaközpont a felhívásban foglaltaknak határidőn belül nem tesz eleget, az ellenőrzés eredményes lefolytatását akadályozza, ismételt vagy súlyos jogszabálysértést követ el.
(5) A Hivatal az akkreditációt visszavonja a vizsga eredményére közvetlenül kiható, súlyos és ismételt szabálysértés esetén.
(6) A felfüggesztésről, illetve a visszavonásról szóló határozatban a Hivatalnak rendelkeznie kell a visszavonás, illetve a felfüggesztés miatt szükséges pénzügyi, jogi és szervezési kérdések rendezésének módjáról. Az akkreditáció felfüggesztéséről, visszavonásáról szóló jogerős határozatot a Hivatal honlapján közzé kell tenni.”
5. § A Rendelet 6. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az 5. § (1) bekezdésében, valamint a 8. §-ban és a 9. §-ban meghatározott feladatok ellátása során szakértőként ki kell rendelni a Nyelvvizsgát Akkreditáló Testületet (a továbbiakban: Testület). A Testület legalább öt, legfeljebb kilenc tagból áll, tagjait a Hivatal a honlapján meghirdetett nyilvános pályázat útján választja ki. A pályázat lebonyolításának részleteiről és a szakértők kiválasztásának eredményéről a Hivatal a honlapján tájékoztatást ad.”
6. § (1) A Rendelet 8. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az a vizsgaközpont akkreditálható, amely
a) rendelkezik papír alapú vagy számítógépes nyelvvizsgák lefolytatásához szükséges tárgyi feltételekkel,
b) vizsgarendszere megfelel az akkreditáció feltételeinek, és
c) angol, francia, német, olasz, orosz, spanyol nyelv vizsgáztatása esetén nyelvenként legalább öt, egyéb nyelvekből legalább három nyelvvizsgáztatásra alkalmas személy vizsgáztatóként való alkalmazását igazolja.”
(2) A Rendelet 8. § (2) bekezdés b) és c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A vizsgaközpont feladatai, illetve működésére vonatkozó szabályok:)
„b) egy-egy készség mérésére irányuló feladat, változatlan formában, évente legfeljebb egy vizsgaalkalommal használható fel a beszédkészség mérésére irányuló feladat kivételével;
c) a vizsgák követelményrendszeréről, lebonyolításáról nyomtatott formában és elektronikus felületen folyamatosan tájékoztatja a vizsgázókat, honlapján nyelvenként és szintenként legalább egy minta-feladatsort közzétesz;”
(3) A Rendelet 8. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A vizsgaközpont a nyelvvizsgát a vizsgaközponton kívül is megszervezheti. Ebben az esetben a központtól eltérő vizsgahelyeket szintén akkreditációs eljárás alá kell vonni az 5. § (1) bekezdés c) pontja szerint. Számítógépes nyelvvizsga esetén az akkreditációs eljárás kiterjed a számítógépes környezet alkalmasságának a vizsgálatára is.”
7. § A Rendelet 9. § (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az akkreditált vizsgarendszer:
a) legalább három szinten egy, az adott szintre kidolgozott nyelvvizsgával a négy nyelvi alapkészséget méri, és elkülönülten értékeli;
b) vizsgáinak belső érvényességét és megbízhatóságát minden vizsga alkalmával dokumentációval támasztja alá;
c) az akkreditáció iránti kérelmet benyújtó vizsgaközpont szellemi alkotása, saját fejlesztésű, eredeti és a célcsoport igényeinek megfelelő, valamint
d) értékelési rendszere illeszkedik az alkalmazott mérési eszközökhöz.
(2) Az akkreditált vizsgarendszer új vizsganyelvvel, vizsgaszinttel bővíthető az Akkreditációs Kézikönyvben meghatározottak szerint.”
8. § (1) A Rendelet 10. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Akkreditált vizsgaközpontban vizsgáztatóként az foglalkoztatható, aki
a) az adott nyelvből
aa) Magyarországon szerzett,
ab) az adott nyelvet hivatalos nyelvként használó országban kiállított és Magyarországon elismert, vagy
ac) az Európai Gazdasági Térséghez tartozó országban kiállított és Magyarországon elismert
egyetemi szintű nyelv- és irodalom szakos tanári, főiskolai szintű nyelv- és irodalom szakos tanári, nyelvtanári szakképzettséget igazoló oklevéllel vagy idegennyelv-szakos tanári szakképzettséget igazoló mesterfokozattal rendelkezik,
b) az oklevél kiállítását követően legalább hároméves nyelvoktatási, és a nyelvoktatás területén szerzett legalább hároméves vizsgáztatási vagy vizsgafejlesztési tapasztalatot tud igazolni, valamint
c) részt vett az adott nyelvvizsgarendszer vizsgáztatásra felkészítő tanfolyamán, amelynek a KER megismerése kötelezően része.”
(2) A Rendelet 10. § (3) és (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezéstől eltérően, azon nyelvek esetében, amelyekből Magyarországon nincs nyelvtanárképzés, vizsgáztató az lehet, aki
a) rendelkezik felsőfokú pedagógiai szakképzettséggel,
b) rendelkezik az adott nyelvből államilag elismert felsőfokú (C1 szintű) nyelvvizsgával, a nyelvoktatás területén szerzett legalább egyéves vizsgáztatási vagy vizsgafejlesztési és kétéves nyelvoktatási tapasztalattal, valamint
c) igazolja, hogy részt vett az adott nyelvvizsgarendszer vizsgáztatásra felkészítő tanfolyamán, amelynek a KER megismerése kötelezően része.
(4) Szaknyelvi vizsgák esetében az (1) és (3) bekezdésben foglaltaktól eltérően vizsgáztató lehet az is, aki
a) rendelkezik az adott nyelvet hivatalos nyelvként használó országban és az adott nyelven folyó képzésben szerzett és Magyarországon elismert, vagy Magyarországon szerzett, a szaknyelvi vizsgarendszernek megfelelő szakirányú oklevéllel,
b) rendelkezik államilag elismert vagy azzal egyenértékű felsőfokú általános vagy szaknyelvi nyelvvizsga-bizonyítvánnyal, vagy igazolja magas szintű szaknyelvi ismereteit, valamint
c) igazolja, hogy részt vett az adott nyelvvizsgarendszer vizsgáztatásra felkészítő tanfolyamán, amelynek a KER megismerése kötelezően része.”
9. § (1) A Rendelet 11. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az akkreditációs eljárás során – a vizsgaközpont és a vizsgarendszer akkreditációjának esetében is – szakértői megbízást kaphat az a személy, aki a 10. §-ban foglaltaknak megfelel, az akkreditációért folyamodó vizsgaközponttal munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban nem áll, és a vizsgarendszer kidolgozásában nem vett részt. A szakértőket a Hivatal a honlapján legalább évente egyszer meghirdetett nyilvános pályázat útján választja ki. A pályázat lebonyolításának részleteiről és a szakértők kiválasztásának eredményéről a Hivatal a honlapján tájékoztatást ad.”
(2) A Rendelet 11. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A vizsgaközpont akkreditációja két évre szól, a jogerős akkreditációs határozatot a Hivatal a honlapján közzéteszi.”
(3) A Rendelet 11. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) Az akkreditációs eljárás során a Hivatal a kérelem beérkezését követő naptól számított harminc napon belül dönt.”
10. § A Rendelet a 11. §-t követően a következő alcímmel egészül ki és a 12. § helyébe a következő rendelkezés lép:
„Az akkreditáció megújítása
12. § (1) Az akkreditáció megújítására irányuló eljárás a vizsgaközpont kérelmére indul. A kérelemhez mellékelni kell annak igazolását, hogy az igazgatási szolgáltatási díjat a vizsgaközpont a Hivatal számlájára befizette. A vizsgaközpont akkreditációja az akkreditáció megújítására irányuló kérelem jogerős elbírálásáig meghosszabbodik.
(2) Az akkreditáció megújítására irányuló kérelem elbírálása során a Hivatal azt vizsgálja, hogy a vizsgaközpont működése megfelelt-e a jogszabályoknak és az Akkreditációs Kézikönyvnek. A kérelem vizsgálata során a Hivatal, illetve az általa kirendelt szakértő
a) áttekinti a vizsgaközpontok, vizsgarendszerek, vizsgahelyek működését,
b) betekinthet a vizsgaközpont és vizsgahely szakmai működésére vonatkozó iratokba, valamint a vizsgákon felhasznált írásbeli feladatlapokba, továbbá
c) részt vehet a vizsgákon, és kérdéseket tehetnek fel a vizsgáztatóknak.
(3) Ha a Hivatal megállapítja, hogy a vizsgaközpont és a vizsgarendszer a jogszabályoknak és az Akkreditációs Kézikönyvnek megfelelően működik, a működést újabb két évre engedélyezi.
(4) Ha az eljárás során megállapítható, hogy az akkreditált vizsgaközpont, a vizsgarendszer egésze, illetve annak egy része vagy a vizsgahely nem felel meg a jogszabályoknak vagy az Akkreditációs Kézikönyvben foglalt előírásoknak, de ennek orvoslására mód van, akkor a Hivatal a vizsgaközpontot határidő tűzésével felhívja a jogszabálysértés megszüntetésére. Ha a jogszabálysértés orvoslására nincs mód, vagy a kitűzött határidőre a jogszabálysértést a vizsgaközpont nem szünteti meg, a Hivatal az akkreditáció megújítására irányuló kérelmet elutasítja.”
11. § A Rendelet 13. § (7a) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7a) A Hivatal a honlapján közzéteszi azoknak a bizonyítványoknak a felsorolását, amelyek esetében nem kér hiteles fordítást.”
12. § A Rendelet 15. §-a a következő (9)–(12) bekezdéssel egészül ki:
„(9) Az idegennyelv-tudást igazoló államilag elismert nyelvvizsgáztatásról és a külföldön kiállított, idegennyelv-tudást igazoló nyelvvizsga-bizonyítványok Magyarországon történő honosításáról szóló 137/2008. (V. 16.) Korm. rendelet módosításáról szóló 33/2014. (II. 18.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Módkr.) hatálybalépésekor visszavonásig hatályos akkreditációval rendelkező vizsgaközpontok akkreditációja az akkreditációról szóló határozat jogerőre emelkedésének hónapját követő 24. hónap utolsó napján, vagy – ha a vizsgaközpontnál már történt felülvizsgálat – a legutolsó felülvizsgálatot lezáró végzés vagy összesített felülvizsgálati jelentés kézbesítése napját tartalmazó hónapot követő 24. hónap utolsó napján, de legkésőbb 2015. december 31-én szűnik meg.
(10) E rendeletnek a Módkr.-rel megállapított 8. § (3) bekezdése nem érinti azon vizsgahelyek működését, amelyekre a vizsgaközpont már engedélyt kapott.
(11) A Módkr. a hatálybalépését megelőzően, az idegennyelv-tudás igazolására rendszeresített állami nyelvvizsgáról szóló 3/1980. (X. 25.) MM rendelet alapján kiállított nyelvvizsga-bizonyítványok és azzal egyenértékű okiratok hatályosságát nem érinti.
(12) 2015. február 27-ig a nyelvvizsgaközpontok a vizsgázó kérésére térítésmentesen betétlapot állítanak ki a nyelvvizsga-bizonyítványhoz, amely tartalmazza a részvizsgák eredményeit és a vizsgán mért készségekben elért eredményeket. A nyelvvizsgaközpontok kötelesek erről a lehetőségről tájékoztatni a vizsgázókat.”
13. § A Rendelet 2. számú melléklete helyébe az 1. melléklet lép.
14. § A Rendelet
a) 2. § (5) bekezdésében a „felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvényben” szövegrész helyébe a „nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvényben (a továbbiakban: Nftv.)”,
b) 3. § (2) bekezdésében az „a Magyar Köztársaság” szövegrész helyébe a „Magyarország”,
c) 14. § (6) bekezdésében az „A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény 1. számú mellékletében felsorolt” szövegrész helyébe az „Az Nftv. 1. mellékletében meghatározott”
szöveg lép.
15. § Hatályát veszti a Rendelet 7. §-a és az azt megelőző alcímmegjelölés.
16. § Ez a rendelet a kihirdetését követő 30. napon lép hatályba.
1. melléklet a 33/2014. (II. 18.) Korm. rendelethez
1. Belépőfokú (A2 szintű) nyelvtudást mérő vizsga
1.1. Az A2 szintű nyelvtudást mérő nyelvvizsgán a mindennapi élethelyzetekben, a szakmai tevékenység során előforduló egyszerű, személyes élettérrel kapcsolatos idegen nyelvi kommunikációhoz szükséges idegennyelv-ismeret meglétét kell felmérni.
1.2. A vizsga az alábbi nyelvi készségek és kompetenciák vizsgálatára irányul:
a) A nyelvhasználó megérti a leggyakrabban előforduló szókincset, ha a számára legközvetlenebb személyes dolgokról (különösen a személyéről, a családról, a vásárlásról, a közvetlen környezetről vagy a munkáról) van szó. Megérti a rövid, világos és egyszerű üzenetek és bejelentések lényegét.
b) A nyelvhasználó képes nagyon egyszerű kommunikációra, amely során valamely ismert témáról vagy cselekvésről információt cserél valakivel, egyszerű fogalmazásmóddal beszélni tud életkörülményeiről. Általában nem ért meg annyit, hogy folyamatosan részt tudjon venni a társalgásban.
c) A nyelvhasználó megtalál bizonyos információkat rövid, egyszerű, hétköznapi szövegekben (pl. hirdetések, prospektusok vagy menetrend), és képes megérteni a rövid, egyszerű magánleveleket.
d) A nyelvhasználó képes megírni rövid és egyszerű magánleveleket, feljegyzéseket, üzeneteket, amelyek a közvetlen szükségletekre vonatkoznak.
e) A nyelvhasználó ismeri a célnyelvű beszédközösség legelemibb mindennapi kommunikációs és kulturális szokásait, amelyek a számára legközvetlenebb témákhoz (különösen a családhoz, a közvetlen környezethez vagy a munkához) kapcsolódnak.
f) Kétnyelvű vizsgák esetén a nyelvhasználó képes összefoglalni a rövid és egyszerű célnyelvi szövegek lényegét magyarul, képes közvetíteni a rövid és egyszerű magyar szövegek kulcsinformációit a célnyelven.
2. Alapfokú (B1 szintű) nyelvtudást mérő vizsga
2.1. A B1 szintű nyelvtudást mérő nyelvvizsgán a mindennapi élethelyzetekben, a szakmai tevékenység során előforduló egyszerű, idegen nyelvi kommunikációhoz szükséges idegennyelv-ismeret meglétét kell felmérni.
2.2. A vizsga az alábbi nyelvi készségek és kompetenciák vizsgálatára irányul:
a) A nyelvhasználó megérti az olyan lassú és világos köznyelvi beszédet, amely jól ismert témákról (különösen a családról, az otthonról, a szabadidőről, a munkahelyről ) szól; apróbb félreértések még gyakoriak; tempóváltásnál problémák adódhatnak.
b) A nyelvhasználó reagál a hozzá intézett beszédre, nem veszíti el a társalgás fonalát. Képes kifejezni elemi igényeit, de időnként pontatlanul beszél, elég sok szünettel.
c) A nyelvhasználó megérti az egyszerű írásos szövegeket, mert aktív szókincsén túlmenően rendelkezik arányos, passzív szókinccsel, valamint ismeri a célnyelv alapvető szerkezeteit.
d) A nyelvhasználó képes a számára ismerős témákban egyszerű szöveget létrehozni és írásban rögzíteni.
e) A nyelvhasználó ismeri a célnyelvű beszédközösség legelemibb mindennapi kommunikációs és kulturális szokásait, konvencióit.
f) Kétnyelvű vizsgák esetén a nyelvhasználó képes egyszerű célnyelvű szövegek magyar nyelvű fordítására vagy magyar szövegek viszonylag pontos, célnyelvű közvetítésére; utóbbi tartalmazhat alaki, nyelvtani, lexikai hibákat, de súlyos információs hibát nem.
3. Középfokú (B2 szintű) nyelvtudást mérő vizsga követelményei
3.1. A B2 szintű nyelvtudást mérő nyelvvizsgán a mindennapi élet, a szakmai tevékenység során előforduló, az önálló idegen nyelvi kommunikációhoz szükséges idegennyelv-ismeret meglétét kell felmérni.
3.2. A vizsga az alábbi nyelvi készségek, és kompetenciák vizsgálatára irányul:
a) A nyelvhasználó megérti a szóbeli kommunikáció lényegét, jellegét, de előfordulhatnak olyan lényegtelen részletek, amelyeket nem ért meg pontosan; ezen készségét a gyakori társalgási témákon túlmenően, szakterületének megfelelő szaknyelvi témákban is képes érvényesíteni.
b) A nyelvhasználó képes folyamatos, változatos és természetes interakcióba lépni anyanyelvű partnerrel is, nem kell a szavakat keresgélnie; kerüli azonban az elvontabb lexikai síkokat, beszéde nem idiomatikus.
c) A nyelvhasználó összetettebb és elvontabb írott szövegeket is megért, durva félreértés nem fordul elő.
d) A nyelvhasználó képes világos és részletekbe menő szöveget alkotni, véleményét kifejteni, egyszerűen érvelni, valamint elemzéseket folytatni gyakori általános vagy számára ismert szakmai témakörökben; nyelvhasználata azonban tartalmazhat stilisztikai hibákat, a nyelvi megfogalmazás időnként lehet akadozó.
e) A nyelvhasználó ismeri a célnyelvű beszédközösség legfontosabb mindennapi kommunikációs és kulturális szokásait, konvencióit.
f) Kétnyelvű vizsga esetén a nyelvhasználó közvetíti az összetettebb és elvontabb általános és szakmai szövegeket; magyarra fordításai, tömörítései gyakorlottságról és stílusérzékről tanúskodnak; célnyelvű fordításai, tömörítései, amelyek nyelvtanilag és legtöbbször lexikailag is helyesek, gyakran tartalmazhatnak stilisztikai hibákat, a szokásos kifejezés helyett körülírásokat.
4. Felsőfokú (C1 szintű) nyelvtudást mérő vizsga követelményei
4.1. A C1 szintű nyelvtudást mérő nyelvvizsgán a mindennapi élethelyzetekben, a szakmai tevékenység során előforduló tetszőleges, és teljes idegen nyelvi kommunikációhoz szükséges biztonságos, a célnyelv teljes eszköztárát általában helyesen alkalmazó idegennyelv-ismeret meglétét kell felmérni.
4.2. A vizsga az alábbi nyelvi készségek, és kompetenciák vizsgálatára irányul:
a) A nyelvhasználó egészében és részleteiben is megért igényes, változatos és hosszú szóbeli megnyilatkozásokat is, amely feltételezi a rejtett jelentéstartalmak megértését is.
b) A nyelvhasználó folyamatosan, jól tagoltan, zavaró akcentus nélkül, pontos hangsúlyokkal és többnyire helyes intonációval beszél; a célnyelvre jellemző bonyolultabb szerkezeteket, állandósult szókapcsolatokat természetes ritmusban használja; elvontabb témákról is folyamatosan, ha nem is szakszerűen társalog.
c) A nyelvhasználó szövegértése változatos témájú és stílusú írott szövegek esetén is magabiztos, felismeri a lényeges stílusjegyeket.
d) A nyelvhasználó képes általános, szakmai vagy tanulmányi célokból világos, részletes, jól szerkesztett gyakorlatilag hibamentes szöveget alkotni, amely a célnyelv szellemének megfelel.
e) A nyelvhasználó ismeri az irodalmi köznyelvet, felismeri a nem-standard nyelvváltozatokat és jártassága segítségével képes betartani a célnyelv nyelvi-kulturális szokásait, konvencióit.
f) Kétnyelvű vizsga esetén a nyelvhasználó az eredeti szöveg információs tartalmát maradéktalanul, stilisztikailag helyesen adja vissza; célnyelvű fordítás, tömörítés készítése esetén a célnyelv nyelvi-kulturális normáinak megfelelően, világos és gördülékeny stílusban közvetít.”
1
A rendelet a 2010: CXXX. törvény 12. § (3) bekezdése alapján hatályát vesztette 2014. március 21. napjával.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás