BÜ BH 2014/339
BÜ BH 2014/339
2014.11.01.
A végrendelet érvénytelenségének megállapítására irányuló igény jellegéből adódóan, egyrészt a végrendelet érvénytelenségére csak az hivatkozhat, aki az érvénytelenség megállapítása esetén maga örököl vagy tehertől mentesül (relatív hatály); másrészt a végrendeletben örökösként megnevezett személyek perben állása nélkül az érvénytelenség tárgyában nem hozható döntés (inter partes szabálya) [1959. évi IV. tv. (Ptk.) 636. § (1) bek., 650. §, 653. §].
[1] A felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából irányadó tényállás szerint az örökhagyó 2002. február 19-én végintézkedés hátrahagyása mellett hunyt el, törvényes örököse a Magyar Állam.
[2] 2001. március 21-én kelt végrendeletében örököséül a felperest nevezte meg.
[3] 2001. szeptember 3-án ügyvéd által szerkesztett okiratba foglalt végrendeletével a 2001. március 21-ei végrendeletét visszavonta – hatálytalanította –, és kinyilvánította, hogy halála esetén minden vagyona a törvényes öröklés rendje szerint kerüljön átadásra.
[4] A 2001. szeptember 29-én tett végrendeletében örököséül az alperest nevezte meg.
[5] A 2002. február 12-én tett újabb végrendeletében örököséül ismételten a felperest nevezte meg.
[6] A hagyatéki eljárásban az öröklési jogvitára tekintettel a közjegyző az örökhagyó hagyatékát ideiglenes hatállyal a 2002. február 12-én kelt végrendelet alapján a felperesnek adta át. Az alperes által megelőzően indított perben a bíróság jogerős ítéletével megállapította a 2002. február 12-ei végrendelet érvénytelenségét, majd a jogerős ítéletre tekintettel a közjegyző az örökhagyó hagyatékát teljes hatállyal, a 2001. szeptember 29-ei végrendelet alapján az alperesnek adta át.
[7] A felperes módosított keresetében az örökhagyó 2001. szeptember 3-ai, valamint a 2001. szeptember 29-ei végrendeletei érvénytelenségének megállapítását kérte arra hivatkozással, hogy a végintézkedésekkor az örökhagyó cselekvőképtelen állapotban volt.
[8] Az alperes a kereset elutasítását kérte; álláspontja szerint a felperes perbeli legitimációval nem rendelkezik. Az ellenkérelmében kifejtettek szerint a felperes a 2001. szeptember 29-ei végrendelet megtámadására a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 623. §-ának rendelkezéseire tekintettel nem jogosult, mert annak érvénytelensége esetén a szeptember 3-ai végrendelet alapján a Magyar Állam örökölne. A két végrendelet érvénytelensége külön vizsgálandó, amelyhez a Magyar Állam perben állására lenne szükség. Kifogásként hivatkozott a felperes javára szóló végrendelet érvénytelenségére.
[9] Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az örökhagyó 2001. szeptember 3-én kelt, végrendeletet visszavonó rendelkezése, valamint a 2001. szeptember 29-én az alperes javára tett saját kezűleg írt végrendelet a peres felek viszonyában érvénytelen; az örökhagyó hagyatékát a felperesnek adta át.
[10] Indokolása szerint a felperes a 2001. szeptember 3-ai, végrendeletet visszavonó nyilatkozata érvénytelenné nyilvánítását kérte, amelynek érvénytelensége esetén a felperes nyilvánvalóan rendelkezik perbeli legitimációval az alperes javára szóló végrendelet megtámadására. Az örökhagyó belátási képességének vizsgálata végett igazságügyi orvosszakértői véleményt szerzett be, amelyet ítélkezése alapjául elfogadott és annak alapján megállapította, hogy az örökhagyó 2001. szeptember 3-án és szeptember 29-én belátási képességgel nem rendelkezett, cselekvőképtelen állapotban volt, tehát mindkét végintézkedése érvénytelen. Következésképpen a felperes rendelkezik perbeli legitimációval a szeptember 29-ei végrendelet vonatkozásában.
[11] Álláspontja szerint a Magyar Állam kötelező perben állására nem volt szükség, mert a felperesnek a végrendeletek megtámadására van perbeli legitimációja. Ezzel szemben úgy foglalt állást, hogy az alperesnek nincs kereshetőségi joga a felperes javára szóló március 21-ei végrendelet megtámadására.
[12] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította. Álláspontja szerint elsődlegesen azt kellett vizsgálni, hogy a felperes perbeli legitimációval mindkét végrendelet vonatkozásában rendelkezik-e.
[13] Álláspontját a következőkkel indokolta: a perbeli legitimáció a keresettel érvényesített jognak az ellenérdekű féllel szembeni érvényesítését megalapozó anyagi jogi jogosultsága.
[14] A Ptk. 653. §-a szerint a végrendelet érvénytelenségére, illetőleg hatálytalanságára csak az hivatkozhat, aki az érvénytelenség, hatálytalanság esetén maga örököl vagy tehertől mentesül. Következésképpen a megtámadásra való jogosultságot végrendeletenként külön-külön kell vizsgálni.
[15] A felperes – bár mindkét végrendeletet támadta – a szeptember 3-ai végrendeletre vonatkozó igényét azonban tévesen érvényesítette az alperessel szemben, tekintettel arra, hogy a megtámadás joga a megtámadásra jogosult és a támadott végrendelet örököse között keletkeztet jogviszonyt. A szeptember 3-ai végrendelet alapján tehát az örökhagyó után az öröklésre törvényes örököse, azaz a Magyar Állam jogosult, ezért a megtámadásra kizárólag a törvényes örökössel szemben jogosult. A peres felek között a szeptember 3-ai végrendelet kapcsán nincs jogviszony. Az örökhagyó a március 21-én kelt végrendeletet visszavonta, az hatálytalanná vált a Ptk. 650. § (1) bekezdése szerint, a felperes ezért az alperes javára szóló végrendelet megtámadására a Ptk. 653. §-a alapján nem jogosult.
[16] A felperesnek az alperessel szemben tehát a kereset szerinti jog érvényesítésére nincs kereshetőségi joga, ezért az elsőfokú bíróság tévedett, amikor a keresetet érdemben elbírálta, ítéletében jogszabálysértően állapította meg az örökhagyó 2001. szeptember 3-ai és 29-ei végrendeleteinek érvénytelenségét.
[17] A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását, másodlagosan a másodfokú bíróságnak új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.
[18] A felülvizsgálati kérelem nem alapos, ezért a Kúria a jogerős ítéletet az alábbi indokolásbeli kiegészítéssel hatályában fenntartotta.
[19] A felülvizsgálati eljárás tárgya kizárólag a felperes perbeli legitimációjának vizsgálata volt, tehát abban kellett állást foglalni, hogy a 2011. szeptember 29-ei alperes javára szóló végrendelet megtámadására a felperesnek van-e kereshetőségi joga.
[20] A Ptk. 653. §-a szerint a végrendelet érvénytelenségére, illetőleg hatálytalanságára csak az hivatkozhat, aki az érvénytelenség, illetőleg hatálytalanság megállapítása esetén maga örököl, vagy tehertől mentesül. Ez azt jelenti, hogy a végrendelet érvénytelenségét – hatálytalanságát – hivatalból nem kell vizsgálni, csak akkor, ha arra az érdekelt hivatkozik.
[21] A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiuma 85. számú állásfoglalásának b) pontjában adott iránymutatás szerint egységes a bírói gyakorlat abban, hogy hivatalból nem kell vizsgálódni. Ennek további jogkövetkezménye, hogy a végrendeletet csak az érvényesített megtámadási ok alapján, és csak a perben álló felek egymás közötti jogviszonyában (inter partes) lehet érvénytelennek nyilvánítani. Következésképpen az öröklési perek ezen sajátosságára tekintettel a bíróságnak nem volt tájékoztatási kötelezettsége az adott esetben arra vonatkozóan, hogy a keresetet a Magyar Állammal szemben is meg kellett volna indítania a felperesnek.
[22] A felperes a felülvizsgálati kérelmében arra helytállóan hivatkozott: több egymást követő végintézkedés esetén a későbbi hatályos végrendelet alapján van helye öröklésnek, ezért a végintézkedések érvényességét, hatályosságát időben visszafelé haladva kell vizsgálni. Az erre alapított okfejtése azonban téves. Ezért amennyiben az alperes javára tett 2001. szeptember 29-én kelt végrendelet érvénytelennek tekinthető, úgy az időben soron következő, 2001. szeptember 3-án kelt végintézkedés lép hatályba, amely szerint az örökhagyó örököse a Magyar Állam. Tehát, az alperes javára szóló végrendelet érvénytelensége esetén nem a felperes lenne az örökös, hanem a Magyar Állam.
[23] Ennek eldöntéséhez mindenek előtt vizsgálni szükséges, hogy a 2001. szeptember 3-ai, örökhagyó által tett visszavonó nyilatkozat egyben végintézkedésnek tekinthető-e, tartalmazza-e az örökhagyó végakaratát.
[24] A Ptk. 650. § (1) bekezdése szerint a végrendelet visszavonással hatálytalanná válik. A visszavonásra a végrendelet tételére vonatkozó szabályok az irányadók. Az érvénytelenség és a hatálytalanság időbelileg eltérő és tartalmilag is különböző fogalom, közös jellemzőjük azonban, hogy mindkettőre csak az hivatkozhat, aki az érvénytelenség, illetőleg hatálytalanság megállapítása esetén maga örököl vagy tehertől mentesül.
[25] Ennek megfelelően a felperes jogosult megtámadni a szeptember 3-ai visszavonó nyilatkozatot, mert amennyiben annak megtételekor az örökhagyó belátási képességgel nem rendelkezett, az érvénytelen, úgy a 2001. március 21-ei, a felperes javára tett végrendelet szerinti öröklésnek van helye.
[26] Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a felperes a felülvizsgálati kérelem 5. oldalán maga is végintézkedésnek tekinti az örökhagyó 2001. szeptember 3-án tett nyilatkozatát. Ugyanis az örökhagyó nem csupán a 2001. március 21-ei végrendeletét vonta vissza, hanem egyben kinyilvánította, hogy halála esetén minden vagyona a törvényes öröklés rendje szerint kerüljön átadásra. Nem vitás tény, hogy az örökhagyónak törvényes öröklésre jogosult hozzátartozója nem volt.
[27] A Ptk. 636. § (1) bekezdése szerint az örökhagyó végrendeletében egy vagy több örököst nevezhet. Nem szükséges tehát, hogy a végrendelet örökösnevezést tartalmazzon, ez csupán lehetőség. Az örökösnevezést a Ptk. nem köti határozott formához, sőt még azt sem kívánja meg, hogy az örökhagyó a végrendeletében azt a személyt, akinek halála esetére az egész hagyatékát juttatni kívánja, örököseként jelölje meg. Nem a végrendeletben használt kifejezés az irányadó tehát, hanem az örökhagyó akarata. Az örökösnevezés érvényességének nem feltétele az örökös név szerinti megnevezése sem, elegendő az is, ha a végrendelet úgy jelöli meg az örököst, hogy annak személye felismerhető legyen, és egyértelműen utaljon a részesíteni kívánt személyre. Az örökhagyó örököséül bárkit kijelölhet, ez lehet olyan személy is, aki a törvény értelmében végrendelet hiányában is örökölne.
[28] Az adott esetben nem hagyható figyelmen kívül, hogy az elsőfokú bíróság az örökhagyó jogi képviselőjét tanúként kihallgatta, aki a végrendeletet visszavonó nyilatkozatot tartalmazó okiratot szerkesztette. Az örökhagyó megértette az alapos jogi felvilágosítást, hogy amennyiben a végrendeletét visszavonja, akkor a törvényes öröklés szabályai szerint a Magyar Állam fog örökölni. A felperes végakarata, célja tehát arra irányult, hogy az alperes a hagyatékából ne részesedjék, továbbá, hogy hagyatéka a Magyar Államra szálljon.
[29] Ebből következően a szeptember 3-ai végintézkedés az örökhagyó végrendeletének minősül, ez alapján pedig a Magyar Állam örököl, amennyiben az alperes javára tett 2001. szeptember 29-ei végrendelet érvénytelen. Ezért a felperesnek a Magyar Állam javára szóló végrendeletet is meg kell támadnia ahhoz, hogy – annak érvénytelensége esetén – maga örököljön.
[30] A végrendelet érvénytelensége iránti perek relatív hatályára és a fentebb részletezett inter partes szabályra figyelemmel a Magyar Állam perben állása szükséges: a perben állása nélkül nem lehet abban a kérdésben dönteni, hogy a javára szóló végrendelkezés az örökhagyó belátási képességének esetleges hiányában érvénytelen-e.
[31] A két lépcsős, az érvényes végrendeletekben örökösként megnevezettek perben állása mellett lefolytatandó eljárás eredményeként két végrendelet eredményes megtámadását követően állhat elő az a helyzet, hogy a 2001. március 21-i végrendelet alapján a felperes örököl az örökhagyó után, feltéve, hogy az joghatás kiváltására alkalmas.
[32] A másodfokú bíróság ezért jogszabálysértés nélkül jutott arra a következtetésre, hogy ebben a perben a felperes nem rendelkezik kereshetőségi joggal, perbeli legitimációval.
(Kúria Pfv. I. 21.611/2013.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás